
Fotó: Pixabay
Mi jelenti a legnagyobb veszélyt a nyugdíjasokra 2025-ben?
A nyugdíjasokra leselkedő legnagyobb veszélyt 2025-ben a relatív elszegényedés jelenti - miközben az abszolút elszegényedés kockázata is a nyugdíjas társadalom egyre nagyobb hányadát fenyegeti.
Ha személyes kérdése van a nyugdíja feltételeivel, a nyugdíj összegének számításával, a nyugdíja igénylésének optimális időzítésével vagy hasonló témákkal kapcsolatban, akkor IDE KATTINTVA teheti fel, hogy méltányos díjazás ellenében az Ön személyére szabottan, az ügyintézés során felhasználható jogszabályi hivatkozásokkal megválaszoljam.
A Portfolio gazdasági hírportálon megjelent részletes elemzésem (az első részt ide kattintva, a második részt ide kattintva érheti el) alapján jutottam arra a következtetésre, hogy
- a nyugdíjasokra leselkedő legnagyobb veszélyt 2025-ben a relatív elszegényedés jelenti
- miközben az abszolút elszegényedés kockázata is a nyugdíjas társadalom egyre nagyobb hányadát fenyegeti
(a szegénységi küszöböt el nem érő nyugdíjat kap minden harmadik, a mélyszegénységi küszöbnél is kisebb nyugdíjat kap minden hatodik magyar nyugdíjas a KSH elérhető legfrissebb adatai szerint).
Érdemes elgondolkodni azon, hogy vajon mi okozza ezt a relatív elszegényedési folyamatot?
A válasz egyszerű: az aktív keresőkhöz viszonyított nyugdíjas szegényedés a nyugdíjmegállapítás és a nyugdíjemelés eltérő alapelveiből és eljárásaiból fakad.
A nyugdíjmegállapítás
A magyar öregségi nyugdíj összege két tényezőtől függ:
- az elismert szolgálati idő teljes években meghatározott tartamától függő, nyugdíjskála szerinti nyugdíjszorzó százalékos mértékétől, és
- a számított havi nettó életpálya átlagkereset összegétől, amelyet az 1988. január 1-jétől a nyugdíjmegállapítás kezdő napjáig elért, nyugdíjjárulék alapját képező keresetekből számítanak ki.
A nyugdíj összege tehát egyrészt a szolgálati idő hosszától, másrészt a nettó életpálya átlagkereset összegétől függ.
A nettó életpálya átlagkereset összegét pedig a nyugdíjmegállapítás során kulcsszerepet játszó valorizációs szorzók hatása miatt jelentősen befolyásolja a nyugdíjigénylés éve.
A valorizációs szorzókat minden évben újra meg kell állapítani, hogy tükrözzék a tárgyévet megelőző év országos nettó átlagkeresete nominális növekedési ütemét. A tárgyévet megelőző év így lesz a referencia bérszínvonal éve. (A nyugdíjmegállapítás évében és az azt megelőző évben szerzett, nettósított kereseteket emiatt nem lehet valorizálni, csak a korábbi években szerzett kereseteket.)
A nyugdíjmegállapítás mai eljárásrendje eredményeként a frissen megállapított nyugdíjak értéke a nyugdíjmegállapítás évét megelőző év országos nettó átlagkeresete nominális növekedését tükrözi a valorizáció révén, ezért egy friss nyugdíj többé-kevésbé igazodik a bérszínvonalhoz.
Miután a nyugdíjba vonulás évét megelőző év kereseti szintjéhez kell igazítani az 1988 óta figyelembe vehető korábbi évek kereseteit, az utóbbi években egyre erősebben érvényesül és 2025-ben tovább erősödik az a jelenség, hogy a nyugdíjigénylés évének meghatározó jelentősége van a nyugdíj összegének alakításában: minél későbbi évben igényli a nyugdíját a jogosult, annál jobban járhat, még nagyon hasonló életpályák esetén is.
A nyugdíjemelés
Viszont a kizárólag az inflációhoz igazodó nyugdíjemelési eljárás
- törvényszerűen az aktív keresőktől való leszakadáshoz vezet - ez a relatív nyugdíjas elszegényedési csúszda hatása, miközben
- hozzájárul a nyugdíjas társadalom belső szakadásához is annak következtében, hogy a később megállapított nyugdíjakkal szemben a régebben megállapított nyugdíjak értékvesztése évről-évre halmozódik.
