Egyre kötelezőbb szülőtartás

Egyre kötelezőbb szülőtartás

2016. 11. 03.
Ezt az összefoglalót több, mint hat hónapja készítettem. Az összefoglalómban szereplő információk a megjelenéskor természetesen pontosak voltak, de mára a jogszabályi változások miatt módosulhattak. Kérem, ellenőrizze a téma megjelenését a friss posztjaim között is!

A Világgazdaság című napilap november 3-i számában jelent meg a szülőtartási kötelezettség újabb törvényi erősítéséről szóló cikkem. Mindannyiunkat érinthet, kérem, ossza meg rokonaival és barátaival is, itthon és külföldön egyaránt!

K Küldés K Nyomtatás
Tisztában akar lenni a nyugellátásoklat illető jogaival és kötelezettségeivel? Akkor iratkozzon föl az INGYENES heti hírlevelemre!

 

Magyarország Alaptörvénye elrendeli, hogy a nagykorú gyermekek kötelesek rászoruló szüleikről gondoskodni. Az alkotmányos előírást végrehajtható rendelkezésekre fordítja az új Polgári Törvénykönyv, amely részletesen szabályozza a tartási kötelezettségeket, nem is beszélve a családvédelmi és a szociális törvényekről, amelyek konkrét kötelezettségeket rónak szüleikkel kapcsolatban a nagykorú gyermekekre.

A Ptk. rokontartási szabályai szerint a tartási kötelezettség elsősorban a nagykorú gyermeket terheli a rászoruló szülőjével szemben. Nem csupán a vér szerinti vagy örökbefogadott gyermek köteles az eltartásra, hanem a mostoha- és nevelt gyermek is.  A családi kapcsolatok bonyolult szövevényében így nagyon sok gyermeket (és unokát) terhel olyan kötelezettség, amelynek a létezéséről nem is tudnak.

A tartás mértékére és módjára vonatkozóan elsősorban a jogosult és a kötelezett megállapodása az irányadó. Megállapodás hiányában a jogosult a tartás bírósági meghatározását kérheti.  A bíróság a tartás mértékét a jogosult megélhetésének indokolt költségei és a kötelezett teljesítőképessége alapján határozza meg. Az idős kora, betegsége, fogyatékossága vagy más ok miatt gondozásra szoruló szülő tartásának kötelezettsége a gondozásának és ápolásának költségeire, valamint az azokkal kapcsolatos más szükséges szolgáltatásokra is kiterjed.

Rendkívüli megterhelést jelenthet a gyermekekre (és az unokákra) az az előírás, hogy a velük szemben érvényesíthető összes tartási igény elérheti a jövedelmük felét.

2016. július 1-jétől  a Ptk. kiegészült egy új rendelkezéssel, mely szerint aki a tartásra rászorult szülő szükségleteinek ellátásáról a tartásra köteles gyermek helyett anélkül gondoskodik, hogy erre jogszabály vagy szerződés rendelkezése alapján köteles lenne, az indokoltan nyújtott ellátás ellenértékének megtérítését az ellátás nyújtásától számított egyéves jogvesztő határidőn belül követelheti a tartásra kötelezhető gyermektől.

Ez az eljárásrend szigorodik tovább a 2016. október 28-án benyújtott, a szociális törvény módosítását célzó törvényjavaslat értelmében, amely szerint ha tartós bentlakásos intézményi ellátás esetén az ellátottnak van nagykorú, vér szerinti vagy örökbefogadott gyermeke, a jövedelemhányad (jellemzően a nyugdíj 80%-a) és az intézményi térítési díj közötti különbözet  megfizetésére az erre irányuló megállapodás alapján a gyermek köteles. Ha a gyerek megállapodás alapján nem hajlandó fizetni, akkor az intézmény saját jogon, a szülő egyetértése, sőt tudomása nélkül is beperelheti a gyermeket tartási kötelezettsége és képessége mértékével arányban állóan a díjkülönbözet megfizetése érdekében. Könnyen észrevehetjük, hogy e rendelkezésben szó sem esik a Ptk-ban szereplő egyéves jogvesztő határidőről, illetve az intézmény szerződéses vagy törvényi gondozási kötelezettségéről mint a szülőtartást korlátozó tényezőkről!

