Mindent a kisadózó vállalkozók nyugdíjjogosultságáról a 2020-ban hatályos rendelkezések tükrében

Mindent a kisadózó vállalkozók nyugdíjjogosultságáról a 2020-ban hatályos rendelkezések tükrében

A kisadózó vállalkozás 2020-ban is a főállású kisadózó után havi 50 ezer forint, a főállásúnak nem minősülő kisadózó után havi 25 ezer forint tételes adót fizet.

A kisadózó vállalkozás választhatja, hogy a főállású kisadózó után magasabb összegű – minden megkezdett naptári hónapra 75 ezer forint – tételes adót fizet.

A főállású kisadózó e jogállás időtartama alatt 

- biztosítottnak minősül, ennek következtében 

- a társadalombiztosítás ellátásairól és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvényben (2020. július 1-jétől pedig az ezt a törvényt felváltó új Tbj.-ben, a társadalombiztosítás ellátásaira jogosultakról, valamint ezen ellátások fedezetéről szóló 2019. évi CXXII. törvényben) meghatározott valamennyi ellátásra (egészségbiztosítási és nyugdíjbiztosítási ellátásokra) és 

- a foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV. törvényben (Flt.) meghatározott valamennyi ellátásra (így álláskeresési járadékra, nyugdíj előtti álláskeresési segélyre) 

jogosultságot szerezhet,

ezen ellátások számításának alapját pedig a kisadózó vállalkozások tételes adójáról és a kisvállalati adóról szóló 2012. évi CXLVII. törvény (Katv.) határozza meg.

A nyugellátás megállapítása szempontjából elkülönül 

- a nyugdíjjogosultsághoz figyelembe vehető szolgálati idő számításának, és 

- a nyugellátás összegének kiszámításához figyelembe vehető szolgálati idő számításának 

a módja.

A nyugdíjjogosultsághoz figyelembe vehető szolgálati idő megállapításánál a főállású kisadózói jogviszony teljes időtartamát figyelembe kell venni. 

Ez a rendelkezés különösen fontos a nők kedvezményes nyugdíját igényelni kívánó főállású kisadózó hölgyek számára, hiszen a katás időtartamuk teljes egészében beszámít a kedvezményes nyugdíjra jogosító időbe (ennek kell legalább 40 évnek lennie), azon belül is a keresőtevékenységgel járó biztosítási jogviszonyban töltött idővel szerzett szolgálati időbe (ennek kell legalább 32 évnek lennie). Vagyis a katás időtartam akkor is maradéktalanul beszámít a jogosító időbe, ha az érintett hölgy után a kisadózó vállalkozás csak havi 50 ezer forint tételes adót fizet.

Ezzel szemben abban az esetben, ha a főállású kisadózónak a törvényben meghatározott ellátás-számítási alapja a mindenkori minimálbérnél kevesebb, a biztosítási időnek csak az arányos időtartamát veszik figyelembe szolgálati időként a nyugdíj összegének kiszámítása során. 

Erről a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény 39. §-a rendelkezik, amelynek (1) bekezdése szerint ha a biztosítottnak a biztosítási kötelezettséggel járó jogviszonya keretében elért nyugdíjjárulék-alapot képező jövedelme a minimálbérnél kevesebb, akkor a nyugdíjszámítás során a biztosítási időnek csak az arányos időtartama vehető szolgálati időként figyelembe. Ebben az esetben a szolgálati idő és a biztosítási idő aránya azonos a nyugdíjjárulék alapját képező jövedelem és a mindenkori minimálbér arányával. A (2) bekezdés szerint ezt a rendelkezést a főállású kisadózó biztosítási idejének szolgálati időként történő figyelembevétele során is alkalmazni kell.

Az 50 ezer forint tételes adót fizető katás vállalkozókat emiatt 2020-ban is tovább súlyosbodó kettős veszedelem fenyegeti a nyugdíjuk tekintetében.

