Ha személyes kérdése van a nyugdíj megállapításával, az igénylés időzítésével, a nyugdíjemeléssel, a 13. havi vagy a 14. havi nyugdíjjal, vagy hasonló témákkal kapcsolatban, akkor azt ide kattintva teheti föl nekem, hogy méltányos díjazás ellenében az Ön személyére szabottan, az ügyintézés során felhasználható jogszabályi hivatkozásokkal megválaszoljam.

Részlet a 24.hu hírportálon megjelent cikkből:

Farkas András nyugdíjszakértő szerint a miniszterelnök arról beszélt, hogy a nyugdíjakat az infláció mértékével emelik. (Amennyiben pedig a nyugdíjas fogyasztói kosár alapján mért nyugdíjas infláció magasabb, mint az általános, akkor annak a mértékével emelik a nyugdíjakat.)

Hozzátette, ezzel tulajdonképpen egységes szinten tartják a nyugdíjakat – és ezzel a módszerrel valójában nincs emelés, csak szinten tartás.

Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy, amennyit például tavaly meg tudott venni a nyugdíjas átlagban hivatalosan, azt az idén is meg tudja vásárolni. Ha tavaly száz egység volt a bevásárlása, és az idén 4,8 százalékkal emelték a nyugdíját, mert 104,8 egységbe kerül ugyanaz a bevásárlás, akkor nincs változás. Abban tehát igaza van a miniszterelnöknek, hogy az egységes szinten tartás megtörténik – magyarázta a szakértő.

Másrészt azonban kissé félrevezető azt mondani, hogy teljesen rendben van, ha a nyugdíjas fogyasztói kosár értékének emelkedésével egyformán nőnek a nyugdíjak.

Farkas András kiemelte: kizárólag ugyanazok az inflációval növelt értékű termékek kerülnek bele évről évre a nyugdíjas kosárba, mint az attól kicsivel eltérő összetételű általános fogyasztói kosárba. Csakhogy míg a nyugdíjak értéke csupán annyival emelkedik, mint amennyi az infláció volt a nyugdíjas fogyasztói kosáron belül, addig a bérek az általános inflációnál jóval nagyobb mértékben nőttek az utóbbi 15 évben – olykor akár a kétszeresével, háromszorosával is.

Így az aktív keresők relatíve egyre jobb helyzetbe kerülnek a nyugdíjasokhoz képest – tette hozzá a szakértő.

Mindez azt jelenti, hogy a nyugdíjasoknak a számok alapján azonos szinten tartott jövedelméhez képest elhúz a társadalom többi része.

Ebből adódik a nyugdíjasok relatív elszegényedési folyamata, ami ráadásul az összes nyugdíjast sújtja.

Állami szempontból teljesen érthető az az álláspont, hogy ne kössék a bérekhez a nyugdíjakat – így ugyanis olcsóbb a nyugdíjrendszer – fejtette ki Farkas András. A nyugdíjasok relatív elszegényedése tehát a költségvetés szempontjából előnyös. Ha ugyanannyival nőtt volna az elmúlt évtizedekben a nyugdíj, mint a keresetek, akkor szerinte már most sem lehetne kifizetni a nyugdíjakat. Ezért is egyensúlyoznak a fejlett nyugdíjrendszereknél mindenhol a keresetek beszámításával – tette hozzá.

A szlovákoknál, románoknál, lengyeleknél, cseheknél például odaadják a teljes inflációkövető emelést a nyugdíjasoknak (mint nálunk), viszont, ha az előző évben volt reálkereset-növekedés, akkor erre még rájön egy plusz emelés a reálkereset-növekedés egy meghatározott arányában (negyedével, felével). Ez pedig már elég lehet ahhoz, hogy legalább fékezze a nyugdíjak leszakadását a bérekhez képest, így tompítsa a nyugdíjasok relatív elszegényedését – Farkas például ezért preferálja ezeket a megoldásokat.

A teljes cikket ide kattintva olvashatja el.