Titkos tervek túléléshez

Az állami nyugdíjrendszer stabil, fenntartható, biztonságosan fizeti a nyugdíjasok járandóságát, a kormányzat őrzi a nyugdíjak vásárlóértékét, így érthetetlen, miért riogatnak egyes szakértők a rendszer közelgő válságával. Az utóbbi időben szaporodnak az ilyen, megnyugtatónak szánt üzenetek a hivatalos kommunikációban, nyilván nem véletlenül, hiszen a közelgő választásokon meghatározó befolyást gyakorolhat az eredményre az a 2,7 millió ember, aki nyugdíj vagy hasonló jogcímen ellátást kap a társadalombiztosítástól.

Vajon kinek van igaza a nyugdíjrendszer jövőjét illetően? Döntse el minden szavazópolgár saját maga, miután megismerkedett a valós tényekkel.

A társadalom elöregedése megállíthatatlan. Másfél évtizeden belül 2,1 millió magyar tölti be a 65 éves életkorát, miközben a munkaerőpiacra ugyanezen időszakban legfeljebb 1,6 millió fiatal áramlik be, így a járulékfizetők száma - csak a népesedési folyamatok alakulása miatt - legalább félmillió emberrel csökken. Ma minden hatodik magyar 65 évesnél idősebb, 2030-ban már minden ötödik, 2040 körül minden negyedik honfitársunk ilyen idős lesz. A nagy társadalmi újraelosztó rendszerek (főként a nyugdíj és az egészségügy), amelyek a dolgozók  járulékfizetésére épülnek, képtelenek lesznek megfelelő védelmet nyújtani az öregedés szökőárja ellen. A várható élettartam ráadásul 10 évente átlagosan 2 évvel nő, vagyis egyre többen egyre hosszabb ideig leszünk nyugdíjasok.

A járulékfizetők számát már ma is legalább félmillió fővel (egyes előrebecslések szerint néhány éven belül akár 1 millió fővel) csökkenti a tartósan külföldön dolgozó, kivándorolt, vagy a nyugati határmentén ingázó magyarok száma, akik itthon egyáltalán nem fizetnek nyugdíjjárulékot (semmilyen adót vagy járulékot).

A magyar foglalkoztatási helyzet sajátosságai további léket ütnek a nyugdíjrendszer bevételein. Magyarországon amellett, hogy a GDP ötöde a szürke vagy fekete gazdaságban képződik, így senki egy fillér adót vagy járulékot nem fizet utána, kiugróan magas, egymillió körüli a minimálbér utáni járulékfizetők száma. Szintén bevételkiesést okoz a közfoglalkoztatottak 300 ezerhez közelítő létszáma, akik még csak nem is a minimálbér, hanem a jóval alacsonyabb közfoglalkoztatási bér után fizetik a járulékaikat. Ráadásul az aktív korosztályok körében a tényleges itthoni foglalkoztatottság százalékos aránya sokkal alacsonyabb, mint az EU átlag, vagyis eleve kevesebb a járulékfizető, mint amennyien a létszám alapján lehetnének (különösen az 50 évesnél idősebb korosztályokban, fokozottan a nők esetében).

A politika furcsa fintora, hogy a kormányzat is teljesen tisztában lehet a helyzettel, ezért a nyilvánosságnak szánt kommunikációs nyugtatótabletták szórása mellett egyre nagyobb gondot fordít az alternatív utak szabályozására is.

A B-terv nemes egyszerűséggel ráterheli a gyerekekre a szülők eltartásának terhét. Az Alaptörvénybe ugyanis (kínai mintára) bekerült az a szabály, hogy a nagykorú gyermek köteles a rászoruló szüleiről gondoskodni.  Az alkotmányos kötelezést az új Polgári Törvénykönyv szülőtartási rendelkezései lefordítják a bíróság előtt is érvényesíthető szülői jogokra. A kormányzat azonban nem elégedett meg ennyivel, most kerül a parlament elé a Ptk módosításáról szóló törvényjavaslat, amely egyértelművé teszi, hogy a nagykorú gyermekek kötelesek rászoruló szüleikről gondoskodni – vagyis polgári perben közvetlenül érvényesíthető rendelkezés lett az alkotmányos kívánalomból. Ha a gyerek nem lenne hajlandó önszántából eltartani a rászoruló szüleit, akkor beperelheti őt a szülő – vagy nevében a járási hivatal -, továbbá az említett törvényjavaslat szerint 2016. július 1-jétől már az a személy is, aki a fizetni nem hajlandó gyerek helyett viselte a tartási terhet. S ha azt is tudjuk, hogy a Ptk szerint a szülőtartás összege elérheti a nagykorú gyermek jövedelmének a felét, akkor láthatjuk, milyen elképesztő terhet rakhatunk a gyermekeink és az unokáink vállára, ha vakon (és lustán) bízunk az A-tervben.

A gyermekeink életét megkeserítő B-terv ismeretében talán nagyobb lelkesedéssel fordulunk – mint leendő rászoruló szülők - a C-terv felé, ami nem más, mint a 20% szja-jóváírással megtámogatott öngondoskodás. Egyszerűen nincs más mód megelőzni az időskori elszegényedést – hacsak nem akarjuk életünk végéig a saját gyermekeink jövedelmének akár a felét is mi fölélni annak következtében, hogy nem cselekedtünk, amíg még tudtunk volna.

További részletek itt.

(Megjelent a Világgazdaság 2016. május 11-i számában.)