A nyugdíjasokat sújtja a leginkább az infláció - amíg a nyugdíjakat nem a svájci indexálással növelik

A nyugdíjasokra vonatkozó infláció 

2020-ban az első hat hónap tényadatai szerint 2,9 % volt az éves infláció mértéke, de az első hét hónap adatai alapján - az elemzőket is meglepve - a fogyasztói árak átlagosan már 3,8%-kal magasabbak voltak az egy évvel korábbinál.

A tényleges nyugdíjas infláció mértéke azonban ennél jóval magasabb, júniusban 3,6%, júliusban már 4,3% volt, miközben a kötelező nyugdíjemelés révén januárban csak 2,8 %-kal emelkedtek a nyugdíjak. 

Ha a koronavírus okozta globális gazdasági pánik tartós recesszióba váltana, mint a 2008-as pénzügyi válság idején, akkor ez a gazdasági visszaesés kiszámíthatatlan hatást gyakorolhatna az infláció egész évi alakulására. Ha a gazdaság visszaesik, jellemzően az inflációs nyomás is enyhül, vagyis akár kisebb is lehet a pénzromlás mértéke az év második felében, mint jelenleg. A január-július közötti tényadatok tükrében azonban ennek csekély az esélye, vagyis egyre valószínűbb a novemberi nyugdíjemelési korrekció. Ehhez már csak egy hónapot kell várni, ugyanis szeptember elején teszi közzé a KSH a január-augusztus hónapokban mért pénzromlási tényadatokat, s a nyugdíjtörvény szerint ezek alapján kell dönteni a novemberi korrekcióról.

Az idén januári nyugdíjemelés a következőképpen zajlott: akiknek 2020. január 1-je előtt állapítottak meg öregségi nyugdíjat, hozzátartozói ellátást, korhatár előtti ellátást, rokkantsági vagy rehabilitációs ellátást, baleseti járadékot, illetve a vonatkozó kormányrendeletben felsorolt egyéb ellátást, azoknak az ellátása a 2020-ra vonatkozó költségvetési törvényben rögzített infláció mértékével, az említett  2,8 százalékkal nőtt január 1-jétől. Ezt megelőzően azonban 0,7 százalékkal – a 2019. novemberében kifizetett egyösszegű emelési különbözet egytizenketted részével – is megemeltékaz ellátását annak, akinek 2019. novemberében járt ez a kiegészítés. Ezekben az esetekben a 2019. december havi nyugdíj összegéhez képest a 2020. januári nyugdíj összege 3,52 százalékkal lett magasabb.

A nyugdíjak reálértékének megőrzését (vagyis a nyugdíjak összegének inflációkövető alakulását) a nyugdíjtörvény garantálja, ezért ha a 2020 első nyolc hónapjának tényadatára alapozott várható éves infláció meghaladja a 2,8%-ot - amint ez már bizonyosnak látszik - , akkor azt novemberben nyugdíj-kiegészítéssel kell kompenzálnia az államnak. 

Ha a január-augusztus között mért tényadatokra alapozott várható nyugdíjas infláció (a nyugdíjas fogyasztói kosár szerint mért áremelkedés) éves mértéke magasabb lenne, mint az általános fogyasztóiár-növekedés mértéke, akkor a kompenzációt a magasabb mértékű nyugdíjas infláció szerint kell végrehajtani. 

Ha a január-augusztus időszakban ténylegesen mért inflációra alapozott várható éves infláció 

- egy százalékpontnál kisebb mértékben haladná meg a 2,8 százalékot (vagyis legfeljebb 3,8% lenne), akkor egyösszegű kompenzációra, 

- abban az esetben viszont, ha a várható infláció több, mint egy százalékkal haladná meg a 2,8 százalékot, akkor visszamenőleges nyugdíjemelésre kerülne sor. 

Egyösszegű kompenzáció

A két eljárás közötti különbség az, hogy egyösszegű kompenzáció (emelési különbözet) fizetése esetén a novemberi nyugdíjjal együtt a január-december hónapokra járó emeléseket egy összegben fizetik ki, így a decemberi nyugdíj összege nem nő, viszont a következő év januári nyugdíj összegét az emelési különbözet egytizenketted részével meg kell növelni a következő évi rendszeres nyugdíjemelés - amely a 2021-re elfogadott költségvetési törvény szerint 3 százalékos lesz - végrehajtása előtt. 

