Hogyan állapítják meg a nyugdíj összegét 2021-ben?

Hogyan állapítják meg a nyugdíj összegét 2021-ben?

2021. 01. 12.

A nyugdíjszámítás 2021-ben is olyan bonyolult és szövevényes, hogy ember legyen a talpán, aki kiigazodik a szabályozások útvesztőjében. Ez az összefoglalóm egy részletes térkép azoknak a bátraknak, akik bemerészkednek a nyugdíjrendszer labirintusába.

K Küldés K Nyomtatás

 

 

Ha elolvasta ezt az összefoglalómat, biztosan fölmerül Önben ezernyi kérdés. Ha ezek a kérdések az Ön személyes nyugdíjvárományát érintik, akkor érdemes IDE KATTINTVA föltennie őket, hogy méltányos díjazás ellenében az Ön személyére szabottan, az ügyintézés során felhasználható jogszabályi hivatkozásokkal együtt választ adjak Önnek, hogy maradéktalanul érvényesíthesse a nyugellátási jogosultságait!

 

Hogyan állapítják meg az öregségi nyugdíj összegét

2021-ben?

 

Az alábbiakban a lehető legegyszerűbben összefoglalom a legfontosabb szabályokat, amelyek 2021-ben meghatározzák az idén nyugdíjba vonulók nyugdíjának összegét. 

 

Nyugdíjkorhatár

Idén a 64 év 183 napos nyugdíjkorhatáruk betöltésével az 1956. második félévében született személyek, valamint a nők kedvezményes nyugdíja feltételeit 2021-ben teljesítő hölgyek igényelhetik az öregségi nyugdíjukat. 

Természetesen azok is beadhatják az öregségi nyugdíj iránti igényüket idén, akik annak feltételeit már az előző években teljesítették.

 

Nyugdíjképlet

Az öregségi nyugdíj összege (a nők kedvezményes nyugdíjának összege is!) változatlanul két tényezőtől függ:

- az elismert szolgálati időtől, és

- a számított havi nettó "életpálya" átlagkereset összegétől.

Azért célszerű "életpálya" átlagkeresetnek hívni ezt a számított keresetet, nehogy összekeverjék az aktív dolgozó korukban megszokott havi átlagkereset fogalmával. Nagyon sokan kérdezték már tőlem, hogy ugye a nyugdíjuk az utolsó havi nettó átlagkeresetük xx%-a körül alakul majd? A válasz: nem, a szó hétköznapi értelmében vett utolsó havi - vagy az utolsó évi, az utolsó 5 évi, az utolsó 10 évi - nettó átlagkeresetükből nem vezethető le közvetlenül a nyugdíjuk összege.

Idei nyugdíjmegállapítás esetén az életpálya átlagkereset számítása során már az 1988-2021 közötti időszak, azaz 33 év keresetét kell figyelembe venni.

A  nyugdíj induló összegének számítási képlete (a nyugdíjképlet) megtévesztően egyszerű:

- a megszerzett szolgálati idő teljes években (365 naptári naponként) mért tartamától függő százalékos mértékű nyugdíjszorzóval

meg kell szorozni

- a számított havi nettó "életpálya" átlagkereset összegét.

Az összefoglalóm végén a mellékletben megtalálja az aktuális nyugdíjszorzókat.

 

A nettó havi "életpálya" átlagkereset számítása

Az öregségi nyugdíj összegét az 1988. január 1-jétől a nyugdíj megállapításának kezdő napjáig — ez az átlagszámítási időszak, amelyet naptári napokban kell mérni — elért, nyugdíjalapot képező keresetek és jövedelmek (a továbbiakban az egyszerűség kedvéért: keresetek) havi átlaga alapján kell meghatározni, ha az igénylő rendelkezik ezen időszak legalább fele részére keresettel. 

 

Nyugdíjalapot képező kereset

Nyugdíjalapot képező kereset az, amely után fizették a mindenkori előírt nyugdíjcélú járulékokat vagy jogszabály ez alól mentességet biztosított. Ez utóbbira példa az a rendelkezés, amely a koronavírus-járvány miatt különösen veszélyeztetett ágazatokban dolgozók szolgálati idejét biztosítja azokra a veszélyhelyzet alatti időtartamokra, amikor mentesültek a nyugdíjjárulék fizetésének kötelezettsége alól.

Ha a nyugdíjigénylőt 1997. január 1-je előtt főfoglalkozásában a teljes (törvényes) munkaidőnél rövidebb időben foglalkoztatták, a mellékfoglalkozásból származó keresetet is figyelembe kell venni a havi átlagkereset meghatározásánál.

Ebből következően viszont ha az érintett személy 1997. január 1. előtt a főfoglalkozásában teljes munkaidőben dolgozott, akkor a mellékfoglalkozásból származó keresetét nem lehet figyelembe venni. Vagyis az 1988. január 1-je és 1996. december 31-e közötti (illetőleg szükség szerint az 1988. január 1-je előtti) keresetek esetén az 1996. december 31. napján érvényes társadalombiztosítási szabályok szerint a főfoglalkozásban elért keresetet, az ezen időszak alatt kifizetett év végi részesedést, prémiumot, jutalmat és a keresettel azonos időre járó baleseti járadékot kell keresetként figyelembe venni.

1997. január 1-jétől a biztosítással járó jogviszonyból vagy jogviszonyokból származó, nyugdíjjárulék-alapot képező keresetet (és 1997-ben a keresettel azonos időre járó baleseti járadékot) kell figyelembe venni a havi életpálya átlagkereset meghatározása során, vagyis a főfoglalkozás mellett a mellékfoglalkozás(ok)ban szerzett, nyugdíjjárulék alapját képező keresetek is beszámítanak.

A nyugdíjtörvény további kereseti összegeket figyelembe vételét is elrendeli:

- ha a nyugdíjjárulékot a biztosítási jogviszony keretében meghatározott összeg után kellett fizetni, ezt az összeget,

- az Európai Unió tisztviselőinek és más alkalmazottainak nyugdíjbiztosítási átutalásáról és visszautalásáról szóló törvény alapján a nyugdíjbiztosítási visszautalás során meghatározott beszámított jövedelmet, ha a Nyugdíjbiztosítási Alapot megillető összeget a Nyugdíjbiztosítási Alapnak átutalták,

- a felszolgálási díj 81%-át,

- a 2020. június 30-áig terjedő időszakra a vendéglátó üzlet felszolgálójaként a fogyasztótól közvetlenül kapott borravaló 81%-át,

- azon egyszerűsített közteherviselési hozzájárulás (ekho) alap 50 százalékát, 2008. január 1-jétől 61 százalékát, amely után a magánszemélyt terhelő ekho mértéke 15 százalék,

- a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény szerinti munka-rehabilitációs díjat és fejlesztési foglalkoztatási díjat,

- a társadalombiztosítás ellátásaira jogosultakról, valamint ezen ellátások fedezetéről szóló 2019. évi CXXII. törvény (Tbj.) 41. § (2) bekezdésében meghatározott mezőgazdasági őstermelő esetében az éves bevételének 6 százalékát,

- a főállású kisadózó társadalombiztosítási ellátásainak alapjául szolgáló,  a kisadózó vállalkozások tételes adójáról és a kisvállalati adóról szóló 2012. évi CXLVII. törvényben meghatározott összeget.

