Emberi jogi karambol nyugdíjügyben

A nyugdíjtörvény 2013. július 1-jétől élesített módosítása szerint a nyugdíjas közszolgák egyidejűleg nem kaphatják meg a nyugdíjukat és az illetményüket is. Ha fenntartják a közszférás jogviszonyukat, akkor a nyugdíjuk folyósítását felfüggesztik.  A rendelkezés a magánszektorban dolgozó nyugdíjasokra nem vonatkozik, és egyes közszolgálati kategóriákban dolgozó nyugdíjasok is mentesülnek. E rendelkezés miatt egy érintett közalkalmazott az Emberi Jogok Európai Bíróságához fordult, amely elsőfokon neki adott igazat a Magyar állammal szemben.

A nyugdíjak felfüggesztése a közszolgák esetében a törvényhozó szerint azért volt indokolt, mert a költségvetés terhére nem lehet kétszeresen juttatásban részesülni. Ez ugyanis növeli az államadósságot, így hozzájárult a 2013-ban még zajló uniós túlzottdeficit-eljárás fennmaradásához. A kormány egy 2012-es határozatával már elrendelte a nyugdíjkorhatárukat betöltött közszolgák ilyen jogviszonyban történő visszafoglalkoztatásának tilalmát, és a nyugdíjtörvény módosítása e határozattal összhangban történt. 

Az érintett személyek száma - valamivel több, mint négyezer fő - azonban eltörpül a nyugdíjasok 2 millió feletti létszámához képest, így a nyugdíjuk felfüggesztésével  elért megtakarítás érzékelhető módon nyilván nem járul hozzá az államadósság csökkentéséhez.  A kormányzat szerint a megtakarítás mértéke ugyan tízmilliárd forintos nagyságrendű, de ez az összeg a nyugdíjkassza alig 3 ezrelékét teszi ki. A nyugdíjak felfüggesztéséről szóló rendelkezés azonban az EJEB szerint nem emiatt, hanem azért támadható, mert nem terjed ki minden közszolgálati tisztviselőre (a miniszterekre, polgármesterekre például nem vonatkozik), másrészt a versenyszférában dolgozókat egyáltalán nem érinti, vagyis a szabály indokolatlanul diszkriminatív.

Az EJEB azt is megállapította, hogy nyugdíj az aktív korszakukat befejező idős személyek ellátásának biztosítására szolgál. Aki viszont a nyugdíja mellett dolgozik, az a munkájáért bérben vagy hasonló díjazásban részesül, így elvileg egyetlen dolgozó nyugdíjasnak sem kellene kifizetni a nyugdíját mindaddig, amíg a munkavégzésre irányuló bármilyen aktív jogviszonya fennáll. E tekintetben a közszférában és a magánszférában dolgozó nyugdíjas analóg helyzetben van, és a részükre fizetendő nyugdíj mindkét kategória esetében fölösleges állami kiadásnak minősül.

Az EJEB ítélete több súlyos kérdést is fölvet, amelyek a munkához való jog és a nyugdíj háborítatlan élvezetéhez való jog közötti ütközésből erednek.

Mindenekelőtt azt, hogy érdemes-e az érintett négyezer közszolgának a strasbourgi bírósághoz fordulnia? Mielőtt ostromra indulnának, célszerű megvárniuk, hogyan reagál az ítéletre a kormányzat. Az ítélet legkorábban 2016. március 15-én emelkedhet jogerőre, s az állam akár az utolsó napon is előterjesztheti a kérelmét, hogy az ügyet utalják az EJEB Nagykamarája elé fellebbviteli tárgyalásra. (Ha a Nagykamara elfogadná az állam álláspontját, akkor minden maradhatna a régiben, de erre nincs túl sok esély.)

Ha a bíróság e fellebbviteli fóruma sem fogadná el a kormányzat érvelését, akkor a magyar törvényhozásnak gyakorlatilag négy választási lehetősége lesz.

(1)

Az első, hogy nem tesz semmit, érvényben hagyja a jelenlegi szabályozást. Csak ebben az esetben érdemes a 4258 érintettnek azonnal benyújtania a panaszát a strasbourg-i bírósághoz. Így az állam - vagyis mi, a szegény adófizető nép - bukhat tízmilliárdot (évek múlva, mert az EJEB malmai lassan őrölnek), de nem kell hozzányúlni a nyugdíjas miniszterek és polgármesterek járandóságához.

(2)

A másik lehetőség, hogy a kormányzat a közszféra minden szereplőjére kiterjeszti ezt a korlátozást, ami ugyan fájhat az érintett minisztereknek és polgármestereknek, de spórolhat a nyugdíjkasszának tízmilliárdot, mert ez az érvelése kidönti a diszkrimináció vétkének fő oszlopát, hiszen nem lesz többé kivételezett főszolga a nyugdíjrendszerben. Persze a másik anomália még így is a rendszerben maradna, hiszen a versenyszférában dolgozó nyugdíjasokat továbbra sem fenyegetné a nyugdíjuk felfüggesztése.

(3)

A harmadik lehetőség, hogy a kormányzat a bíróság ítéletét lobogtatva a versenyszférában dolgozó nyugdíjasokra is kiterjeszti a korlátozást, vagyis elrendeli, hogy aki bármilyen jogcímen nyugdíjasként dolgozik, az nem kaphat nyugdíjat mindaddig, amíg bért, illetményt, díjazást kap a munkája alapján. Ez utóbbi döntéssel még a népszerűségét is növelheti, ha az így felszabadult nyugdíjakat kiosztja a létszámában a dolgozó nyugdíjasoknál nagyságrendekkel több nem dolgozó nyugdíjas között.

(4)

Az utolsó lehetőség, amely messze a legtöbb társadalmi haszonnal járhat, ha a nyugdíjasok háborítatlanul élvezhetnék a nyugdíjukat akkor is, ha mellette bármilyen jogviszonyban, akár a köz-, akár a versenyszférában tovább dolgoznak.

Magyarország már nem áll túlzottdeficit-eljárás alatt, az államadóssága minden jel szerint fenntartható pályára állt, így az ezzel kapcsolatos – a nyugdíjak felfüggesztését indokolni kívánó - korábbi érvek érvényüket vesztették. Másrészt viszont egyre fájdalmasabb munkaerőhiány alakul ki számos létfontosságú szakmában a magyar dolgozók tömeges külföldre áramlása miatt. Elegendő csak az egészségügy véresen komoly helyzetére utalni, hogy belássuk: nincs értelme az itthon maradó és dolgozni akaró nyugdíjas szakemberek további büntetésének. Minden nyugdíjas szabadon és korlátozások nélkül vállalhasson munkát, amíg csak bír. Nem is beszélve arról, hogy ezzel ők maguk is hozzájárulnak a nyugdíjkassza bevételeihez, hiszen a nyugdíjas munkavállaló is fizeti a keresete után a nyugdíjjárulékot.

(Megjelent a Világgazdaság 2016.január 18-i számában)

A bírósági ügy összefoglalóját itt olvashatja el: 

http://www.nyugdijguru.hu/nyugdij/magyar-nyugdijrendszer/meger-e-tizmilliard-forintot-nehany-miniszter-es-polgarmester-nyugdija