Németországban dolgozó magyarok figyelmébe: a német nyugdíjrendszer 2019-ben

Minden fontos tudnivaló a német nyugdíjrendszerről és működéséről 2019-ben – elsősorban a Németországban dolgozó magyarok és hazai hozzátartozóik számára

Német nyugdíjrendszer

A mai német nyugdíjrendszer három pilléren nyugszik

Az állami nyugdíjrendszer

Öregségi nyugdíj

Biztosítási idő

Az öregségi nyugdíjkorhatár

Korhatár előtti nyugdíj hosszú biztosítási időtartam alapján

Korhatár előtti nyugdíj nagyon hosszú biztosítási idő alapján

Rugalmas korhatár előtti öregségi nyugdíj

Nyugdíjszámítás

Nyugdíjpont

Bónusz/málusz szorzótényező

Aktuális nyugdíjérték

Nyugdíjtípustól függő szorzótényező

Nyugdíjnövelés

Jövedelemfüggő időskori szociális ellátás

Hozzátartozói nyugellátások

Özvegyi nyugdíj

Elvált házastárs halála esetén járó gyermeknevelési nyugellátás

Árvaellátás

Önkéntes járulékfizetés

Mentesség a járulékfizetés alól

A befizetett német nyugdíjjárulék visszatérítése

A nyugdíj adózása

Nyugdíj melletti munkavégzés

Nemzetközi nyugdíjigénylés                                                                                          

Nyugdíjigénylés

Illetékes nyugdíjhatóság

Nyugdíj utalása külföldre

Életbenléti igazolás

Nyugdíjas egészségbiztosítása Németországban

Nyugdíjinformáció

Melléklet: Demográfiai folyamatok Németországban

Minden mai folyó finanszírozású nyugdíjrendszer mintája az 1889-ben bevezett bismarcki társadalombiztosítási rendszer volt. A modern nyugdíjrendszerek többsége azóta is a “pay-as-you-go”, azaz a felosztó-kirovó elvet követi a kötelező állami nyugdíjak finanszírozása tekintetében: a  mindenkori aktív korosztályok járulékfizetése fedezi a mindenkori nyugdíjasok nyugellátását.

Németországban húsz éve a politika legfontosabb kérdései közé tartozik a nyugdíjrendszer jövője, nem csak a kormányzat, hanem a lakosság megítélése szerint is. Nő az aggodalom, hogy a német kötelező nyugdíjrendszer nem lesz képes elegendő ellátást nyújtani időskorban a német társadalom gyors demográfiai öregedése miatt.

A nyugdíjak nagyságát előrejelző nettó és bruttó helyettesítési ráták (amelyek a kezdő nyugdíj összegét az utolsó aktív kereset összegéhez mérik) Németországban meglepően alacsonyak a többi fejlett ország mutatóihoz képest. (Az OECD – a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet - 2017. decemberi országjelentése szerint a nettó helyettesítési ráta az átlagosan keresők esetében Németországban 51%, a fejlett országok átlagában viszont 63%. A kiskeresetűek esetében még sanyarúbb a helyzet, 55% vs. 73%. A helyzet az előrejelzések szerint a jövőben sem javul.)

Mindezek miatt egyre világosabban látható, hogy a német nyugdíjfilozófiában a kötelező állami nyugdíj mellett kiemelten fontos szerepet szánnak a foglalkoztatói és a privát nyugdíjmegoldásoknak.  A hagyományos német hozzáállástól – amely az állami nyugdíjrendszer szinte kizárólagos szerepvállalására építette az időskori anyagai biztonságot – a mai német nyugdíjpolitikában egyre inkább teret hódít az angolszász világra jellemző közfelfogás, amely szerint minden ember saját maga is felelős a saját időskori anyagi biztonsága megteremtéséért.

A fejlődés lehetősége nyitva áll a német rendszer valóban több pilléressé tétele előtt, hiszen (a 2017-es utolsó lezárt adatok szerint) míg Németországban a GDP 10%-át sem éri el a tőkésített foglalkoztatói és a magánbiztosítási megoldásokba fektetett megtakarítások együttes összege, addig ez az arányszám meghaladja a GDP 100%-át az Egyesült Királyságban, az Amerikai Egyesült Államokban, Ausztráliában, a GDP 150%-át Kanadában, Svájcban, Hollandiában és Izlandon, míg a GDP 200%-át Dániában.

A német nyugdíjrendszert több hullámban alakították át. A legfontosabb két reformcsomag 2019-ig:

1) 2001-ben a Riester-reform kapcsán bevezették a kötelező állami nyugdíjbiztosítás alapjául szolgáló nyugdíjpontrendszert, a nyugdíjrendszer kötelező állami pillére mellett megerősítették a másik két pillért, a foglalkoztatói és a magánbiztosítási pilléreket;

2) 2004-ben a Rürop-reform kapcsán bevezették az aktuális nyugdíjérték számításában a fenntarthatósági szorzótényező alkalmazását, és rögzítették, hogy a nyugdíjkorhatár 65 évről fokozatosan 67 évre emelkedik.

1) kötelező (állami) nyugdíjbiztosítás (Gesetzliche Rentenversicherung, GRV), ideértve a közszolgálati nyugdíjrendszert

2) foglalkoztatói nyugdíjbiztosítás (betriebliche Altersvorsorge, bAV)

3) magánnyugdíj rendszer (főként a Riester-Rente és a Rürop-Rente, valamint mellettük számtalan egyéb privátnyugdíj-biztosítási lehetőség a biztosítók, nyugdíjalapok kínálatából)

Az állami nyugdíjbiztosítás központi szerve a Német Nyugdíjbiztosítási Alap  (Deutsche Rentenversicherung Bund, DRB).

Emellett 14 tartományi nyugdíjhatóság és a bányászok, vasutasok, hajózó személyzet külön nyugdíjhatósága működik Németországban,  ezek listáját itt találja. 

Az első pillér szerepe a német szövetségi állam megítélése szerint kényszerűen csökkenni fog a  német társadalom öregedése miatt, ezért a 2. és 3. pillér szerepét növelni kívánják.