 

Bevétel-típusok

A nyugdíjtörvény tehát felsorol egy sor bevétel-típust, 

- amely beszámít az átlagkereset meghatározása során (lásd a fenti listát és a 2. számú mellékletet)

és egy sor másik bevétel-típust, amit viszont 

nem kell figyelembe venni, csak akkor, ha ez kedvezőbb eredményre vezetne a nyugdíj összegének számítása során (így ezen ellátások jellemzően alacsony összege nem húzza le az átlagkereset  számított összegét, ilyen pl. az összes munkanélküli/álláskeresési ellátás, a nyes-t is ideértve, vagy a gyes, gyed, gyet, ápolási díj, rehabilitációs ellátás összege, részletek a 3. számú mellékletben).

 

Járulékplafon

1992. március 1-jétől 2013. január 1-jéig a járulékalapot képező keresetek és jövedelmek meghatározása az adott naptári évben érvényes egyéni nyugdíjjárulék-fizetési felső határ figyelembe vételével történik (a nyugdíjjárulék-fizetési felső határ 2013. január 1-jével megszűnt; a járulékplafon egyes években érvényesült összegeit a 4. számú mellékletben  közlöm).

A járulékplafon összegét meghaladó tényleges kereset-rész összegét nem veszik figyelembe a nyugdíjszámítás során.

A számítás során figyelmen kívül hagyni azokat a napokat, amelyeken nem volt járulékalapot képező kereset (táppénz, fizetés nélküli szabadság, stb.), viszont e napok és az egy napra eső járulékfizetési korlát szorzatával csökkenteni kell az adott évben érvényes járuklékplafon összegét. További korlátozó szabály, hogy a járulékplafon összegét jogviszonyonként külön-külön is figyelembe kell venni (ez különösen az évközbeni munkahelyváltások esetén lehet lényeges).

Ha a nyugdíjigénylő esetleg részesült baleseti járadékban , akkor annak összegét a nyugdíjjárulék-köteles kereset összegén felül akkor is figyelembe kell venni, ha a naptári évre számított kereset ezzel a járulékfizetési felső határösszeget meghaladná.

2013. január 1-jétől a nyugdíjjárulék fizetési felső határ megszűnt, így elméletileg korlátlanul lehet növelni magas keresetek utáni magas járulékok fizetésével a nyugdíj leendő összegét - ez a nyugdíjrendszer későbbi finanszírozása szempontjából komoly aggályokat vet föl.

Az európai állami nyugdíjrendszerekben vagy a járulékfizetési maximumot határozzák meg, vagy a nyugdíj maximális mértékére vonatkozó korlátozás van hatályban. Kivételes hungarikum, hogy magyar rendszerben sem járulékplafon, sem nyugdíjplafon nincs hatályban.

 

Ha nincs elegendő olyan nap, amikor volt kereset

Ha az igénylő az átlagszámítási időszak legalább felére nem rendelkezik keresettel, akkor a hiányzó napokra az 1988. január 1-je előtti, legközelebbi időszak keresetei vehetők figyelembe (vagyis 1987. december 31-étől visszafelé kell naponként lépegetni).

Ha ez sem áll rendelkezésre, akkor a hiányzó időszakokra az ezen időszakokban érvényes minimálbér arányos összegét kell számításba venni úgy, hogy a nyugellátás megállapításának napjától folyamatosan visszaszámítva a hiányzó időre érvényes mindenkori minimálbér harmincadrészét kell figyelembe venni azokra a naptári napokra, amelyekre nyugdíjalapot képező kereset vagy jövedelem nem volt - e napok is osztószámot képeznek majd a nyugdíj összegének megállapítása során.

Vagyis ha a nyugdíjigénylő az átlagszámítási időszaknak - vagy ha ennél a szolgálati idő kevesebb, e rövidebb időnek - legalább a felében rendelkezik a nyugdíjszámítás alapjául szolgáló keresettel, a havi átlagkeresetet a tényleges - a kifizetés időpontjában érvényes jogszabályok szerint nyugdíjjárulék-alapot képező - kereset, jövedelem alapján kell meghatározni. 

Ha az átlagszámítási időnek legalább a fele részére a nyugdíjat igénylőnek nincs keresete, a hiányzó időre eső napokra a keresetet az 1988. január 1-je előtti legközelebbi időszak keresete alapján kell figyelembe venni. 

Ha ez sem áll rendelkezésre, keresetként - a nyugellátás megállapításának kezdő napjától folyamatosan visszaszámítva - a hiányzó időre érvényes minimálbér harmincad részét kell figyelembe venni azokra a naptári napokra, amelyekre nyugdíjalapot képező kereset, jövedelem nem volt (e naptári napok is osztószámot képeznek).

 

Nettósítás

Az öregségi nyugdíj alapját képező nettó havi "életpálya" átlagkeresetet úgy kell meghatározni, hogy először az egyes naptári években elért, figyelembe vehető bruttó kereseteket (ideértve megfelelő esetben a visszalépegetés során figyelembe vett minimálbér összegét is) nettósítani kell, azaz naptári évenként csökkenteni kell a következő módon:

(1) nettósítás első lépése: “járuléktalanítás”: az adott naptári évben hatályos jogszabályok szerinti járulékmértékek figyelembe vételével a keresetből le kell vonni a természetbeni és pénzbeli  egészségbiztosítási járulékot, a nyugdíjjárulékot, a magánnyugdíjpénztári tagdíjat, valamint a munkavállalói és vállalkozói járulékot, továbbá 2010. január 1-jétől az egészségbiztosítási és munkaerőpiaci járulékot a bérezett napok száma arányában (Kicsi eltérés vonatkozik 2 különböző évre: 1991-ben a  munkavállalói járulék címén 0,2%-os, míg 2006-ban egészségbiztosítási járulék címén 4,6%-os, munkavállalói járulék címén 1,1%-os mértéket kell alkalmazni. Ha a nyugdíjszámításhoz 1988. január 1-je előtti kereseteket és jövedelmeket is figyelembe kell venni, akkor azokat a nyugdíjjárulék 1988. január 1-jén érvényes mértékének alapulvételével kell naptári évenként csökkenteni.)

