Ha személyes kérdése van a nyugdíjmegállapítással, a nyugdíj összegének lehetséges növelésével, a nyugdíja igénylésének optimális időzítésével, a nyugdíj inflációs emelésével vagy hasonló témákkal kapcsolatban, akkor azt IDE KATTINTVA teheti föl nekem, hogy méltányos díjazás ellenében az Ön személyére szabottan, az ügyintézés során felhasználható jogszabályi hivatkozásokkal megválaszoljam.

Lehetne-e Férfi40 nyugdíj a Nők40 mintájára?

A friss hírek szerint Magyar Péter a 80 napos országjáró körútja keszthelyi állomásán bejelentette, hogy a Tisza Párt kormányra kerülése esetén a férfiak számára is bevezetik a 40 év jogosultsági idő elérése utáni nyugdíjat. Ez jelenleg csak a nők számára elérhető, és az alkotmánybíróság álláspontja szerint nem is alkotmányellenes. A Tisza viszont a rendszer átalakítását tervezi, aminek feltétele, hogy előtte sikerüljön beindítani a gazdaságot. Ma minden harmadik férfi meghal, mielőtt nyugdíjba menne, így minden harmadik gyerek nagyapa nélkül nő fel, mondta Magyar Péter.

Megvalósítható-e ez a bejelentés úgy, hogy a nyugdíjrendszer fenntarthatósága ne kerüljön veszélybe?

A férfiak kedvezményes nyugdíjának ötlete a korhatár előtti, korengedményes, korkedvezményes és hasonló nyugdíjak 2011. december 31-ével történt megszüntetése és a Nők40 2011. január 1-jei bevezetése óta rendszeresen felbukkan.

2015-ben még népszavazást is kívántak kezdeményezni ennek érdekében, de az Alkotmánybíróság nem engedte népszavazásra bocsátani a kérdést. Ez a kudarc azonban azóta sem tántorította el a Férfi40 híveit.

Jelenleg a kétmilliónál kicsit kevesebb öregségi nyugdíjas közül mindössze 38,4% férfi.

Ennek oka szomorúan egyszerű: a férfiak születéskor várható élettartama jelentősen rövidebb, mint a nőké: 7,1 évvel rövidebb  életre számíthatnak. Persze a nyugdíjrendszer szempontjából nem a születéskor várható élettartam, hanem a 65 éves korban várható további élettartam a kulcsfontosságú adat.

Magyarországon egy férfi 13,2 évet, egy nő 17,3 évet él átlagosan a 65 éves kora betöltését követően, így a nők javára időskorban 7,1 évről 4,1 évre csökken az élettartam-előny.

A férfiak látszólag joggal vethetik föl, hogy a nyugdíjrendszer fenntartásához összességében magasabb összeggel járultak hozzá életük során, mint a hölgyek - hosszabb szolgálati idejük van és e hosszabb idő alatt átlagosan 17%-kal magasabb kereset után fizettek nyugdíjjárulékot -, a nyugdíjrendszer áldásait mégis sokkal rövidebb ideig élvezhetik, mint a nők.

A férfiak melletti érvelésből persze rendre kimarad, hogy a gyermeknevelés vagy a felnőtt hozzátartozó gondozása tipikusan a nőket terhelő feladata nem minősül teljes értékű munkának (a munkabérnél jóval kisebb, ráadásul korlátozott időre és szigorú feltételekkel megállapítható gyermeknevelési segélyek, ellátások, ápolási díjak igényelhetők csak), míg a hétköznapi házimunkáért nemhogy  munkabér nem jár, de semmilyen segély sem illeti meg az otthon robotoló nőt (persze a férfit sem, de ő csak ideje töredékét tölti ilyen tevékenységekkel).

A nők láthatatlan munkája valóban láthatatlan.

A férfiak magasabb keresetére, ennek következtében a férfiak által fizetett több társadalombiztosítási járulékra és az utánuk fizetett több szociális hozzájárulási adóra való hivatkozás ezért kontraproduktív. A keresetek egyenlőtlensége ugyanis egyenes következménye annak, hogy a nők karrier-íve fűrészfogszerűen alakul, miközben a férfiaké egyenletesen ívelhet fölfelé.