A tervek szerint a kötelező nyugdíjbiztosításban résztvevő személyek 70%-a jogosult lesz valamilyen foglalkoztatói vagy magánbiztosításból eredő nyugdíjszolgáltatásra is az állami nyugdíja mellett.

A nem kötelező pilléreket is jelentős mértékben támogatja a német állam.

A foglalkoztatói nyugdíjkonstrukciókban résztvevő biztosítottak száma a 2001-es 14,6 millió főről mára 20,4 millió főre nőtt.

A vállalatok több lehetőség közül választhatnak, egyebek között

- fenntarthatnak saját nyugdíjalapot (Direktzusage)

- szerződhetnek biztosítóval, nyugdíjalap-kezelővel (Unterstützungkasse, Pessionskasse, Pensionsfond)

- saját mérlegükben tarthatják nyilván a nyugdíjígérvényeiket (book-reserve rendszer).

Természetesen a német vállalatok előtt is nyitva áll a foglalkoztatói nyugdíjszolgáltató (Einrichtung der betrieblichen Altersversorgung, EbAV) igénybe vétele: ez a megoldás az EU vonatkozó irányelvével összhangban működik, uniószerte egységes szabályozás alapján. A vonatkozó irányelvet itt találja.

A német foglalkoztatói nyugdíjbiztosítási rendszer 2019-ben hatályos szabályairól itt tájékozódhat.

A magánnyugdíj rendszer államilag támogatott elemei

A volt szövetségi munkaügyi és szociális miniszterről, Walter Riester-ről elnevezett Riester-rendszernek nyújtott állami támogatás évi 3 milliárd euró nagyságrendű. Az ilyen nyugdíjbiztosítási konstrukció révén biztosítottak  száma meghaladja a 16 és fél millió főt. (A Riester-nyugdíjat éppen azért vezették be 2002-ben, hogy részben ellensúlyozzák az állami nyugdíj kényszerű csökkenését.)

A Riester-nyugdíjelőtakarékosság lényege: a biztosított az éves keresete legalább 4%-át fizeti be a Riester-számlájára, amelyet az állam évi legfeljebb 2100 euró támogatásban részesít. A rendszer ötféle befektetési lehetőséget kínál, szoros szabályozás alatt áll. A nyugdíjszolgáltatás (a Riester-nyugdíj) teljes mértékben adóköteles.

A Riester-Rente részletes tájékoztatóját itt olvashatja el.

A Rürop-nyugdíjelőtakarékosság a Riester-rendszert kiterjesztette az önfoglalkoztatókra, vállalkozókra is. A Rürop-Rente szerződői háromféle befektetési lehetőség közül választhatnak. A befizetett díjat a biztosított költségként leírhatja, a nyugdíjszolgáltatásnak pedig éppen akkora hányada adóköteles, mint az állami nyugdíjnak.

A Rürop-Rente kapcsán például itt tájékozódhat.

Nyugdíj adózása

A kötelező nyugdíjrendszer keretében a járulék jelenleg részlegesen adóköteles, de 2025-ig teljesen adómentes lesz. Az állami nyugdíj jelenleg szintén részlegesen adóköteles, de 2040-ig teljesen adókötelessé válik. (A vonatkozó adószabályokat és átmeneti rendelkezéseket a 2005-ben hatályba lépett Időskori Jövedelamadó Törvény, az Alterseinkünftegesetz szabályozza.)

A német progresszív személyi jövedelemadó kulcsai 14%-tól 47,48%-ig terjednek. Az adómentes jövedelemhatár 2018-ban 8820 euró volt. A nyugdíjak Németországban az I. adóosztályba tartoznak. (Részletek külön fejezetben.)

Ellátottak száma

Amint említettem, a kötelező állami és a közszolgálati nyugdíjrendszer folyó finanszírozású, a befizetett járulékoktól függő rendszer (felosztó-kirovó, pay-as-you-go, PAYG). Az állami rendszer (gesetzliche Rentenversicherung, GRV) a németországi alkalmazottak 85%-át fedi el, további 5%-ot a közszolgálati nyugdíjrendszer biztosít.  

A német bányászokra, vasutasokra, vízi és légi hajózó személyzetre külön szabályok vonatkoznak, ezeket ebben az összefoglalómban nem elemzem, az érintett személyek az e tevékenységekre specializált nyugdíjhatóságtól – Deutsche Rentenversicherung Knappschaft-Bahn-See   - kérhetnek részletes felvilágosítást.

A bányásznyugdíj rendszere jelenleg egymillió nyugdíjasnak szolgáltat ellátást, a nyugdíjkiadás évi 8,5 milliárd euró körül ingadozik.

Szintén külön szabályok vonatkoznak a mezőgazdasági dolgozókra, az ő speciális kötelező nyugdíjbiztosítási rendszerükről a német nyugdíjhatóságtól kérhetnek részletes felvilágosítást az érintettek. Részletes tájékoztatást talál ezen a honlapon.

Ez a rendszer jelenleg 600 ezer főnek nyújt nyugdíjszolgáltatást, a nyugdíjkiadás évi 2,8 milliárd euró körül ingadozik.

Az önfoglalkoztatók, vállalkozók, akik a munkaerő 9%-át teszik ki, önkéntes alapon részt vehetnek a kötelező nyugdíjbiztosítás rendszerében, de ők jellemzően a magánnyugdíj rendszerben biztosítottak.

A biztosítottak száma a német nyugdíjrendszerben 58 millió fő, a nyugdíjasok száma 21 millió fő.

A nyugdíjkiadás a GDP 10.1% volt 2016-ban, további 0,4%-ot tett ki a bányászok és a mezőgazdasági dolgozók speciális nyugdíjbiztosítása. A nyugdíjas korúak, de nyugdíjra nem vagy csak nagyon kismértékben jogosultak (átlagosan félmillió fő) időskori szociális ellátása a GDP további 0,1%-át tette ki. Az előrejelzések szerint a demográfiai öregedés következtében a nyugdíjkiadás a GDP 12,5%-ára nő 2070-re.

A német szövetségi nyugdíjköltségvetés bevételi és kiadási oldala közelíti az évi 300 milliárd eurót (2016-ban a bevétel 280,5 milliárd euró, a kiadás 282,7 milliárd euró volt).

