Fotó: rachael-walker/Unsplash
Jogosítvány a jövőbe vezető útra
A pénzügyi tudás meghatározhatja a jövőbeni életünk minőségét. A mai döntéseinktől függ, milyen életünk lesz idősen és mennyire terheljük le gyermekeinket a saját - ma még elkerülhető - gondjainkkal...
A nyugdíjunkról gondolkodni nehéz feladat.
Gondoskodni róla még nehezebb.
Vajon miért?
A legújabb pszichológiai kutatási eredmények szerint az egyik legfőbb gondot az okozza e tekintetben, hogy a jövőbeni önmagunkat - a jelenben gondolkodva - ösztönösen idegennek tekintjük.
Nem magunkat látjuk a jövőben, ha egyáltalán próbálunk a jövőbe kémlelni, hanem egy vadidegen embert, akihez semmi közünk. Ezért nem is érzünk ellenállhatatlan késztetést arra, hogy gondoskodjunk róla – miért is fordítanánk szűkös erőforrásainkat egy ismeretlenre?
Ráadásul a perspektíva törvénye nem csupán a térlátásunkra igaz – ami távolabb van, azt kisebbnek látjuk -, hanem az időbeni „látásunkra” is – minél távolabbi jövőben történik majd valami, annál inkább eltörpül a számunkra.
E perspektivikus törvény miatt a jövőbeni veszélyeket és kockázatokat is hajlamosak vagyunk elbagatellizálni, s így már könnyű őket a szőnyeg alá söpörnünk. Miért nem szokik le a dohányzásról azonnal egy cigarettázó ember? Mert a káros következmények még nem fájnak, csak évtizedes távlatban jelentkeznek.
A jövő nem fáj, ezért nem sarkall cselekvésre.
Ráadásul nem apránként csökkentjük a gondolkodásunkban a jövő hatásait, hanem hiperbolikusan. Egyebek között az idei (2017. évi) közgazdasági Nobel-emlékdíjas tudós, Richard H. Thaler bizonyította be, hogy két évnél hosszabb időtávra gyakorlatilag nem látunk el, így nem is tervezünk…
Ugyanúgy kezeljük a jövőbeni pénzhiány később húsbavágó kérdését, mint például a magas vérnyomás vagy a kettes típusú cukorbetegség ügyét: ma egyik sem fáj, ezért elblicceljük a felülvizsgálatot, vagy nem tartjuk be a terápiát – és évekkel később döbbenten konstatáljuk a baj „váratlan” bekövetkeztét.
Annak pedig tudatában sem vagyunk, milyen károkat okozunk azzal, ha nem foglalkozunk a leendő nyugdíjunk kérdésével. Nem csak magunknak, hanem éppen azoknak, akik a számunkra a legfontosabb emberek a világon: a saját gyermekeinknek, sőt, unokáinknak.
Persze ha tudnánk, hogy kötelező a nyugdíjas korunkra előre felkészülnünk - akár a hatóság is kényszeríthet minket erre (lásd: kötelező szülőtartás!!!) -, akkor egészen máshogyan állnánk e kérdéshez.
Arra, hogy kivédjük a jövőt-nem-látásunkból fakadó veszélyeket, érdemes mielőbb felkészülnünk.
A tudás pénzügyi tekintetben életmentőnek bizonyulhat.
Ezért ajánlom, hogy minden kedves Olvasóm végezze el INGYENESEN az Aegon online Pénzügyi Akadémiáját – csak nyerhet vele.
Ma is, a jövőben is J