Beáldozzuk-e a mai többletjövedelmet a magasabb állami nyugdíj reményében?

Ha kérdése van a nyugdíjával, annak megállapításával, az igénylés optimalizálásával, a nyugdíj összegének lehetséges növelésével kapcsolatban, akkor IDE KATTINTVA tegye föl a kérdését, és méltányos díjazás ellenében az Ön személyére szabottan, az ügyintézés során felhasználható jogszabályi hivatkozásokkal együtt megválaszolom. 

Részlet Tamásné Szabó Zuzsanna cikkéből:

"Farkas András szerint, aki ma minimálbérre, részmunkaidőre, katára, ekhóra stb. van bejelentve, az nagyrészt nem jókedvéből dolgozik így, hanem azért, mert nincs más lehetősége. Ő foglalkoztatási kényszerhedonizmusnak hívja ezt a jelenséget. A jövőt mindig sokkal könnyebb beáldozni a jelen oltárán, különösen, ha nem is látjuk, mit hozhat a jövő.

Hozzátette, nem segít ezen az sem, hogy a jelenlegi nyugdíj-megállapítási szabályok alapján nem lehet előre tudni, kinek mekkora lesz a nyugdíja. Ennek fő oka, hogy bonyolult a nyugdíjképlet.

Így az emberek képtelenek előre megbecsülni, mennyi lesz a nyugdíjuk, következésképpen vagy abban a hitben ringatják magukat, hogy elég lesz időskorukban a nyugdíjuk, vagy pedig abban a tévhitben nem csinálnak semmit, mely szerint úgysem lesz nyugdíjuk. Egyik sem igaz, de mindkét önbecsapás makacs, mert a nyugdíjrendszer semmilyen segítséget nem ad a meggyőző cáfolathoz és a hiteles előrelátáshoz.

Ezzel szemben Farkas András példaként említette, hogy a svéd, illetve az osztrák nyugdíjrendszerben minden érintett minden évben hajszálpontos kimutatást kap arról, hogy az adott évben és addig összességében (összegszerűen kimutatva) mennyi nyugdíjjogosultságot szerzett. Ez alapján tervezni tudják jövőbeni lépéseiket, így kiegészítő megtakarítási stratégiájukat is.

A másik gond Farkas András szerint, hogy a magyar nyugdíj összege egy sor olyan tényezőtől függ, amelyek méltánytalanságot okoznak a nyugdíj-megállapítás során. Ezek közül a legsúlyosabb, hogy a nyugdíj összege elképesztő mértékben függ attól, hogy az érintett személy melyik évben igényli a nyugdíját. Ennek oka a valorizáció, amely miatt nagyon hasonló életpályák és keresetek alapján is döbbenetesen (50–70 százalék) eltérő összegű nyugdíjakat állapíthatnak meg. Ez például önmagában lehetetlenné teszi az előre becslést, akár néhány éves távlatban is.

A másik ilyen méltánytalanságnak a járulékfizetési és a nyugdíjplafon hiányát nevezte (2013. január 1-jén szűnt meg), melynek következtében a nagyon sokat kereső emberek nyugdíjvárománya korlátlanul magas lehet.

Farkas András végezetül néhány olyan szempontot említett, amelyek segíthetnek a mérlegelésben:

A nyugdíj összegét a nyugdíjképlet miatt növeli a magasabb járulékalap és a hosszabb szolgálati időtartam, de a nyugdíj-megállapítás eredményét erőteljesen befolyásolhatja az adott évi valorizáció.

Segíthet a nyugdíjigénylés időzítésének optimalizálása (elhalasztása), ha nincs kényszerhelyzetben a nyugdíjigénylő.

A magasabb járulékalap olyan mértékben drágítja meg a munkaerő árát (15 százalék szja, plusz 18,5 százalék tbj, plusz 15,5 százalék szocho, plusz 1,5 százalék szakho, amit mind a munkáltatónak kell fizetnie), hogy a munkáltató (vagy önfoglalkoztatás esetén maga az érintett személy) nem feltétlenül hajlandó ezt bevállalni. Az érintett személy vagy tudomásul veszi ezt, vagy fölvesznek a helyére mást, aki kisebb keresettel is megelégszik.

A magas keresetűeknek (havi milliós tételek esetén) a járulékplafon hiánya miatt megéri tartani a bejelentési szintet. Feltéve hogy a teljes közterhet hajlandó finanszírozni a cégük.

A „tőketeremtés” alapképlete szerint a megtakarított összeg nagysága sokkal nagyobb mértékben függ a megtakarítás időtartamától, mint a havonta/évente félretett pénz összegétől (kamatos kamat). A nyugdíjkiegészítő megtakarításokat emiatt is érdemes minél korábban elkezdeni."