Az állami nyugdíjrendszert szabályozó törvény a Szociális Törvénykönyv (Sozialgeseztbuch) VI. Könyve.

A német kötelező nyugdíjrendszer pontrendszerre épül. 

A nyugdíjtípusok:

- öregségi nyugdíj

- korhatár előtti nyugdíjak

- hozzátartozói nyugellátások

- rokkantsági nyugdíj és rehabilitációs ellátások (ezeket külön összefoglalóban elemzem majd)

A nyugdíjrendszer két fő bevételi forrása: a biztosított személyek és munkáltatóik járulékfizetése (a bevételek 73%-a), valamint az állami támogatások (a bevételek 27%-a).

2019-ben az alkalmazotti és a munkáltatói nyugdíjjárulék egyaránt a bruttó kereset 9,35%-a, összesen 18,7%-a.

A járulékplafon havi 6500 euró (évi 78.000 euró) a nyugati tartományokban, míg a volt NDK területén, a keleti tartományokban a  járulékplafon havi 5800 euró (évi 69.600 euró).

A német szövetségi nyugdíjrendszert 1992 óta több hullámban módosították a  német lakosság demográfiai öregedése miatt (miután az idősek aránya és a várható élettartam folyamatosan nő,  a teljes termékenységi arányszám pedig kisebb, mint ami a lakosság létszámának fenntartásához szükséges).

2007-től folyamatosan nő a nyugdíjkorhatár, amely 65 évről 2029-re 67 évre nő.

A maximális nettó helyettesítési ráta a korábbi 70%-ról 67%-ra csökkent.

Az éves járulékmértéket a rendszerbe épített fenntarthatósági alap (a nyugdíjrendszer belső függőségi rátájától, azaz a járulékfizetők számának a nyugdíjasok számához viszonyított arányától függő biztonsági alap) befolyásolhatja. Ez az alap egy havi nyugdíjkiadás 20-150%-a között fluktuálhat.

Ha az előrejelzések szerint a következő évi járulékbevételek nem biztosítják, hogy az alap e keretek között maradjon, akkor ennek megfelelően növelhetik vagy csökkenthetik a járulék mértékét. (A német versenyképesség fenntartása érdekében az állam a jelek szerint nagyon ódzkodik attól, hogy emelje a járulék mértékét. Ez különösen az osztrák nyugdíjrendszerrel történő összevetés esetén válik szembetűnővé.)

A német öregségi nyugdíj elsősorban a járulék-ekvivalencia elvére épül, vagyis az öregségi nyugdíjra való jogosultság mértéke az egyéni nyugdíjjárulék-fizetés összegétől függ. Az önálló német öregségi nyugdíj alapfeltétetele a legalább 5 év (60 hónap) biztosítási időtartam megszerzése.

A különböző öregséginyugdíj-típusokhoz különböző hosszúságú minimális biztosítási időtartamok tartoznak. Az abszolút minimum 5 év mellett a 15, 20, 35 és 45 év biztosítási tartamok  különböző nyugdíjtípusokra teremtenek jogosultságot.

Az 5, 15, 20 éves biztosítási időtartamba a következő tartamok számítanak be:

- a kötelező és az önkéntes járulékfizetéssel szerzett biztosítási időtartam,

- a helyettesítő időtartamok (pl. a volt NDK-ban elszenvedett politikai üldöztetés időtartama),

- a nyugdíjjogok rendezése vagy a nyugdíjjogok megosztása révén szerzett biztosítási időtartamok,

- a járulékfizetéssel nem járó marginális részmunkaidős foglalkoztatás révén szerezhető kiegészítő időtartamok.

A 35 éves biztosítási időtartamba a fentieken túl a következő tartamok is beszámítanak:

- jogszabályi előírás alapján jóváírható időtartamok (pl. táppénz, terhesség, munkanélküliség időszakai, felsőfokú tanulmányok tartama)

- gyermekneveléssel kapcsolatos elismert időtartamok

- hosszú távú ápolással kapcsolatos elismert időtartamok.

A 45 éves biztosítási időtartamba az önkéntes járulékfizetéssel szerezhető időtartam csak akkor számítható be, ha a kötelező járulékfizetés révén legalább 18 évi biztosítási időtartamot szerzett a nyugdíjigénylő.

Az említett szabályokon túl természetesen német precizitással megfogalmazott ezernyi részletszabály határozza meg, milyen időtartam minősül biztosítási időtartamnak a különböző nyugdíjtípusok esetében. (Például az Arbeitslosengeld nevű munkanélküli segély folyósításának időtartama az igényelt öregségi nyugdíj folyósításának megkezdése előtti két évben csak akkor vehető figyelembe biztosítási időként, ha a munka elvesztése a munkáltató csődjének vagy felszámolásának következménye – e rendelkezés oka, hogy ne lehessen önkéntesen vállalt munkanélküliség révén visszaélni a nyugdíjjogosultságokkal. Ebben a kétéves kritikus időszakban önkéntes hozzájárulás révén sem növelhető a nyugdíjjogosultság, ha ugyanebben az időszakban munkanélküli segélyben részesült a nyugdíjigénylő. Nem is beszélve arról, hogy a beszámíthatóság szempontjából eltér a háromféle német munkanélküli segély – Arbeitslosengeld, Arbeitslosengeld II, Arbeitslosenhilfe – megítélése…)

AZ EU koordinációs rendeletei alapján természetesen minden EU/EGT tagállamban és Svájcban, valamint a Németországgal kétoldalú szociális biztonsági egyezményben részes államban szerzett minden olyan biztosítási időtartam, amely a német jogszabályok szerint is annak minősül, beszámít a jelzett időtartam-követelmények mindegyikébe, vagyis hozzájárul a német nyugdíjra való jogosultság megalapozásához.