Egyrészt a kisadózó vállalkozások tételes adója (kata) körébe tartozók nyugdíjszámítás során figyelembe vehető szolgálati ideje rövidebb lesz, és e rövidebb (arányosított) szolgálati idő alapján kell majd megállapítani azt a nyugdíjszorzót, amellyel a számított nettó életpálya átlagkeresetüket meg kell szorozni a nyugdíj összegének meghatározásához. 

Másrészt e számított nettó átlagkeresetet is csökkenti a katás időszakban beszámítható kereset nagyon alacsony összege.

E kettős veszedelem súlyosságának belátásához célszerű elolvasni a nyugdíjszámításról írt részletes összefoglalómat.

Ha a főállású kisadózó 50 ezer forint tételes adót fizet, akkor a nyugellátásra jogosító szolgálati idejét a nyugdíjjárulék alapját képező kereset (idén változatlanul havi 98.100 forint) és a mindenkor érvényes minimálbér (idén 161.000 forint) arányában kell meghatározni, vagyis 2020-ban egy katás nap csak alig több, mint 0,6 napnyi szolgálati időnek számít a majdani nyugdíjszámítás szempontjából! 

Ha egész évben katás valaki, akkor 365 nap helyett idén csak 222 nap olyan szolgálati időt szerez, amely a nyugdíjszámítás során majd beszámítható lesz. 

A katások helyzete az előző néhány évhez képest is tovább romlott e tekintetben, mert 2016-ban még 267 napnyi, 2017-ben 257 napnyi, 2018-ban 250 napnyi, 2019-ben 236 napnyi szolgálati időt szerezhettek. 

A számításnál ráadásul figyelmen kívül kell hagyni annak az időszaknak a naptári napjait, amelyeken a biztosítás szünetelt vagy a biztosítottnak nem volt nyugdíjjárulék-köteles keresete, jövedelme.

Ha a katás vállalkozó 75 ezer forint tételes adót fizet, akkor a nyugdíjjárulék alapját képező, a kata törvényben meghatározott kereset (idén változatlanul havi 164.000 forint) egy hajszállal még magasabb, mint a minimálbér, így az arányos szolgálati időre vonatkozó rendelkezést nem kell alkalmazni.

A főállásúnak nem minősülő - havi 25 ezer forint tételes adót fizető - katás vállalkozó tb-szempontból egyáltalán nem biztosított, így e jogviszonyában szolgálati időt sem szerez.

Nyugdíjkorhatár betöltése előtt nyugdíjban (a nők kedvezményes nyugdíjában) vagy korhatár előtti ellátásban, szolgálati járandóságban, táncművészeti életjáradékban, átmeneti bányászjáradékban részesülő kisadózó figyelembe vett nyugdíjjárulék-alapja a nyugdíj/ellátás mellett végzett tekintetében

A Tny. 83/B. § (1) bekezdése szerint ha az öregségi nyugdíjkorhatárt be nem töltött, nyugellátásban (vagyis a nők kedvezményes nyugdíjában) részesülő személy a tárgyévben a Tbj. 5. § szerinti biztosítással járó jogviszonyban áll, illetve egyéni vagy társas vállalkozóként kiegészítő tevékenységet folytat, és az általa fizetendő nyugdíjjárulék alapja meghaladja a tárgyév első napján érvényes kötelező legkisebb munkabér bruttó havi összegének tizennyolcszorosát (az éves keretösszeget, ami 2016-ban 18 x 111 000 Ft = 1.998.000 Ft, 2017-ben 18 x 127.500 Ft = 2.295.000 Ft, 2018-ban 18 x 138.000 Ft = 2.484.000 Ft, 2019-ben 18 x 149.000 = 2.682.000 Ft, 2020-ban 18 x 161.000 = 2.898.000 Ft), az éves keretösszeg elérését követő hónap első napjától az adott tárgyév december 31-éig, de legfeljebb az öregségi nyugdíjkorhatár betöltéséig a nyugdíj folyósítását szüneteltetik. (Ha ez decemberben következik be, akkor a már folyósított decemberi ellátást vissza kell fizetni.)

