Fotó: yuyangc/Shutterstock
Hogyan állapítják meg a nyugdíj összegét 2019-ben?
Mitől függ a nyugdíj összege? Évtizedekre visszamenően rengeteg adattól, számtalan adó- és járulékfizetési rendelkezéstől és egyéb szabályok tömegétől. Megkíséreltem utat vágni ebben a sűrű dzsungelben, kövessen, kedves Olvasóm!
Az alábbiakban a lehető legegyszerűbben, a jogszabályi hivatkozások nélkül összefoglalom a legfontosabb szabályokat, amelyek 2019-ben meghatározzák az idén nyugdíjba vonulók nyugdíjának összegét. (Idén a 64 éves nyugdíjkorhatáruk betöltésével az 1955-ben született személyek, valamint a nők kedvezményes nyugdíja feltételeit 2019-ben teljesítő hölgyek igényelhetik az öregségi nyugdíjukat.)
Ha elolvassa ezt az összefoglalómat, rögtön megérti, miért nem számítja ki a nyugdíjbiztosító a nyugdíjra való jogosultsági feltételek teljesítése előtt, előzetesen a nyugdíj összegét. Egyszerű a válasz: a nyugdíjszámítás milliónyi adatot igénylő, rengeteg apró lépésből álló, hosszadalmas, bonyolult és drága jogi, adminisztratív és matematikai munka.
Miután ez az összefoglaló MINDANNYIUNKAT érint, akik még nem vagyunk nyugdíjasok, kérem, ossza meg barátaival ezt az írásomat, és persze kérje meg őket is, hogy osszák tovább - és lájkolják a NyugdíjGurut :-)
Az öregségi nyugdíj összege
(a nők kedvezményes nyugdíjának összege is!)
két tényezőtől függ:
- az elismert szolgálati időtől, és
- a számított havi nettó "életpálya" átlagkereset összegétől.
(Azért hívom "életpálya" átlagkeresetnek ezt a számított keresetet, nehogy összekeverjék az aktív dolgozó korukban megszokott havi átlagkereset fogalmával. Nagyon sokan kérdezték, hogy ugye a nyugdíjuk az utolsó havi nettó átlagkeresetük 70-80%-a körül alakul majd? A válasz: nem, a szó hétköznapi értelmében vett utolsó havi - vagy az utolsó évi, az utolsó 5 évi, az utolsó 10 évi - nettó átlagkeresetükből nem vezethető le közvetlenül a nyugdíjuk összege. Az ún. elméleti helyettesítési ráta - amelynek egyik verziója az első nyugdíj összegét valóban az utolsó aktívkori nettó kereset összegéhez viszonyítja, s amelynek értéke az utóbbi években 55-65% között ingadozik - csak statisztikai átlagszám.)
A nyugdíj induló összegének számítási képlete egyszerű:
1) a megszerzett szolgálati idő teljes években (365 naptári naponként) mért tartamától függő nyugdíjszorzóval
meg kell szorozni
2) a számított havi nettó "életpálya" átlagkereset összegét.
Az összefoglalóm végén a mellékletben megtalálják az aktuális nyugdíjszorzókat.
Az öregségi nyugdíj összegét az 1988. január 1-jétől a nyugdíj megállapításának kezdő napjáig — ez az átlagszámítási időszak — elért, nyugdíjalapot képező keresetek és jövedelmek (a továbbiakban az egyszerűség kedvéért: keresetek) havi átlaga alapján kell meghatározni, ha az igénylő rendelkezik ezen időszak legalább fele részére keresettel. (Nyugdíjalapot képező kereset az, amely után fizették a mindenkori előírt nyugdíjcélú járulékokat vagy a törvény ez alól mentességet biztosított.)
