Ki az, aki belehalhat, ha nem látod?

Ki az, aki belehalhat, ha nem látod?

2018. 12. 18.
Ezt az összefoglalót több, mint hat hónapja készítettem. Az összefoglalómban szereplő információk a megjelenéskor természetesen pontosak voltak, de mára a jogszabályi változások miatt módosulhattak. Kérem, ellenőrizze a téma megjelenését a friss posztjaim között is!

A pszichológia szerint a jövőbeni önmagunkat ösztönösen idegennek tekintjük: nem látjuk magunkat saját magunknak a jövőben. Ha ezt nem vesszük időben észre, nem gondoskodunk saját törékeny jövőbeni önmagunkról - s ebbe könnyen belepusztulhatunk...

K Küldés K Nyomtatás

 

Ha tudni akarja, milyen tudati csapdák fenyegetnek mindannyiunkat, s azt is tudni akarja, hogyan kerülhetjük ki ezeket, akkor iratkozzon föl az ingyenes heti hírlevelemre. A tudás életmentő lehet :-)

 

A jövőbeni kiadásaink fedezetének megteremtéséről gondoskodni nagyon nehéz feladat. A pszichológiai kutatási eredmények szerint azért, mert a jövőbeni önmagunkat ösztönösen idegennek tekintjük, nem magunkat látjuk a jövőben. Ha egyáltalán próbálunk a jövőbe kémlelni, akkor egy vadidegen embert látunk a magunk helyén, akihez semmi közünk. Ezért nem is érzünk ellenállhatatlan késztetést arra, hogy gondoskodjunk róla – miért is fordítanánk szűkös erőforrásainkat egy ismeretlenre?

Ráadásul a jövőbeni veszélyeket és kockázatokat eleve hajlamosak vagyunk elbagatellizálni, figyelmen kívül hagyni, a szőnyeg alá söpörni.

Miért nem szokik le a dohányzásról azonnal egy cigarettázó ember? Mert a káros következmények még nem fájnak, majd csak évtizedes távlatban jelentkezhetnek.

Miért nem teszünk félre időben a nyugdíjas éveinkre? Mert messze vannak azok az évek, a cselekvésünk horizontján nem is látszanak.

A jövő egyáltalán nem fáj. Ezért nem sarkall cselekvésre semmilyen jövőbeni vészhelyzet.

Nincsenek a jövőnkből a jelenbeni cselekvésre ösztönző emlékeink.

A baj persze sosem jár egyedül, így aztán nem apránként csökkentjük a gondolkodásunkban a jövő lehetséges kockázatainak az életünkre gyakorolt hatásait, hanem zuhanás-szerűen. Egyebek között 2017. évi közgazdasági Nobel-emlékdíjas tudós, Richard H. Thaler bizonyította be, hogy gyakorlatilag nem látunk két évnél hosszabb időtávra, így aztán a valóságban nem is tervezünk ennél hosszabb időre!

Ugyanúgy kezeljük a jövőbeni pénzhiány később húsbavágó kérdését, mint például a magas vérnyomás ügyét: ma nem fáj, ezért elblicceljük a felülvizsgálatot, vagy nem tartjuk be a terápiát – és évekkel később döbbenten konstatáljuk a baj „váratlan” bekövetkeztét.

Annak pedig tudatában sem vagyunk, milyen károkat okozunk azzal, ha nem foglalkozunk a leendő nyugdíjunk kérdésével. Nem csak magunknak, hanem éppen azoknak, akik a számunkra a legfontosabb emberek a világon: a saját gyermekeinknek, sőt, unokáinknak.

Emiatt érdemes, sőt, valójában erkölcsi kötelességünk mielőbb felkészülnünk a saját jövőnkre. 

Ebben az összefüggésben jelenthet hatalmas segítséget a Gránit eBank költségelemző applikációja, amely segít abban, hogy átlássuk a mindenkori családi kiadásainkat, s ennek alapján legyőzhessük a bennünk élő jelenbeni költési kényszereket a jövőbeni nyugodtabb életünk érdekében.

 

K Küldés K Nyomtatás
Kérem, várjon... Kérem, várjon...