Ugyanez a korlátozás vonatkozik a korhatár előtti ellátásban, szolgálati járandóságban, táncművészeti életjáradékban vagy átmeneti bányászjáradékban részesülő főállású kisadózóra is.

Ez a korlátozás  az új Tbj. 2020. július 1-jei hatályba lépésével a nők kedvezményes nyugdíjában részesülő hölgyek tekintetében megszűnik, miután a nyugdíj mellett bármely jogviszonyban szerzett kereset járulékmentessé válik, így a Tny.-ben a hivatkozott 83/B.§ megszűnik.

A 2020. július 1-jével hatályba lépő új Tbj. (2019. évi CXXII. törvény) viszont a nem nyugdíjban, hanem egyéb ellátásban részesülő főállású kisadózók tekintetében hatályban tartja az éves keretösszeg korlátozását:

155. § A korhatár előtti öregségi nyugdíjak megszüntetéséről, a korhatár előtti ellátásról és a szolgálati járandóságról szóló 2011. évi CLXVII. törvény (a továbbiakban: Kenyt.) 11. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

„11. § (1) Ha a korhatár előtti ellátásban vagy szolgálati járandóságban részesülő személy a tárgyévben biztosítással járó jogviszonyban áll, és az általa fizetendő társadalombiztosítási járulék alapja meghaladja a tárgyév első napján érvényes kötelező legkisebb munkabér havi összegének tizennyolcszorosát (a továbbiakban: éves keretösszeg), az éves keretösszeg elérését követő hónap első napjától az adott tárgyév december 31-éig, de legfeljebb az öregségi nyugdíjkorhatár betöltéséig a korhatár előtti ellátás, illetve a szolgálati járandóság folyósítását szüneteltetni kell. Ha a fizetendő társadalombiztosítási járulék alapja az éves keretösszeget a tárgyév decemberében haladja meg, a folyósítás szüneteltetésére nem kerül sor, de a tárgyév december havi korhatár előtti ellátást, illetve szolgálati járandóságot vissza kell fizetni. Az éves keretösszeg elérésének vizsgálatakor a kifizetett társadalombiztosítási járulékalapot képező keresetet, jövedelmet arra az időszakra kell figyelembe venni, amely időszakra vonatkozóan azt kifizették. E § alkalmazása során a fizetendő társadalombiztosítási járulék alapjába nem számít bele a Tny. 83/C. § (1) bekezdése szerinti jogviszonyból származó, a szünetelés időtartama alatt szerzett kereset, jövedelem.

(2) Szolgálati járandóság esetén az éves keretösszeg számítása során figyelmen kívül kell hagyni az önkéntes tartalékos szolgálati viszonyban álló személynek a honvédelemről és a Magyar Honvédségről, valamint a különleges jogrendben bevezethető intézkedésekről szóló 2011. évi CXIII. törvény 36. § (1) bekezdés h) pontja vagy (2) bekezdés a) pontja szerinti feladatban történő részvétellel teljesített tényleges szolgálatára figyelemmel kifizetett, a kifizető szerv által - a kifizetést követő hónap tizedik napjáig - a nyugdíjfolyósító szerv számára bejelentett összegű juttatásait.

(3) A nyugdíjbiztosítási igazgatási szerv a folyósítás szüneteltetéséről, újbóli folyósításáról, valamint a jogalap nélkül felvett korhatár előtti ellátás, illetve szolgálati járandóság visszafizettetéséről - a korhatár előtti ellátásban, illetve szolgálati járandóságban részesülő személynek a Tny. 97. § (5) bekezdése szerint tett bejelentése, illetve az állami adóhatóság által közölt, az éves keretösszegre vonatkozó összesített adatok alapján - hivatalból dönt.