Ez az a rendelkezés, amely szélesre tárja a kaput a szülőtartási perek előtt. Jön a szép új világ: a nagykorú gyermek a húsába tépő harapófogóba kerülhet, hiszen a saját kiskorú gyermekei eltartása mellett innentől a szülők eltartása valóban a nyakába szakadhat. Nem elképzelhetetlen, hogy a szociális szféra krónikus forráshiánya miatt a szülőtartás iránti intézményi perindítás nem csupán jog, hanem egyenesen kötelezettség lesz, amelyet a fenntartók előírnak az ellátó intézmények számára.

A törvényjavaslatban foglalt változás lényege a hivatalos értelmezés szerint az, hogy nemcsak a rászoruló szülő, hanem az a magánszemély, valamint az az intézmény is követelhet költségtérítést, aki a nagykorú gyermek helyett gondoskodik a rászoruló idős szülőről. A magyar állam biztonságot nyújt ugyan idős vagy rászoruló állampolgárainak, de ahogyan  a gyermeknevelés felelősségét, úgy az idős szülőről való gondoskodást sem vállalhatja át teljes egészében az állam, annak első számú felelőse a család. Csakhogy a társadalombiztosítás éppen azért jött létre alig 125 évvel ezelőtt, hogy az idősek ellátásának terhét levegye az erre képtelenné vált családok válláról és társadalmasítsa az idősek eltartását az aktív korú dolgozókra és munkáltatóikra kirótt járulékfizetés révén.

Az, aki képes rá és mégsem gondoskodik a szülőjéről, a hivatalos megítélés szerint hálátlan. Az, akinek van pénze és mégsem gondoskodik a szülőjéről, valójában a többi adófizetőt terheli, folytatja a közlemény, kiemelve, hogy az Európai Unió 28 tagállamából 18-ban jogi normák szabályozzák a gyermekek szüleik iránti tartási kötelezettségét.  Eltekintve attól, hogy a hála nem politikai és nem közgazdasági kategória, súlyos tévedést tartalmaz ez a megállapítás, hiszen a gyermek fizeti a rá kirótt közterheket, köztük a nyugdíjjárulékot, munkáltatóként pedig fizeti a szociális hozzájárulási adót, így teljesíti a szülők eltartásának a társadalombiztosítás révén társadalmasított kötelezettségét és a legkevésbé sem terheli a többi adófizetőt.

A kormány határozott célja, zárul a közlemény, az idősek számára nyújtott intézményes ellátás minőségének és a szakápolás feltételeinek további javítása, az erre fordított források bővítése. Talán őszintébb lett volna bejelenteni, hogy nincs és nem is lesz pénz a szociális ellátórendszerben, így aztán valóban elsődlegesen a család feladata lesz a rászoruló idősek eltartása, ápolása, gondozása.

A családokat azonban összeroppanthatja ez a kötelezettség. Száz évvel ezelőtt a születéskor várható élettartam Magyarországon 46 év volt, most a férfiak esetében 71, a nők esetében 78 év. Ma 100 termékeny korú magyar nőnek 140 gyermeke van a száz évvel ezelőtti 800-hoz képest. Így a sokkal hosszabb ideig élő szülők eltartásának terhe sokkal kevesebb gyermek között oszlik meg – akiket változatlanul terhel a társadalmasított közrteherviselés és a saját kiskorú gyermekek eltartásának terhe is. A kis létszámú, széttagolt, atomizált, patchwork családoknak a Bismarck előtti családi időstartás egyszerűen kivitelezhetetlen.

A társadalombiztosítás lényege, hogy az idősek és egyéb nagykorú rászorulók eltartásának terhe elsődlegesen nem a család, hanem a társadalom feladata. A szülőtartás felturbósítása és a család felelősségének túlhangsúlyozása ezért nincs összhangban a társadalombiztosítás alapelveivel.

(A cikk megjelent a Világgazdaság online kiadásában is, itt olvasható: 

http://www.vg.hu/velemeny/egyre-kotelezobb-szulotartas-477433)

K Küldés K Nyomtatás
Kérem, várjon... Kérem, várjon...