A német jogszabályok szerint például a 45 éves biztosítási időbe a külföldön szerzett időtartamok közül nem számíthatóak be a következő időtartamok:

-  a külföldről teljesített önkéntes járulékfizetéssel szerzett időtartam, ha az érintett nem szerzett legalább 18 év biztosítási időtartamot keresőtevékenység utáni kötelező járulékfizetés révén Németországban és az EU tagállamaiban együttesen,

- a nyugdíjfolyósítás megkezdése előtti utolsó két évben teljesített önkéntes járulékfizetéssel szerzett biztosítási időtartam, ha ugyanebben az időszakban akár német, akár más EU tagállambeli munkanélküli segélyben részesült a nyugdíjigénylő,

- a nyugdíjfolyósítás megkezdése előtti utolsó évben kapott munkanélküli segély folyósításának tartama, ha e segély igénybe vételére nem a munkáltató csődje vagy felszámolása kényszerítette a nyugdíjigénylőt,

- az Arbeitslosengeld II vagy az Arbeitslosenhilfe munkanélküli segélynek megfelelő külföldi járadék folyósításának tartama,

- azok az egyes EU tagállamok (pl. Dánia, Finnország, Svédország, Hollandia) által beszámíthatónak minősülő időtartamok, amelyek az adott államban történő tartózkodás alapján járnak.

Az előírt minimális biztosítási időtartamok visszamenőleges meghosszabbításának lehetősége EU tagállamokban szerzett biztosítási időtartamok beszámítása során: ha az előírt minimális 5, 15, 20, 35, 45 éves időtartam egyes hónapjaiban nem történt  keresőtevékenység miatti kötelező járulékfizetés annak következtében, hogy a nyugdíjigénylő erre önhibáján kívül (pl. betegség vagy terhesség miatt) képtelenné vált, akkor a külföldön (EU tagállamokban) szerzett biztosítási időtartamok német beszámítása során a hiányzó hónapok erejéig visszamenőleg meghosszabbítják a minimális időtartamot annyi hónappal, amennyi hónapban a fentiek miatt nem történt járulékfizetés – így a járulékfizetéssel fedezett (vagyis a nyugdíjjogosultság szempontjából többet érő) hónapok száma nő.

Erre a speciális visszamenőleges német tartamhosszabbításra lehetőséget adó, más EU tagállamban szerzett időtartamok egyebek között a következők:

- rokkantsági vagy öregségi nyugdíj folyósításának tartama,

- táppénz folyósításának tartama,

- munkanélküli ellátások folyósításának tartama,

- a gyermeknevelés időtartama a gyermek három éves koráig.

2019-ben a nyugdíjkorhatár nők és férfiak részére egységesen 65 év és 8 hónap, vagyis idén az 1954-ben született évjárat tagjai töltik be a korhatárukat.

Az egyes korhatár előtti nyugdíjak egyike sem vehető igénybe a 63 éves életkor betöltése előtt, ez a korlát is fokozatosan emelkedik a nyugdíjkorhatár növekedésével összhangban. (Majdnem) minden korhatár előtti nyugdíj havi 0,3% levonással (málusszal) terhelt,  a nyugdíj típusától függő maximális levonási mértékkel (lásd az egyes korhatár előtti nyugdíjak elemzése során).

Ha az öregségi nyugdíjra jogosultságot szerzett személy a korhatára betöltését követően a nyugdíj igénylése nélkül tovább dolgozik, akkor viszont havi 0,5% bónuszra jogosult.

1947 és 1957 között a 65 évhez adott évenkénti egy-egy hónappal nőtt/nő, a korhatár az 1958-ban született évjárat tagjainál éri el a 66 évet.

Ezt követően évente két hónappal emelkedik, így az 1964-ben született évjárat tagjaira vonatkozik első ízben a 67 éves nyugdíjkorhatár.

Születési év    Német nyugdíjkorhatár    A korhatár betöltésének (legkorábbi) éve

1954               65 év 8 hónap                                                 2019

1955               65 év 9 hónap                                                 2020

1956               65 év 10 hónap                                               2021

1957               65 év 11 hónap                                                2022  

1958               66 év                                                                 2024  

1959               66 év 2 hónap                                                2025

1960               66 év 4 hónap                                               2026

1961               66 év 6 hónap                                                2027

1962               66 év 8 hónap                                               2028

1963               66 év 10 hónap                                             2029

1964-től         67 év                                                                2031

Egyetlen esetben a nyugdíjkorhatár nem nő, hanem fokozatosan 62 évre csökken, ha a nyugdíjigénylő megfelel a következő követelményeknek:

- 1947. december 31. után, de 1955. január 1. előtt született,

- 2007. január 1. előtt időskori részmunkaidős jogviszonyt létesített a német résznyugdíj törvény (Altersteilzeitgesetz) alapján.

A 62 éves nyugdíjkorhatár ilyen esetben az 1949 novembere és 1954 decembere között született személyekre vonatkozik.

E szabályok alapján nem valószínű, hogy a Németországban dolgozó magyar munkavállalókat különösebben érintené ez a lehetőség…

Korhatár előtti nyugdíj hosszú biztosítási időtartam alapján

Legkorábban 63 éves életkorát betöltve igényelhet korhatár előti nyugdíjat ezen a jogcímen az a jogosult, aki legalább 35 év biztosítási idővel rendelkezik.

A málusz mértéke havi 0,3%, évente 3,6%. A maximális levonás mértéke: a nyugdíjkorhatár betöltéséig hátralévő hónapok száma szorozva 0,3%-kal, így 2031-től elérheti a 14,4%-ot (67-63 év = 48 hónap, 48 x 0,3%=14,4%).

Jelenleg  a maximális málusz mértéke: 65 év 8 hónapból kivonjuk a 63 éves legkorábbi igénylési korhatárt, vagyis 2 év 8 hónapra kell számítani a  levonás maximális mértékét (32 hónap x 0,3% = 9,6%).

A nyugdíj összege főszabály szerint változatlan marad a nyugdíjkorhatár betöltését követően is, vagyis a levonás (málusz) nem szűnik meg a korhatár betöltése miatt.

Korhatár előtti nyugdíj nagyon hosszú biztosítási idő alapján

Legkorábban 63 éves életkorát betöltve igényelhet korhatár előti nyugdíjat ezen a jogcímen az a jogosult, aki legalább 45 év biztosítási idővel rendelkezik. E biztosítási időbe elsősorban a keresőtevékenységgel szerzett időtartamok és a gyermeknevelésre tekintettel járó időtartamok számíthatók be.

A visszaélések megelőzése érdekében az e nyugdíjra jogosító biztosítási időtartamba az igénylési korhatárt megelőző két évben  igényelt munkanéküli segély folyósítási ideje nem számítható be.