(4) Az újbóli folyósítás során a jogosultat a korhatár előtti ellátás, illetve a szolgálati járandóság szüneteltetést megelőző összegének az időközben végrehajtott emelésekkel megemelt összege illeti meg.

(5) Az e §-ban foglalt rendelkezések nem alkalmazhatók arra a személyre, aki a korhatár előtti ellátásának, illetve szolgálati járandóságának folyósítását a 12. § alapján teljes naptári évre szünetelteti.”

A főállású katás vállalkozó számításba vehető ellátási alapja azonban sem az 50 ezer Ft, sem a 75 ezer Ft tételes adó fizetése esetén sem éri el az éves keretösszeget. 

Miután a katás tételes adó magában foglalja a nyugdíjjárulékot is, az éves keretösszeg szempontjából az alábbiak szerint kell figyelembe venni a főállású kisadózó nyugdíjjárulék-alapot képező keresetét:

- 50 ezer Ft tételes adó fizetése esetében 2016-ban havi 81.300 Ft, 2017-ben havi 90.000 Ft, 2018-ban havi 94.400 Ft, 2019. első félévében havi 94.400 Ft, második félévében havi 98.100 Ft, 2020-ban havi 98.100 Ft (ez esetben a figyelembe vehető kereset nem érheti el az éves keretösszeget)

- 75 ezer Ft tételes adó fizetése esetében 2016-ban havi 136 250 Ft, 2017-ben havi 150.000 Ft, 2018-ban havi 158.400 Ft, 2019. első félévében havi 158.400 Ft, második félévében havi 164.000 Ft, 2020-ban havi 164.000 Ft (ez esetben sem lépheti át az éves keretösszeget).

A főállásúnak nem minősülő kisadózó nem minősül biztosítottnak, ezért esetében

- az éves keretösszeget nem kell vizsgálni,

- e jogviszonyával további szolgálati időt nem szerez,

- a Tny. (1997. évi LXXXI. törvény) 22/A. §-ában meghatározott nyugdíjnövelésre jogosultságot nem szerez. (2020. július 1-jével ez a törvényhely egyébként is hatályát veszti, mert a nyugdíj mellett bármely jogviszonyban szerzett kereset járulékmentessé válik).

A kisadózó vállalkozások tételes adójáról és a kisvállalati adóról szóló 2012. évi CXLVII. törvény (Katv.) témánk szempontjából legfontosabb egyes rendelkezései:

A főállású kisadózó fogalma

2. § E törvény alkalmazásában 

8. főállású kisadózó: a kisadózó,

kivéve azt a kisadózót,

aki a tárgyhó egészében megfelel az alábbi feltételek bármelyikének:

a) legalább heti 36 órás foglalkoztatással járó munkaviszonyban áll, azzal, hogy a heti 36 órás foglalkoztatás megállapításánál az egyidejűleg fennálló munkaviszonyokban előírt munkaidőt össze kell számítani,

b) a társadalombiztosítás ellátásairól és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény (a továbbiakban: Tbj.) szerinti kiegészítő tevékenységet folytatónak minősül, (ez a szöveg az új Tbj. 2020. július 1-jei hatályba lépésével a következőképpen módosul: "a társadalombiztosítás ellátásaira jogosultakról, valamint ezen ellátások fedezetéről szóló 2019. évi CXXII. törvény (a továbbiakban: Tbj.) szerinti kiegészítő tevékenységet folytatónak minősül,")

c) a szociális biztonsági rendszerek koordinálásáról és annak végrehajtásáról szóló uniós rendeletek alapján külföldön biztosított személynek minősül,

d) a kétoldalú szociálpolitikai, szociális biztonsági egyezmény alapján más államban biztosítottnak minősül,

e) olyan magánszemély, aki 2011. december 31-én - a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló törvény alapján megállapított - I., II., vagy III. csoportos rokkantsági, baleseti rokkantsági nyugdíjra volt jogosult, és a megváltozott munkaképességű személyek ellátásairól és egyes törvények módosításáról szóló 2011. évi CXCI. törvény 32-33. §-a alapján rokkantsági ellátásban vagy rehabilitációs ellátásban részesül,

