Ha személyes kérdése van a nők kedvezményes nyugdíjával kapcsolatban, akkor IDE KATTINTVA teheti azt föl, hogy méltányos díjazás ellenében az Ön személyére szabottan, az ügyintézés során felhasználható jogszabályi hivatkozásokkal együtt megválaszoljam.

Munkával szerzett szolgálati időtartamok

a kedvezményes nyugdíjra jogosító időben

A nők idén változatlan feltételekkel igényelhetik a Nők40 kedvezményes nyugdíjat, vagyis meg kell szerezniük legalább 40 évi jogosultsági időt, amelyen belül alapesetben legalább 32 év szolgálati időt keresőtevékenységgel, azaz munkával szerzett szolgálati időnek kell kitennie (a 40 évhez szükséges további időt gyermeknevelésre tekintettel kapott ellátások folyósítási idejével szerezhetik meg).  

A munkával szerzett szolgálati idő  követelménye sok esetben zavart okoz, és azt a tévhitet táplálja, hogy a kedvezményes nyugdíj igényléséhez a nőknek elegendő 32 év szolgálati idővel rendelkezniük. Ez azonban nem igaz, a jogosító időnek minden esetben kivétel nélkül el kell érnie a 40 évet, és ezen belül kell vizsgálni, hogy a munkával szerzett szolgálati idő legalább 32 év hosszúságú-e. (A súlyosan fogyatékos vagy az ötnél több gyermeket nevelő édesanyákra némi könnyebbséget ad a nyugdíjtörvény.) 

Érdemes ezért minden érintett nőnek tudnia, hogy milyen időtartamok minősülnek keresőtevékenységgel szerzett szolgálati időnek. 

Az új társadalombiztosítási törvény 2020. július 1-jei hatályba lépése nyomán módosultak a nyugdíjtörvény végrehajtási rendeletének a nők kedvezményes nyugdíjára jogosító időbe beszámítható azon szolgálati időtartamokra vonatkozó szabályai, amelyeket az érintett hölgy munkavégzés révén szerzett meg.

A nők kedvezményes nyugdíjára jogosító idő szempontjából a keresőtevékenységgel szerzett szolgálati időtartamok beszámíthatósága függ attól, hogy az érintett hölgy mikor és milyen jogviszonyban végezte az adott munkát. 

A nyugdíjtörvény végrehajtási rendelete hármas időrendi bontásban sorolja fel

- az 1998. január 1. előtt szerzett, 

- az 1998. január 1-je és 2020. június 30-a közötti időszakban szerzett, 

- valamint új rendelkezésként a 2020. július 1-jét követően szerezhető,

a nők kedvezményes nyugdíjára jogosító időbe beszámítható, keresőtevékenységgel járó biztosítási jogviszonyban töltött idővel elért szolgálati időtartamokat.

A hármas időrendi bontás a nyugdíjrendszer szabályozásának átfogó módosításait követi.

Az 1975-ös régi nyugdíjtörvényt 1998. január 1-jétől váltotta föl az új nyugdíjtörvény, ez indokolja az első szakasz elkülönítését, majd az új nyugdíjtörvénynek a jogosító időre vonatkozó szabályozását idén július 1-jétől módosította az új társadalombiztosítási törvény, ez indokolja a második és harmadik szakasz elkülönítését.

Az első szakaszban figyelembe vehető időtartamokat részletes felsorolással, a második szakaszban figyelembe vehető időtartamokat a régi társadalombiztosítási törvény megfelelő paragrafusaira való utalással, míg a harmadik szakaszban figyelembe vehető időtartamokat az új társadalombiztosítási törvény biztosítási jogviszonyokat felsoroló törvényhelyeire való utalással határozza meg a nyugdíjtörvény végrehajtási rendelete.

Az első időrendi szakaszban figyelembe vehető időtartamokat 23 ponton keresztül részletezi a rendelet, ilyenek például a kisiparosként, a magánkereskedőként, az alkalmi fizikai munkát végzőként, a szerződéses üzemeltetésű üzlet biztosított vezetőjeként, a gazdasági munkaközösség tagjaként, az ipari szövetkezet tagjaként, ipari és szolgáltató szövetkezeti szakcsoport tagjaként, a kisszövetkezet tagjaként, a mezőgazdasági (halászati) termelőszövetkezet tagjaként, mezőgazdasági szakszövetkezeti tagként, a mezőgazdasági szakcsoport tagjaként, az egyéni gazdálkodóként szerzett szolgálati időtartamok.

A nők kedvezményes nyugdíja szempontjából a második és a harmadik időbeli szakaszban keresőtevékenységgel járó biztosítási vagy azzal egy tekintet alá eső jogviszonnyal szerzett jogosultsági időnek

- 1998. január 1-je és 2020. június 30-a között a régi társadalombiztosítási törvény 2020. július 1-jét megelőzően hatályos vonatkozó rendelkezései, 

- 2020. június 30-át követően a társadalombiztosítás ellátásaira jogosultakról, valamint ezen ellátások fedezetéről szóló új társadalombiztosítási törvény vonatkozó rendelkezései szerinti jogviszonyban szerzett szolgálati idő minősül,

 – ideértve az alkalmi munkavállalói könyvvel történő foglalkoztatást, az egyszerűsített foglalkoztatást, a szakmunkástanuló kötelező nyári gyakorlatát, valamint a szakközépiskolai tanuló biztosítási kötelezettséggel járó jogviszonyban eltöltött nyári gyakorlatát, továbbá az 1997. évi LXXX. törvény 1998. január 1-je és 1999. december 31-e között hatályos 7. § (2) bekezdése szerinti biztosítási időt is.

A társadalombiztosítási törvények említett vonatkozó rendelkezései meghatározzák az összes figyelembe vehető, szolgálati időt eredményező biztosítási jogviszonyt, amelyek keretében akár a versenyszférában, akár a közszférában munka végezhető, vállalkozási tevékenység folytatható, megbízás teljesíthető, és így tovább.

Az idézett rendelkezések tartalmaznak az érintett hölgyek részére egy bizonyára nehezen értelmezhető kitételt is, amely szerint a jogosító időbe beszámítható a régi társadalombiztosítási törvény "1998. január 1-je és 1999. december 31-e között hatályos 7. § (2) bekezdése szerinti" biztosítási idő is. E rendelkezés szerint ha az érintett hölgy 1998. január 1. és 1999. december 31. között a törvényben meghatározott végkielégítést kapott, akkor a biztosítási ideje annyiszor 30 nappal hosszabbodott meg, ahány havi átlagkeresetének (illetményének) a végkielégítése megfelelt, de legfeljebb tizenkétszer 30 nappal. Az így szerzett biztosítási időt is be kell számítani a nők kedvezményes nyugdíjra való jogosultsági idejébe. A végkielégítés révén 2000. január 1-jétől már nem szerezhető szolgálati idő.

A nők kedvezményes nyugdíjára jogosító időbe beszámítható szolgálati időtartamokkal kapcsolatos bonyolult részletekkel kapcsolatban IDE KATTINTVA teheti fel a kérdéseit.