Ezt a korhatár előtti nyugdíjat nem terheli levonás.

A korhatár fokozatos emelkedése miatt a levonás nélküli korhatár előtti nyugdíjat is fokozatosan emelkedő életkorban lehet igényelni, 2029-től  már csak 65 éves életkortól.

Rugalmas korhatár előtti öregségi nyugdíj

“A munkából a nyugdíjba való átmenet rugalmasabbá tétele, valamint a megelőzés és a rehabilitáció erősítése a munkaerőpiacon”, röviden Flexirentengesetz címmel 2016. december 8-án új törvényt fogadtak el.

Ennek alapján 2017. júliusától a korábbinál rugalmasabb módon lehet a korhatár előtti nyugdíj mellett kiegészítő tevékenységet folytatni. A korhatár előtti nyugdíj mellett szerzett keresetet a nyugdíjak éves kiigazítása (nyugdíjnövelés) során figyelembe veszik.

Emellett a korhatár előtti nyugdíjakat terhelő málusz (levonás) ellensúlyozására lehetőség nyílik arra, hogy az ilyen korhatár előtti nyugdíjba vonulást tervező munkavállalók 50 éves koruk betöltését követően önkéntes kiegészítő járulékot fizessenek.

További rendelkezés, hogy 2017. januárjától a korhatár előtti nyugdíjban részesülő személy is köteles nyugdíjjárulékot fizetni a nyugdíj melletti  keresőtevékenységgel szerzett keresete után mindaddig, amíg be nem tölti a rá irányadó nyugdíjkorhatárát, viszont ennek révén nyugdíjnövelésre lesz jogosult a korhatára betöltését követően.

Új lehetőség, hogy a nyugdíjkorhatára betöltését követően tovább dolgozó öregségi nyugdíjas lemondhat a nyugdíj mellett szerzett keresetének járulékmentességéről, így további nyugdíjpontokat, ezáltal nyugdíjnövelési jogosultságot szerezhet.

A munkáltatókat ösztönözheti a nyugdíjas munkavállalók foglalkoztatására, hogy ilyen munkavállalók keresete után mentesülnek a munakerőpiaci járulék (a munkanélküliség esetére járó segély fedezetét megteremtő közteher) fizetése alól 2021. december 31-éig.

A hírek szerint további könnyítések is várhatók a következő években az idősebb munkavállalók alkalmazásának megkönnyítése és ösztönzése érdekében.

A nyugdíjszámítás képlete a német pontrendszerben sok változót tartalmaz.

Nyugdíj havi összege = nyugdíjpontok x  bónusz/málusz szorzótényező  x aktuális nyugdíjérték (euró-összeg) x nyugdíjtípustól függő szorzótényező

A biztosított minden biztosítási év után az adott évben  elért relatív kereseti helyzetét tükröző nyugdíjpontot kap. 

A nyugdíjpont értékét elsősorban az éves - kötelező járulék alapját képező -  kereset határozza meg. 

Az alkalmazotti és a munkáltatói nyugdíjjárulék egyaránt a bruttó kereset 9,35%-a, összesen 18,7%-a 2019-ben is. Az éves járulékplafon főszabályként megegyezik az átlagbér kétszeresével. A járulékplafon jelenleg havi 6500 euró (évi 78.000 euró) a nyugati területeken, míg a volt NDK területén a  járulékplafon havi 5800 euró (évi 69.600 euró).

A nyugdíjpont meghatározása során a kötelező járulék alapját képező kereset összegéhez hozzá kell adni

- az esetleges önkéntes többletjárulékfizetés révén számítható keresetet, és

- a törvényben meghatározott időszakokra megállapított fix összegeket (pl. a gyermeknevelés kapcsán).

Az így összegzett keresetet a nemzetgazdasági átlagbérhez kell viszonyítani, vagyis a személyes kereset összegét el kell osztani a nemzetgazdasági átlagbér (a járulékfizetők átlagos kereseti szintje) összegével.

Az éves átlagkereset mértéke eltér Németország nyugati és keleti területei között. A nyugati tartományokra magasabb átlagkereset jellemző (2017-ben 37.103 euró), mint a keleti tartományokra (2017-ben: 33.148 euró), ez tükröződik a nyugdíjpontok értékében is (2017-ben egy nyugati nyugdíjpont 31.03 eurót, egy keleti nyugdíjpont 26.69 eurót ért. A hatályos értéket lásd e fejezet végén kiemelve!) Ez a különbségtétel a nyugati és a keleti tartományok között 2025. január 1-jétől megszűnik.

A képletnek megfelelően pontosan egy pontot ér a járulékfizetők átlagos kereseti szintjének megfelelő kereset (a fenti nyugati/keleti különbségtételt is figyelembe véve). Ha ennél magasabb a kereset, 1-nél nagyobb értékű, ha kisebb a kereset, 1-nél kisebb értékű nyugdíjpontot kap a biztosított.

Ezt követően a számított nyugdíjpont-értékhez hozzá kell adni a járulékfizetéssel nem járó, de biztosítási időnek minősülő tartamok alapján járó pontokat (e tartamok értékeléséhez figyelembe veszik a biztosított keresetének teljes összegét és az élete során addig szerzett összes biztosítási időtartamot).

