Öregszik és fogy a magyar: emiatt kell érdemi nyugdíjreform mielőbb

Öregszik és fogy a magyar: emiatt kell érdemi nyugdíjreform mielőbb

2023. 10. 13.

Magyarország jelentős európai uniós forrásokhoz való hozzáférés érdekében vállalta, hogy nyugdíjreformot hajt végre 2025-ben. Cikksorozatomban a nyugdíjreform lehetőségeit tekintem át. A második részben a demográfiai kényszerekkel foglalkozom.

K Küldés K Nyomtatás

 

 

Ha személyes kérdése van a meglévő vagy a jövőbeni nyugdíjával kapcsolatban, akkor azt ide kattintva fölteheti, hogy méltányos díjazás ellenében az Ön személyére szabottan, az ügyintézés során felhasználható jogszabályi hivatkozásokkal együtt megválaszoljam. Ha még nem tette meg, ide kattintva iratkozzon föl az ingyenes heti hírlevelemre!

 

Az Európai Bizottság által elfogadott magyar Helyreállítási és Ellenállóképességi Eszköz (RRF) egyebek között nyugdíjreformot is előirányoz, amelyet nemzetközi összehasonlításban elképesztően rövid időn belül, 2025. március 31-éig már törvénybe is kell foglalni. (A tét egyébként 5,8 milliárd euró vissza nem térítendő támogatás és 3,9 milliárd euró kedvezményes hitel Magyarország részére.)


A tervezett nyugdíjreform kapcsán cikksorozatom jelenik meg a Portfolio gazdasági hírportálon.


A sorozat első részében az legalapvetőbb kérdések és válaszok témakörét elemeztem.

A sorozatom második részében egyebek között a demográfiai folyamatok egyszerre fölemelő és letaglózó hatását elemzem, mindenekelőtt azonban ismertetem a korábbi nyugdíjbiztosítási önkormányzat jövőbe mutató és rendkívül tanulságos nyugdíjreform javaslatát.

Részlet a sorozatom második részéből:

Jövőbe mutató javaslat a múltból

A magyar nyugdíjrendszer átfogó felülvizsgálatához meglepően korszerű adalékot adhat az 1997-es nyugdíjreformot megelőző vitákban az akkori nyugdíjbiztosítási önkormányzat által kidolgozott átfogó javaslat, amely szerint az állami nyugdíjrendszert két részrendszer alkotta volna.

Az első részrendszer adóbevételekből fedezett alapnyugdíjat biztosított volna állampolgári (alanyi) jogon.

A második részrendszer lett volna a járulékarányos munkanyugdíj.

Ebben a rendszerben a nyugdíj összegét egyéni járuléknyilvántartásra épített pontrendszer határozta volna meg, amelynek aktuális értékét minden évben közölték volna minden biztosított személlyel. Ez a megoldás kizárta volna a nyugdíjképlet utólagos manipulálását, és mindenkor a járulékfizetéssel arányos nyugdíjakat biztosított volna. A nettó keresetek alakulása alapján az Országgyűlés évente meghatározta volna a nyugdíjpont értékét. A két részrendszer ráadásul rugalmas nyugdíjkorhatárral párosult volna, méltányos növelést és csökkentést számítva az elhalasztott, illetve előrehozott nyugdíjaztatásért.

Nem véletlen, hogy e koncepcióról eszünkbe juthat a jelenlegi német vagy osztrák állami nyugdíjrendszer. A német nyugdíjrendszer nyugdíjpontokra épül, a reformot 2001-ben vezették be. Az osztrák nyugdíjrendszer az egyéni nyugdíjszámlákra épül, a reformot 2005-ben vezették be. (A magyar nyugdíjbiztosítási önkormányzat 1996-ban dolgozta ki a javaslatait.) A történelem bizonysága szerint ezek az elvek megfeleltek a német és osztrák rendszereknek, a magyarnak viszont nem, így nálunk inkább kapkodva elindult 1997-ben a nyugdíjrendszer részleges tőkefedezetesítése.

A magánnyugdíjpénztári pillér mint az állami nyugdíjrendszer tőkefedezeti részrendszere akár tökéletesen is működhetett volna, ha van idő kijavítani a gyermekbetegségeit és ha nem sodorta volna el a politikai változások vihara.

A nyugdíjbiztosítási önkormányzat 1996-os alternatív javaslatában a kettős (alapnyugdíj plusz munkanyugdíj)  rendszert úgy határozták volna meg, hogy a két részrendszerből kapható nyugdíj együttes átlagos összege a mindenkori  átlagos nettó kereset 60 százaléka legyen.  Ez a javaslat több, mint érdemes lenne az újratanulmányozásra az új magyar nyugdíjreform előkészítése során - persze csak akkor, ha érdemi nyugdíjreformra készül a kormányzat.

A teljes cikkemet ide kattintva olvashatja el.

 

K Küldés K Nyomtatás
Kérem, várjon... Kérem, várjon...