Megér-e tízmilliárd forintot néhány miniszter és polgármester nyugdíja?

A magyar sajtó rövid hírben számolt be az Emberi Jogok Európai Bírósága 2015. december 15-i ítéletéről, amelyben elmarasztalta Magyarországot a közszférában dolgozó nyugdíjasok nyugdíjának felfüggesztésére vonatkozó törvényi rendelkezés miatt.

Az ügy előzménye, hogy az öregségi nyugdíjban részesülő, de ezzel egyidejűleg közalkalmazottként dolgozó Fábián Gyulának 2013. július 2-ától felfüggesztették a nyugdíja folyósítását. A társadalombiztosítási nyugellátásról szóló törvény 2013. július 1-jétől élesített módosítása szerint ugyanis a nyugdíjas közszolgák egyidejűleg nem kaphatják meg a nyugdíjukat és az illetményüket is. Ha fenntartják a közszférás jogviszonyukat, akkor a nyugdíjuk folyósítását felfüggesztik.  A rendelkezés a magánszektorban dolgozó nyugdíjasokra nem vonatkozik, és egyes közszolgálati kategóriákban dolgozó nyugdíjasok is mentesülnek.

A panaszos szerint a nyugdíja felfüggesztése indokolatlanul és diszkriminatív módon megsértette a javai háborítatlan élvezetéhez való jogát, egyúttal az emberi jogok és az alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezménynek a megkülönböztetés tilalmáról szóló cikkét, amely szerint az egyezményben meghatározott jogok és szabadságok élvezetét minden – köztük a születés szerinti vagy egyéb helyzet alapján történő - megkülönböztetés nélkül kell biztosítani.

A magyar állam védekezésében arra hivatkozott, hogy a nyugdíjak felfüggesztése a közszolgák esetében azért volt indokolt, mert a költségvetés terhére nem lehet kétszeresen juttatásban részesülni. Ez ugyanis növeli az államadósságot (és nem mellesleg nem segíti a magyar államot, hogy szabaduljon az Unió vele szemben indított akkori túlzottdeficit-eljárása alól, amely kényelmetlenül kötötte a kormány kezét). A kormány egy 2012-es határozatával már elrendelte a nyugdíjkorhatárukat betöltött közszolgák ilyen jogviszonyban történő visszafoglalkoztatásának tilalmát. Az állami védekezés szerint a nyugdíjtörvény módosítása a közjót szolgáló e határozattal összhangban történt. 

A panaszos szerint ez nem elégséges indok, hiszen az érintett személyek száma – 4259 fő – eltörpül a nyugdíjasok 2 millió feletti létszámához képest, így a nyugdíjuk felfüggesztésével  elért megtakarítás érzékelhető módon nem járul hozzá az államadósság csökkentéséhez (a megtakarítás mértékét az állam 10 milliárd Ft-ban jelölte meg 2014 első félévének végéig). A nyugdíjak felfüggesztéséről szóló rendelkezés emellett a diszkrimináció tilalmába ütközött, mivel egyrészt nem minden közszolgálati tisztviselőre terjed ki (a miniszterekre, polgármesterekre például nem vonatkozik), másrészt a versenyszférában dolgozókat egyáltalán nem érinti.

A Bíróság szerint a nyugdíjhoz való jog olyan szerzett pénzügyi jog, amelynek elvétele megalapozza az európai emberi jogi egyezmény 14. cikk alkalmazását. Az e cikkben szereplő “egyéb helyzet alapján” történő megkülönböztetés tilalma sérült azáltal, hogy az állam megtagadta a nyugdíj kifizetését a közszolgálati státuszra hivatkozással.

A Bíróság elfogadta, hogy az államadósság csökkentésének célja legitim törekvés az állam részéről. Viszont megállapította, hogy az állam semmilyen érveléssel nem támaszotta alá, miért nem vonta e rendelkezés hatálya alá az összes közszférában dolgozó alkalmazotti kategóriát, vagyis miért mentesítette például a minisztereket és a polgármestereket.

A Bíróság szerint az sem védhető álláspont, hogy a magánszektorban dolgozó nyugdíjas azért kaphatja meg korlátozás nélkül a nyugdíját, mert ő csak egyszeresen terheli a központi költségvetést. Az állam érvelése ugyanis jórészt azon alapult, hogy nyugdíjat csak az aktív korszakukat befejező személyek részére kell fizetni, akik már nem részesülnek a munkavégzésük alapján munkabérben. Aki viszont a nyugdíja mellett a versenyszférában dolgozik, az részesül a munkájáért bérben vagy hasonló díjazásban, így az állam érvelése alapján nekik sem kellene kifizetni a nyugdíjukat mindaddig, amíg a munkavégzésre irányuló jogviszonyuk fennáll.

E tekintetben a közszférában és a magánszférában dolgozó nyugdíjas analóg helyzetben van, és a részükre fizetendő nyugdíj mindkét kategória esetében fölösleges állami kiadásnak minősül.

Mindezek alapján a Bíróság úgy ítélte meg, hogy az állam érvelése nem meggyőző és az egyes nyugdíj melletti alkalmazotti kategóriák – egyrészt a köz-, illetve a versenyszférában foglalkoztatottak, másrészt az egyes közszolgálati kategóriák – eltérő kezelését nem alapozza meg semmilyen objektív és ésszerű érv.

A Bíróság megállapította, hogy az állam megsértette az Egyezmény 14. cikkét, emiatt a panaszosnak megítélt nettó 15 ezer euró vagyoni és nem vagyoni kártérítést, továbbá 3 ezer euró perköltséget. Az ítélet 2016. március 15-én válhat jogerőssé, ha addig a magyar állam nem kéri az esetnek a Bíróság 17 tagú Nagykamarája elé történő utalását. A jogerőre emelkedést követően 3 hónapon belül kell az államnak fizetnie.

A fentiek alapján érdemes-e az érintett több, mint négyezer közszolgának a strasbourgi bírósághoz fordulnia? E kérdésre a következő cikkemben latolgatom a válaszokat.

Iratkozzanak föl az ingyenes NyugdíjGuru News hírlevelemre is, hogy időben értesüljenek a nyugdíjakat és egyéb ellátásokat érintő hazai és nemzetközi fejleményekről!