f) rokkantsági ellátásban részesül és egészségi állapota a rehabilitációs hatóság komplex minősítése alapján 50 százalékos vagy kisebb mértékű,

g) a kisadózó vállalkozáson kívül más vállalkozásban nem kiegészítő tevékenységet folytató egyéni vállalkozónak vagy társas vállalkozónak minősül, ideértve más kisadózó vállalkozásban fennálló főállású kisadózó jogállást is,

h) a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló 1997. évi XXXI. törvény szerinti nevelőszülői foglalkoztatási jogviszonyban áll,

i) a köznevelési intézményben, a szakképző intézményben vagy a felsőoktatási intézményben, az Európai Gazdasági Térség tagállamában vagy Svájcban közép- vagy felsőoktatási intézményben nappali rendszerű oktatás keretében folytat tanulmányokat, vagy az előzőekben nem említett államokban folytat ez előbbieknek megfelelő tanulmányokat, azzal, hogy 25. éves életévének betöltéséig ide tartozik a tanulmányait szüneteltető kisadózó is.

(Aki tehát a tárgyhó egészében a fenti kilenc kategória bármelyikének megfelel, az nem főállású kisadózó, vagyis 25 ezer forint tételes adót kell fizetnie, viszont kisadózói minőségére tekintettel nem biztosított, így a tb ellátásaira jogosultságot nem szerez.)

A kisadózó vállalkozások tételes adójának alanya

3. § A kisadózó vállalkozások tételes adójának alanya

a) az egyéni vállalkozó,

b) az egyéni cég,

c) a kizárólag magánszemély taggal rendelkező betéti társaság,

d) a kizárólag magánszemély taggal rendelkező közkereseti társaság,

e) az ügyvédi iroda,

ha az állami adóhatóságnak az erre a célra rendszeresített nyomtatványon bejelenti, hogy adókötelezettségeit e törvény II. Fejezet rendelkezései szerint teljesíti. Az adóalanyiság létrejöttének nem akadálya, ha az adóalany az adóévre az Szja tv. szerinti átalányadózást választott. 

A bejelentett kisadózó

7.§ (3) A bejelentésben nyilatkozni kell arról, hogy a kisadózó főállású kisadózónak minősül-e, a biztosítása a kisadózókénti bejelentéssel jön-e létre, valamint nyilatkozni lehet arról, ha a kisadózó vállalkozás a főállású kisadózó után magasabb összegű tételes adó [8. § (4a) bekezdés] megfizetését választja.

(3a) A magasabb összegű tételes adó a bejelentést követően is választható. A magasabb összegű fizetési kötelezettséget a választás bejelentését követő hónaptól kell teljesíteni. A magasabb összegű tételes adót a választás visszavonása hónapjáig, a kisadózó vállalkozó főállású jogállásának megszűnése hónapjáig, vagy a kisadózó vállalkozás e fejezet szerinti adóalanyiságának megszűnése hónapjáig kell teljesíteni.

A kisadózó vállalkozások tételes adójának mértéke és megfizetése

8. § (1) A kisadózó vállalkozás a főállású kisadózó után havi 50 ezer forint tételes adót fizet.

(2) A kisadózó vállalkozás a főállásúnak nem minősülő kisadózó után havi 25 ezer forint tételes adót fizet.

(3) Amennyiben a kisadózó vállalkozás több kisadózót jelent be, a tételes adót minden személy után külön-külön kell megfizetni.

(4) A bejelentett kisadózók után a bejelentés hatálya alatt megkezdett minden naptári hónapra a tételes adó egészét meg kell fizetni azzal, hogy amennyiben a kisadózó a tárgyhónap bármelyik napján főállású kisadózónak minősül, a fizetendő tételes adó mértéke 50 ezer forint.

