Ha 2023-ban is értesülni kíván a nyugdíjakat és hasonló ellátásokat érintő minden fontos fejleményről, akkor ide kattintva föliratkozhat a NyugdíjGuru News jövőre is teljesen ingyenes heti hírlevelére.

A két ünnep közötti nyugalmasabb napokban talán lesz ideje elolvasni ezt az elemzésemet a nyugdíjemelési eljárás lehetséges megváltoztatásáról annak érdekében, hogy a nyugdíjak reálértékét a jövőre tovább vágtázó infláció  ellenében tényleg meg lehessen őrizni.

Lehet-e jobban emelni a nyugdíjakat?

Mire elég 15%?

December 13-án jelent meg az a kormányrendelet, amely szerint 2023. január 1-jétől 15%-kal kell emelni a nyugdíjakat.

Sok vagy kevés ez az emelés? Ha a nyugdíjasok bevásárlásai szempontjából nézzük, akkor nagyon kevés. Az élelmiszerárak novemberben átlagosan 43,8%-kal nőttek, a háztartási energia 65,9%-kal drágult, a fogyasztói árak átlagos emelkedése 2021. novemberéhez képest 22,5%, a nyugdíjas fogasztói kosár szerint mért infláció ennél is magasabb, 25,2% volt.

Decemberben nyilván tovább romlik a helyzet, hiszen az általános inflációt is 25% fölé várják - egyebek között az üzemanyagok ársapkájának levétele miatt -, a nyugdíjas infláció pedig december végén 28% körül tetőzhet.

A brutális pénzromlási ütem 2023-ban is csak nagyon lassan csillapodhat, elsősorban a bázishatás (az árakat jövőre az elszabadult idei árakhoz kell majd viszonyítani) és az uniós források remélt beáramlásának pozitív következményei miatt, ennek ellenére az MNB 2023 egészére vonatkozóan például további 29,7%-os élelmiszerár-robbanást és 39,2%-os energiaár-robbanást prognosztizál.

Ha a január emelés mértékét év/év alapon vizsgáljuk, akkor nem ilyen drámai helyzet, mert a jövő évi infláció mértékét pillanatnyilag 15-19,5% közötti értékekre várják, ezt tartalmazza az MNB legfrissebb inflációs előrejelzése.

Ahogyan az idei összesen 14%-os nyugdíjemelés is többé-kevésbé fedezi a 2021. január-novemberhez 2022. január-november tényadatai szerint mért 14,1%-os nyugdíjas éves inflációt (decemberben már inkább kevésbé, a nyugdíjas éves infláció 15% fölé is emelkedhet az év végéig), a jövő januári 15%-os nyugdíjemelés is fedezheti a 2023-as nyugdíjas pénzromlást, ha figyelembe vesszük a valószínűleg jövőre is elkerülhetetlen évközi (júniusi, novemberi) nyugdíjemelési korrekciókat.

Ha tartozik az állam, mit követelhet a nyugdíjas társadalom?

Két megjegyzés a friss MNB-adatok alapján:

- a 2022. évi átlagos infláció az MNB szerint 14,6% lesz - a nyugdíjakat viszont idén csak összesen 14%-kal emelték. A fennmaradó 0,6%-ot hozzá kellene adni a januári nyugdíjemeléshez (amely így nem a kormányrendeletben már kihirdetett 15%-os, hanem 15,6%-os lehetne), különben a nyugdíjak reálértékét idén, 2022-ben sem sikerült megőrizni,

- a 2022. évi GDP-növekedés az MNB szerint 4,5 - 5,0%-os lehet, a nyugdíjprémiumot azonban 4,0%-os GDP-növekedés alapján, 10.000 Ft összegben fizették ki 2022. novemberében, vagyis az állam tartozik a nyugdíjasoknak 10.000 Ft (4,5% GDP-növekedés esetén) vagy 20.000 Ft (5%-os GDP-növekedés esetén) nyugdíjprémium-résszel, amelyet szintén ki kellene fizetni januárban a nyugdíjasoknak.