Ilyen járulékfizetéssel nem járó, de biztosítási időnek minősülő tartamok (amelyek a német terminológia szerint Anrechnungszeiten, Ersatzzeiten vagy Berücksichtigungszeiten típusú időtartamok) egyebek között:

- kisgyermek nevelése a gyermek három éves koráig, illetve 1992 előtt született gyermek esetében kétéves koráig (ez önmagában is megalapozhat nyugdíjjogosultságot: ha valaki legalább 5 évig él Németországban és ezalatt felnevel legalább két gyermeket legalább 3 éves korukig, akkor anélkül is nyugdíjjogosultságot szerez, hogy keresőtevékenységet folytatott volna, miután ezt a gyermeknevelési időtartamot a német nemzetgazdasági átlagbér alapján veszik figyelembe úgy, hogy gyermekenként évente 1 pontot, a három év alatt összesen 3 pontot kapnak a gyermeket nevelő szülők, amelyet el is oszthatnak egymás között – ez a pont független attól, hogy a gyermekét nevelő szülő dolgozik-e)

- gyermeknevelés a gyermek 10 éves koráig (ez esetben is jár plusz nyugdíjpont, továbbá ha a gyermekét nevelő szülő dolgozik és fizeti a nyugdíjjárulékot, akkor évente gyermekenként a gyermek 4-10 éves kora között egyharmad nyugdíjpontot kaphat, de évente összesen az összes gyermekére tekintettel is legfeljebb 1 pontot)

- felsőfokú tanulmányok folytatása 17 éves kor után

- szakképzési időtartamok

- betegség miatti munkaképtelenség tartama

- rehabilitáció tartama

- munkanélküliség tartama

- hozzátartozók ápolásával töltött idő

- kötelező katonai vagy polgári szolgálat időtartama

- politikai üldöztetés (NDK) tartama, stb.

Az így kiszámított nyugdíjpontot írják jóvá a biztosított egyéni nyugdíjszámláján az adott évre.

Alapesetben a szorzó értéke 1,00 (ha nincs sem levonás, sem bónusz a nyugdíj kapcsán).

A korhatár előtti nyugdíjak esetében a tényező havi 0,3%-nak, de összesen legfeljebb 14,4%-nak megfelelő mértékben csökken.

A csökkent munkaképességű személy nyugdíja esetében a tényező szintén havi 0,3%-nak, de legfeljebb 10,8%-nak megfelelő mértékben csökken.

A szorzó értéke havi 0,5%-nak megfelelő mértékben nő, ha az érintett személy a nyugdíjkorhatára bertöltését követően a nyugdíj igénylése nélkül tovább dolgozik.

A nyugdíj összegét az aktuális nyugdíjérték mint szorzótényező révén befolyásolja a német gazdasági fejlődés éves alakulása.

Az aktuális nyugdíjérték megegyezik annak a havi nyugdíjnak az összegével, ami egy átlagkeresőt illetne meg a tárgyévben.

(A keletnémet területekre 2025-ig más aktuális nyugdíjérték érvényes, mint a fejlettebb nyugati területekre.) Az átlagkeresetet a Nemzeti Számlák alapján határozzák meg.

A számítás nem egyszerű, de az elve talán igen:

az előző évi aktuális nyugdíjértéket megszorozzák

- az előző évi nemzetgazdasági bruttó átlagkereset változásának mértékével, majd

- az előző évi nyugdíjjárulék  változásának százalékos mértékével, majd

- az előző évi fenntarthatósági szorzótényezővel,

így kapják meg a tárgyévi aktuális nyugdíjértéket.

A törvény garantálja, hogy a tárgyévet követő évi aktuális nyugdíjérték semmilyen esetben sem lehet kisebb, mint a tárgyévi aktuális nyugdíjérték. Ha a valóságban kisebb lenne, akkor ezt nem tükröztetik az adott évi aktuális nyugdíjértékben, hanem a jövőbeni növekedés terhére számítják be úgy, hogy a következő években bekövetkező növekedésnek csak a felét veszik figyelembe mindaddig, amíg ezáltal nem pótolják a hiányt.

A fenntarthatósági szorzótényező (Nachhaltigkeitsfaktor) a nyugdíjrendszer függőségi rátájának a változását méri. Vagyis azt, hogyan változik a járulékfizetők száma a rendszer által fizetett ellátásokban részesülő nyugdíjasok számához képest. A képlet alkalmazása során a ráta változása mértékének csak a negyedét veszik figyelembe (0,25-ös allokációs szorzótényező alkalmazása).

A képlet alkalmazása hosszú távon a bruttó helyettesítési ráta csökkenéséhez vezet,  mivel a két utolsó tényező miatt az aktuális nyugdíjérték növekedése elmarad(hat) a bruttó nemzetgazdasági átlagbér növekedésétől.

A német nyugdíjtörvény ennek kapcsán az új nyugdíjmegállapítások tekintetében meghatározza a bruttó helyettesítési ráta alsó küszöbértékét, amely 2030-ig nem lehet alacsonyabb 43%-nál.

Ez lényegében azt jelenti, hogy – legalábbis 2030-ig - az érintett személy megállapított nyugdíja nem lehet kevesebb, mint az utolsó keresete összegének 43%-a. A helyettesítési ráta 2030 után szükség szerint bármilyen irányban változhat, a demográfiai folyamatok miatt természetesen nem kizárt a további csökkentés. A jelenlegi politikai szándék arra irányul, hogy 2025-ig legalább 48%-on tartsák a bruttó helyettesítési rátát.

Ha ezt összevetjük a hasonlóan gazdag Ausztria állami nyugdíjrendszerében célként kitűzött 80%-os helyettesítési rátával a legalább 45 éves biztosítási időtartamot felmutató 65 évesek esetében, látszik a két ország nyugdíjfilozófiája közötti eltérés: az osztrákok szerint az állami nyugdíjnak önmagában biztosítania kell az idősek számára a megfelelő megélhetést, a németek szerint viszont az állami nyugdíj csak az egyik összetevő az időskori megélhetés biztosításában, a másik két összetevőnek – foglalkoztatói nyugdíj, magánnyugdíj – is kiemelt szerepet kell játszania.

A két eltérő nyugdíjfilozófia nagyon eltérő nyugdíjösszegekhez vezet: hasonló életpályát követően az osztrák állami nyugdíj a német állami nyugdíj kétszerese lehet. Például 41 év szolgálati idő után a férfiak átlagnyugdíj Auszriában 1800 euró körül, Németországban 900 euró körül alakul, míg a hölgyek átlagnyugdíja Ausztriában 1200 euró körül, Németországban mindössze 600 euró körül ingadozik! Ráadásul az osztrák nyugdíjat évente 14 alkalommal, a német nyugdíjat viszont csak 12 alkalommal fizetik.

2025 egyébként nagyon fontos év lesz a német kötelező nyugdíjbiztosítás történetében, mert 2025. január 1-jétől válik egységessé a rendszer: megszűnik a keleti és a nyugati területek eltérő kezelése.