A nyugdíjtörvény felsorol egy sor bevétel-típust, amely beszámít az átlagkereset meghatározása során (pl. a főállású katás vállalkozó esetén a nyugdíjszámításhoz a törvény által meghatározott összegben figyelembe vehető jövedelmet vagy pl. a felszolgálónak adott borravaló 81%-át) , és egy sor másik bevétel-típust, amit viszont nem kell figyelembe venni, csak akkor, ha ez kedvezőbb eredményre vezetne a nyugdíj összegének számítása során (így ezen ellátások jellemzően alacsony összege nem húzza le az átlagkereset számított összegét, ilyen pl. az összes munkanélküli/álláskeresési ellátás, a nyes-t is ideértve, vagy pl. a gyes, gyed, gyet, ápolási díj, rehabilitációs ellátás összege).
1992. március 1-jétől 2013. január 1-jéig a járulékalapot képező keresetek és jövedelmek meghatározása az adott naptári évben érvényes egyéni nyugdíjjárulék-fizetési felső határ figyelembe vételével történik (a nyugdíjjárulék-fizetési felső határ 2013. január 1-jével megszűnt). Ha a nyugdíjigénylő esetleg részesült baleseti járadékban , akkor annak összegét a nyugdíjjárulék-köteles kereset összegén felül akkor is figyelembe kell venni, ha a naptári évre számított kereset ezzel a járulékfizetési felső határösszeget meghaladná.
Ha az igénylő az átlagszámítási időszak legalább felére nem rendelkezik keresettel, akkor a hiányzó napokra az 1988. január 1-je előtti, legközelebbi időszak keresetei vehetők figyelembe (vagyis 1987. december 31-étől visszafelé kell naponként lépegetni).
Ha ez sem áll rendelkezésre, akkor a hiányzó időszakokra az ezen időszakokban érvényes minimálbér arányos összegét kell számításba venni úgy, hogy a nyugellátás megállapításának napjától folyamatosan visszaszámítva a hiányzó időre érvényes mindenkori minimálbér harmincadrészét kell figyelembe venni azokra a naptári napokra, amelyekre nyugdíjalapot képező kereset vagy jövedelem nem volt - e napok is osztószámot képeznek majd a nyugdíj összegének megállapítása során.
Az öregségi nyugdíj alapját képező nettó havi "életpálya" átlagkeresetet úgy kell meghatározni, hogy először az egyes naptári években elért, figyelembe vehető bruttó kereseteket nettósítani kell, azaz naptári évenként csökkenteni kell a következő módon:
(1) nettósítás első lépése: “járuléktalanítás”: az adott naptári évben hatályos jogszabályok szerint a keresetből le kell vonni a természetbeni és pénzbeli egészségbiztosítási járulékot, a nyugdíjjárulékot, a magánnyugdíjpénztári tagdíjat, valamint a munkavállalói és vállalkozói járulékot, továbbá 2010. január 1-jétől az egészségbiztosítási és munkaerőpiaci járulékot a bérezett napok száma arányában (Kicsi eltérés vonatkozik 2 különböző évre: 1991-ben a munkavállalói járulék címén 0,2%-os, míg 2006-ban egészségbiztosítási járulék címén 4,6%-os, munkavállalói járulék címén 1,1%-os mértéket kell alkalmazni. Ha a nyugdíjszámításhoz 1988. január 1-je előtti kereseteket és jövedelmeket is figyelembe kell venni, akkor azokat a nyugdíjjárulék 1988. január 1-jén érvényes mértékének alapulvételével kell naptári évenként csökkenteni.)
(2) nettósítás második lépése: “adótlanítás”: a 2010. január 1-je ELŐTT és a 2012. december 31-e UTÁN elért keresetek és jövedelmek tekintetében az adott naptári évben hatályos jogszabályok szerint a “járuléktalanított” keresetből le kell vonni a személyi jövedelemadót a bérezett napok száma arányában, illetve a 2010. január 1. és 2012. december 31. között elért keresetek és jövedelmek esetén a "járuléktalanított" összeghez hozzá kell adni az erre az összegre számított adóalap-kiegészítést, és az erre az együttes összegre képzett személyi jövedelemadó-összeggel kell azt csökkenteni.
A havi átlagkereset megállapítása során a nyugdíjazást megelőző naptári év előtt elért kereseteket az országos nettó átlagkereset egyes években történő növekedését alapul véve a nyugdíjazást megelőző naptári év kereseti szintjéhez kell igazítani (ez a „valorizálás” folyamata).
