A tények tükrében a nyugdíjak éves rendszeres emeléséről

A tények tükrében a nyugdíjak éves rendszeres emeléséről

1.

A magyar nyugdíjemelés rendszere egyre több nyugdíjas szervezet szerint méltánytalan, több okból is:

- egyrészt csak az inflációtól függ, így a növekvő gazdaságban gyorsuló tempóban leszakadnak a nyugdíjak az átlagkeresetektől,

- másrészt egységes százalékos mértéke van, így a kisnyugdíjasok száz forintokban, a nagy nyugdíjasok viszont tízezer forintokban mérhető nyugdíjnövelésben részesülnek,

- harmadrészt az infláció számítása is sok tekintetben kételyeket ébreszt a nyugdíjas társadalom tagjai körében, hiszen az általuk érzékelt szubjektív infláció mértéke egyre inkább a sokszorosa a hivatalos fogyasztói áremelkedés kimutatott mértékének.

Előre bocsátom, hogy a nyugdíjemelés mértékét a nyugdíjtörvény (1997. évi LXXXI. törvény) határozza meg, így bármely változtatáshoz törvénymódosításra van szükség. 

Ha valódi eredményt akar, akkor a nyugdíjas társadalomnak egységesen kell fellépnie, például a több, mint kétmillió öregségi nyugdíjas mindegyike küldhetne egy levelet az országgyűlési képviselőjének, amelyben követelhetné a nyugdíjemelés módszerének azonnali és radikális megváltoztatását annak érdekében, hogy a nyugdíjasok - azaz egy kétmilliós választói tömeg - elnyomorodását a választott képviselőik haladéktalanul akadályozzák meg, mielőtt a magukra hagyott nyugdíjas választóik politikai büntetésben részesítenék őket.

Kétmillió választó közös érdeke, hogy a nyugdíjuk ne értéktelenedjen el - ez a közös érdek egy nyugdíjas számára sokkal erősebb és életbevágóbb, mint bármilyen egyéb politikai megfontolás.

A nyugdíjasokról világszerte (nem csak nálunk) az a kormányzatok megítélése, hogy csak nagyon korlátozottan képesek az érdekeik érvényesítésére, így nyugodtan háttérbe szoríthatók (kivéve persze a parlamenti választások előtti néhány hónapot, amikor minden párt megpróbálja magához édesgetni az öregeket, hogy a választások után villámtempóban el is feledkezzen róluk).

Itt az ideje, hogy a létszámában és közös érdekeik terjedelmében messze a legerősebb egységes választói tömeg fel is lépjen az érdekeik védelmében...

2.

2012-től a nyugdíjakat minden év januárjában az emelés évére a központi költségvetésről szóló törvényben tervezett fogyasztói árnövekedésnek megfelelő mértékben kell emelni.

2016-ban 1,6 százalékkal emelkedtek a nyugdíjak,

2017-ben januárban szintén 1,6%-kal, novemberben további 0,8%-kal (amit egyösszegben fizettek ki),

2018. januárjától 3%-kal, amit novemberben nem követett kiegészítés,

2019. januárjától 2,7%-kal nőttek a nyugdíjak, amelyet novemberben további 0,7%-kal kellett növelni (ismét egyösszegű kifizetésre került sor a novemberi ellátás 8,4%-ával egyező mértékben).

2020. januárjában 2,8%-kal kell emelni a nyugdíjak összegét (de első lépésben a már tavaly is emelésben részesült nyugdíjakat 0,7%-kal kell emelni, és az így kapott összeget kell 2,8%-kal tovább emelni, vagyis valójában 2020. januárjában a nyugdíjemelés mértéke a 2019. január 1. előtt megállapított nyugdíjak esetében 3,52%-os lesz).

Az adott év novemberében pótlólagos nyugdíjemelésben is részesülhetnek a nyugdíjasok, ha a KSH inflációs adatai alapján számított mérték legalább 1 százalékponttal meghaladná a januárban érvényes növelési százalékot. Ilyenkor az emelési különbözetet novemberben, januárig visszamenőleg megkapják a nyugdíjasok.

