A svájci indexálás megszüntetésének következményei

A svájci indexálás megszüntetésének következményei

2026. 02. 18.

A Nyuszet szerint 57 ezer forinttal lehetne magasabb az átlagnyugdíj, ha nem szűnt volna meg a svájci indexálás a nyugdíjelemelés során. A helyzet azonban ennél összetettebb.

K Küldés K Nyomtatás

 

 

Ha személyes kérdése van a nyugdíj 2026-os megállapításával, az igénylés idei időzítésével, a nyugdíjemeléssel, a 13. havi vagy a 14. havi nyugdíjjal, vagy hasonló témákkal kapcsolatban, akkor azt ide kattintva teheti föl nekem, hogy méltányos díjazás ellenében az Ön személyére szabottan, az ügyintézés során felhasználható jogszabályi hivatkozásokkal megválaszoljam.

 

A Magyar Hangnak nyilatkoztam a nyugdíjemelési eljárás problémái kapcsán.

Részletek a cikkből:

A 2011-ben kivezetett svájci indexálás kapcsán Farkas András nyugdíjszakértő elmondta, ez az az emelési módszer, amelyben felerészt az infláció, felerészt pedig a nettó keresetnövekedés határozta meg a nyugdíjak emelését.

A Nyugdíjguru alapítója szerint azt mindenképpen észre kell venni, hogy a svájci indexálás akár kétélű fegyver is lehet.

Ha ugyanis véletlenül beesnek a keresetek – amire a rendszerváltás óta több alkalommal is sor került –, akkor a svájci indexálás alkalmazása katasztrofális hatással lehet a nyugdíjakra.

Éppen ennek kikerülése érdekében alakítottak ki egy új nyugdíjemelési módszert, amelyet több szomszédos országban is alkalmaznak. Ennek lényege, hogy az éves emeléskor minden nyugdíjas megkapja a teljes inflációt – hiszen ez biztosítja, hogy megmaradjon a járadék reálértéke –, és ezen felül a megelőző évben elért reálkereset-növekedés harmadát, felét. Vagyis ezzel zárul a nyugdíjas olló, azaz lassul a nyugdíjasok leszakadása az aktív keresőktől, hiszen a nyugdíj nemcsak vásárlóértékét őrzi meg, hanem a reálkereset-növekedés meghatározott százalékával emelkedik is az értéke.

A 13. és 14. havi nyugdíj segítség ugyan, de gondot jelent, hogy ezek összegét is kizárólag az inflációval emelik majd. További problémaként említette, hogy ezeknek az ellátmányoknak nincs meg a járulékfedezete, így mindig ki vannak téve a politikának, hiszen valahonnan elő kell teremteni a regnáló kormányzatnak a kifizetésükhöz szükséges forrást. Jól mutatja ezt a bizonytalanságot, hogy 2010-ben éppen a forráshiány miatt kellett megszüntetni a 13. havi nyugdíjat. A kifizetéshez szükséges összeg nagyságát jól mutatja, hogy a kétmillió öregségi nyugdíjas és az egyéb ellátásban részesülő további négyszázezer fő esetén a 13. havi nyugdíj 620 milliárd forint, az elkövetkező években fizetendő teljes 14. havi nyugdíj jelen értéken számolva újabb 620 milliárd forint terhet jelent a költségvetésnek.

Farkas András ugyanakkor nagyon méltánytalannak tartja, hogy mindenki teljes összegű 13. és 14. havi nyugdíjat kap, hiszen ezek nem megszolgált nyugdíjak. Így igazából nem is lenne szabad nyugdíjnak nevezni, hanem valamiféle szociális juttatásnak. Azokban az országokban, ahol léteznek ezek a plusz juttatások, de nem társadalombiztosítási alapon osztják azokat, szigorú korlátok között adhatók. Így például Lengyelországban a 13. havi nyugdíj összege a 160 ezer forintos minimálnyugdíjjal megegyező összeg mindenki számára. 

A szakértő arról is beszélt, hogy persze jó lenne a nyugdíjemelés rendszerének vázolt átalakítása, azonban felhívta a figyelmet, annak igazából úgy lenne értelme, ha a teljes nyugdíjrendszer átalakításának folyamatába lenne beágyazva. A nyugdíjreform esetén pedig arra kifejezetten figyelni kell, hogy ne a különféle eseti fizetésekkel segítsék az időskorúak lecsúszásának megakadályozását, hanem az emelések épüljenek be a nyugdíjrendszerbe.

 

 

 

K Küldés K Nyomtatás
Kérem, várjon... Kérem, várjon...