2018-tól hét lépésben közelítik egymáshoz a nyugati és a keleti tartományokra vonatkozó számítást, eszerint az aktuális keleti nyugdíjértéknek az aktuális nyugati nyugdíjérték következő százalékos mértékét kell elérnie:

- 2018. július 1-jén: 95,8% (megtörtént)

- 2019. július 1-jén: 96,5%

- 2020. július 1-jén: 97,2%

- 2021. július 1-jén: 97,9%

- 2022. július 1-jén: 98,6%

- 2023. július 1-jén: 99,3%

- 2024. július 1-jén: 100%

Mindenképpen célszerű hangsúlyozni, hogy a német nyugdíjfilozófia nem kizárólag az állami kötelező nyugdíjrendszerre építi az idős évek anyagi biztonságának megteremtését, hanem kiemelt szerepet szán az állam által is támogatott foglalkoztatói és egyéni nyugdíjbiztosítási megoldásoknak is.

Az aktuális nyugdíjérték nem csak az új nyugdíjak megállapítása során, hanem a meglévő nyugdíjak összegének évenkénti szabályozása során is kulcsfontosságú.

Az aktuális nyugdíjérték 2018. július 1. óta (2019. június 30-áig)

- a nyugati tartományokban 32,032 euró

- a keleti tartományokban 30,69 euró.

(az egyes típusok részletes bemutatását lásd később)

Az egyes nyugdíjtípusokhoz más-más szorzótényező tartozik:

Nyugdíj típusa                                                                                                              Szorzótényező

Öregségi nyugdíj                                                                                                         1,0

Részleges munkaképesség csökkenés esetén járó nyugdíj                    0,5

Teljes munkaképsség csökkenés esetén járó nyugdíj                               1,0

Gyermeknevelési nyugdíj                                                                                       1,0      

Ideiglenes (kis) özvegyi nyugdíj

a halálesetet követő első három hónapban                                                    1,0

a halálesetet követő negyedik hónaptól                                                         0,25

Végleges (nagy) özvegyi nyugdíj

a halálesetet követő első három hónapban                                                   1,0

a halálesetet követő negyedik hónaptól                                                        0,6 vagy 0,55

Félárva ellátása                                                                                                         0,1

Mindkét szülőjét elvesztett árva ellátása                                                      0,2

A fentiek alapján meghatározott összetevőket helyettesítik a nyugdíjképletbe, így számítják ki a nyugdíj induló havi összegét.

A német nyugdíjrendszerben minden évben július 1-jén az aktuális nyugdíjérték (aktueller Rentenwert) szerint szabályozzák a nyugdíjak összegét. Vagyis nem csak az adott évben megállapítandó, új nyugdíjak összegére, hanem a korábban megállapított összes nyugdíj összegére is hat az aktuális nyugdíjérték.

Ha az aktuális nyugdíjérték nő, akkor az összes nyugdíj összege ennek megfelelően nő. A törvényi garanciánál fogva az aktuális nyugdíjérték nem csökkenhet, ezért legrosszabb esetben a nyugdíjak összege nem változik a következő évben.

Miután az éves kiigazításra minden év július 1-jén kerül sor, így az aktuális nyugdíjérték a tárgyév július 1-jétől a következő év június 30-áig érvényes.

2018. július 1-jével a nyugdíjemelés mértéke

- 3,2% volt Németország nyugati tartományaiban és

- 3,4% volt Németország keleti tartományaiban.

Ez az ellátás nem a nyugdíjrendszer, hanem a szociális ellátó rendszer részét képezi. A nyugdíjkorhatárukat betöltött azon nyugdíjasok igényelhetik, akik nyugdíja és egyéb jövedelme együttes összege sem éri el a törvényben meghatározott minimális bevételi küszöböt (jelenleg a nemzetgazdasági átlagbér 20%-át). A rendszer kiadásainak fedezetét teljes mértékben az adóbevételek terhére teremtik meg (az éves kiadás a GDP 0,1%-ának felel meg).

Két része lehet az ellátásnak:

- szociális segély,

- lakhatási támogatás.

Az elbírálás az érintett időskorú nyugdíjának és egyéb jövedelmének figyelembe vétele mellett a személyes körülményeinek függvénye.

A német rendszerben is kettős követelmény érvényesül az özvegyi nyugdíjak tekintetében. Mind az elhunyt, mind az özvegy részéről teljesülnie kell az özvegyi nyugdíj feltételeinek.

A német jogban is a házassággal egyenértékű az azonos neműek bejegyzett élettársi kapcsolata.

Az özvegyi nyugdíjra való jogosultsághoz az elhunytnak

- nyugdíjasnak kellett lennie, vagy

- a kötelező állami nyugdíjrendszerben járulékfizetés révén legalább öt évi biztosítási időt kellett szereznie, vagy

- öt évnél rövidebb idő alatt teljesült a minimális biztosítási idő feltétel (pl. munkahelyi baleset következtében vagy a tanulmányokat rövid időn belül követően bekövetkezett elhalálozás miatt).

Az özvegyi nyugdíjra való jogosultságot megszünteti, ha az özvegy új házasságot köt vagy új bejegyzett élettársi kapcsolatot létesít.

Az özvegyi nyugdíjra való jogosultság megszűnése esetén az özvegy egyösszegű özvegyi térítést igényelhet, amely az igénylést megelőző 12 hónapban kapott özvegyi nyugdíj átlagos havi (a nyugdíjasok egészségbiztosítási és ápolási járulékának levonását megelőző) összegének a 24-szerese.

Ha valaki csak “kis” özvegyi nyugdíjra jogosult (lásd később), akkor az egyösszegű térítés nem haladhatja meg azt az özvegyinyugdíj-összeget, amelyet a “kis” özvegyi nyugdíj maximális 24 hónapos időtartamából még hátralévő hónapokra illetné meg az özvegyet. 

Az özvegyi nyugdíjra való jogosultsághoz a házasságnak legalább egy évig fenn kellett állnia az elhunyt házastárs halálát megelőzően, kivéve, ha

- a házasságot 2002. január 1. előtt kötötték, vagy

- a házasságkötés célja nyilvánvalóan nem az özvegyi nyugdíjra való jogosultság megszerzése volt (pl. a házastárs balesetben hunyt el).