(4a) A (4) bekezdés rendelkezésétől eltérően a kisadózó vállalkozás választhatja, hogy a főállású kisadózó után magasabb összegű tételes adót fizet. Az e választás alapján fizetendő adó minden megkezdett naptári hónapra 75 ezer forint.

(5) A kisadózó vállalkozások tételes adóját a kisadózó vállalkozás a tárgyhónapot követő hónap 12. napjáig megfizeti.

(6) Azon kisadózó vállalkozás, amely a naptári év minden hónapjára köteles az (1)-(2), valamint a (4a) bekezdés szerinti adót megfizetni, a kisadózó vállalkozás bevételének naptári évben elért összegéből a 12 millió forintot meghaladó rész után 40 százalékos mértékű adót fizet. Ha a kisadózó vállalkozás nem köteles a naptári év minden hónapjára az (1)-(2), valamint a (4a) bekezdés szerinti adót megfizetni, a 40 százalékos mértékű adót a kisadózó vállalkozás bevételének a kisadózó vállalkozási jogállás fennállásának az (1)-(2), valamint a (4a) bekezdés szerinti adófizetési kötelezettséggel érintett hónapjai és 1 millió forint szorzatát meghaladó része után fizeti meg.

(7) Amennyiben a kisadózó vállalkozás az általa kiállított számlán nem tünteti fel a „Kisadózó” szöveget, az Art. szerinti mulasztási bírsággal sújtható.

(8) A (6) bekezdésben meghatározott százalékos mértékű adó megfizetése nem mentesít az (1)-(4) bekezdés szerinti tételes adó megfizetése alól.

(9) Nem kell megfizetni a kisadózó után az (1), a (2), valamint a (4a) bekezdés szerinti adót azon hónapokra vonatkozóan, amelyek egészében a kisadózó

a) táppénzben, baleseti táppénzben, csecsemőgondozási díjban, örökbefogadói díjban, gyermekgondozási díjban, gyermekgondozást segítő ellátásban, gyermeknevelési támogatásban vagy gyermekek otthongondozási díjában, ápolási díjban részesül,

b) katonai szolgálatot teljesítő önkéntes tartalékos katona,

c) fogvatartott,

d) egyéni vállalkozói tevékenységét szüneteltette,

e) a Tbj. szerinti kiegészítő tevékenységet folytatóként keresőképtelen,

kivéve, ha a kisadózóként folytatott tevékenységébe tartozó munkát végez.

(10) Nem kell megfizetni a kisadózó után az (1), a (2), valamint a (4a) bekezdés szerinti adót azon hónapokra vonatkozóan sem, amelyben a (9) bekezdés a)-c) és e) pontjai szerinti állapot megszűnik akkor, ha ez az állapot legalább 30 napig fennállt. A 30 nap számítása szempontjából figyelmen kívül kell hagyni azt az időszakot, amelyre vonatkozóan a (9) bekezdés szerint a kisadózó után az adót nem kell megfizetni.

(11) A kisadózó vállalkozás a tárgyhónapot követő hónap 12. napjáig köteles bejelenteni az állami adóhatósághoz azt, ha a tárgyhónapra vonatkozóan a (9)-(10) bekezdés szerint a kisadózó után nem keletkezik tételesadó-fizetési kötelezettsége. Nem kell a bejelentést havonta megismételni a (9) bekezdés d) pont szerinti esetben, azzal, hogy az említett esetben az adóhatóság - figyelemmel a (10) bekezdés rendelkezésére is - a kötelezettség módosítását a rendelkezésére álló adatok alapján hivatalból végzi el.

