Ha még nem tette meg, ide kattintva feliratkozhat az ingyenes heti hírlevelemre, hogy ne maradjon le semmilyen fontos fejleményről a nyugdíjrendszer kapcsán.

Hamarosan a nyilvánosság elé kerülhet a nemzetközi szakértők elemzése a magyar nyugdíjbiztosítási rendszerről. Megállapításaikat a kormány is értékeli majd, a javaslatokat 2024 első felében társadalmi vitára bocsátják. A kormányzat szerint a nyugdíjrendszer működését hosszú távon is biztosítani kell, de sürgős beavatkozásra szerintük nincs szükség ezen a téren.

A nemzetközi szakértői jelentés megismerése és érdemi társadalmi vitája előtt  (ha valóban lesz alkalom ilyen diskurzusra) érdemes három olyan nyugdíjproblémát sürgősen megoldani, amelyekkel nem célszerű várni 2025-ig:
- a nyugdíj melletti munkavégzést a közszférában gátló korlátozások teljes lebontása,
- a nyugdíjskála rángatózásának kiegyenlítése, és
- a nyugdíjrendszer öngondoskodási pillérének egyszerű beavatkozásokkal történő megerősítése.

Erről a Portolio gazdasági hírportálon jelent meg két részben elemzésem, a második részben a nyugdíjskála kiegyenesítésének és az öngondoskodási pillér megerősítésének szükségességéről írok:

1. (Részletek a nyugdíjskála kiegyenesítéséről)

A nyugdíjskála határozza meg, hogy a szolgálati idő hogyan befolyásolja a nyugdíj összegét. A nyugdíjrendszer fenntarthatósága szempontjából nyilván az a célszerű megoldás, hogy mindenki minél tovább dolgozzon, így tovább maradjon járulékfizető. Ezt a magyar nyugdíjrendszerben egyebek között a nyugdíjskála ösztönözheti, hiszen minél tovább dolgozik valaki, annál magasabb lehet a nyugdíjskála szerinti nyugdíjszorzó százalékos mértéke. (Az érintett személy nyugdíja a számított nettó havi életpálya átlagkeresete e szorzó szerinti százaléka lesz.)

Ez a hosszabb munkavégzésre ösztöntő  kívánatos hatás azonban a nyugdíjskálában csak a 40 egész évnyi szolgálati idő elérésével érvényesül, azt megelőzően a skálát egyfajta pénzügyi perverzió hatja át: az első húsz évnyi szolgálati idő ugyanis pontosan kétszer annyit ér, mint a második húsz évnyi szolgálati idő (20 teljes évhez 53% a nyugdíjszorzó mértéke, 40 teljes évhez viszont nem ennek a duplája, azaz 106%, hanem mindössze 80% - azaz az első húsz év 53 százalékához képest a második húsz év csak 27 százalékot ér). Az ösztönző erőnek éppen fordítva kellene működnie.

A megoldás kézenfekvő: a szolgálati éveket is figyelembe vevő modern nyugdíjrendszerekhez hasonlóan minden szolgálati évnek azonos súlyt, 2 százalékpontos értéket kell adni.

2. (Részletek az öngondoskodási pillér megerősítéséről)

Jelenleg a nyugdíjcélú öngondoskodási pillér részeként három megoldást támogat személyi jovedelemadó jóváírás formájában az állam (egyéni nyugdíjbiztosítás, önkéntes nyugdíjpénztári tagság, nyugdíj-előtakarékossági számla).

A magyar nyugdíjrendszerből hiányzó foglalkoztatói nyugdíjpillér miatt sokkal nagyobb az egyén felelőssége a saját nyugdíjas jövője megteremtése érdekében, az egyéni öngondoskodás támogatásának szükségességét ezért nem lehet túlbecsülni.

A személyi jövedelemadó jóváírást mint megtakarításra ösztönző eszközt 2014-ben vezették be. Azóta azonban a jóváírás lehetséges összegét semmilyen módon nem tartották karban, sem az inflációval, sem a keresetnövekedéssel, sem más módon nem indexálták, így 10 év alatt elvesztette ösztönző erejének tetemes részét.

A személyi jövedelemadó jóváírás elértéktelenedése lényegében kétféle módon akadályozható meg:

- az adójóváírás éves keretösszegét bérkövetővé vagy inflációkövetővé kell tenni, vagy

- a jelenlegi adójóváírás megszüntetése mellett közvetlen állami támogatással olyan új öngondoskodási támogatási rendszert kell létrehozni, amely robbanásszerűen növelheti a hosszú távú nyugdíj-előtakarékossági eszközök népszerűségét.

A teljes elemzést ide kattintva olvashatja el.