A csalfa szerető, avagy mit ér a kata?

A kisadózó vállalkozás a főállású kisadózó után 2019-ben változatlanul havi 50 ezer forint, vagy – választása szerint – havi 75 ezer Ft tételes adót fizet a bevételi értékhatárig (évi 12 millió forint erejéig, amely egyúttal az alanyi áfamentes értékhatár is).

Ha a főállású kisadózó biztosított által elért, nyugdíjjárulék-alapot képező kereset a mindenkori minimálbérnél kevesebb, a biztosítási időnek csak az arányos időtartama vehető szolgálati időként figyelembe a nyugdíj összegének kiszámítása során.

Az 50 ezer Ft tételes adót fizető katás vállalkozókat emiatt továbbra is kettős veszedelem fenyegeti a társadalombiztosítási nyugdíjuk tekintetében.

Egyrészt a nyugdíjszámítás során a figyelembe vehető szolgálati idejük rövidebb lesz, és e rövidebb (arányosított) szolgálati idő alapján kell majd megállapítani azt a nyugdíjszorzót, amellyel a számított nettó életpálya átlagkeresetüket meg kell szorozni a nyugdíj összegének meghatározásához.

Másrészt e számított nettó átlagkeresetet is csökkenti a katás időszakban beszámítható kereset nagyon alacsony összege.

Ha a katás vállalkozó 75 ezer Ft tételes adót fizet, akkor a nyugdíjjárulék alapját képező, a kata törvényben meghatározott kereset magasabb, mint a minimálbér, így az arányos szolgálati időre vonatkozó rendelkezést nem kell alkalmazni. A vetítési alap azonban így is nagyon alacsony, éppen csak meghaladja a minimálbér összegét.

A katások öngondoskodása ezért egyszerűen létfontosságú.

Egyebek között e kérdfésekről beszélgettem Érczfalvi András szerkesztővel a Trend FM rádió Délutáni Monitor című műsorában.