(2) nettósítás második lépése: “adótlanítás”: a 2010. január 1-je ELŐTT és a 2012. december 31-e UTÁN elért keresetek tekintetében az adott naptári évben hatályos jogszabályok szerint a “járuléktalanított” keresetből le kell vonni a személyi jövedelemadót a bérezett napok száma arányában, illetve a 2010. január 1. és 2012. december 31. között elért keresetek esetén a "járuléktalanított" összeghez hozzá kell adni az erre az összegre (mindkét évben eltérő szabályok szerint) számított adóalap-kiegészítést, és az erre az együttes összegre képzett személyi jövedelemadó-összeggel kell azt csökkenteni (ez a szuperbruttósítás visszafejtése).

 

Valorizálás

A havi átlagkereset megállapítása során a nyugdíjazást megelőző naptári év előtt elért kereseteket az országos nettó átlagkereset egyes években történő növekedését alapul véve a nyugdíjazást megelőző naptári év kereseti szintjéhez kell igazítani (ez a „valorizálás” folyamata).

Így a 2021-ben történő nyugdíjmegállapítás esetén a valorizálás a 2019-ben és előtte elért keresetekre vonatkozik, amelyeket a 2020-as kereseti szintekhez kell igazítani. Vagyis az adott naptári évre meghatározott valorizációs szorzóval (amely az országos nettó átlagkereset egyes években történő növekedéséhez igazodik) meg kell szorozni az adott naptári év bérezett napjaira számított nettósított éves keresetet, így igazítva a különböző naptári évek kereseteit a nyugdíjbavonulás évét megelőző évhez.

Ennek eredményeként az átlagszámítási időszak minden évének számított nettó kereseti szintje a nyugdíjmegállapítás évét megelőző év nettó kereseti szintjéhez emelkedik.

A valorizáció e módszeréből fakadóan (sokkal) jobban járhat az a nyugdíjigénylő, akinek a nyugdíját olyan évben állapítják meg, amelyben a valorizációs szorzók magasabbak, mint a megelőző években voltak. 2021 az eddigi legjobb év lehet ebből a szempontból, miután a koronavírus járvány gazdaságromboló hatásai ellenére a 2020-as nettó átlagkereset akár 10%-kal is magasabb lehet, mint a 2019-es volt, s a 2021-ben alkalmazandó valorizációs szorzók növekedése ezt a közel 10%-os növekedést fogja tükrözni.

Miután a nyugdíjigénylést nem kötelező azonnal benyújtani, amint teljesültek a nyugdíj feltételei, érdemes az igénylés időpontját körültekintően, a tényleges és a következő években várható valorizációs szorzók hatását is figyelembe véve megválasztani. 

A nyugdíjmegállapítás évében hatályos  valorizációs szorzókat az adott év márciusában megjelenő kormányrendelet határozza meg. Emiatt a 2021. első negyedévében nyugdíjat igénylők részére a végleges nyugdíjösszegük meghatározására nyitva álló ügyintézési határidő csak 2021. április 15-én jár le, addig csak nyugdíjelőleget állapíthatnak meg a részükre.

 

Nettósított és valorizált éves keresetek összegzése

Az adott naptári években a fentiek szerint figyelembe vehető (bérezett napok utáni, nettósított, valorizált) kereseteket összegezni kell.

Eközben egy sor részletszabályt is alkalmazni kell. A részletszabályokra csak egy példa: 2010. január 1-jét megelőzően vagy 2012. december 31-ét követően elért kereset esetén a szorzathoz hozzá kell adni a naptári évben kifizetett adóköteles jutalom, jutalomrész, adóköteles év végi részesedés, adóköteles szabadságmegváltás és az adott évben kifizetett, biztosítási időt nem keletkeztető, nyugdíjjárulék-alapot képező végkielégítés összegét, majd meg kell határozni az így kiszámított összegre eső, az adott évben hatályos adótábla szerint megállapított adóösszeget, majd ezt el kell osztani 365-tel (szökőévben 366-tal), az egy napra eső adóösszeget meg kell szorozni a biztosításban töltött azoknak a napoknak a számával, amelyekre a biztosítottnak keresete volt, és ezzel az összeggel kell a naptári évi, tényleges keresetet csökkenteni, majd az így kiszámított összeghez hozzá kell adni az adott naptári évben elért, adóalapot nem képező, de nyugdíjjárulék-köteles egyéb keresetet, valamint az átlagszámítási időszak alatt folyósított és 1988. január 1-je előtti időponttól megállapított baleseti járadék adott naptári évre szóló összegét…

 

Osztószám

Szintén összegezni kell  az adott naptári években figyelembe vehető bérezett napok számát. Ez lesz az osztószám.

Az osztószám megállapításánál a heti pihenőnapokat, a munkaszüneti napokat és a szabadnapokat is figyelembe kell venni. 

Nem kell viszont számításba venni a fizetés nélküli időszakokat, különösen a fizetés nélküli szabadság, a táppénz, a baleseti táppénz, a terhességi-gyermekágyi segély (ma már csecsemőgondozási díj), a gyermekgondozási díj, és a katonai vagy polgári szolgálat időtartamát. (Vagyis csak azokat a napokat kell figyelembe venni, amelyeken a nyugdíjigénylőnek keresete volt.)

Az 1996. december 31-ét követően az adott naptári éven belül egyidejűleg fennállt több biztosítási jogviszony esetén osztószámként csak azok a napok vehetők figyelembe, amelyekre az igénylőnek az egyidejűleg fennállt több biztosítási jogviszony mindegyikében volt keresete.

Amint említettem, ha a nyugdíjigénylő az 1988. január 1-jétől a nyugdíjmegállapítás kezdőnapjáig terjedő időszaknak - vagy ha ennél a szolgálati ideje rövidebb, akkor e rövidebb időnek - legalább a felében rendelkezik a nyugdíjszámítás alapjául szolgáló keresettel, a havi átlagkeresetet a tényleges (vagyis a kifizetés időpontjában érvényes jogszabályok szerint nyugdíjjárulék-alapot képező) kereset alapján kell meghatározni. E rendelkezés alapján az átlagszámítási időszak főszabály szerint akkor érvényes, ha a naptári napokban kifejezett hosszának legalább a fele osztószámnak minősül.