Ha a KSH által utóbb kalkulált emelés és a januári növelés közti különbség kisebb 1 százalékpontnál, akkor az egész évre felszorzott többletet egy összegben utalják a novemberi ellátásokkal együtt, és a havi különbözettel növelt összeg lesz a következő évi emelés alapja.

Januárban (és esetleg novemberben) csak azokat a nyugdíjakat kell növelni, amelyeket az adott év kezdete előtt állapítottak meg – kivéve, ha korábbi ellátást váltott föl újraszámítás nélkül egy másik ellátás, ami emelésre jogosít.

Jelenleg a nyugdíjemelés kizárólag a tárgyévre tervezett fogyasztóiár-indextől függ.

2012 előtt a tárgyévet megelőző év I-III. negyedévi és az azt megelőző év IV. negyedévi tényleges inflációs rátájához igazították a januári emelés mértékét.

Korábban - 2010 és 2012 között - a GDP legalább 3 százalékos növekedése esetén az infláció mellett a nettó kereset emelkedését is belekalkulálták volna a nyugellátások növelésébe, de erre sosem került sor a GDP akkori szerény növekedése miatt.

2010 előtt pedig hosszú ideig a svájci indexálás szerint emelték a nyugdíjakat, vagyis fele-fele arányban kalkuláltak a várható országos nettó keresetnövekedéssel és az inflációval. Ez azonban akkor iszonyúan drága, s így fenntarthatatlan megoldásnak bizonyult, pedig ezzel legalább részben meg lehetett volna előzni a nyugdíjak értékének leszakadását az aktív korúak keresetétől.

3.

Nem véletlen, hogy a nemzetgazdasági átlagbér utóbbi években tapasztalható gyors növekedése egyre több nyugdíjas szervezetet ösztönöz arra, hogy követeljék a vegyes emelés (a svájci indexálás) valamilyen verziójának visszaállítását.

Korábban a nyugdíjemelés technikájának számukra nagyon kedvezőtlen változása különösebben nem tűnt föl a nyugdíjasoknak, hiszen 2014-ig jelentősen – több, mint 8 százalékkal -  emelkedett a nyugdíjak reálértéke, annak ellenére, hogy az emelés csak az infláció mértékét követte.

Ugyanis 2014-ig négy éven keresztül a kormány a várható inflációt egyéb megfontolásokból a tényleges mérték fölé becsülte, s miután a becsült infláció mértékével nőttek a nyugdíjak, az alacsonyabb inflációs környezetben gyorsan nőtt a reálértékük. (Az inflációs felülbecslés egyik fontos összetevője akkor a rezsicsökkentés volt.)

Ha a tényleges infláció nem érte el a korábban becsült infláció mértékét – amivel a nyugdíjakat megemelték -, akkor sem kellett csökkenteni a ténylegesen szükségesnél nagyobb mértékben emelt nyugdíjakat – így alakulhatott ki a reálérték-növekedés a nyugellátások esetében.

Ez az “aranykor” azonban – amely az akkori években felért egy 13. havi nyugdíj porlasztott kifizetésével - megszűnt.

Attól ugyan egyelőre nem kell tartani, hogy visszatér a nyugdíjak 1990-es évtizedre jellemző drámai értékvesztése - a havi átlagos ellátás reálértéke 2001-ben 16 százalékkal volt alacsonyabb, mint 1990-ben! -, de a reálérték-növekedés bizonyosan megállt és ez a jelek szerint így is marad. A munkabérek országos nettó átlaga viszont sokkal gyorsabban emelkedik az utóbbi években, ezért a nyugdíjak relatív, vagyis az országos nettó átlagbérhez viszonyított vásárlóereje máris gyorsan csökken!

4.

Ugyanakkor a nyugdíjemelés még ebben a fékezett formájában is rengeteg pénzt emészt föl.

Az ONYF állománystatisztikái alapján a nyugdíjemelésre jogosultak száma (a kétmilliónál néhány tízezerrel több öregségi nyugdíjas – ideértve a nők kedvezményes nyugdíjában részesülő több, mint 130 ezer hölgyet is -, plusz az egyéb emelésre jogosító ellátásokban részesülők) összesen közel 2,7 millió ember. Közülük a nyugdíjasok átlagos ellátása jelenleg meghaladja a 135 ezer forintot.

