Ha kérdése van a nyugdíjával, annak megállapításával, növelési lehetőségeivel kapcsolatban, akkor IDE KATTINTVA tegye föl a kérdését, és méltányos díjazás ellenében az Ön személyére szabottan, az ügyintézés során felhasználható jogszabályi hivatkozásokkal együtt megválaszolom. 

Részletek a Portfolio.hu gazdasági hírportálon megjelent elemzésemből:

A kötelező nyugdíjemelés révén 2021. januárban csak 3%-kal, majd a 2021. évi költségvetési törvény módosítását követően az évközi rendkívüli kiegészítő emelés révén további 0,6%-kal, vagyis összesen 3,6%-kal emelkedtek a nyugdíjak.

A novemberi kiegészítő nyugdíjemelés pontos százalékos mértékét a 2021. január-augusztus hónapokban mért tényadatok határozzák meg, az erről szóló gyorstájékoztató szeptember 10. körül jelenik majd meg.

A legutolsó, 2021. augusztus 10-én közzétett gyorsjelentés szerint 2021. január–júliusban az előző év azonos időszakához képest

- a fogyasztói árak az összes háztartást figyelembe véve átlagosan 4,2%-kal,
- a nyugdíjas háztartások körében 3,9%-kal emelkedtek.

Ennek alapján novemberben a nyugdíjemelési korrekció egyösszegű, 12x0,6=7,2% mértékű lenne (a havi eltérés a magasabb inflációs mérték, 4,2% és az eddigi idei nyugdíjemelés, 3,6% között 0,6%, ezt kell egész évre vetíteni az egyösszegű emelési különbözet fizetése esetén), de meg kell várni a január-augusztusi tényadatok szerinti jelentést.

A nyugdíjemelés káros mellékhatásainak lehetséges kezelése:

vegyes, sávos, megállapítási évjárat szerinti komplex emelés

A magyar nyugdíjrendszerben a nyugdíjak rendszeres éves emelése egyrészt csak az előrejelzett éves infláció mértékétől függ, másrészt az emelés egységes százalékos mértékben van meghatározva, amelynek két kikerülhetetlen és ártalmas következménye van.

Az egyik káros következmény, hogy a nyugdíjak relatív vásárlóereje folyamatosan, drámai gyorsasággal leszakad a keresetek vásárlóerejéhez képest. Ezt az okozza, hogy a nyugdíjemelés kizárólag az infláció mértékéhez igazodik, amelynél sokkal nagyobb mértékű (háromszor-négyszer nagyobb) a nemzetgazdasági nettó átlagkereset növekedése.

A másik káros következmény, hogy a nyugdíjas társadalom tagjai is mindinkább elszakadnak egymástól - a szegény nyugdíjas még szegényebb, a gazdag nyugdíjas még gazdagabb lesz. Ezt az okozza, hogy a nyugdíjemelés mértéke ugyanaz a százalék minden nyugdíjösszegre. Ráadásul ezt a szétszakító hatást fölturbózza a 13. havi nyugdíj, hiszen minden érintett a saját havi nyugdíjával egyező összegben kapja a plusz juttatást, felső korlát nélkül.

Ezek a hatások drámai mértékben, évről-évre fölerősítik a magyar nyugdíjrendszer legnagyobb méltánytalanságát, amely annak a következménye, hogy a nyugdíjak alapjául szolgáló nettó havi életpálya átlagkereset összegét olyan valorizációs szorzókkal kell számítani, amelyekkel a nyugdíjba vonulás évét megelőző év nemzetgazdasági nettó átlagkereseti szintjéhez kell igazítani az 1988 óta elért éves keresetek nettósított összegét.

Ez az egyszeri kiigazítás azért okoz rendkívüli méltánytalanságot, mert a nyugdíj összege így indokolatlanul nagymértékben függhet a nyugdíjmegállapítás évétől.

Ha az országos nettó átlagkeresetek, és velük azonos mértékben a valorizációs szorzók erőteljesen emelkednek - ez történik például 2016 óta folyamatosan -, akkor hasonló életpályát befutó emberek nyugdíja fájdalmas mértékben kisebb lesz, ha korábban mentek nyugdíjba, vagyis olyan évben, amelyben a nettó országos átlagkereset kisebb volt.

A méltánytalanság tisztábban látszik egy példa tükrében. Ha két ember ugyanolyan életpályát befutva (nagyjából azonos járulékalapok, azonos hosszúságú szolgálati idő alapján) nyugdíjat igényel, de az egyikük 2016-ban, a másikuk 2021-ben teszi ezt meg, akkor a 2016-os nyugdíjigénylő nyugdíjánál akár 70%-kal nagyobb lehet a 2021-ben megállapított nyugdíj - kizárólag amiatt, hogy a valorizációs szorzók gyors növekedése miatt a 2021-es nyugdíjigénylő nettó életpálya átlagkeresete ennyivel többet ér a nyugdíjszámítás során.

Összességében minden nyugdíjas a relatív elszegényedés évről-évre növekvő meredekségű csúszdáján siklik egyre lejjebb, egymástól is mindinkább elszakadva.