Ha az átlagszámítási időnek legalább a fele részére a nyugdíjigénylőnek nincs keresete, akkor a hiányzó időre eső napokra a keresetet az 1988. január 1-je előtti legközelebbi időszak keresete alapján kell figyelembe venni. E kisegítő módszer szerint 1987. december 31-ével kezdve naponként visszafelé kell lépegetni a naptárban mindaddig, amíg az osztószámhoz így hozzáadott, keresettel fedezett napokkal az átlagszámítási időszak érvényessé válik.

Ha ez sem áll rendelkezésre, keresetként - ez esetben nem 1987. december 31-étől, hanem a nyugdíj megállapításának kezdő napjától folyamatosan visszalépkedve - a hiányzó időre érvényes mindenkori minimálbér harmincad részét kell figyelembe venni azokra a naptári napokra, amelyekre nyugdíjalapot képező kereset nem volt (így e naptári napok is osztószámot képeznek). Ez esetben az adott napra eső napi minimálbér-összeget kell figyelembe venni a nyugdíjszámítás további lépései során (mintha aznap ténylegesen a minimálbér napi összege lett volna a keresete a nyugdíjigénylőnek).

Ezek a kisegítő lépések azért szükségesek, hogy a főszabály szerinti érvényes átlagszámítási időtartammal nem rendelkező nyugdíjigénylő részére is érvényessé tegyék ezt az időszakot. A naponkénti visszafelé lépegetés említett módszereit addig kell alkalmazni - és csak addig -, amíg az osztószámot képező napok száma el nem éri az átlagszámítási időtartam napjai számának a felét, vagyis amíg érvényessé nem válik az átlagszámítási időszak.

Ha valaki például 2021. január 1-jei kezdőnappal kéri megállapítani a nyugdíját, akkor az átlagszámítási időszak az ő esetében 1988. január 1-jétől 2020. december 31-éig  tart. Az átlagszámítási időszak napjainak száma 12.053 nap, és e napok legalább felének, azaz 6.027 napnak kell osztószámot képeznie ahhoz, hogy érvényes legyen az átlagszámítási időszak e dátumhatárok között. Ha az érintettnek az átlagszámítási időszakban nem volt legalább 6.027 napon figyelembe vehető keresete (például csak 5.883 napon volt keresete), akkor a visszafelé lépegetés módszerével kell pótolni a hiányzó 6.027 - 5.883 = 144 napot  –  de csak ennyit, mert e pótlás révén az átlagszámítási időszak napjainak pontosan a felére lehet kiegészíteni az osztószámot képező napok számát.

 

Napi, ebből éves, majd ebből havi nettó számított életpálya átlagkereset kiszámítása

Ezt követően a nettósított (járuléktalanított és adótlanított) és valorizált keresetek együttes összegét el kell osztani az osztószámmal, vagyis a bérezett napok összesített számával (az átlagszámítási időszak azon napjainak számával, amely napokon a biztosítottnak keresete volt). 

Az így kapott napi nettó átlagkeresetet meg kell szorozni 365-tel (szökőévben 366-tal) -  így kapjuk meg az éves nettó átlagkeresetet.

Az így kapott eredményt el kell osztani 12-vel.  Így kapjuk meg a havi nettó "életpálya" átlagkereset összegét.

 

Degresszió

Vagyis csak majdnem, mert az így kiszámított havi nettó "életpálya" átlagkeresetet törvényben meghatározott összegek felett csak korlátozott mértékben lehet figyelembe venni (ez a "degresszálás" folyamata).

Konkrétan: ha a saját jogú nyugellátás alapját képező havi nettó "életpálya" átlagkereset 372 000 forintnál több lenne, akkor

- a 372 001-421 000 forint közötti átlagkereset-rész kilencven százalékát,

- a 421 000 forint feletti átlagkereset-rész nyolcvan százalékát

kell a saját jogú nyugellátás megállapításánál figyelembe venni.

 

Érdekes módon 2013. január 1-je óta nem változtak ezek a küszöbértékek, pedig 

- egyrészt a nemzetgazdasági nettó átlagkereset 2013 óta több, mint 60 %-kal emelkedett (emiatt emelni kellene a küszöbértékeket, az induló értéknek 372 ezer Ft helyett már 600 ezer Ft körül kellene lennie), 

- másrészt 2013. január 1-jétől megszűnt a járulékfizetési felső határ, így a magas keresetűek (évi 8 millió forintot meghaladó nyugdíjjárulék-alappal rendelkezők) nyugdíjjogosultsága gyorsan és nagymértékben nő, ami súlyos anomáliákhoz és méltánytalanságokhoz vezethet a jövőben (ennek megakadályozására jelentősen csökkenteni kellene az egyes küszöbértékek fölött figyelembe vehető átlagkereset-részeket - vagy több küszöbértéket kellene beiktatni - annak érdekében, hogy a sokmilliós nyugdíjak leendő burjánzásának gátat lehessen vetni).

 

Nyugdíjszorzó

Utolsó lépésként következik a nyugdíjskála (nyugdíjszorzó) alkalmazása: az egy hónapra a fentiek szerint kiszámított nettó "életpálya" átlagkeresetnek a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény (Tny.) 2. sz. mellékletében  meghatározott, a megszerzett szolgálati idő hosszától függő százaléka lesz a havi öregségi teljes nyugdíj induló összege. (A nyugdíjszorzókat az összefoglalóm végén közlöm.)

 

Nyugdíjbónusz

Az öregségi nyugdíj összege az annak alapját képező havi átlagkeresetnél több nem lehet. E szabály alól is van persze kivétel: aki húsz év szolgálati idővel rendelkezik és a rá irányadó öregségi nyugdíjkorhatár betöltése után a nyugdíj megállapítása nélkül legalább 30 naptári napra szolgálati időt szerez, nyugdíjnövelésben részesül. A nyugdíjnövelés mértéke minden 30 nap után az öregségi nyugdíj 0,5 százaléka. Ezzel a nyugdíjnövelési mértékkel a nyugdíj összege meghaladhatja az alapját képező számított nettó havi életpálya átlagkereset összegét.

A nyugdíjszorzó mértéke attól függ, hogy a teljes elismert szolgálati idő (vagyis nem csak az 1988. január 1-jét követően szerzett, hanem az egész életünkben összesen szerzett szolgálati idő) napjainak számát 365-tel elosztva hány teljes évnek felel meg a szolgálati idő (az osztás eredményéből csak az egész számokat lehet figyelembe venni, a töredékév ebben az összefüggésben nem számít). Ettől az évszámtól függ a nyugdíjszorzó százalékos mértéke.

