A magyar nyugdíjrendszer áttekinthetetlen, aránytalan és drámai leszakadást okoz
A 24.hu ajánlója: "Farkas András nyugdíjszakértő egy történeti áttekintés után azt vizsgálta cikkében, mi okozza a legnagyobb gondokat a nyugdíjrendszerben, és mit kellene tenni már nagyon rövid távon a megoldás érdekében."
Személyes kérdése van a meglévő vagy a jövőbeni nyugdíjával kapcsolatban? IDE KATTINTVA fölteheti a kérdését, hogy méltányos díjazás ellenében az Ön személyére szabottan, az ügyintézés során felhasználható jogszabályi hivatkozásokkal együtt megválaszoljam.
Részlet a cikkből:
Hasonló életpályák, hasonló szolgálati időtartamok, hasonló keresetek mellett is drámaian eltérő összegű nyugdíjakat állapíthatnak meg attól függően, hogy melyik évben igényelte a jogosult a nyugdíját.
Akár 40-50 százalékos eltérést is okozhat, ha valaki hasonló karrierív után öt-hat évvel ezelőtt igényelte, vagy mostanában igényli a nyugdíját.
Ennek oka jelenleg, hogy a nyugdíjszámítás során a korábbi évek keresetét a nyugdíjbavonulás évét megelőző év átlagos kereseti szintjéhez kell emelni (valorizálni), s miután az utóbbi években nagyon meglódult a nemzetgazdasági átlagbér növekedése, a valorizációs mértékek is megugrottak.
Ezt a korábbi nyugdíjigénylőkkel szemben nagyon igazságtalan bánásmódot úgy lehet kiküszöbölni Farkas András szerint, ha a valorizáció nem egyetlen ugrással történik meg a nyugdíj megállapítása során, hanem aktív korunk minden évében – vagyis évente valorizálnák az addig szerzett jogosultságainkat. Ehhez persze olyan egyéni számla lenne szükséges, amely a nyugdíjjogosultságainkat évente nyilvántartaná. A jelenleg is létező társadalombiztosítási egyéni számla talán továbbfejleszthető lenne ilyen elveknek megfelelően. Vagy helyette végre be kellene vezetni a tényleges jogosultságokat mérő egyéni nyugdíjszámlák rendszerét, ahogyan az osztrákok vagy a németek a 21. század első évtizedében megtették.
A cikket IDE KATTINTVA olvashatja tovább!
E kérdésekről beszéltem a Klubrádióban is november 16-án, az adást IDE KATTINTVA hallgathatja meg (a hangfájlban 33.04-től 42.30-ig beszélgetek Szénási Sándorral).