A nagyjából 3300 milliárdos nyugdíjkasszával számolva egyetlen százalékpontnyi (1%!) növelés kb. 33 milliárd forintba kerül, vagyis 3%-os növelés cca. 100 milliárd forintos többletkiadás – ami beépül a nyugdíjak összegébe.

Viszont az is teljesen igaz, hogy ha a nemzetgazdasági átlagbér a jelenlegi tempóban (évi 8-12% közötti mértékben) nő tovább, akkor a nyugdíjaknak a - csak inflációval korrigált - vásárlóértéke mindinkább csökken az aktív korúak keresetéhez képest.

Ezt a helyzetet kezelni kell, s erre az inflációs nyugdíjemelés nyilván nem elegendő.

A nyugdíjprémium vagy a nyugdíjasoknak ajándékozott korábban 10 ezer Ft-os Erzsébet-utalványok, legutóbb 9000 forint értékben kiosztott rezsiutalványok ezen a gondon nem enyhítenek, mert a nyugdíjprémium is (ha egyáltalán jár az adott évben) és bármely utalvány is (ha egyáltalán megszavazza a kormány az adott évben) csak egyszeri juttatás, ami nem épül be a nyugdíjak összegébe.

Érdemes mielőbb elgondolkodni azon, hogy ezekre - a nyugdíjak hosszútávú értékállósága szempontjából teljesen haszontalan - egyszeri jutattásokra szánt költségvetési forrásokat is inkább a nyugdíjemelésre fordítsák.

5.

Ha az infláció alacsony, miközben a nemzetgazdasági átlagbér növekedése magas, akkor a nyugdíjak vásárlóértéke az aktív korúak keresetének vásárlóértékéhez képest hihetetlenül gyorsan leszakad.

Szegényedik minden nyugdíjas a többiekhez képest minden évben, amíg az infláció alacsony, a bérnövekedés pedig magas.

Hogyan lehet ezt orvosolni? A korábbi vegyes emelési rendszer valamely verziójával, amikor a nyugdíjemelés nem csak az infláció mértékétől, hanem az átlagbér növekedésének ütemétől is függ, akár közvetlenül, akár közvetve. 

Érdemes például megnézni, hogyan oldják meg a nyugdíjnövelést más európai államok - például

a németek, 

az osztrákok , vagy

a svédek.

A megítélésem szerint legegyszerűbben  és leghatékonyabban adaptálható megoldást az osztrák sávos nyugdíjnövelési szisztéma kínálhatja.

Az osztrák sávos nyugdíjnövelés mértéke

- a tárgyévi referencia-értéktől,

- az ennek alapján meghatározott növelési százaléktól vagy euró-összegtől,

- valamint a nyugdíj összegétől függ.

A referencia-érték számítását törvény határozza meg, alapjában az előző év augusztusa és a tárgyév júliusa közötti hónapokban mért átlagos fogyasztói árnövekedés mértékétől függ.

A referencia-értékre alapozva legkésőbb minden év november 30-áig rendeletben határozzák meg a nyugdíjemelés százalékos vagy euró-összegben megadott, sávhatároktól függő mértékét.

2019. január 1-jétől a nyugdíjemelés mértékei a következők voltak Ausztriában:

- 2,6%, ha a nyugdíj összege nem haladta meg az 1115 eurót,

- 2,6%-ról arányosan csökkentve 2%-ig, ha a nyugdíj összege 1115,01 és 1500 euró közé esik

- 2%, ha a nyugdíj összege 1500,01 és 3402 euró közé esik,

- 68 euró, ha a nyugdíj összege meghaladja a 3402 eurót. 

Az osztrák nyugdíjnövelésre szánt keretösszeget ugyanúgy a fogyasztói áremelkedés határozza meg, mint Magyarországon, az osztrák sávos megoldás mégis összehasonlíthatatlanul méltányosabb eredményre vezet.

6.

