Ha személyes kérdése van a nyugdíja feltételeivel, igénylésével, az igénylés optimális időzítésével, a nyugdíjszámítással, a nyugdíjemeléssel és hasonló témákkal kapcsolatban, akkor IDE KATTINTVA teheti azt fel, hogy jutányos díjazás ellenében az Ön személyére szabottan, az ügyintézés során felhasználható jogszabályi hivatkozásokkal megválaszoljam.

Nagy baj van a nyugdíjemeléssel

Magyarországon a nyugdíjakat az infláció mértékével kell emelni. Ennek révén a nyugdíjak vásárlóértéke elvileg nem csökkenhet, bármekkora is az infláció. A helyzet mégsem ilyen rózsás, mert a nyugdíjemelési eljárást vezérlő szabályok nem garantálják a vásárlóerő (a nyugdíj reálértéke) tényleges megőrzését.

1.

Csak az infláció számít

Az emelés csak az adott évi inflációtól függ, más tényező - mindenekelőtt az országos nettó keresetek alakulása - a nyugdíjemelés mértékét nem befolyásolja. Emiatt a nyugdíjasok relatív elszegényedése minden olyan évben elkerülhetetlen, amikor az országos nettó átlagkereset növekedése nagyobb, mint az inflációé.

A nyugdíjak keresetektől való leszakadása - a nyugdíjasok relatív elszegényedése - minden olyan évben nő, amikor a keresetek gyorsabban nőnek, mint az infláció.

Ilyen például az idei év is (a várható keresetnövekedés kétszer-háromszor gyorsabb is lehet, mint az infláció növekedése).

2.

Az emelés csak becsléseken alapul

A minden év januárjában esedékes rendszeres emelést az inflációnak a költségvetési törvényben az adott évre előre tervezett mértéke szerint kell végrehajtani, s ha ennél nagyobb lenne az augusztusig mért tényadatok alapján az év egészére becsülhető infláció, akkor utólag korrigálni kell az emelést novemberben (vagyis akkor, amikor az infláció éves mértéke még mindig csak becsült adat).

Ez az eljárás önmagában is sok sebből vérzik.

2.1.

A költségvetési törvényt Magyarországon jellemzően már fél évvel a tényleges évkezdet előtt elfogadják, vagyis olyan becslésekre építik, amelyek menet közben sokszor és lényeges mértékben változhatnak. Különösen igaz ez az infláció mértékére.

2.2.

A tárgyév januárjában a nyugdíjemelést végül egy olyan inflációs mérték szerint hajtják végre, amely a költségvetési törvény januárban hatályos szövegében szerepel, és amely természetesen még mindig csak egy becslés az adott évben várható pénzromlás mértékére vonatkozóan.

2.3.

Ha ez a becslés nem bizonyulna pontosnak (és ugyan mikor bizonyulhat egy évre előre egy becslés pontosnak a gazdaság és a politika folyton változó erőtereiben), akkor egy újabb becslés alapján korrigálják a januári becslést, és ennek az újabb becslésnek a mértékében végrehajtanak egy nyugdíjemelési korrekciót. Vagyis a januári inflációs becslést egy szeptemberi inflációs becslés követi, amelynek alapján novemberben korrigálhatják a nyugdíjemelést.

2.4.

Persze ha a kormányzat szükségesnek tartja, akkor a nyár elején-közepén is lehetséges egy közbeiktatott rendkívüli korrekció (szintén egy becsült inflációs mérték szerint). Ezt az évközi rendkívüli korrekciót a nyugdíjtörvény nem írja elő, csak egy általános felhatalmazást ad a kormánynak arra, hogy a feltételek megléte esetén a nyugdíjasok érdekében további intézkedéseket tegyen.

2.5.

Az éves mérték szeptemberi kormányzati becslését - amely a novemberi nyugdíjemelési korrekció alapjául szolgál - a január-augusztus között mért tényadatokra kell alapozni, ez a becslés azonban a szeptember-december hónapok tényleges inflációját nem biztos, hogy kielégítően tükrözi, s ha a tényleges infláció végül meghaladná a novemberi korrekciós emelés meghatározásánál figyelembe vett, a január-augusztus hónapok közötti tényadatok alapján megbecsült éves inflációt, akkor ezt a veszteséget már nem kárpótolják a nyugdíjasok részére.

Így minden évben egyharmad évnyi (szeptember-december) infláció ellen nagy valószínűséggel csak korlátozott védelemben részesül minden nyugdíjas.

2.6.

Mi várható idén?