A kisadózó vállalkozások tételes adójával teljesített közterhek

9. § (1) A kisadózó vállalkozások tételes adóját jogszerűen választó kisadózó vállalkozások és kisadózók mentesülnek az adóalanyiság időszakában az adóalany gazdasági tevékenységével, az általa a bejelentett kisadózónak az adóalanyiság időszakában nyújtott tevékenységére tekintettel teljesített kifizetésekkel, más juttatásokkal és a bejelentett kisadózónak az adóalanytól a tevékenységére, tagsági jogviszonyára tekintettel megszerzett jövedelmével összefüggő alábbi közterhekkel kapcsolatos kötelezettségek alól:

a) vállalkozói személyi jövedelemadó és vállalkozói osztalékalap utáni adó vagy átalányadó megállapítása, bevallása és megfizetése;

b) társasági adó megállapítása, bevallása és megfizetése;

c) a személyi jövedelemadó és járulékok megállapítása, bevallása és megfizetése;

d) szociális hozzájárulási adó és a szakképzési hozzájárulás megállapítása, bevallása és megfizetése.

(2) A kisadózó vállalkozások tételes adójának megfizetésével a kisadózó vállalkozás nem mentesül a kisadózónak nem minősülő személyek foglalkoztatására tekintettel, illetve a kisadózónak nem minősülő személyek részére juttatott jövedelmek után teljesítendő adókötelezettségek alól.

A kisadózót megillető ellátások és a kisadózó jövedelme

10. § (1) A főállású kisadózó e jogállásának időtartama alatt biztosítottnak minősül, a Tbj.-ben és a foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV. törvényben meghatározott valamennyi ellátásra jogosultságot szerezhet, ezen ellátások számításának alapja havi 98 100 forint, magasabb összegű tételes adó fizetése esetén 164 000 forint. Az állami adóhatóság a 7. § és a 8. § (11) bekezdése szerinti bejelentések adattartalma alapján adatot szolgáltat az egészség- és nyugdíjbiztosítási szervek felé a főállású kisadózó biztosítotti jogállásának időtartamáról és az ellátások alapjáról.

(1a) Szünetel a főállású kisadózó biztosítása abban a hónapban, amelyben a főállású kisadózó után az adót a 8. § (9) bekezdés d) pontja alapján nem kell megfizetni, kivéve, ha a főállású kisadózó az adott hónapban a kisadózóként folytatott tevékenységébe tartozó tevékenységet végez, és erre tekintettel megfizeti a 8. § (1) vagy (4a) bekezdés szerinti tételes adót.

(2) A nem főállású kisadózó - e jogviszonya alapján - biztosítottnak nem minősül, társadalombiztosítási ellátásra és álláskeresési ellátásra jogosultságot nem szerez.

(3) Más jogszabályok alkalmazásában, különösen az Art. szerinti jövedelemigazolás kiállításának szempontjából a kisadózó jövedelmének a kisadózó vállalkozás utolsó, a megszerzett bevételről tett nyilatkozatában feltüntetett bevételének 60 százaléka, több tag esetén annak fejenként egyenlő része, de legalább a tételes adófizetési kötelezettséggel érintett hónapok és a havi minimálbér szorzata minősül.

Munkaviszonytól való elhatárolás

14. § (1) A kisadózó vállalkozással kötött szerződést, ügyletet és más hasonló cselekményeket valódi tartalmuk szerint, a rendeltetésszerű joggyakorlás feltételére figyelemmel kell minősíteni. Ha a kisadózó vállalkozással kötött szerződés, ügylet tartalma szerint a kisadózó és harmadik személy közötti munkaviszonyt leplez, akkor az adózási és egyéb jogkövetkezményeket e törvénytől eltérően a munkaviszonyra irányadó rendelkezések szerint kell megállapítani.

(2) Az adóhatóság ellenőrzési eljárás keretében - a (3) bekezdés figyelembevételével az ellenkező bizonyításáig - vélelmezi, hogy a kisadózó és a kisadózó vállalkozással összefüggésben a 13. § szerinti adatszolgáltatásra köteles adózó között munkaviszony jött létre.