 

Szolgálati idő fajtái

Némi bonyodalom persze itt sem hiányozhat, hiszen a magyar rendszerben a nyugdíjjogosultság szempontjából figyelembe vehető szolgálati időtartam eltérhet a nyugdíjszámítás során figyelembe vehető szolgálati időtartamtól (ráadásul egyik sem szükségképpen azonos a nők kedvezményes nyugdíjához szükséges jogosító idővel, s végképp nem azonos a keresőtevékenységgel járó biztosítási jogviszonyban töltött idővel szerzett szolgálati idővel - ez utóbbi két időtartamnak azonban nincs köze a nyugdíjszámításhoz, csak a Nők40 jogosultsági feltételeihez). 

 

Szolgálati idő arányosítása

A nyugdíjjogosultság szempontjából figyelembe vehető szolgálati időtartamon belül ugyanis lehetségesek olyan időszakok (például részmunkaidős vagy egyszerűsített foglalkoztatás), amelyekben az érintett személy nyugdíjjárulék-alapot képező keresete nem érte el a mindenkori minimálbér összegét.

Ilyen esetben - de csak a nyugdíjszámítás során! - arányosítani kell a szolgálati időt a tényleges kereset és a minimálbér arányában, vagyis a nyugdíjszámítási eljárásban nem a teljes szolgálati időt, hanem annak csak  a kereset arányában zsugorított részét lehet figyelembe venni (az egyszerűség kedvéért csak az 1996. december 31-ét követő időszak tekintetében).

Ez a szabály vonatkozik a mezőgazdasági őstermelő 2007. december 31-ét követően szerzett biztosítási idejének, valamint a főállású kisadózó biztosítási idejének a nyugdíjszámítási eljárásban szolgálati időként történő figyelembe vételére is. 

Az arányos szolgálati időt a nyugdíjmegállapító hatóság számítja ki úgy, hogy megállapítja az érintett időszakban elért nyugdíjjárulék-köteles keresetet és az erre az időszakra számított minimálbér összegét, s ha az adott naptári időszakban ténylegesen elért kereset kevesebb, mint az ugyanazon időszakra vonatkozó minimálbér összege, akkor a kereset összegét elosztja a minimálbér összegével, majd az így kapott hányadost megszorozza az adott időszak naptári napjainak számával és az eredményt egész számra felkerekíti.

Az arányosan elismert szolgálati idő alkalmazása esetén a naptári évi keresethez tartozó osztószámként azokat a napokat, amelyeken az igénylőnek keresete volt, arányosítás nélkül kell figyelembe venni.

 

Az arányosítási szabály a nők kedvezményes nyugdíjára kettős hatást gyakorolhat:

- egyrészt pozitív hatás, hogy a kis keresetű (jellemzően részmunkaidős munkaviszonyban vagy egyszerűsített foglalkoztatás keretében betöltött) állásokban, vagy ősteremlőként, vagy 50 ezer forint tételes adót fizető főállású katásként szerzett szolgálati idő teljes mértékben beszámít a 40 évi jogosító időbe (azon belül a munkával szerzendő, főszabály szerint legalább 32 évi szolgálati időbe), 

- másrészt viszont negatív hatás, hogy azokat az időszakokat, amelyekben az érintett högy keresete nem érte el a minimálbért, a nyugdíjszámítás során arányosítani kell.

Ha egy hölgynek a fentiek következtében megvan ugyan a 40 évi jogosító ideje és azon belül a legalább 32 évi munkával szerzett ideje - vagyis jogosult a nők kedvezményes nyugdíjára -, de a sok alacsony keresetű munkája következtében arányosított szolgálati ideje a nyugdíj összegének számítása során például csak 37 év, akkor a nyugdíja összegét az e 37 évhez tartozó 75,5%-os nyugdíjszorzóval fogják megállapítani.

 

Rövid szolgálati idő

A szolgálati idő arányosítása a rövid szolgálati idővel rendelkező nyugdíjigénylőket is sújthatja. Ha a nyugdíj kiszámítása során figyelembe vett szolgálati idő az arányosítás miatt nem éri el a 15 évet, a nyugdíjszámítás során alkalmazandó szorzószámot úgy kell meghatározni, hogy a 43%-os mértéket annyiszor 2 százalékponttal kell csökkenteni, ahány év a 15 év szolgálati időből hiányzik. Ugyanez vonatkozik arra, aki megszerzi ugyan a 20 évet (ez a teljes nyugdíjhoz szükséges minimális szolgálati időtartam), de arányosítani kell a szolgálati idejét, s emiatt 20 év alá csökken a nyugdíjszámítás során figyelembe vehető tartam.

 

Magánnyugdíjpénztári tag nyugdíja

Ha valaki maradt magánnyugdíjpénztár tagja, és a nyugdíj igénylésével egyidejűleg sem lép vissza, akkor az ő nyugdíját eltérő szabályok szerint kell megállapítani, erről olvassa el ezt az összefoglalómat.

 

Ha személyes kérdése van a nyugdíjával vagy egyéb ellátásával kapcsolatban, akkor IDE KATTINTVA teheti fel nekem a kérdését, hogy azt jutányos díjazás ellenében az Ön személyére szabottan, az ügyintézés során felhasználható jogszabályi hivatkozásokkal megválaszoljam.

 

Most már látható a nyugdíjmegállapítás folyamatának egésze:

1. 

A teljes elismert szolgálati idő (vagyis nem csak az 1988. január 1-jét követően szerzett, hanem az egész életünkben összesen szerzett szolgálati idő) napjainak számát 365-tel elosztva megkapjuk, hány teljes évnek felel meg a szolgálati idő (az osztás eredményéből csak az egész számokat lehet figyelembe venni, a töredékév ebben az összefüggésben nem számít). Ettől az évszámtól függ a nyugdíjszorzó százalékos mértéke.

2. 