Szolidaritási korrekció nélkül katasztrófa fenyeget 300 ezer embert

Egyáltalán nem enyhül viszont a legszegényebb nyugdíjasok és nyugdíjszerű ellátásokban részesülők helyzete, akiknek a juttatása nen haladja meg jövőre sem a 100 ezer forintot (még mindig legalább háromszázezer emberről van szó).

Az ő számukra a 15%-os emelés semmilyen érdemi javulást nem képes hozni, és ha nem dönt a kormányzat ebben a rendkívüli helyzetben célzott szolidaritási juttatásokról jövőre sem, akkor eddig elképzelhetetlenül veszélyes körülmények közé csúszhat  ez a háromszázezer idős, többnyire rossz egészségi állapotban és magányosan élő honfitársunk.

Miután jövőre valószínűleg nem teljesülhetnek a nyugdíjprémium feltételei (az MNB szerint legfeljebb 1,5% lehet a GDP növekedése 2023-ban), az arra szokásosan félretett több tízmilliárd forint költségvetési előirányzatból a legszegényebb rászoruló nyugdíjasokat (és nyugdíjszerű ellátásban részesülőket) lenne célszerű és méltányos támogatni.

Mekkora lesz a nyugdíjkassza 2023-ban?

Ha csak a költségvetés kiadásait nézzük, akkor a 2023. évi nyugdíjemelés és 13. havi nyugdíj fedezetére minden korábbinál nagyobb forrást kell biztosítani a hamarosan veszélyhelyzeti kormányrendeletben újjáírandó jövő évi költségvetésben.

A 15% emelés összesen 800 milliárd forintba, a 13. havi nyugdíj - a 2022. februári 371 milliárddal szemben - 471 milliárd forintba kerül, így összesen az idei nyugdíjkasszánál 900 milliárd forinttal kerül többe a nyugdíjkiadások finanszírozása - és ebben még nem is szerepel az esetleges évközi nyugdíjemelések plusz kiadási igénye.

Az egyéb növekvő (például működési) költségeket is figyelembe véve így a 2023-ra eredetileg elfogadott költségvetési törvényben szereplő 4901 milliárdos tétel helyett a módosított költségvetésbe 6110 milliárd forintos nyugdíjkasszával tervezhetnek.

Az adatokból az is látszik, hogy jövőre egyetlen százalékpontnyi nyugdíjemelés 53 milliárd forintba kerül majd.

És persze az is látszik, hogy a megnövelt teljes éves nyugdíjkiadás áfa-tartalma akár 1600 milliárd forint is lehet, ha a nyugdíjasok mind elköltik a jövő év során a nyugdíjukat - vagyis a nyugdíjemelést és a 13. havi nyugdíjat az érintettek a vásárlásaik révén bőven megfinanszírozzák maguknak.

Mennyit költhetnek a nyugdíjasok 2023-ban?

A nyugdíjasok jövőre elkölthető éves összjövedelme a jövő évi 12 hónapra eső, plusz a 13. havi nyugdíj 5650 milliárd forintot elérő összege, amely tartalmazza a 2023. januári 15%-os nyugdíjemelés összegét (800 milliárd forintot) is. Ezt növelhetik a 2022. júniusban és novemberben is lehetséges rendkívüli évközi korrekciós emelések (bekövetkezésük valószínűsége és lehetséges mértékük persze még nem ismert). Nyugdíjprémiumra viszont nem lehet számítani jövőre, mert a GDP növekedése nem haladja meg a 3,5%-ot (örüljünk, ha az MNB előrejelzésével összhangban legalább minimális növekedést, és nem visszaesést tapasztalhatunk majd).

A fentieket összegezve a nyugdíjasok jövőre legalább 900 milliárd forinttal több pénzből élhetnek, mint 2022-ben, de ez biztosan növekedni fog, ha a korrekciós emeléseket is végre kell hajtani.

