Jól jár, aki idén megy nyugdíjba! De nincs itt egy súlyos igazságtalanság?

Jól jár, aki idén megy nyugdíjba! De nincs itt egy súlyos igazságtalanság?

2020. 03. 23.

A magyar valorizációs eljárás miatt a nyugdíj összege jelentős mértékben attól függ, hogy melyik évben igényli valaki a nyugellátását. Ez a nyugdíjak összegében akár 40-50 százalékos eltérést is okozhat!

K Küldés K Nyomtatás

 

Ha Önnek személyes kérdése van a meglévő vagy a jövőben esedékes nyugdíjával kapcsolatban, akkor IDE KATTINTVA teheti föl a kérdését, hogy méltányos díjazás ellenében az Ön személyére szabottan, az ügyintézés során felhasználható jogszabályi hivatkozásokkal együtt megválaszoljam.

 

Az idei nyugdíjigénylők különösen jól járnak a valorizációs szorzókról 2020. március 20-án megjelent kormányrendelet alapján. A szorzók ugyanis jelentősen magasabbak, mint a 2019-es nyugdíjmegállapítás során alkalmazott mértékek, nem is beszélve a korábbi évek szorzótényezőiről. Magyarországon a nyugdíjigénylés időpontjának évétől is nagymértékben függ a nyugdíj összege. Ez a jelenség a nyugdíjrendszer egyik legnagyobb méltánytalansága, ami abból ered, hogy hasonló életpályák, hasonló szolgálati időtartamok, hasonló keresetek mellett is drámai mértékben eltérő összegű nyugdíjakat állapíthatnak meg attól függően, hogy melyik évben igényelte valaki a nyugdíját.

Ha a jogosult idén igényli a nyugdíját, akkor az annak alapjául szolgáló számított havi nettó átlagkereset meghatározása során 2019-hez képest 11,4%-kal, 2018-hoz képest 24%-kal, 2017-hez képest 40%-kal, 2016-hoz képest 51%-kal, 2015-höz képest 57%-kal magasabb valorizációs szorzókat alkalmaznak.

A 2020-ban történő nyugdíjmegállapítás esetén a valorizálás a 2018-ban és előtte elért keresetekre vonatkozik, amelyeket a 2019-es kereseti szintekhez kell igazítani. Ezt úgy végzik el, hogy a minden érintett naptári évre - amelyben a nyugdíjigénylőnek nyugdíjjárulék-alapot képező keresete volt - külön-külön meghatározott valorizációs szorzóval megszorozzák az adott naptári év bérezett napjaira számított nettósított keresetet.Ennek a riasztó anomáliának a megértéséhez ismerni kell a nyugdíjszámítás alapképletét, amely szerint a nyugdíjigénylő egész élete során szerzett elismert szolgálati idő egész években kifejezett hosszától függő nyugdíjszorzóval meg kell szorozni az 1988. január 1-jét követően a nyugdíjba vonulás napjáig szerzett, nyugdíjjárulék köteles bruttó keresetekből és jövedelmekből számított nettó havi átlagkereset összegét. Ennek az idén már közel 33 évre (1988. január 1-jétől a 2020. évi nyugdíjmegállapítás kezdő napjáig) kiterjedő átlagkereset-számításnak az egyik meghatározó eleme a valorizáció, vagyis az az eljárás, amelynek során az egyes korábbi években szerzett bruttó keresetekből bonyolult adótlanítási és járuléktalanítási algoritmusok révén kiszámított éves nettó kereseteket az országos nettó átlagkereset egyes években történő növekedését alapul véve a nyugdíjbavonulás évét megelőző év átlagos kereseti szintjéhez kell emelni, azaz valorizálni.Ez a szorzónövekmény a nyugdíjak összegében akár 30-40 százalékos eltérést is okozhat, ha valaki hasonló karrierív után nem idén, hanem néhány évvel ezelőtt igényelte a nyugdíját.

A valorizáció e módszeréből fakadóan jobban jár az a nyugdíjigénylő, akinek a nyugdíját olyan évben állapítják meg, amelyben a valorizációs szorzók magasabbak, mint a megelőző években voltak. Miután az utóbbi években meglódult a nemzetgazdasági átlagbér növekedése, a valorizációs mértékek is megugrottak: az előző évi szorzókhoz képest 2020-ban 11,4%-kal, 2019-ben 11,3%-kal, 2018-ban 12,8%-kal, 2017-ben 7,9%-kal, 2016-ban 4,2%-kal.

A cikk folytatását - amely a helyzet javítására irányuló javaslataimat is tartalmazza - IDE KATTINTVA olvashatja el a Portfolio-portálon!

 

 

K Küldés K Nyomtatás
Kérem, várjon... Kérem, várjon...