(3) A (2) bekezdésben foglalt vélelmet akkor kell megdőltnek tekinteni, ha az alábbi körülmények közül egynél több megvalósul:

a) a kisadózó a tevékenységet nem kizárólag személyesen végezte vagy végezhette;

b) a kisadózó a naptári évi bevételének legalább 50 százalékát nem a 13. § szerinti adatszolgáltatásra köteles személytől szerezte;

c) a 13. § szerinti adatszolgáltatásra köteles személy nem adhatott utasítást a tevékenység végzésének módjára vonatkozóan;

d) a tevékenység végzésének helye a kisadózó birtokában áll;

e) a tevékenység végzéséhez szükséges eszközöket és anyagokat nem a 13. § szerinti adatszolgáltatásra köteles személy bocsátotta a kisadózó rendelkezésére;

f) a tevékenység végzésének rendjét a kisadózó határozza meg;

g) a kisadózó vállalkozás minden kisadózóként bejelentett tagja, illetve a kisadózó egyéni vállalkozó a naptári év egészében a 2. § 8. pont a) vagy g) alpont szerint nem minősül főállású kisadózónak feltéve, hogy a kisadózó vállalkozás naptári évi bevételének legalább 50 százalékát olyan személytől szerezte, akivel/amellyel a kisadózó a naptári évben nem állt a 2. § 8. pont a) vagy g) alpontban említett jogviszonyok egyikében sem.

(4) A 13. § szerinti adatszolgáltatásra köteles személyt és az azzal kapcsolt vállalkozási viszonyban álló személyeket e § alkalmazásában egy személynek kell tekinteni.

A társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény (Tny.) rendelkezései a szolgálati idő arányosításáról

39. § (1) Ha a biztosítottnak a Tbj. 5. §-a (1) bekezdésének a)-b), g) pontja és a (2) bekezdése szerinti biztosítási kötelezettséggel járó jogviszonya keretében - ide nem értve a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.) értelmében teljes munkaidőben, illetőleg az adott munkakörre irányadó, jogszabályban meghatározott munkaidőben, valamint a szakképzési munkaszerződés keretében foglalkoztatottakat - elért nyugdíjjárulék-alapot képező keresete, jövedelme a külön jogszabályban meghatározott minimálbérnél kevesebb, akkor a 20. §-ának alkalmazása során - az 1996. december 31-ét követő időszak tekintetében - a biztosítási időnek csak az arányos időtartama vehető szolgálati időként figyelembe. Ebben az esetben a szolgálati idő és a biztosítási idő aránya azonos a nyugdíjjárulék alapját képező kereset, jövedelem és a mindenkori érvényes minimálbér arányával.

(2) Az (1) bekezdés rendelkezéseit a Tbj. 30/A. §-ának (2) bekezdése szerinti mezőgazdasági őstermelő 2007. december 31-ét követően szerzett biztosítási idejének, valamint a főállású kisadózó biztosítási idejének szolgálati időként történő figyelembevétele során is alkalmazni kell.

A hivatkozott 20.§ a nyugdíjszámítás alapelveiről szól:

20. § (1) Az öregségi nyugdíj összege az elismert szolgálati időtől és az öregségi nyugdíj alapját képező havi átlagkereset összegétől függ.

(2) Az öregségi nyugdíj összege az öregségi nyugdíj alapját képező havi átlagkereset összegének [22. § (10) bekezdése] a megszerzett szolgálati időhöz tartozó, a 2. mellékletben meghatározott százaléka.

(3) Az öregségi teljes nyugdíj összege nem lehet kevesebb az öregségi nyugdíj külön jogszabályban meghatározott legkisebb összegénél. Ha az öregségi teljes nyugdíj alapját képező havi átlagkereset az öregségi nyugdíj külön jogszabályban meghatározott legkisebb összegét nem éri el, az öregségi teljes nyugdíj összege azonos az alapját képező havi átlagkereset összegével.

(4) A (3) bekezdésben foglaltak nem alkalmazhatók, ha az öregségi nyugdíj kiszámítása során figyelembe vett szolgálati idő a 39. § szerinti arányos elismerés miatt nem éri el a húsz évet.

Melléklet

Az összefoglaló lezárva: 2020. január 26-án