A nyugdíjrendszer valódi bajairól és orvoslásuk kézenfekvő lehetőségeiről

A nyugdíjrendszer valódi bajairól és orvoslásuk kézenfekvő lehetőségeiről

2022. 04. 05.

A választás utáni első heti hírlevelemben kifejtettem, hogy az újabb kétharmados felhatalmazással a kormányzat akár a nyugdíjrendszer valódi bajait is orvosolhatná. E posztomban fölvillantom a legégetőbb gondokat és a lehetséges megoldásokat.

K Küldés K Nyomtatás

 

 

Szíves figyelmébe ajánlom, hogy ha személyes kérdése lenne a nyugdíjvárományával, az adategyeztetéssel, a nyugdíjszámítással, a nyugdíjemeléssel vagy a nyugdíj egyéb növelési lehetőségeivel kapcsolatban, akkor IDE KATTINTVA teheti azt föl, hogy méltányos díjazás ellenében az Ön személyére szabottan, az ügyintézés során felhasználható jogszabályi hivatkozásokkal együtt megválaszoljam.

 

Az újabb kétharmados felhatalmazással a kormányzat akár a nyugdíjrendszer valódi bajait is orvosolhatná

 

Szerintem mindenekelőtt hat égető gond vár mielőbbi megoldásra.

 

1. Az átláthatóság és az előre tervezhetőség teljes hiánya.

 

A magyar nyugdíjrendszer áttekinthetetlen. Senki nem látja előre az élete során, hogyan nő a nyugdíja, hogyan épülnek a jogosultságai, mennyi járulékot érdemes fizetnie. Emiatt az állami nyugdíjrendszer motiváló ereje nulla.

Az átláthatóság hiányát elsősorban az okozza, hogy a több, mint harminc évnyi bruttó kereseteinkből nettó nyugdíjat számol a rendszer, emiatt olyan bonyolult számítás-sorozat szükséges a nyugdíj kiszámításához, amit földi halandó föl nem fog.

A megoldás egyszerű: a világ összes fejlett nyugdíjrendszerének példáját követve át kell állítani a rendszert a bruttó nyugdíjszámításra. A bruttó keresetekből számított nyugdíj így maga is bruttó összegű lenne, vagyis adó- és járulékterhet viselne - ezzel egyúttal azt a méregfogat is kihúznánk, hogy a nyugdíjasokat "el kell tartania" az aktív korosztályoknak.

A bruttó szemlélet révén egycsapásra átláthatóvá és követhetővé válna mindenki nyugdíjvárománya, s végre az egyéni nyugdíjszámla bevezetése előtt sem tornyosulnának akadályok.

 

2. A nyugdíjigénylés időpontjától nagyban függ a nyugdíj összege.

 

A jelenlegi nyugdíjrendszer legnagyobb méltánytalansága, ami meglepően kevés nyugdíjast háborít föl, abból ered, hogy hasonló életpályák, hasonló szolgálati időtartamok, hasonló keresetek mellett is drámai mértékben eltérő összegű nyugdíjakat állapíthatnak meg attól függően, hogy melyik évben igényelte a jogosult a nyugdíját.

Akár 80 százalékos eltérést is okozhat, ha valaki hasonló karrierív után öt-hat évvel ezelőtt igényelte, vagy mostanában igényli a nyugdíját. Ennek oka, hogy a nyugdíjszámítás során a korábbi évek kereseteit a nyugdíjbavonulás évét megelőző év átlagos kereseti szintjéhez kell igazítani (ez a valorizálás folyamata), s miután az utóbbi években meglódult a nemzetgazdasági átlagbér növekedése, a valorizációs mértékek is megugrottak.

Ezt az abszolút mértékben igazságtalan bánásmódot úgy lehet kiküszöbölni, ha a valorizáció nem egyetlen ugrással történne meg a nyugdíj megállapítása során, hanem az aktív korunk minden évében, évente valorizálnák az addig szerzett jogosultságainkat.

Ehhez persze olyan egyéni számla lenne szükséges, amely a nyugdíjjogosultságainkat évente nyilvántartaná.

A jelenleg is létező társadalombiztosítási egyéni számla talán továbbfejleszthető lenne ilyen elveknek megfelelően. Vagy helyette végre be kellene vezetni a tényleges jogosultságokat mérő egyéni nyugdíjszámlák rendszerét. Nem kell messze menni a jó példáért, elég kiugrani Ausztriába és megnézni, hogyan csinálják a sógorok (nagyon jól). 

 

3. A szolgálati évek nem egyenletesen számítanak be a nyugdíjmegállapítás során.

 

A magyar nyugdíjrendszerben az első húsz év szolgálati idő majdnem kétszer annyit ér, mint a második húsz év. Teljesen szürreális.

20 év után 53% a nyugdíjszorzó, 40 év után viszont nem 106%, hanem csak 80%. Miért?

Ma már semmi értelme (ha volt valaha egyáltalán), ráadásul az egyes évek jelentősége is ugrabugrál, egy évnyi idő hol 1%-ot, hol 1,5%-ot, hol 2%-ot ér a nyugdíjszorzóban.

A linearitás teljes hiánya hozzájárul ahhoz, hogy a nyugdíjrendszerünkből teljes mértékben hiányzik az előre jelezhetőség, az átláthatóság, az áttekinthetőség.

Hogyan lehet ezt orvosolni? Lineárissá kell tenni a rendszert (az osztrákoknál például minden év egységesen 1,78%-ot ér az ottani rendszerben).

 

4. A nyugdíjemelés módja egyenes út a nyugdíjasok elszegényedéséhez.

 

A jelenlegi nyugdíjemelés az éves infláció mértékétől függ, és semmi mástól.