Így a 2019-ben történő nyugdíjmegállapítás esetén a valorizálás a 2017-ben és előtte elért keresetekre vonatkozik, amelyeket a 2018-as kereseti szintekhez kell igazítani. Vagyis az adott naptári évre meghatározott valorizációs szorzóval (amely az országos nettó átlagkereset egyes években történő növekedéséhez igazodik) meg kell szorozni az adott naptári év bérezett napjaira számított nettósított keresetet, így igazítva a különböző naptári évek kereseteit a nyugdíjbavonulás évét megelőző évhez.
A nyugdíjmegállapítás évében hatályos valorizációs szorzókat az adott év márciusában megjelenő kormányrendelet határozza meg.
A 2019 első negyedévében nyugdíjat igénylők részére ezért a végleges nyugdíjösszegük meghatározására nyitva álló ügyintézési határidő csak 2019. április 15-én járt le, addig csak nyugdíjelőleget állapíthatnak meg a részükre.
Az adott naptári években a fentiek szerint figyelembe vehető (bérezett napok utáni, nettósított, valorizált) kereseteket összegezni kell.
Szintén összegezni kell az adott naptári években figyelembe vehető bérezett napok számát. Ez lesz az osztószám.
Az osztószám megállapításánál a heti pihenőnapokat, a munkaszüneti napokat és a szabadnapokat is figyelembe kell venni. Nem kell viszont számításba venni a fizetés nélküli időszakokat, különösen a fizetés nélküli szabadság, a táppénz, a terhességi-gyermekágyi segély, a gyermekgondozási díj, a baleseti táppénz és a katonai vagy polgári szolgálat időtartamát. (Vagyis csak azokat a napokat kell figyelembe venni, amelyeken a nyugdíjigénylőnek keresete, jövedelme volt.)
Ezt követően a nettósított (járuléktalanított és adótlanított) és valorizált keresetek együttes összegét el kell osztani az osztószámmal, vagyis a bérezett napok összesített számával (az átlagszámítási időszak azon napjainak számával, amely napokon a biztosítottnak keresete volt).
Az így kapott napi nettó átlagkeresetet meg kell szorozni 365-tel (szökőévben 366-tal), majd egy sor részletszabályt is alkalmazni kell - így kapjuk meg az éves nettó átlagkeresetet.
A részletszabályokra csak egy példa: 2010. január 1-jét megelőzően vagy 2012. december 31-ét követően elért kereset esetén a szorzathoz hozzá kell adni a naptári évben kifizetett adóköteles jutalom, jutalomrész, adóköteles év végi részesedés, adóköteles szabadságmegváltás és az adott évben kifizetett, biztosítási időt nem keletkeztető, nyugdíjjárulék-alapot képező végkielégítés összegét, majd meg kell határozni az így kiszámított összegre eső, az adott évben hatályos adótábla szerint megállapított adóösszeget, majd ezt el kell osztani 365-tel (szökőévben 366-tal), az egy napra eső adóösszeget meg kell szorozni a biztosításban töltött azoknak a napoknak a számával, amelyekre a biztosítottnak keresete volt, és ezzel az összeggel kell a naptári évi, tényleges keresetet csökkenteni, majd az így kiszámított összeghez hozzá kell adni az adott naptári évben elért, adóalapot nem képező, de nyugdíjjárulék-köteles egyéb keresetet, valamint az átlagszámítási időszak alatt folyósított és 1988. január 1-je előtti időponttól megállapított baleseti járadék adott naptári évre szóló összegét…
Az így kapott eredményt el kell osztani 12-vel.
Így kapjuk meg a havi nettó "életpálya" átlagkereset összegét.
Vagyis csak majdnem, mert az így kiszámított havi nettó "életpálya" átlagkeresetet törvényben meghatározott összegek felett csak korlátozott mértékben lehet figyelembe venni (ez a "degresszálás" folyamata).