Az átlagszámítási időszakban - az 1988. január 1. és a nyugdíjmegállapítás napja közötti időszakban - szerzett, nyugdíjalapot képező kereseteket minden évben, az adott évben érvényes szabályok szerint "járuléktalanítani" kell, majd

3.

az 1988. január 1. óta szerzett, nyugdíjalapot képező, az előző pont szerint járuléktalanított éves kereseteket minden évben, az adott évben érvényes szabályok szerint "adótlanítani" kell, majd

4.

a járuléktalanított és adótlanított éves kereseteket az adott évre vonatkozó valorizációs szorzóval meg kell szorozni (kivéve a nyugdíjmegállapítás évében és az azt megelőző évben, tehát idén a 2021-ben és a 2020-ban szerzett kereseteket), majd

5.

az így kapott nettósított, valorizált éves kereseteket össze kell adni, és ezt az összeget el kell osztani az 1988. január 1. napjától a nyugdíjmegállapítás napjáig terjedő időszakra elismert szolgálati idő azon napjainak számával, amelyeken a nyugdíjigénylőnek keresete volt (az osztószámmal), majd

6.

az így megkapott napi nettó átlagkeresetet meg kell szorozni 365-tel, hogy meghatározzuk az éves átlagkeresetet, amit pedig el kell osztanunk 12-vel, hogy megkapjuk a havi nettó "életpálya" átlagkeresetet,

7.

amelyet szükség szerint degresszálni kell, vagyis ha a havi nettó "életpálya" átlagkereset meghaladja a 372 ezer Ft-ot, akkor a degresszió szabályai szerint az ezt meghaladó kereset-részeket csak csökkentett mértékben lehet számításba venni,

8.

az így kiszámított havi nettó (járuléktalanított, adótlanított, valorizált) és szükség szerint degresszált "életpálya" átlagkereset összegét meg kell szorozni az 1. pontban foglaltak szerint meghatározott nyugdíjszorzó százalékos mértékével, és már meg is kaptuk a nyugdíj induló összegét.


A nyugdíjmegállapító hatóság a számítások során természetesen az összes részletszabályt figyelembe veszi, emellett egy sor számítási segédletet alkalmaz.

 

Számítási segédletek

- az egyéni járulékfizetési felső határok évenkénti alakulását tartalmazó táblázat 1992. március 1-jétől 2013. január 1-jéig (ekkor eltörölték ezt a felső határt, így azóta korlátozás nélkül kell a teljes jövedelem után fizetni a 10% nyugdíjjárulékot)

- a levonandó járulékok százalékos kulcsait tartalmazó táblázat, amely 1998-2021 között évenként megadja az egészségbiztosítási járulék, a nyugdíjjárulék, a munkavállalói és munkaerőpiaci járulék, illetve ezek összegeként az összesen levonandó járulék, illetve 2020. július 1-jétől a társadalombiztosítási járulék százalékos mértékét 

- az 1988-2021 közötti évekre a kötelező legkisebb munkabér (minimálbér) havi összegeit  tartalmazó táblázat

- a személyi jövedelemadó kulcsait tartalmazó táblázat, amely 1988-2021 között évenként megadja az adott évben alkalmazott szja-kulcsokat, a többkulcsos adó esetében a jövedelemsávokat, a szuperbruttó és félszuperbruttó módszer esetén alkalmazott kulcsokat és adóalap-kiegészítési mértéket, valamint az egykulcsos adó esetén az szja mértékét 

- a keresetek beszámításához alkalmazandó valorizációs szorzószámok táblázata 1950-től 2019-ig (a 2021-ben megállapítandó nyugdíj esetén a 2020-as jövedelmeket már nem kell valorizálni - a hatályos valorizációs szorzókat az e tárgyban 2021. március végén várható kormányrendelet tartalmazza majd) 

- a hatályos degressziós tábla (ezt idéztem is az összefoglalómban).

 

Főbb kisegítő szabályok

 

A kisegítő szabályokat is részben már láttuk:

1.

Ha az igénylő az átlagszámítási időszak legalább felére nem rendelkezik nyugdíjalapot képező keresettel, akkor a hiányzó napokra az 1988. január 1-je előtti, legközelebbi időszak keresetei vehetők figyelembe (vagyis 1987. december 31-étől visszafelé kell naponként lépegetni). Ha ez sem áll rendelkezésre, akkor a nyugdíjmegállapítás napjától visszafelé lépegetve a hiányzó napokra az akkor érvényes minimálbér arányos összegét kell számításba venni.

 

További kisegítő szabályok:

2.

Ha fentiek szerint kiszámolt havi nettó "életpálya" átlagkereset eléri a 28.500 Ft-ot, de a nyugdíj induló összege a nyugdíjszorzó alkalmazása miatt ennél kisebb lenne, akkor nem kell alkalmazni a nyugdíjszorzót, hanem a nyugdíj összege 28.500 Ft lesz (ami a teljes öregségi nyugdíj tizennegyedik éve !!!  változatlan, és 2020. végén időkorlát nélkül bebetonozott  legkisebb összege).

3.  

Ha a nettó havi "életpálya" átlagkereset nem éri el az öregségi nyugdíj legkisebb összegét, vagyis a 28.500 Ft-ot, akkor a nyugdíjat ezzel a nettó havi "életpálya" átlagkeresettel azonos összegben kell megállapítani. Vagyis ebben az esetben sem kell a nyugdíjszorzót alkalmazni, viszont a nyugdíj összege kisebb lesz a "legkisebb" összegnél, miután a nettó átlagkereset összege kisebb lett 28.500 Ft-nál.

4.

Ennél is rosszabb lehet a helyzet akkor, ha az igénylő csak öregségi résznyugdíjra szerzett jogosultságot (azaz szolgálati ideje nem érte el a 20 évet, viszont elérte vagy meghaladta a 15 évet). Ilyen esetben az öregségi résznyugdíjat akkor is a nyugdíj alapját képező havi nettó "életpálya" átlagkeresetnek a szolgálati idő teljes években mért hosszától függő nyugdíjszorzó szerinti százalékában kell megállapítani, ha az nem éri el az öregségi nyugdíj legkisebb összegét, a 28.500 Ft-ot, mivel az öregségi résznyugdíjnak minimum összege nincs. Ez jellemzően csak a nemzetközi nyugdíjmegállapítás során fordul elő, amikor az érintett több országban is nyugdíjjogosultságot szerzett, és a magyar nyugdíjjogosultsága csak az időarányos résznyugdíjra jogosítja.

5.

Ha az öregségi nyugdíj kiszámítása során figyelembe vett szolgálati idő az arányosítás szabálya miatt nem éri el a 20 évet, akkor a nyugdíj összege kisebb lehet, mint a teljes  nyugdíj legkisebb összege. Az öregségi nyugdíj kiszámítása során alkalmazandó szorzószámot úgy kell meghatározni, hogy a jogosultsághoz figyelembe vehető évhez tartozó mértéket annyiszor 2 százalékponttal kell csökkenteni, ahány év a 20 év szolgálati időből az arányos elismerés miatt hiányzik. (A 20 évhez egyébként 53% a nyugdíjszorzó, ezt kell csökkenteni a fenti esetben.)

Ezt a rendelkezést akkor értjük meg, ha felidézzük, hogy a nyugdíjJOGOSULTSÁG szempontjából figyelembe vehető szolgálati idő nem ugyanaz, mint a nyugdíjSZÁMÍTÁSHOZ figyelembe vehető szolgálati idő.