Visszamenőleges nyugdíjemelés

A visszamenőleges nyugdíjemelés révén - amelynek egyre nagyobb az esélye a friss inflációs tényadatok tükrében - viszont a  novemberi nyugdíjjal együtt kifizetnék a január-október hónapokra eső emelési korrekciót, míg a novemberi, és persze a decemberi nyugdíj már az emelt összegben érkezne. Ez esetben a 2021. januári nyugdíj összege a költségvetési törvényben előre jelzett 3%-kal nőne.

Miután a korrekciót akkor is végre kell hajtani novemberben, ha az általános fogyasztóiár-növekedés mértéke ugyan nem haladná meg (vagy kisebb mértékben haladná meg) a 2,8 százalékot, de a nyugdíjas fogyasztói kosár szerint mért áremelkedés mértéke meghaladná (vagy nagyobb mértékben haladná meg) a 2,8%-ot, fontos tudni, hogy miben tér el a nyugdíjas infláció mérése az általános fogyasztóiár-változás mérésétől.

A nyugdíjas infláció mérése

A nyugdíjasokra vonatkozó fogyasztóiár-index – csakúgy, mint az általános fogyasztóiár-index - országos átlagos mutató. A Központi Statisztikai Hivatal a nyugdíjas infláció számítása során a termékek és szolgáltatások köréből elhagyja a tényleges nyugdíjas fogyasztáshoz nem köthető tételeket, egyebek között a gyermekneveléssel, gyermekgondozással kapcsolatos kiadásokat,  az olyan fogyasztási cikkek és szolgáltatások körét, mint az iskolai étkezés, óvodai, bölcsődei étkezés, gyermekruházat, tankönyv, tanszer, írószer, oktatási szolgáltatás. 

A KSH 2020-ban a nyugdíjas fogyasztóiár-index számításához a 2018. évi nyugdíjas fogyasztási szerkezetet használja - ami enyhén szólva is meglepő, hiszen ma már lényegében minden számlázási adat online befut a NAV részére, így akár percrekész adatokat is használhatnának a statisztikai elemzéshez. 

Mindenesetre az egyes fogyasztási kiadások figyelembe vett megoszlása és súlya a nyugdíjas árindex meghatározása során 2020-ban a következő:

- élelmiszerek 29,3%,

- szeszes italok, dohányáruk 8,9%,

- ruházkodási cikkek 2,5 %,

- tartós fogyasztási cikkek 4,9 %,

- háztartási energia 8,4%,

- egyéb cikkek, üzemanyagok (ide tartoznak a gyógyszerek és gyógyáruk) 19,1%,

- szolgáltatások 26,8%. 

A nyugdíjasok szempontjából kitüntetett csoport, vagyis a gyógyszerek, gyógyáruk részaránya az általános fogyasztóiár-indexben 2,7%, míg a nyugdíjasok kiadási szerkezetében 5,8%. 

A nyugdíjas kosárban az élelmiszerek és a háztartási energia részaránya néhány százalékponttal magasabb, míg a szeszes italok, dohányáruk, ruházkodási cikkek, tartós fogasztási cikkek és a szolgáltatások aránya valamivel kisebb, mint az általános fogyasztóiár-indexben.

A nyugdíjasok által érzékelt infláció

A hivatalos statisztika által mért infláció a nyugdíjasok személyes tapasztalata szerint persze mindig lényegesen elmarad az általuk ténylegesen érzékelt árnövekedéstől, hiszen a statisztikai átlagban nem kiugró, de a mindennapi bevásárlások során annál fájóbb tételek sorának fogyasztói ára emelkedett az átalgosnál sokkal nagyobb mértékben.

A KSH augusztus 11-én közzétett gyorstájékoztatója szerint 2019. júliusához viszonyítva, vagyis egy év alatt

-  az élelmiszerek ára 7,8%-kal nőtt, ezen belül 

- az idényáras élelmiszerek ára (burgonya, friss zöldség, friss hazai és déligyümölcs összesen) 17,1%-kal, 

- a párizsi, kolbász ára 16,1%-kal, 

- a cukor ára 14,5%-kal, 

- a szalámi, szárazkolbász, sonka ára 11,5%-kal, 

- a tojás ára 8,9%-kal lett magasabb. 