A KSH legutóbbi (2024. augusztus 8-án közzétett) inflációs gyorstájékoztatója szerint 2023. júliusához viszonyítva az általános és a nyugdíjas infláció egyaránt "mindössze" 4,1%-os volt - vagyis az év eleji 6%-os nyugdíjemelés bőven elegendő az áremelkedés fedezetére. Az átlagszámok azonban elfedik a valóság keserű rétegeit: a nyugdíjas vásárló a boltban ugyanis egyáltalán nem 4,1%-os áremelkedéssel, hanem sokkal magasabb árakkal klénytelen szembesülni: egyetlen év alatt, 2023. júliusához viszonyítva

- a cukor 46,3%-kal,

- a liszt 12,4%-kal,

- a sertéshús 10,7%-kal,

- az étolaj 6,5%-kal,

- a tej 4,8%-kal lett drágább.

Ha az árakat az egy hónappal korábbi, 2024. júniusi árakhoz viszonyítjuk, még keservesebb kép tárul elénk:

- a liszt 38,1%-kal,

- a cukor 13,9%-kal,

- az étolaj 9%-kal,

- a tej 6,8%-kal

lett drágább. Egyetlen hónap alatt!

Szóval mire lesz elég a januári 6%-os emelés?

3.

Egységes százalékos mérték: a nyugdíjas társadalmat is szaggatja

A nyugdíjemelést százalékos mértékben határozzák meg.  

Ez emelés egységes százalékos mértéke szerint kell az ellátásokat emelni, függetlenül azok nagyságától.

Az arányok az emelést követően matematikailag ugyan nem változnak, a vásárlóerő érzete és a nyugdíjasok önbecsülése azonban változik.

A szegény nyugdíjas relatíve még szegényebbnek, a gazdag nyugdíjas relatíve még gazdagabbnak érzi magát - miközben mindannyian különböző meredekségű elszegényedési csúszdákra kerültek, amint megállapították a nyugdíjukat, éppen a nyugdíjemelés kizárólag inflácóhoz kötött jellege következtében.

4.

Nincs semmilyen korrekció a régebben nyugdíjasok javára

A nyugdíjemelés során

- sem a korábban megállapított nyugdíjak leszakadó értékét,

- sem pedig a mélyszegénységbe (a legalsó jövedelmi decilisbe) csúszott nyugdíjasok nyugdíját

nem kompenzálják.

5.

Miért két évvel korábbi a nyugdíjas fogyasztói kosár?!

A nyugdíjemelést a tárgyévet két évvel megelőzően mért összetételű nyugdíjas fogyasztói kosár alapján kell végrehajtani, ha a nyugdíjas infláció magasabb lenne, mint az általános fogyasztói áremelkedés, csakhogy rendkívüli helyzetekben a két évvel korábbi fogyasztói kosár lényegesen eltérhet a tárgyévi fogyasztói kosártól.

Ráadásul idén az első félévben a KSH jelentések tükrében mintha teljesen megegyezne a két kosár tartalma...

6.

Csak a nyugdíjmegállapítás évét követő évtől kezdődik a nyugdíjemelés

A tárgyévben megállapított nyugdíjakat először csak a megállapítás évét követő évtől lehet emelni, így a friss nyugdíjakat a megállapítás évében védelem nélkül égeti az infláció.

Ezt a helyzetet a nyugdíjmegállapítási kezdőnap körültekintő kiválasztásával lehet enyhíteni, vagyis át kell gondolni, hogy mikortól érdemes nyugdíjba vonulni.

Ezt sok tényező befolyásolhatja, ha ezzel kapcsolatban kérdése lenne, azt ide kattintva fölteheti nekem.

Összességében a jelenlegi nyugdíjemelési eljárás lényege, hogy a nyugdíjakat a költségvetési törvényben hónapokkal előre rögzített inflációs becslés szerint kell emelni,  és ennek az emelésnek a kompenzációjára csak utólag kerülhet sor, akkor is csak egy újabb becsült inflációs adatnak megfelelően. (Idén még erre sem lehet számítani.)

Mindez elsősorban továbbra sem a nyugdíjasok, hanem az állam érdekeit szolgálja.  

Hiszen az inflációs emelés mértéke mind a januári elsődleges emelés, mind az esetleges korrekciós emelések esetében kormányzati becslésre (és nem lezárt tényadatokra) épül, másrészt a nyugdíjasokra hárítja át a kockázatviselés egészét, hiszen a nyugdíjasok a nekik járó emelést hosszú hónapokra kamatmentesen kölcsönadják az államnak, sőt, az év utolsó négy hónapjára járó pótlólagos emelésről részben vagy teljesen le is mondanak az állam javára.  

Ez a veszély mindaddig fennáll, amíg a nyugdíjemelési eljárás érdemi reformjára nem kerül sor.

Nem véletlenül hangsúlyozom, hogy a 2025-re (a kormányzat által) vállalt nyugdíjreform egyik legfontosabb érdemi elemét egy új nyugdíjemelési eljárás bevezetése jelenthetné. Egyelőre sajnos semmi nyoma a reform előkészületeinek...

Ezt az elemzésemet részletesen ismerteti az Infostart hírportál is.