Ennek tükrében úgy látszik, hogy a közel ezermilliárdos nyugdíjkiadási többlet eredményeként a nyugdíjasok helyzete - legalábbis átlagosan - nem romlik tovább 2023-ban, vagyis látszólag nincs égetően szükség a nyugdíjemelési rendszer megváltoztatására.

Tényleg garantálja a nyugdíjemelés a nyugdíjak inflációkövetését?

Az alacsony inflációjú években is ezer sebből vérző nyugdíjemelési eljárás teljes mértékben alkalmatlan arra, hogy a rendkívüli helyzetben biztosítani legyen képes a nyugdíjak vásárlóértékének - és a nyugdíjas társadalom viszonylagos stabilitásának - a fennmaradását.

A jelenlegi nyugdíjemelési eljárás a következő elvekre épül:

- az emelés csak az inflációtól függ, más tényező (például a nettó nemzetgazdasági keresetnövekedés) nem számít,

- a minden év januárjában esedékes rendszeres emelést az inflációnak a költségvetési törvényben előre tervezett mértéke szerint kell végrehajtani, s ha ennél nagyobb lenne az augusztusig mért tényadatok alapján az év egészére becsülhető infláció, akkor utólag korrigálni kell az emelést novemberben (vagyis akkor, amikor az infláció éves mértéke még mindig csak becsült adat),

- de ha a kormányzat szükségesnek tartja, akkor a nyár elején is lehet egy közbeiktatott rendkívüli korrekció (szintén egy becsült inflációs mérték szerint),

- az éves mérték becslése a szeptember-december hónapok tényleges inflációját nem biztos, hogy kielégítően tükrözi, s ha a tényleges infláció végül meghaladná a novemberi korrekciós emelés meghatározásánál figyelembe vett, a január-augusztus hónapok közötti tényadatok alapján megbecsült éves inflációt, akkor ezt a veszteséget már nem kárpótolják a nyugdíjasok részére, vagyis minden évben egyharmad évnyi (szeptember-december) infláció ellen nagy valószínűséggel védtelen marad vagy csak korlátozott védelemben részesül minden nyugdíjas (ez idén különösen érzékenyen érinti a nyugdíjas társadalmat),

- az emelés egységes százalékos mértéke szerint kell az ellátásokat emelni, függetlenül azok nagyságától, így a szegény nyugdíjas relatíve még szegényebb, a gazdag nyugdíjas relatíve még gazdagabb lesz - miközben mindannyian különböző meredekségű elszegényedési csúszdákra kerültek, amint megállapították a nyugdíjukat, éppen a nyugdíjemelés kizárólag inflácóhoz kötött jellege következtében,

- a nyugdíjemelés során a korábban megállapított nyugdíjak méltánytalanul leszakadó értékét, sem pedig a legalsó jövedelmi decilisbe csúszott nyugdíjasok nyugdíját nem kompenzálják (nincs sem valorizációs, sem szolidaritási emelési korrekció, nincs sávos nyugdíjemelés),

- az emelést a tárgyévet két évvel megelőzően mért összetételű nyugdíjas fogyasztói kosár alapján kell végrehajtani, ha a nyugdíjas infláció magasabb lenne, mint az általános fogyasztói áremelkedés, csakhogy rendkívüli helyzetekben a két évvel korábbi fogyasztói kosár lényegesen eltér a tárgyévi fogyasztói kosártól, amint a jelen helyzet is keserűen bizonyítja (például két évvel ezelőtt a nyugdíj 30%-át kellett élelmiszervásárlásra fordítani, most közel 60%-át, de ez nem tükröződik a 2022-es adatokban, ahogyan az elszállt energiaköltségek nyugdíjpusztító hatása sem),

- a tárgyévben megállapított nyugdíjakat először csak a megállapítás évét követő évtől lehet emelni, így a friss nyugdíjakat a megállapítás évében védelem nélkül égeti az elszabadult infláció.

