A gondolkodás tévútjairól

A gondolkodás tévútjairól

Számtalanszor hozunk ésszerűtlen döntéseket. Vajon hogyan vagyunk erre képesek újra meg újra? Az irracionális gondolkodásról szóló könyvtárnyi irodalom egyik gyöngyszeme kapcsán beszélgettem erről a Trend FM Közeljövő című műsorának legutóbbi adásában.

K Küldés K Nyomtatás
Iratkozzon föl az ingyenes heti hírlevelemre - ez egy racionális döntés!

 

Az irracionális gondolkodásról könyvtárnyi irodalom szól.

Az egyik legérdekesebb összegzést Stuart Sutherland sussex-i pszichológiaprofesszor készítette (Irracionalitás - gondolkodásunk tévútjai, magyarul 2010-ben jelent meg). Ennek a könyvnek a kapcsán beszélgettem az ésszerűtlenség okairólés következményeiről  a Trend FM rádió Közeljövő című műsorának 2018. március 2-i adásában Érczfalvi András szerkesztővel.

A könyv összegző fejezete ismerteti azt az öt feltételezett fő okot, amelyek miatt a gondolkodásunk - ha akarjuk, ha nem, ha tudunk róla, ha nem, ha tagadjuk, ha nem - irracionális.

1) Az evolúció.

Az ember védtelen lény a természetben, és SOHA nem a racionális gondolkodás, hanem a három alapvető AZONNALI érzelmi reakció biztosította a túlélésünket (menekülj, harcolj, tettesd magad halottnak, azaz a félelem, a bátorság, és a színlelés).

Emellett a csoportnormák követése egyszerűen létfontosságú volt: ha nem úgy cselekedett az emberi horda tagja, ahogyan a horda túlélése megkövetelte, akkor kiközösítették - és így halálra is ítélték. A magányos ember: halott ember. Ma méginkább, mint valaha.

MINDEN lépésünk attól függ, hogy milliárdnyi embertársunk mit tett a múltban (a technológiai, az épített, a kulturális, a művészeti, az érzelmi környezetünket ez határozza meg). A túlélést és az alkalmazkodást lehetővé tevő csoportlojalitásunk azonban sokszor olyan csoportokhoz is odaláncol minket, amelyek racionálisan nem magyarázhatók meg.

Összességében a racionalitás NEM bizonyult evolúciós kényszernek (így a tudatunk evolúciós fejlődését nagyságrendekkel meghaladja a technológiai fejlődés).

2) A tudatunk neurológiai hálózat, azaz az idegsejtek bonyolult szövevénye. Bármit tanulunk (bármit építünk be a valóságról alkotott tudati modellünkbe), abban sok ezernyi idegsejt sok milliónyi szinapszisa működik közre (azaz tüzel szinkronban), s mivel az összesen 86 milliárd idegsejtünk nem tud minden egyes feladathoz külön-külön neuroncsomagot allokálni, az egyes idegsejtek nagyon sok folyamatban vesznek részt, miközben egyszerre tüzelnek ezzel meg azzal a hálózattal is, így óhatatlanul előfordulnak hibák a működés során.

Ilyen hiba az irracionális ítéletalkotás.

Például azt vesszük figyelembe, ami a legkönnyebben eszünkbe jut, amiről a legtöbbet hallottunk, ami a legerősebb érzelmi reakciót váltotta ki bennünk - még ha ennek nincs is köze a konkrét problémához, amiről gondolkodunk.

A nyilvánvalónak látszó háttérbe szorítja a valóságot. (Daniel Kahneman egész könyvet szentelt ennek, magyarul is megjelent: Gyors és lassú gondolkodás.)

3) Mentálisan (is) lusták vagyunk.

Gondolkodni nehéz, energiaigényes folyamat, ezért mindenkor egyszerűsíteni akarjuk. Az egyszerűsítések (a gondolkodás egérútjai, azaz a heurisztikák) az esetek 80-90%-ában helyesnek bizonyulnak - a maradék 10-20%-ban viszont súlyos tévedésekhez vezetnek.

A drágább: jobb vajon? A ritkább: értékesebb? A természetes: egészségesebb? Az elektromos autó: környezetbarátabb? Az atomenergia: környezetbarát? Vagy gyilkos? Vagy mindkettő?  Az állam vajon eltart majd minket, ha megöregszünk?

4) Hírhedten hülyék vagyunk a matekhoz, különösen a valószínűségszámításhoz és a statisztikához.

Így nem ismerjük az átlaghoz tartás törvényét (ez magyarázza egyebek között a cégek és a sportolók hullámzó teljesítményét) vagy a nagy számok törvényét (ami tényleg törvényszerűvé teszi, hogy hosszútávon mindig a kaszinó nyer).

Ehhez képest a matematika milyen ágait oktatjuk az iskolákban? Azokat, amelyekre nem lesz szükségünk a való életünkben (hacsak nem matematikusok leszünk).

5) Működik az énvédelmi torzítás a tudatunkban (self-serving bias).

Az önbecsülésünk mindenáron való fenntartása magyarázza, miért ragaszkodunk a buta döntéseinkhez, sokszor az utolsó vérig. Nem látjuk be, hogy rossz a hipotézisünk, nem látjuk meg a hipotézisünk ellen szóló bizonyítékokat (csak a megerősítő bizonyítékokat), nem fogadjuk el a valóságban a tudomány definícióját (mely szerint tudományos tétel az, amit meg lehet cáfolni: ez a falszifikáció Karl Popper által kidolgozott törvénye).


Kérdés persze, hogy segítene-e a racionális gondolkodás uralma? Valójában az életünkben előforduló négy legfontosabb döntés egyikében sem játszik döntő szerepet  a racionalitás (hol éljünk, milyen pályát válasszunk, milyen párt válasszunk, hány gyerekünk legyen).

Hallgassa meg a beszélgetést, ajánlom szíves figyelmébe!
 

Dr.Farkas András a gondolkodás tévútjairól TrendFM 20180302


K Küldés K Nyomtatás
Kérem, várjon... Kérem, várjon...