Ha az infláció alacsony, miközben a nemzetgazdasági átlagbér növekedése magas, akkor a nyugdíjak vásárlóértéke az aktív korúak keresetének vásárlóértékéhez képest hihetetlenül gyorsan leszakad. Szegényedik minden nyugdíjas a többiekhez képest minden évben, amíg az infláció alacsony, a bérnövekedés pedig magas.

Most, hogy az infláció megszaladni látszik, az olló nyílása lassulhat, de a korábban felgyülemlett leszakadás nem válik semmissé, még ha további enyhítő tényezőként meg is jelent a 13. havi nyugdíj. Sőt, miután a 13. havi nyugdíjnak nincs sem alsó, sem felső határa, mindenki pontosan a saját nyugdíja összegével megegyező plusz juttatást kap, a nyugdíjasok egymás közötti anyagi távolsága is tovább nő. 

Hogyan lehet ezt orvosolni? A korábbi vegyes emelési rendszer valamely verziójával, amikor a nyugdíjemelés nem csak az infláció mértékétől, hanem az átlagbér növekedésének ütemétől is függ, akár közvetlenül, akár közvetve. Érdemes például megnézni, hogyan oldják meg a nyugdíjnövelést a németek vagy az osztrákok.

Az optimális magyar nyugdíjemelésnek azonban nem csak e két tényezőre - infláció, bérnövekedés - kell figyelemmel lennie, hanem egy kiegészítő valorizációs korrekciót is tartalmaznia kell, hogy a régebbi nyugdíjasok leszakadását legalább lassítani lehessen.

 

5. A legszegényebb nyugdíjasok helyzete.

 

A nyugdíjas társadalom egymillió tagja havi 135 ezer forintnál, hatvanezer tagja pedig havi 40 ezer forintnál is kisebb nyugdíjból kénytelen megélni.

A nyugdíjrendszer természetesen elsősorban munkanyugdíj-rendszer, vagyis a nyugdíj összege attól függ, hogy mennyi szolgálati időt szereztünk és  mennyi járulékot fizettünk aktív életünk során.

Akik azonban erre csak minimális mértékben voltak képesek, a munkanyugdíj elve alapján lassú éhhalálra számíthatnának - itt lép be a nyugdíjrendszer biztosítási elve mellé a másik vezérlő elv, a társadalmi szolidaritás.

Ennek jegyében a kis összegű nyugdíjak emelésére haladéktalanul új módszert kell kidolgozni, és akár a nagyobb összegű nyugdíjban részesülők emelésének csökkentése terhére nagyobb arányú rendszeres nyugdíjemeléssel elviselhető életszínvonalat lehetővé tevő mértékűre növelni a kicsi nyugdíjak vásárlóértékét.

 

6. Hiányzik a foglalkoztatói nyugdíjpillér.

 

A magyar nyugdíjrendszer lényegében egypilléres rendszer, az állami nyugdíjpillér mellett egyáltalán nincs foglalkoztatói nyugdíjpillér, az öngondoskodási pillér pedig fejletlen.

A foglalkoztatrói nyugdíjpillér megteremtése felé az első lépés lehetne, ha visszaállítaná a törvényhozás a munkáltatókat megillető adókedvezményeket, ha támogatják a dolgozóik nyugdíjcélú megtakarításait.


Véleményem szerint ezt a hat fő gondot kell először megoldani, és erre az újabb kétharmados felhatalmazással gond nélkül és rövid időn belül képes lehet a kormányzat.


Ezt követően lehet arra fókuszálni, hogy megtaláljuk a folyó finanszírozású magyar  nyugdíjrendszer hosszú távú fenntarthatóságának biztonságos módját az elöregedő magyar társadalomban.


A választásokat követően jobb, ha szigorításokra készül minden érintett, hiszen rövid időn belül kezelni kell - a fenti fő gondok mellett - a nyugdíjrendszer további lényeges gondjait, például

- a nők kedvezményes nyugdíja feltételei szigorításának kérdéskörét (a 40 évi jogosító időnek a nyugdíjkorhatár 3 évvel történt emelkedése tükrében 43 évre kellene emelkednie), 

- a külföldön dolgozó magyarok miatt kieső itthoni járulékbevételek pótlásának kérdéskörét,

- a járulékplafon eltörlése miatt a magas keresetűek exponenciálisan emelkedő nyugdíjígérvényének problémakörét,

- a közteherviselés hazai optimalizációs lehetőségeinek - részmunkaidő, kata, ekho, őstermelők, stb.  - az érintettek nyugdíjvárományát drámai mértékben csökkentő hatásait,

- a nyugdíj összegének a várható élettartam hosszától való függetlensége fenntarthatatlanságát.


Mindezek mellett biztos forrásokat kell találni a 13. havi nyugdíj (évi 370 milliárd forint), a nők kedvezményes nyugdíja (évi 320 milliárd forint) és a megszaladó infláció miatti rendkívüli nyugdíjemelések (idén összesen akár 400 milliárd forint) finanszírozására az enélkül is súlyos hiánnyal küszködő büdzsében.

Komoly korlátozó intézkedések nélkül a jövő nyugdíjasai sokkal fájdalmasabb megszorításokra készülhetnek.

A Portfolio gazdasági hírportál összefoglalója
A Napi.hu hírportál összefoglalója

 

A nyugdíjrendszer gondjairól és megoldási lehetőségeiről 

- a Trend FM Reggeli Monitor című műsorának április 7-i adásában, és

- a Spirit FM Aktuál című reggeli műsorának április 8-i adásában 

is beszéltem.

 

K Küldés K Nyomtatás
Kérem, várjon... Kérem, várjon...