Enyhülést csak a 13. havi nyugdíj 2021. évi részleges, 2022-től teljes bevezetése hozott, de a problémát ez sem képes teljes mértékben megoldani, miközben teremtett egy hatalmas új gondot: miből lehet hosszú távon biztonságosan finanszírozni egy olyan plusz ellátást (2025-ben csak a nyugdíjakra vetítve 490 milliárd forint, az összes jogosító ellátásra vetítve 550 milliárd forint összegben), amelynek semmilyen járulékfedezete nincs?
A valorizáció révén az újonnan megállapított nyugdíjak alapját képező életpálya átlagkereset összege a nyugdíjmegállapítás évét megelőző év országos nettó átlagkereseti szintjéhez mint referencia bérszínvonalhoz igazodik. A már megállapított nyugdíjakat azonban minden további évben kizárólag az infláció mértékével emelik, a bérszínvonal alakulását már nem veszik figyelembe.
Ha az inflációs emelés mértékét és a valorizációs szorzók alakulásának mértékét összevetjük, évről-évre megállapítható a nyugdíjasok relatív elszegényedési csúszdájának meredeksége.
A csúszdán ülők jobbra, a múltbéli évekre néznek előre - hiszen az ő nyugdíjuk megállapítási évében csak arra nézhettek, a pálya újabb - a jövőbeni években épülő - szakaszai még nem készültek el. Például aki 2024-ben lett nyugdíjas - és ezzel felült e csúszdára -, az 2023-ra és a korábbi évekre láthat rá a csúszdázás kezdeti időpontjában.
Így valójában nem a nyugdíjas csúszik lefelé, hanem a csúszda épül mögötte fölfelé. A csúszda különösen alattomos jellegzetessége, hogy a csúszdára ültetett nyugdíjasok háta mögött (a jövőbeni években) menet közben épül a pálya következő szakasza, ezért előre tekintve (a múltbeli évekre) a nyugdíjas megnyugszik, hiszen a saját helyéhez képest ő van a legmagasabban - amíg hátra nem néz.
Az a nyugdíjas például, aki 2017-ben vált nyugdíjassá, a 2016-ban (és korábban) nyugdíjassá vált sorstársához képest jobban érzi magát, hiszen a nyugdíját 7,8%-kal magasabb valorizációval számították, mint a 2016-os nyugdíjakat, ráadásul a 2016-os (és korábbi) nyugdíjakat csak 2,4%-kal emelték 2017-ben.
Az a nyugdíjas, aki 2018-ban vált nyugdíjassá, a 2017-ben (és korábban) nyugdíjassá vált sorstársához képest jobban érzi magát, hiszen a nyugdíját 12,9%-kal magasabb valorizációval számították, mint a 2017-es nyugdíjakat, ráadásul a 2017-es (és korábbi) nyugdíjakat csak 3%-kal emelték 2017-ben.
Az a nyugdíjas, aki 2019-ben vált nyugdíjassá, a 2018-ban (és korábban) nyugdíjassá vált sorstársához képest jobban érzi magát, hiszen a nyugdíját 11,3%-kal magasabb valorizációval számították, mint a 2018-as nyugdíjakat, ráadásul a 2018-as (és korábbi) nyugdíjakat csak 3,4%-kal emelték 2017-ben.
Hasonlóképpen az a nyugdíjas, aki idén, 2025-ben megy majd nyugdíjba, minden korábbi évben megállapított nyugdíjjal rendelkezőhöz képest sokkal jobban érezheti magát, hiszen például a 2024-ben megállapított nyugdíjakhoz képest az ő nyugdíját várhatóan 13,6%-kal magasabb valorizációval számítják, miközben a 2024-ben és korábban megállapított nyugdíjak összegét csak 3,2%-kal emelték.
Az elemzésemmel arra biztatnám a nyugdíjasokat, hogy ezen az alattomos elszegényedési csúszdán nézzenek hátra is, és egységes erővel lobbizzanak a nyugdíjemelési eljárás számukra kedvező reformja érdekében (ennek lehetséges módjáról a Portflio portálon megjelent elemzésem második részében olvashatnak).
Ha nem így tesznek, vagy nem járnak eredménnyel, akkor a relatív elszegényedési csúszdán az abszolút elszegényedés mélyföldjére csapódhatnak be, mindannyian.
Ne ez legyen a nyugdíjas jövő!