Konkrétan: ha a saját jogú nyugellátás alapját képező havi nettó "életpálya" átlagkereset 372 000 forintnál több lenne, akkor
- a 372 001-421 000 forint közötti átlagkereset-rész kilencven százalékát,
- a 421 000 forint feletti átlagkereset-rész nyolcvan százalékát
kell a saját jogú nyugellátás megállapításánál figyelembe venni.
Utolsó lépésként következik a nyugdíjskála (nyugdíjszorzó) alkalmazása: az egy hónapra számított degresszált nettó "életpálya" átlagkeresetnek a TB nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény 2. sz. mellékletében meghatározott, a megszerzett szolgálati idő hosszától függő százaléka lesz a havi öregségi teljes nyugdíj induló összege. (A nyugdíjszorzókat az összefoglalóm végén közlöm.)
Ha valaki maradt magánnyugdíjpénztár tagja, és a nyugdíj igénylésével egyidejűleg sem lép vissza, akkor az ő nyugdíját eltérő szabályok szerint kell megállapítani, erről olvassa el ezt az összefoglalómat.
1. a teljes elismert szolgálati idő (vagyis nem csak az 1988. január 1-jét követően szerzett, hanem az egész életünkben összesen szerzett szolgálati idő) napjainak számát 365-tel elosztva megkapjuk, hány teljes évnek felel meg a szolgálati idő (az osztás eredményéből csak az egész számokat lehet figyelembe venni, a töredékév ebben az összefüggésben nem számít). Ettől az évszámtól függ a nyugdíjszorzó százalékos mértéke.
2. az átlagszámítási időszakban - az 1988. január 1. és a nyugdíjmegállapítás napja közötti időszakban - szerzett, nyugdíjalapot képező kereseteket minden évben, az adott évben érvényes szabályok szerint "járuléktalanítani" kell, majd
3. az 1988. január 1. óta szerzett, nyugdíjalapot képező, az előző pont szerint járuléktalanított éves kereseteket minden évben, az adott évben érvényes szabályok szerint "adótlanítani" kell, majd
4. a járuléktalanított és adótlanított éves kereseteket az adott évre vonatkozó valorizációs szorzóval meg kell szorozni (kivéve a nyugdíjmegállapítás évében és az azt megelőző évben, tehát idén a 2019-ben és a 2018-ban szerzett kereseteket),
5. az így kapott nettósított, valorizált éves kereseteket össze kell adni, és ezt az összeget el kell osztani az 1988. január 1. napjától a nyugdíjmegállapítás napjáig terjedő időszakra elismert szolgálati idő azon napjainak számával, amelyeken a nyugdíjigénylőnek keresete volt (az osztószámmal),
6. az így megkapott napi nettó átlagkeresetet meg kell szorozni 365-tel, hogy meghatározzuk az éves átlagkeresetet, amit pedig el kell osztanunk 12-vel, hogy megkapjuk a havi nettó "életpálya" átlagkeresetet,
7. amelyet szükség szerint degresszálni kell, vagyis ha a havi nettó "életpálya" átlagkereset meghaladja a 372 ezer Ft-ot, akkor a degresszió szabályai szerint az ezt meghaladó kereset-részeket csak csökkentett mértékben lehet számításba venni,
8. az így kiszámított havi nettó (járuléktalanított, adótlanított, valorizált) és szükség szerint degresszált "életpálya" átlagkereset összegét meg kell szorozni az 1. pontban foglaltak szerint meghatározott nyugdíjszorzó százalékos mértékével, és már meg is kaptuk a nyugdíj induló összegét :-)
A nyugdíjmegállapító hatóság a számítások során természetesen az összes részletszabályt figyelembe veszi, emellett egy sor számítási segédletet alkalmaz:
- az egyéni járulékfizetési felső határok évenkénti alakulását tartalmazó táblázatot 1992. március 1-jétől 2013. január 1-jéig (ekkor eltörölték ezt a felső határt, így azóta korlátozás nélkül kell a teljes jövedelem után fizetni a 10% nyugdíjjárulékot)
- a levonandó járulékok százalékos kulcsait tartalmazó táblázatot, amely 1998-2019 között évenként megadja az egészségbiztosítási járulék, a nyugdíjjárulék, a munkavállalói és munkaerőpiaci járulék, illetve ezek összegeként az összesen levonandó járulék százalékos mértékét
- az 1988-2019 közötti évekre a kötelező legkisebb munkabér (minimálbér) havi összegeit tartalmazó táblázatot
- a személyi jövedelemadó kulcsait tartalmazó táblázatot, amely 1988-2019 között évenként megadja az adott évben alkalmazott szja-kulcsokat, a többkulcsos adó esetében a jövedelemsávokat, a szuperbruttó és félszuperbruttó módszer esetén alkalmazott kulcsokat és adóalap-kiegészítési mértéket, valamint az egykulcsos adó esetén az szja mértékét
- a keresetek beszámításához alkalmazandó valorizációs szorzószámok táblázatát 1950-től 2017-ig (a 2019-ben megállapítandó nyugdíj esetén a 2018-as jövedelmeket már nem kell valorizálni)
- a hatályos degressziós táblát (ezt idéztem is az összefoglalómban).