A jogosultsághoz ugyanis az a szolgálati idő is teljes értékű, amelynek időszakában a nyugdíjalapot képező bruttó kereset kisebb, mint a mindenkori minimálbér. Az arányosan elismert szolgálati idő alkalmazása esetén a naptári évi keresethez tartozó osztószámként azokat a napokat, amelyekre az igénylőnek keresete volt, arányosítás nélkül kell figyelembe venni.

A nyugdíjszámítás során azonban az ilyen időszakot főszabályként arányosítani kell, mégpedig olyan arányban, ahogyan a bruttó kereset aránylik a minimálbérhez.

Az arányosítás  vonatkozik például azokra a részmunkaidős alkalmazottakra, akik kevesebbet keresnek, mint a mindenkori minimálbér. Ismételten hangsúlyozom, hogy ezt szenvedik meg az 50 ezer forint tételes adót fizető főállású katások is (az ilyen kisadózó figyelembe vehető járulékalapja jelenleg 102.000 forint, ennek megfelelően a szolgálati idejét a 102.000/161.000=0,63 arányszámnak megfelelően arányosítani, azaz csökkenteni kell a nyugdíjszámítás során). Hasonlóképpen kell arányosítani az őstermelő szolgálati idejét is.

6.

Ha valaki nem szerezte meg a teljes nyugdíjhoz szükséges 20 év szolgálati időt, vagy a résznyugdíjhoz szükséges 15 év szolgálati időt, akkor lehetősége van arra, hogy e minimum évekhez hiányzó szolgálati időt - de legfeljebb 5 évet - megállapodással megszerezzen. Ennek azonban magas az ára, mert a megvásárolni kívánt szolgálati időtartamra legalább a mindenkori minimálbér 22%-ával egyező összegű járulékot kell egyösszegben befizetnie.

7.

Ha valaki 15 évet sem tudott megszerezni (megállapodással sem), akkor ő nem jogosult öregségi nyugdíjra, helyette először méltányossági nyugdíjat igényelhet, majd e kérelme esetleges elutasítását követően a szociális ellátórendszer keretében az időskorúak járadékát igényelheti.

8. 

Az öregségi teljes nyugdíj összege az alapját képező havi átlagkeresetnél főszabályként több nem lehet, vagyis a legmagasabb számított nyugdíj legfeljebb a nettó "életpálya" átlagkereset 100%-a lehet.

Persze, amint már említettem, ez esetben is akad egy kivétel: ha valaki legalább 20 év szolgálati idővel rendelkezik és a rá irányadó öregséginyugdíj-korhatár betöltése UTÁN a nyugdíj megállapítása NÉLKÜL legalább 30 napra szolgálati időt szerez, az nyugdíjnövelésben részesül, amelynek mértéke MINDEN 30 nap plusz szolgálati idő után az öregségi nyugdíj fél százaléka. (Ez a nyugdíjnövelési lehetőség nem keverendő össze a nyugdíj melletti munkavégzéssel legkésőbb 2020. június 30-áig szerezhető növelési lehetőséggel.)

9.  

Végezetül még egy fontos kisegítő szabály: az öregségi nyugdíj megállapítása esetén a kiszámított nyugellátás összegét meg kell növelni a jogosult részére korábban - azóta megszűnt saját jogú nyugellátás mellett szerzett, nyugdíjjárulék-alapot képező kereset, jövedelem alapján - megállapított nyugdíjnövelésnek a megállapítását követő időközi nyugdíjemelések mértékével megemelt összegével, ideértve a korábbi saját jogú nyugellátás megszűnését követő időközi nyugdíjemeléseket is.

Leggyakrabban akkor fordulhat elő ez az eset, ha valaki 2011. december 31. előtt rokkantsági nyugdíjas volt, és e rokkantsági nyugdíja (amely saját jogú nyugellátásnak minősült) mellett dolgozott. Ilyen esetben a 2007. április 1-jét követően, de 2011. december 31-ét megelőzően szerzett, nyugdíjjárulék alapját képező kereset alapján járó nyugdíjemelésekre vonatkozik az idézett szabály.

 

Ne feledje: ha személyes kérdése van a nyugdíjával vagy egyéb ellátásával kapcsolatban, akkor IDE KATTINTVA teheti fel nekem a kérdését, hogy azt jutányos díjazás ellenében az Ön személyére szabottan, az ügyintézés során felhasználható jogszabályi hivatkozásokkal megválaszoljam.

 

(Az összefoglalóm készítésének időpontja: 2021. január 12.)

 


Mellékletek a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény (Tny.) és a végrehajtásáról szóló 168/1997. (X.6.) Korm.rendelet alapján

 

 

Melléklet 1

Nyugdíjskála (nyugdíjszorzók)

 

Szolgálati idő (egész évek száma) Nyugdíjszorzó mértéke (%)
15 43
16 45
17 47
18 49
19 51
20 53
21 55
22 57
23 59
24 61
25 63
26 64
27 65
28 66
29 67
30 68
31 69
32 70
33 71
34 72
35 73
36 74
37 75,5
38 77
39 78,5
40 80
41 82
42 84
43 86
44 88
45 90
46 92
47 94
48 96
49 98
50 vagy több 100

 


 Melléklet 2

A nyugdíjszámítás során figyelembe vehető keresetek, jövedelmek

Az öregségi nyugdíj alapját képező havi átlagkereset összegét az 1988. január 1-jétől a nyugdíj megállapításának kezdő napjáig elért (kifizetett), a kifizetés idején érvényes szabályok szerint nyugdíjjárulék alapjául szolgáló kereset, jövedelem havi átlaga alapján kell meghatározni. 