A nyugdíjak évenkénti rendszeres emelésére vonatkozó jogszabályi rendelkezések

A társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény (nyugdíjtörvény, Tny.)

62. § (1) A tárgyév január 1-je előtti időponttól megállapított társadalombiztosítási nyugellátást - ideértve a 6. § (4) bekezdésében meghatározott ellátásokat és a baleseti járadékot is - a megállapítás naptári évét követően minden év január hónapjában az emelés évére tervezett fogyasztói árnövekedésnek megfelelő mértékben kell emelni.

(2) A tárgyévi tervezett fogyasztói árnövekedést a központi költségvetésről szóló törvény állapítja meg.

(3) Ha a fogyasztói árak növekedésének tárgyévben várható mértéke legalább 1 százalékponttal meghaladja az (1) bekezdés szerinti mértéket, akkor november hónapban - január 1-jére visszamenőleges hatállyal - kiegészítő nyugdíjemelést kell végrehajtani. Amennyiben az eltérés az 1 százalékpontot nem éri el, akkor november hónapban az egész évre járó különbözetet egy összegben kell kiutalni.

(4) A (3) bekezdés szerinti nyugdíjemelésnél a nyugdíjasok fogyasztói ár növekedésének - a tárgyév első nyolc hónapjának tényadatára alapozott - várható mértékét kell figyelembe venni, amennyiben az meghaladja a fogyasztói árnövekedés várható mértékét.

(5) Egyösszegű kifizetés esetén a következő év januárjában a nyugellátás és a baleseti járadék összegét - az (1) bekezdés szerinti emelés végrehajtását megelőzően - meg kell emelni az egyösszegű kifizetés összegének alapjául szolgáló, kormányrendeletben meghatározott százalékos mérték egytizenketted részével.

(6) Az Országgyűlés felhatalmazza a Kormányt, hogy a tényleges, illetőleg a várható makrogazdasági folyamatok és adatok ismeretében a szükséges feltételek megléte esetén további kiegészítő intézkedéseket tegyen.

(7) Jogszabály elrendelheti más pénzbeli ellátás e § szerinti emelését.

2017. évi költségvetési törvény

2017. januárjában: 1,6% emelés

A 2017. január-augusztusi tényinfláció 2,4% volt, így a különbözettel korrigálni kellett a nyugellátásokat

Erre 2017. novemberében került sor, az  egyösszegű különbözet: 9,6% (12x0,8%) volt

Ennek 1/12-ed részével, 0,8%-kal 2018. januárjában megnövelték az ellátásokat (mielőtt végrehajtották volna a 2018. évi 3%-os emelést).

2018. évi költségvetési törvény

57. § "A 2018 januárjában a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény 62. § (1) és (2) bekezdése alapján esedékes nyugdíjemelés meghatározásánál 3,0%-os fogyasztói árnövekedést kell figyelembe venni."

Miután a KSH tényadatokról szóló augusztusi inflációs jelentése szerint a 2018. Január-augusztus hónapokban mért nyugdíjas infláció éppen 3% volt, nem kerül sor idén novemberben pótlólagos emelésre vagy korrekcióra.

2019. évi költségvetési törvény

58. §: "A 2019 januárjában a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény 62. § (1) és (2) bekezdése alapján esedékes nyugdíjemelés meghatározásánál 2,7%-os fogyasztói árnövekedést kell figyelembe venni."

Természesetesen joggal aggódhattak a nyugdíjasok, hogy az infláció mértéke már 2018 végére is meghaladta a 3,4%-os mértéket, amit a 2019. januári 2,7%-os emelés nem tudott kiegyensúlyozni, vagyis 2019. novemberéig a nyugdíjak vásárlóértéke a kormányzati ígéretek ellenére is csökkent, vagyis pőrébb megfogalmazással: a 2,7 millió nyugdíjas és hasonló ellátásban részesülő személy hosszú hónapokon keresztül hitelezett a magyar államnak.

Ugyanez várható 2020-ban is, hiszen a 2020. évi költségvetési törvényben előre jelzett 2,8%-os infláció sokkal alacsonyabb, mint a 2019. novemberében mért tényadat, amely szerint az infláció mértéke 3,4%.