A kisegítő szabályokat is részben már láttuk:
1. Ha az igénylő az átlagszámítási időszak legalább felére nem rendelkezik nyugdíjalapot képező keresettel, akkor a hiányzó napokra az 1988. január 1-je előtti, legközelebbi időszak keresetei vehetők figyelembe (vagyis 1987. december 31-étől visszafelé kell naponként lépegetni). Ha ez sem áll rendelkezésre, akkor a hiányzó időszakokra az akkor érvényes minimálbér arányos összegét kell számításba venni.
További kisegítő szabályok:
2. Ha fentiek szerint kiszámolt havi nettó "életpálya" átlagkereset eléri a 28.500 Ft-ot, de a nyugdíj induló összege a nyugdíjszorzó alkalmazása miatt ennél kisebb lenne, akkor nem kell alkalmazni a nyugdíjszorzót, hanem a nyugdíj összege 28.500 Ft lesz (ami a teljes öregségi nyugdíj egy évtizede változatlan legkisebb összege).
3. Ha a nettó havi "életpálya" átlagkereset nem éri el az öregségi nyugdíj legkisebb összegét, vagyis a 28.500 Ft-ot, akkor a nyugdíjat ezzel a nettó havi "életpálya" átlagkeresettel azonos összegben kell megállapítani. Vagyis ebben az esetben sem kell a nyugdíjszorzót alkalmazni, viszont a nyugdíj összege kisebb lesz a "legkisebb" összegnél, miután a nettó átlagkereset összege kisebb lett 28.500 Ft-nál.
4. Ennél is rosszabb lehet a helyzet akkor, ha az igénylő csak öregségi résznyugdíjra szerzett jogosultságot (azaz szolgálati ideje nem érte el a 20 évet, viszont elérte vagy meghaladta a 15 évet). Ilyen esetben az öregségi résznyugdíjat akkor is a nyugdíj alapját képező havi nettó "életpálya" átlagkeresetnek a szolgálati idő teljes években mért hosszától függő nyugdíjszorzó szerinti százalékában kell megállapítani, ha az nem éri el az öregségi nyugdíj legkisebb összegét, a 28.500 Ft-ot, mivel az öregségi résznyugdíjnak minimum összege nincs.
5. Ha az öregségi nyugdíj kiszámítása során figyelembe vett szolgálati idő az arányosítás szabálya (arányos elismerés) miatt nem éri el a 20 évet, akkor a nyugdíj összege kisebb lehet, mint a teljes nyugdíj legkisebb összege. Az öregségi nyugdíj kiszámítása során alkalmazandó szorzószámot úgy kell meghatározni, hogy a jogosultsághoz figyelembe vehető évhez tartozó mértéket annyiszor 2 százalékponttal kell csökkenteni, ahány év a 20 év szolgálati időből az arányos elismerés miatt hiányzik.
Ezt a rendelkezést akkor értjük meg, ha tudjuk, hogy
a nyugdíjJOGOSULTSÁG szempontjából figyelembe vehető szolgálati idő
nem ugyanaz, mint
a nyugdíjSZÁMÍTÁSHOZ figyelembe vehető szolgálati idő.