Vagyis a jelenlegi emelési paradigma lényege: a nyugdíjakat a politikai és gazdaságpolitikai érdekek által meghatározott, a költségvetési törvényben előre rögzített ("tervezett") inflációs becslés szerint kell emelni,  és ennek az emelésnek a kompenzációjára csak utólag kerülhet sor, akkor is csak egy újabb becsült inflációs adatnak megfelelően.

Ez a paradigma nem a nyugdíjasok, hanem az állam érdekeit szolgálja.

Egyrészt az inflációs emelés mértéke mind a januári elsődleges emelés, mind a korrekciós emelések esetében kormányzati becslésre (és nem lezárt tényadatokra) épül, másrészt a nyugdíjasokra hárítja át a kockázatviselés egészét, hiszen a nyugdíjasok a nekik járó emelést hosszú hónapokra kamatmentesen kölcsönadják az államnak, sőt, az év utolsó négy hónapjára járó pótlólagos emelésről részben vagy teljesen le is mondanak az állam javára.

A helyzeten enyhít a 13. havi nyugdíj (ugyanis egy havi plusz nyugdíj évi 8,3%-os plusz emeléssel ér föl), viszont e plusz juttatás fenntartása a nehéz években kétséges lehet, hiszen a 13. havi nyugdíj nem járulékfizetéssel megszolgált járadék, hanem plusz állami juttatás, amelynek költségét egyéb költségvetési források terhére kell előteremteni - ha van elegendő forrás. 2009-ben például már nem volt, ezért meg is szüntették az akkori 13. havi nyugdíjat.

Javítható a nyugdíjemelés, csak akarni kell

A fentiek miatt összességében feltétlenül szükséges lenne az alacsony inflációjú évekre kitalált nyugdíjemelési paradigma haladéktalan leváltása.

Az új emelési szemléletmód három legfőbb vezérelve a következő lehet:

1. a nyugdíjakat nem több hónapos késéssel, utólag kell az infláció mértékéhez igazítani, hanem folyamatosan, havi (de legalább negyedéves) csúszó nyugdíjemelés révén,

2. ha maradna a tárgyévre januárban tervezett infláció mértékéhez kötöttség, akkor az állam viselje ennek kockázatait, vagyis minden évben becsülje jelentősen felül a várható inflációt, így ne a nyugdíjasok hitelezzék az államot, hanem az állam hitelezze a nyugdíjasokat akkor is, ha valami csoda folytán a tervezett inflációnál a rendkívüli helyzetben alacsonyabb lenne az év végén mért tényleges infláció. Ez esetben a nyugdíjasok plusz jövedelmét az állam nem vonhatná el, hanem beszámíthatná a következő évi infláció felülbecslési tervezése során. E szemlélet jegyében 2023. januárban például nem 15%-kal, hanem legalább 19,5%-kal, plusz a 2022-ről fennmaradó, fentebb említett 0,6%-kal, azaz összesen 20,1%-kal kellene emelni a nyugdíjakat,

3. a havi emelést differenciált mértékben kell végrehajtani. Így

- egyrészt a korábbi években megállapított nyugdíjak leszakadt vásárlóerejét legalább részben növelni lehet, ez lenne a valorizációs korrekció, amely a nyugdíjak megállapítási évjárat szerinti sávozásával és a korábbi sávokra vetített magasabb emelési szorzókkal oldható meg,

- másrészt a legalsó jövedelmi decilisbe süllyedt több százezer kisnyugdíjas és egyéb ellátott nyugdíját és egyéb ellátását az átlagosnál nagyobb mértékben vagy összegben lehessen emelni, ez lenne a szolidaritási korrekció, amely a nyugdíjak nagyság szerinti sávozásával és a kisebb sávokra vetített nagyobb emelési szorzókkal vagy emelési összegekkel oldható meg.

(Ennek az elemzésemnek az aktuálisan megismerhető adatok alapján írt korábbi verziója megjelent a Portfolio gazdasági hírportálon.)