Az inflációs nyugdíjemelés két ártalmas hatásáról

Szeretné tudni, hogy növelheti-e a nyugdíja összegét?  IDE KATTINTVA fölteheti a kérdését, hogy méltányos díjazás ellenében az Ön személyére szabottan, az ügyintézés során felhasználható jogszabályi hivatkozásokkal együtt megválaszoljam.

Az inflációs nyugdíjemelés két ártalmas hatásáról

A magyar nyugdíjrendszerben a nyugdíjak rendszeres éves emelése egyrészt csak az előrejelzett éves infláció mértékétől függ, másrészt az emelés egységes százalékos mértékben van meghatározva.

Ennek két ártalmas következménye is van.

Az egyik káros következmény, hogy a nyugdíjak relatív vásárlóereje folyamatosan, drámai gyorsasággal leszakad a keresetek vásárlóerejéhez képest. Ezt az okozza, hogy a nyugdíjemelés kizárólag az infláció mértékéhez igazodik.

A másik káros következmény, hogy a nyugdíjas társadalom tagjai is mindinkább elszakadnak egymástól - a szegény még szegényebb, a gazdag még gazdagabb lesz. Ezt az okozza, hogy a nyugdíjemelés mértéke ugyanaz a százalék minden nyugdíjösszegre. Ráadásul ezt a szétszakító hatást a jövő évtől kezdve fölturbózza a 13. havi nyugdíj visszaépítése is, hiszen jövőre minden érintett a saját nyugdíja egynegyedével egyező összegben kapja a plusz juttatást, felső korlát nélkül.

1.

A nyugdíj relatív vásárlóerejének zuhanása

Ha az infláció alacsony, miközben a nemzetgazdasági átlagbér növekedése magas, akkor a nyugdíjak vásárlóértéke az aktív korúak keresetének vásárlóértékéhez képest hihetetlenül gyorsan leszakad. 

Szegényedik minden nyugdíjas az aktív keresőkhöz képest minden évben, amíg az infláció alacsony, a bérnövekedés pedig magas.

Egyszerű példán mutatom be az elkerülhetetlen hatást:

- ha minden évben 3%-kal nő a nyugdíj, miközben 10%-kal nő az átlagbér, akkor 

- 100 ezer forintra vetítve az első évben a nyugdíj 103 ezer forintra, a kereset 110 ezer forintra nő,

- a második évben a nyugdíj 103.000 x 1,03 = 106.090 forintra, a kereset viszont 110.000 x 1,1 = 121.000 forintra nő. 

Az első emelés utáni 7.000 forint különbség a második emelés után már a duplájára, 14.100 forintra nő, és így tovább - minden évben nyílik az olló.

Hogyan lehet ezt orvosolni? A vegyes indexálás valamely verziójával, amikor a nyugdíjemelés nem csak az infláció mértékétől, hanem az átlagbér - vagy a nemzetgazdaság (GDP) - növekedésének ütemétől is függ, akár közvetlenül, akár közvetve. 

Az emelés tekintetében ráadásul egy túlzás nélkül mindinkább életveszélyes  gondot is késedelem nélkül meg kell oldani. A legszegényebb nyugdíjasok megélhetéséről van szó.  

A nyugdíjas társadalom közel 70 ezer tagja havi 50 ezer forintnál kisebb nyugdíjból kénytelen élni. 

A nyugdíjas társadalom fele - 1 milliónál kicsivel több ember - havi 127 ezer forintnál kisebb nyugdíjból kénytelen élni.

A nyugdíjrendszer természetesen elsősorban munkanyugdíj-rendszer, vagyis a nyugdíj összege attól függ, hogy mennyi szolgálati időt szereztünk és  mennyi járulékot fizettünk aktív életünk során.

Akik azonban erre csak minimális mértékben voltak képesek, a munkanyugdíj elve alapján lassú éhhalálra számíthatnának - itt lép be a nyugdíjrendszer biztosítási elve mellett a másik vezérlő elv, a társadalmi szolidaritás.

Ennek jegyében a kis összegű nyugdíjak emelésére haladéktalanul új módszert kell kidolgozni, és akár a nagyobb összegű nyugdíjban részesülők emelésének csökkentése terhére nagyobb arányú rendszeres nyugdíjemeléssel elviselhető életszínvonalat lehetővé tevő mértékűre növelni a kicsi nyugdíjak vásárlóértékét.

Az osztrákok például emiatt találták ki a sávos emelést, ráadául az egyes sávokban hol százalékos mértékben, hol meghatározott összegben emelnek.

Minderről szíves figyelmébe ajánlom a magyar nyugdíjrendszer tíz legégetőbb gondját elemző videó-sorozatom nyugdíjemeléssel foglalkozó epizódját:

Az inflációkövető nyugdíjemelés a nyugdíjasok elszegényedéséhez vezet

(6:43-tól indul a 8. égető gond)

2.

A nyugdíjas társadalom szétszakadása:

a szegény még szegényebb, a gazdag még gazdagabb lesz

A boltban vagy a piacon a nyugdíjas nem a költségvetési törvényben előrejelzett pénzromlás mértékét érzékeli - amitől a rendszeres nyugdíjemelés januári mértéke függ, ami idén a novemberi visszamenőleges kompenzációval együtt 4% volt, míg jövő januárban mindössze 3% lesz -, hanem például a hús- és zöldségárakban bekövetkezett árrobbanást. 

Nem is beszélve arról, hogy a nyugdíjemelés egységes százalékos mértéke tovább növeli a különbséget a szegényebb és gazdagabb nyugdíjasok között, hiszen a 100 ezer forintos nyugdíj után ugyanúgy 3% lesz a jövő januári emelés, mint az 1 millió forintos nyugdíj után: az egyik nyugdíjas így 3 ezer forintot, a másik 30 ezer forintot kap havi emelés címén, vagyis a jövedelem az egyik esetben éves szinten 36 ezer forinttal, a másik esetben 360 ezer forinttal emelkedik. 

Az európai nyugdíjrendszerek jellemzően nem engednek meg ilyen döbbenetes eltérést a nyugdíjak vásárlóértékének karbantartása kapcsán, vagyis valamilyen módon szolidaritási újraelosztási elemeket tartalmaznak.

Erről szíves figyelmébe ajánlom a magyar nyugdíjrendszer tíz legégetőbb gondját elemző videó-sorozatomban a nyugdíjemelés és a 13. havi nyugdíj szétszakító hatásával foglalkozó epizódot:

A szegény nyugdíjas még szegényebb, a gazdag nyugdíjas még gazdagabb lesz

(11.34-től indul a 9. égető gond)