A nyugdíjak rendszeres emelésének jelenlegi inflációhoz kötött módszerét ezért úgy érdemes átalakítani (ha a nyugdíjas társadalom nyugtalansága egyszer eléri a politikai cselekvés ingerküszöbét), hogy az összes méltánytalansági összetevőt képes legyen kezelni.

A vegyes indexálásra azért van szükség, hogy az aktív keresők jövedelme vásárlóerejének növekedéséhez képest mérsékelje a nyugdíjak vásárlóerejének leszakadását. E tekintetben különös jelentőséggel bírhat a 13. havi nyugdíj. Ha a 13. havi nyugdíj visszaépítését éves szinten vesszük figyelembe, akkor egy havi plusz nyugdíj 8 százalékos éves plusz nyugdíjnöveléssel ér fel - ezzel lényegében megvalósul egyfajta vegyes indexálás, csak más köntösben. Egy nyugdíjasnak feltehetően teljesen mindegy, milyen jogcímen kap plusz ellátást, ha az elegendő mértékben képes ellensúlyozni vagy legalább érzékelhetően lassítani a relatív elszegényedését.

A vegyes indexálás azonban önmagában nem segíti a nyugdíjas társadalom belső feszültségeinek enyhítését, sőt, tovább növeli azokat. Bármely vegyes nyugdíjnövelési metódusnak ki kell egészülnie két kiegészítő módszerrel: a sávos emelés, illetve a nyugdíjmegállapítási évjárat szerinti emelés rendszerével.

A magyar nyugdíjrendszer természetesen elsősorban munkanyugdíj-rendszer, vagyis a nyugdíj összege attól függ, hogy mennyi szolgálati időt szereztünk és mennyi járulékot fizettünk aktív életünk során. Akik azonban erre bármely okból csak minimális mértékben voltak képesek, a munkanyugdíj elve alapján lassú éhhalálra számíthatnának - itt lép be a nyugdíjrendszer biztosítási elve mellett a másik vezérlő elv, a társadalmi szolidaritás. Ennek jegyében a kis összegű nyugdíjakat akár a nagyobb összegű nyugdíjak emelése terhére (vagy a 13. havi nyugdíj visszaépítésével okafogyottá vált nyugdíjprémiumra évente félretett 50-70 milliárd forint átirányításával) nagyobb arányban kell emelni.

A nagyobb összegű nyugdíjak mérsékeltebb emelésének további pénzügyi indokoltságát erősítheti az az összefüggés, hogy a magasabb nyugdíjjal rendelkezők jellemzően tovább élnek, mint akinek kisebb összegű a nyugdíja, így ha nincs szolidaritási újraelosztási elem az emelésben, akkor nagyobb terhelést eredményez a nyugdíjrendszerben a magasabb összegű nyugdíjak azonos mértékű emelése - vagyis a jövedelemtranszfer nem a gazdagoktól a szegények felé, hanem éppen fordítva, a szegényektől a gazdagok felé áramlik. 

Az osztrákok pontosan e megfontolások miatt találták ki a sávos emelést, ráadául az egyes sávokban hol százalékos mértékben, hol meghatározott összegben emelnek. Az osztrák nyugdíjnövelés mértéke a tárgyévi referencia-értéktől, az ennek alapján meghatározott növelési százaléktól vagy euró-összegtől, valamint a nyugdíj összegétől (a sávoktól) függ. A referencia-érték számítását törvény határozza meg, alapjában az előző év augusztusa és a tárgyév júliusa közötti hónapokban mért átlagos fogyasztói árnövekedés mértékétől függ. A referencia-értékre alapozva legkésőbb minden év november 30-áig rendeletben határozzák meg a nyugdíjemelés százalékos vagy euró-összegben megadott, sávhatároktól függő mértékét. Az osztrák rendszerben erős a szolidaritási elv, miközben nem sérül a biztosítási elv sem, pedig összességében ők is csak az infláció mértékében emelnek.

Magyarországon azonban még a sávos emelés bevezetése sem lenne elég a nyugdíjemelés méltányos új rendszeréhez, ha az nem egészülne ki a nyugdíjmegállapítási évjáratokat is figyelembe vevő eljárásrenddel.

 Nem ismeretlen az ilyen típusú emelési korrekció az új évezred magyar nyugdíjtörténetében sem, hiszen az 1998. január 1-jén hatályba lépett új nyugdíjtörvény megállapítási és emelési rendelkezéseinek káros mellékhatásait már 2005-ben orvosolni kellett a nyugdíjak korrekciós célú emeléséről szóló törvénnyel, amelynek fő célja az volt, hogy mérséklődjenek a nyugdíjak összegeiben a nyugdíjazás éve szerinti eltérések. Ha a rendszeres nyugdíjemelés meghatározó tényezői között szerepel a nyugdíjmegállapítás éve is, akkor a valorizáció révén beépített elsődleges méltánytalanság következményei évenkénti lépésekben enyhíthetőek.

A teljes cikket IDE KATTINTVA olvashatja el a Portfolio.hu portálon.