A nők pályaíve ugyanúgy kezd emelkedni, mint a férfiaké, de a gyermekszülés miatt visszazuhan, majd a gyermek bölcsődébe, óvodába íratása után újraindul, aztán megint visszazuhan, ha megszületik a második gyermek, utána megint nekilendül, de vagy a harmadik gyermek, vagy az idős közeli hozzátartozók kényszerű ápolása miatt megint visszakonyul, és így tovább. Emiatt sokkal kiszolgáltatottabb egy nő a munkahelyén. A férfiakra nem jellemző ez a rángatózó pályaív, a nekilendülések és visszaesések pénzügyileg fájdalmas női ritmikája.

A nemek közti egyenlőség magyarországi érvényre jutásának esélyeit ezen túlmenően is rontja, hogy a nőknek jellemzően sokkal nehezebb magasabb pozícióba kerülniük, a láthatatlan üvegplafon minden nő feje fölött egyre áttörhetetlenebb, minél magasabbra ér a céges vagy hivatali ranglétrán.

Újabb nehézséget okoz, hogy azokban a munkakörökben, hivatásrendekben, amelyekben sokkal több hölgy dolgozik - az "elnőiesedett" szakmákban - jellemzően alacsonyabb a bérszínvonal, példaként elegendő a szociális vagy az egészségügyi szakdolgozói ágazatban dolgozókat említeni.

Ha részmunkaidős vagy egyszerűsített foglalkoztatásról van szó, akkor is főként nőket találunk ilyen - jellemzően rosszul fizetett - állásokban.

Mindennek egyenes következményeként Magyarországon a nők átlagos nyugdíjvárománya jellemzően 14%-kal kisebb, mint a férfiaké.

A férfiak kedvezményes nyugdíja melletti legfőbb érv nyilván az lehet, hogy a várható élettartamuk valóban jelentősen rövidebb, mint a nőké.

A koncepció radikális hívei egyenesen azt nehezményezik, hogy a férfiak többsége meg sem éli a nyugdíjkorhatárt, így végképp a társadalombiztosítás vesztese.

Ez az érv kétszeresen is hibás:

- egyrészt a férfiak többsége (73%-a, vagyis nem a kétharmaduk, hanem  háromnegyedük) megéli a nyugdíjkorhatárt (és utána még 13,2 évig él),

- másrészt a társadalombiztosítás lényege éppen az, hogy az egész országra kiterjedő kockázatközösség jegyében a korábban elhunytak is hozzájárulnak a tovább élők nyugdíjának finanszírozásához.

Vigasztalásként hadd jegyezzem meg, hogy 2000-ben még csak 67 év volt a férfiak születéskor várható élettartama, és csak 62 százalékuk érte el a 65 éves kort.

Természetesen az is igaz, hogy ha a férfiak például 60 éves korukban is elmehetnének nyugdíjba, akkor 83%-uk lehetne nyugdíjas - de ez csak elméleti lehetőség, hiszen a nyugdíjrendszer finanszírozását megoldhatatlan kihívások elé állítaná ez a megoldás.

Magyarország teljes lakosságának (9.604.000 fő) 48%-a férfi, ez az arány csökken a 65 év feletti korcsoportokban 38,4%-ra. 

Így a nők egész népességre vetített 52%-os többsége a 65 pluszos korosztályokban 61,6%-ra nő. Ebből egyébként az is következik, hogy a nők kedvezményes nyugdíja fokozott terhelést jelent a nyugdíjrendszerben.

Ráadásul annak következtében, hogy a magyar nyugdíjkorhatár egységesen 65 évre emelkedett, miközben  a nők kedvezményes nyugdíjához változatlanul elegendő a 40 évi jogosító idő,

de facto kettős nyugdíjkorhatár alakult ki: a férfiaknak minden esetben kivétel nélkül 65 év, a nőknek viszont praktikusan ennél 3-4 évvel alacsonyabb életkor a Nők40 tömeges igénylési lehetősége miatt.

(Jelenleg a 65 éves nyugdíjkorhatár előtt már a főiskolát, egyetemet végzett hölgyek többsége is igényelheti a kedvezményes nyugdíját, ha kívánja.)

Az egységes nyugdíjkorhatár különösen azoknak a férfiaknak okoz súlyos hátrányt, akik egészségre ártalmas munkakörben dolgoztak, s így az átlagos férfi halandósághoz képest is rosszabb életkilátásokkal rendelkeznek.

Elsősorban az ő húsukba vágott a korhatár előtti nyugdíjak megszüntetése 2011. december 31-ével és a korkedvezmény szerzési lehetőség kivezetése 2014. december 31-ével, ráadásul súlyos sérelmeket szenvedtek az egészségügyi és a szociális ellátó rendszereket gyökerestől felforgató átalakítások következtében is.