Keresetként, jövedelemként kell figyelembe venni:

a) az 1988. január 1-je és 1996. december 31-e közötti, illetőleg az 1988. január 1-je előtti keresetek, jövedelmek esetén az 1996. december 31. napján érvényes társadalombiztosítási szabályok szerint a főfoglalkozásban elért jövedelmet, az ezen időszak alatt kifizetett év végi részesedést, prémiumot, jutalmat és a keresettel, jövedelemmel azonos időre járó baleseti járadékot,

b) 1997. január 1-jétől az 1998. január 1-je előtti rendelkezések szerinti, illetőleg 1998. január 1-jétől a Tbj.-ben meghatározott biztosítással járó jogviszonyból vagy jogviszonyokból származó, nyugdíjjárulék-alapot képező keresetet, jövedelmet és 1997. évben a keresettel, jövedelemmel azonos időre járó baleseti járadékot,

c) amennyiben a nyugdíjjárulékot a biztosítási jogviszony keretében meghatározott összeg után kellett fizetni, ezt az összeget,

d) az Európai Unió tisztviselőinek és más alkalmazottainak nyugdíjbiztosítási átutalásáról és visszautalásáról szóló törvény alapján a nyugdíjbiztosítási visszautalás során meghatározott beszámított jövedelmet, ha a Nyugdíjbiztosítási Alapot megillető összeget a Nyugdíjbiztosítási Alapnak átutalták,

e) a felszolgálási díj 81%-át,

f) a 2020. június 30-áig terjedő időszakra a vendéglátó üzlet felszolgálójaként a fogyasztótól közvetlenül kapott borravaló 81%-át,

g) azon egyszerűsített közteherviselési hozzájárulás (ekho) alap 50 százalékát, 2008. január 1-jétől 61 százalékát, amely után a magánszemélyt terhelő ekho mértéke 15 százalék,

h) a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény szerinti munka-rehabilitációs díjat és fejlesztési foglalkoztatási díjat,

i) a Tbj. 41. § (2) bekezdésében meghatározott mezőgazdasági őstermelő esetében az éves bevételének 6 százalékát,

j) a főállású kisadózó társadalombiztosítási ellátásainak alapjául szolgáló, törvényben meghatározott összeget.


Melléklet 3

Azon keresetek, jövedelmek, amelyeket csak akkor kell figyelembe venni a nyugdíjszámítás során, ha az kedvezően hat a nyugdíj összegére

Az öregségi nyugdíj alapját képező havi átlagkereset meghatározásánál

a) az álláskeresési járadék, a munkanélküli-járadék, a vállalkozói járadék, a nyugdíj előtti munkanélküli-segély, az álláskeresést ösztönző juttatás, a keresetpótló juttatás (együtt: álláskeresési támogatás) összegét,

b) a gyermekgondozást segítő ellátás, gyermekgondozási segély, a gyermeknevelési támogatás és a gyermekgondozási díj összegét,

c) a nyugdíjjárulék-köteles szociális és gyermekvédelmi ellátások (gyermekek otthongondozási díja, ápolási díj) összegét,

d) a prémiumévek programról és a különleges foglalkoztatási állományról szóló 2004. évi CXXII. törvény (a továbbiakban: Péptv.) 3-5. §-a szerinti prémiumévek program, illetve különleges foglalkoztatási állomány keretében járó juttatás összegét,

e) a rehabilitációs ellátás összegét,

f) a rendvédelmi egészségkárosodási keresetkiegészítés, a rendvédelmi egészségkárosodási járadék, a honvédelmi egészségkárosodási keresetkiegészítés vagy a honvédelmi egészségkárosodási járadék, a Nemzeti Adó- és Vámhivatal személyi állományának jogállásáról szóló törvény szerinti egészségkárosodási keresetkiegészítés, egészségkárosodási járadék összegét,

g) a rehabilitációs járadék összegét, valamint

h) az a)-f) pont szerinti ellátások folyósításának időtartama alatt szerzett, biztosítással járó jogviszonyból származó jövedelmet, keresetet

- a kifizetésük, folyósításuk időpontjától függetlenül - csak akkor kell figyelembe venni, ha az az igénylőre kedvezőbb.

Ezen ellátások és keresetek tekintetében tehát kettős számítást kell végezni: ki kell számítani a nyugdíj összegét egyrészt a fenti ellátások és a mellettük szerzett kereset összegének figyelembe vételével, másrészt ezek figyelembe vétele nélkül, és a kedvezőbb eredményt kell továbbvinni a nyugdíjmegállapítási eljárásban.

A rehabilitációs járadékról szóló 2007. évi LXXXIV. törvény szerinti ellátás a törvény 2012. január 1-jei hatályon kívül helyezésével és az akkori ellátások kifutásával már megszűnt, azonban a rehabilitációs járadék a folyósítása idején saját jogú nyugellátásnak minősült, így 

- a rehabilitációs járadék mellett folytatott munkavégzéssel szerzett keresetet nem lehet nyugdíjalapot képező keresetként figyelembe venni, viszont 

- e kereset nyugdíjnövelésre jogosított, amelynek mértéke az éves kereset egytizenketted részének fél százaléka volt. Ezt a nyugdíjnövelést figyelembe kell venni a nyugdíjmegállapítás során is. 

A saját jogú nyugellátás mellett folytatott keresőtevékenységgel szerzett kereset összege az öregségi nyugdíj alapját képező havi átlagkereset kiszámítása során semmilyen esetben nem vehető figyelembe, viszont nyugdíjnövelésre jogosít (a 2007. április 1-jétől és 2020. június 30-áig terjedő időszakban szerzett, nyugdíjjárulék-köteles  keresetek alapján).

A megszűnt saját jogú ellátások közül  a rehabilitációs járadék mellett ugyanez a "beszámítási korlátozás, helyette nyugdíjnövelési lehetőség" szabály  vonatkozik például a rokkantsági nyugdíjra is - amely szintén 2011. december 31-én szűnt meg.


Melléklet 4

Az 1992. március 1-jétől 2012. december 31-éig érvényes járulékfizetési felső határ (járulékplafon) összegei

Időszak

Napi határ (Ft) 

Éves határ (Ft)

1992. március 1-től

2.500

-

1993 (első két hónap havi 75 ezer Ft, utána napi)

2.500

915.000

1994

2.500

912.500

1995

2.500

912.500

1996

2.500

915.000

1997

3.300

1.204.500

1998

4.290

1.565.850

1999

5.080

1.854.200

2000

5.520

2.020.320

2001

6.020

2.197.300

2002

6.490

2.368.850

2003

10.700

3.905.500

2004

14.500

5.307.000

2005

16.440

6.000.600

2006

17.330

6.325.450

2007

18.490

6.748.850

2008

19.500

7.137.000

2009

20.400

7.446.000

2010

20.420

7.453.300

2011

21.000

7.665.000

2012

21.700

7.492.200

2013. január 1-jétől

nincs napi korlát

nincs éves korlát

 


Mielőtt eltévedne a nyugdíjszabályozás szövevényes dzsungelében, IDE KATTINTVA inkább kérdezzen, hogy jutányos díjazás ellenében az Ön személyére szabottan, az ügyintézés során felhasználható jogszabályi hivatkozásokkal tájékoztassam a lehetőségeiről és azok érvényesítési módjairól.

 

 

 

 

 

 

 

K Küldés K Nyomtatás
Kérem, várjon... Kérem, várjon...