Emellett a szeszes italok, dohányáruk átlagosan 6,3%-kal, ezen belül a dohányáruk – főként a termékkört érintő jövedékiadó-emelés következtében – 9,7%-kal drágultak. 

Emlékeztetőül: a nyugdíjas fogyasztói kosárban az élelmiszerek 29,3%-ot, a szeszes italok, dohányáruk 8,9%-ot, összesen 38,2%-ot tesznek ki, és minden nyugdíjas ezekkel a tételekkel szembesül nap mint nap. Ezért hiába stagnál vagy akár csökken a nyugdíjas fogyasztói kosár fennmaradó 61,8%-át kitevő termékek és szolgáltatások ára, nem az határozza meg a nyugdíjasok árérzékelését.

Vegyes indexálás

Nem véletlenül követeli néhány nyugdíjas szervezet, hogy a kizárólag az inflációhoz kötött nyugdíjemelés módszerét változtassák meg a nyugdíjtörvényben, és hozzák vissza a vegyes indexálás valamilyen verzióját, amelyek közül a svájci indexálás korábban hosszú ideig hatályban is volt Magyarországon.

A svájci indexálás lényege, hogy a nyugdíjak összegének éves emelését felerészben az infláció, felerészben pedig a nemzetgazdasági átlagbér növekedési üteme határozza meg.

Az utóbbi években Magyarországon az átlagbér átlagosan 10%-kal nőtt, miközben az infláció 3% körül ingadozott. A nyugdíjakat svájci indexálással így átlagosan 5 + 1,5 százalékkal, azaz 6,5%-kal kellett volna emelni minden évben, nem pedig az infláció mértékével, 3%-kal. Ha így történt volna a nyugdíjemelés az elmúlt években, akkor nem nőtt volna - és nőne tovább - olyan fájdalmasan szélesre az a szakadék, amely a nemzetgazdasági átlagkereset és a nyugdíjak tényleges vásárlóereje között tátong.

A 13. havi nyugdíj fokozatos visszaépítésének első lépéseként a nyugdíjasok azonban 2021. első negyedévében, az eddigi bejelentések szerint a februári nyugdíjjal együtt a nyugdíjuk 25%-ával egyező mértékű plusz juttatást (lényegében plusz egy heti nyugdíjat) is kapnak. 

2022-ben ilyen jogcímen a nyugdíj 50%-ával, 2023-ban 75%-ával egyező összegű plusz juttatást kapnak majd, míg 2024-től kezdődően minden évben egy teljes havi plusz nyugdíjban, azaz 13. havi nyugdíjban részesülnek. 

A 13. havi nyugdíj egynegyedének kifizetése úgy is értelmezhető, hogy éves szinten a nyugdíjak jövőre nem 3%-kal, hanem 3 + 2, azaz 5%-kal nőnek majd. 

Egyszerű példán bemutatva: 

100 ezer forint nyugdíj esetén a 13. havi nyugdíj visszaépítésének első lépéseként e 100 ezer forint 25%-át, azaz plusz 25 ezer forintot kap az érintett. E 25 ezer forintot az éves nyugdíjösszegre, e példában 12 x 100 ezer forintra, azaz 1,2 millió forintra vetítve az eredmény két százalékpont, vagyis a plusz juttatás ennyivel növeli meg éves szinten a nyugdíj összegét, ezért az inflációs 3%-hoz e 2%-ot hozzáadva a nyugdíjemelés tényleges mértéke 5% lesz.  

2022-ben már plusz 4%,

2023-ban plusz 6%,

2024-től pedig minden évben plusz 8% emeléssel ér föl a 13. havi járandóság visszaépítése címén kapott plusz juttatás.

Ezt kell hozzáadni minden évben az inflációs nyugdíjemelés mértékéhez.

Ez lehet a 13. havi nyugdíj valódi haszna a kétmillió öregségi nyugdíjas és mellettük az ilyen emelésre és ilyen plusz juttatásra szintén jogosult, kéttucatnyi egyéb ellátásban részesülő, közel 600 ezer személy számára.