A férfiak kedvezményes nyugdíjának bevezetése ennek ellenére a nyugdíjrendszer fenntarthatóságát veszélyeztető, rendkívül kockázatos vállalkozás lenne, ha az a Nők40 mintájára történne.

A férfi kedvezményes nyugdíjat a legjobb esetben is 43 évi jogosító időhöz kellene kötni. Ha a beszámítható szolgálati idők közül ugyanazokat a tartamokat vennénk ki, mint a nők esetében, akkor a legkorábban jellemzően azok a férfiak élhetnének a lehetőséggel, akik a középfokú tanulmányok (szakmunkásképzés, középiskola) után rögtön dolgozni kezdtek és a sorkatonai szolgálaton kívül (ennek tartamát egy férfi kedvezményes nyugdíjra jogosító időben nyilván figyelembe kellene venni) nem is szakították meg a munkaviszonyukat.

A 2022-es népszámlálás adatai szerint a 60-64 éves férfiak létszáma 261 ezer fő, elsősorban közülük kerülhetnének ki a kedvezményes nyugdíj potenciális jogosultjai. (A 60-64 éves nők létszáma 304 ezer fő, ha még nem igényelték a Nők40-et, akkor elsősorban közülük kerülhetnek ki a Nők40 kedvezményezettjei a következő néhány évben.)

A létszámadatok tükrében a férfiak kedvezményes nyugdíja potenciálisan a Nők40-re fordított nyugdíjkiadás akár 86%-ába is kerülhetne, vagyis meghaladhatná a 400 milliárd forintos tételt.

E tekintetben azt se felejtsük el, hogy a férfiak esetében a kedvezményes nyugdíj összegének kiszámításához átlagosan 17%-kal magasabb nyugdíjjárulék-alapot képező jövedelmet kell figyelembe venni, ennek következtében a kedvezményes férfinyugdíj átlagos összege jelentősen magasabb lenne, mint a Nők40 átlagos összege.

Megteremthető lenne-e a fedezet erre a lényegében 15. havi nyugdíjjal felérő plusz terhelésre? 

A kérdés nyilván költői, hiszen a Nők40 és a 13. havi nyugdíj költségigénye együttesen már jelenleg is ezer milliárd forintos (két havi plusz nyugdíjjal felérő) kiadást generál minden évben - ehhez egy harmadik plusz havi tétel beemelése veszélyezteti az egész rendszer finanszírozhatóságát.

A megoldás mindkét nem számára a rugalmas nyugdíjba vonulás lehetőségének jövőbeni megteremtése lehet - de ennek következménye az lenne, hogy a Nők40 a jelenlegi formájában megszűnne, és a kedvezményes nyugdíjakat levonás terhelné.

Ez esetben a nők javára az Alaptörvényben előírt és abszolút mértékben indokolt pozitív diszkriminációt a kedvezményes nyugdíjat terhelő levonás mértékében lehetne érvényesíteni (a női nyugdíjat terhelő málusz például harmadannyi lehetne, mint  férfi nyugdíjat terhelő levonás).

A világ összes korengedményes rendszerében annyiszor 4-5% levonás terheli az ilyen nyugdíjakat, ahány évvel  a korhatár betöltése előtt igénylik a kedvezményes nyugdíjat.

Így ha például 3 évvel a korhatár betöltése előtt, 62 éves életkorától igényelné

- egy férfi a kedvezményes nyugdíját, akkor annak összegét 3 x 5 = 15% levonás terhelhetné, míg

- egy nő kedvezményes nyugdíját ennek a harmada, 5% terhelné.

Így biztosítható lenne, hogy a nyugdíjrendszer finanszírozhatósága fennmaradjon, fenntarthatósága ne sérüljön, és a nők javára a pozitív diszkrimináció alaptörvényi követelménye is teljesüljön.

Ha azt is figyelembe vesszük, hogy Magyarországon az öregségi nyugdíjakra a GDP 7,45%-át fordítják, miközben az EU átlagában az öregségi nyugdíjak fedezete a GDP 10,9%-a, akkor a nők és a férfiak korkedvezményes nyugdíja mellett az összes nyugdíjas helyzete is érdemben javítható a politikai prioritások nyugdíjasok javára történő átrendezésével.