A jogosultsághoz ugyanis az a szolgálati idő is teljes értékű, amelynek időszakában a nyugdíjalapot képező bruttó kereset kisebb, mint a mindenkori minimálbér.
A nyugdíjszámítás során azonban az ilyen időszakot főszabályként arányosítani kell, mégpedig olyan arányban, ahogyan a bruttó kereset aránylik a minimálbérhez.
6. Ha valaki nem szerezte meg a teljes nyugdíjhoz szükséges 20 év szolgálati időt, vagy a résznyugdíjhoz szükséges 15 év szolgálati időt, akkor lehetősége van arra, hogy e minimum évekhez hiányzó szolgálati időt - de legfeljebb 5 évet - megállapodással megszerezzen. Ennek azonban magas az ára, mert a megvásárolni kívánt szolgálati időtartamra legalább a mindenkori minimálbér 24%-ával egyező összegű járulékot kell egyösszegben befizetnie.
7. Ha valaki 15 évet sem tudott megszerezni (megállapodással sem), akkor ő nem jogosult öregségi nyugdíjra, helyette a szociális ellátórendszer keretében az időskorúak járadékát igényelheti.
Az időskorúak járadékáról részletesen írtam ebben az összefoglalómban.
8. Fontos tudnunk, hogy az öregségi teljes nyugdíj összege az alapját képező havi átlagkeresetnél főszabályként több nem lehet, vagyis a legmagasabb számított nyugdíj legfeljebb a nettó "életpálya" átlagkereset 100%-a lehet.
Persze ez esetben is akad egy kivétel: ha valaki legalább 20 év szolgálati idővel rendelkezik és a rá irányadó öregséginyugdíj-korhatár betöltése UTÁN a nyugdíj megállapítása NÉLKÜL legalább 30 napra szolgálati időt szerez, az nyugdíjnövelésben részesül, amelynek mértéke MINDEN 30 nap plusz szolgálati idő után az öregségi nyugdíj fél százaléka. (Ez a nyugdíjnövelési lehetőség nem keverendő össze a nyugdíj melletti munkavégzéssel szerezhető növelési lehetőséggel.)
Ennek részleteiről ebben az összefoglalómban olvashat.
9. Végezetül még egy fontos kisegítő szabály: az öregségi nyugdíj megállapítása esetén a kiszámított nyugellátás összegét meg kell növelni a jogosult részére korábban - azóta megszűnt saját jogú nyugellátás mellett szerzett, nyugdíjjárulék-alapot képező kereset, jövedelem alapján - megállapított nyugdíjnövelésnek a megállapítását követő időközi nyugdíjemelések mértékével megemelt összegével, ideértve a korábbi saját jogú nyugellátás megszűnését követő időközi nyugdíjemeléseket is.
Leggyakrabban akkor fordulhat elő ez az eset, ha valaki 2011. december 31. előtt rokkantsági nyugdíjas volt, és e rokkantsági nyugdíja (amely saját jogú nyugellátásnak minősült) mellett dolgozott. Ilyen esetben a 2007. április 1-jét követően, de 2011. december 31-ét megelőzően szerzett, nyugdíjjárulék alapját képező kereset alapján járó nyugdíjemelésekre vonatkozik az idézett szabály.
(Az összefoglalóm frissítésének időpontja: 2019. május 13.)
Szolgálati idő teljes évi hossza - nyugdíjszorzó százalékos mértéke
15 év 43,0%
16 45,0
17 47,0
18 49,0
19 51,0
20 53,0
21 55,0
22 57,0
23 59,0
24 61,0
25 63,0
26 64,0
27 65,0
28 66,0
29 67,0
30 68,0
31 69,0
32 70,0
33 71,0
34 72,0
35 73,0
36 74,0
37 75,5
38 77,0
39 78,5
40 80,0
41 82,0
42 84,0
43 86,0
44 88,0
45 90,0
46 92,0
47 94,0
48 96,0
49 98,0
50 vagy több év 100,0