Az özvegy “nagy” (végleges) özvegyi nyugdíjra jogosult, ha a haláleset bekövetkeztekor

- korlátozottan vagy teljesen munkaképtelen, vagy

- kiskorú (18 éven aluli) gyermeket nevel, aki lehet a saját gyermeke és/vagy az elhunyt gyermeke, vagy

- bármilyen életkorú gyermeket gondoz, aki lehet a saját gyermeke és/vagy az elhunyt gyermeke, aki  fizikai, mentális vagy pszichológiai ok miatt nem tud gondoskodni magáról, vagy

- legalább 45 éves (ez az életkori korlát fokozatosan 47 évre emelkedik 2029-ig, a nyugdíjkorhatár emelkedésével összhangban)

A “nagy” özvegyi nyugdíj annak a nyugdíjnak az 55%-a, amely az elhunytat megillette (volna).

Minden más esetben az özvegy “kis” (ideiglenes) özvegyi nyugdíjra jogosult, ami csak a halálesetet követő két évig jár.

A “kis” özvegyi nyugdíj annak a nyugdíjnak a 25%-a, amely az elhunytat megillette (volna).

Abban az esetben azonban, ha a házasságkötés 2002. január 1-jét megelőzően történt és akár az elhunyt házastárs, akár az özvegy 1962. január 2-át megelőzően született,

- a nagy özvegyi nyugdíj mértéke 60%,

- a kis összegi nyugdíj időkorlát nélkül, véglegesen jár.

Ha az özvegy saját jogú vagy rokkantsági nyugdíjban is részesül, az özvegyi nyugdíj csökkenhet a saját/rokkantsági nyugdíj összege és az özvegyre tekintettel megállapított jövedelemfüggő mentesítés különbségétől függő arányszám szerint. A mentesítési összeg a mindenkori aktuális nyugdíjérték 26,4-szerese.

Ha az özvegy keresetre, jövedelemre (ideértve a tőkejövedelmeket és egyéb jövedelmeket is) tesz szert az özvegyi nyugdíj folyósítási tartama alatt a halálesetet követő negyedik hónaptól számítva, akkor e kereset, jövedelem nettó összege mentesítési összeget meghaladó részének 40%-át levonják az adott időszakban folyósítandó özvegyi nyugdíj összegéből. A mentesítési összeg a mindenkori aktuális nyugdíjérték 26,4-szerese.

A fentiek szerint számított özvegyi nyugdíjra való jogosultságot a házastársak közötti nyugdíjmegosztás kizárja.

A nyugdíjmegosztást a házastársak (regisztrált élettársak) közötti szerződés rendezheti egyikük halála esetére, ha

- mindkét házastársnak legalább 25 biztosítási éve van,

- a házasságot 2002. január 1. után kötötték,

- mindkét házastárs fiatalabb volt 40 évesnél a házasságkötés idején.

Ha a házasságot 1977. június 30. után bontották föl, és az elvált házastárs meghal, a túlélő volt házastárs a saját nyugdíjjogosultsága alapján számított gyermeknevelési nyugellátásra lehet jogosult az általa nevelt kiskorú gyermekre tekintettel. (1977. július 1. előtt felbontott házasságok esetében az elhunyt volt házastárs után járó speciális özvegyi nyugdíjat lehetett igényelni.)

Az árvaellátásra való jogosultsághoz az elhunyt részéről ugyanazoknak a feltételeknek kell telejesülniük, amelyek az özvegyi nyugdíjra való jogosultságot is megalapozzák, vagyis az elhunytnak

- nyugdíjasnak kellett lennie, vagy

- a kötelező állami nyugdíjrendszerben járulékfizetés révén legalább öt évi biztosítási időt kellett szereznie, vagy

- öt évnél rövidebb idő alatt teljesült a minimális biztosítási idő feltétel (pl. munkahelyi baleset következtében vagy a tanulmányokat rövid időn belül követően bekövetkezett elhalálozás miatt).

Az árvaellátás a vér szerinti és az örökbefogadott gyermek mellett kiterjed az elhunyttal közös háztartásban élő, elsősorban az elhunyt által eltartott mostohagyermekre, nevelt gyermekre, unokára, valamint az elhunyt testvérére is.

Az árvaellátás alapesetben a gyermek (egyéb jogosult) 18 éves koráig jár. Ezt követően legfeljebb 27 éves koráig továbbra is jogosult lehet az árvaellátásra.

Az árvaellátás 27 éves korig folytatódik, ha az árva

- a tanulmányait folytatja vagy szakképzésben vesz  részt, ideértve két tanulmányi időszak közötti legfeljebb négy hónapig tartó szünet időtartamát is, vagy

- önkéntes katonai szolgálatot teljesít vagy önkéntes szociális vagy környezetvédelmi munkát végez (ha ezen önkéntes szolgálat/munka miatt halasztást kap a tanulmányai folytatása alól, akkor 27 éves kora után is jogosult lehet a halasztással hosszabbított életkor betöltéséig az árvaellátásra), vagy

- megváltozott munkaképessége miatt nem képes a saját szükségleteit fedezni.

Az árvaellátás annak a nyugdíjnak a 10%-a, amely az elhunyt szülőt megillette (volna). Ha az árva mindkét szülőjét elvesztette, akkor az árvaellátás azoknak a nyugdíjaknak a 20%-a, amelyek az elhunyt szülőket megillették (volna). Az árvaellátás összegét legfeljebb 10,8%-ig terjedő levonás terhelheti, ha az elhunyt szülő még nem töltötte be a 63. életévét. Az árvaellátás mellett az árva kiegészítő ellátásra is jogosult.

Az árvaellátás 2015. július 1-jétől az árva saját keresetének, jövedelmének összegétől függetlenül jár.

Minden 16. életévét betöltött németországi lakos állampolgárságától függetlenül jogosult arra, hogy önkéntes járulékfizetéssel

- növelje (vagy a minimális 60 havi biztosítási időből hiányzó időtartamok ilymódon történő megszerzésével megalapozza) nyugdíjjogosultságát, vagy

- egyéb jogcím hiányában nyugdíjjogosultságot alapozzon meg, vagy

- két biztosítási időtartam közötti hiányzó időtartamot megszerezzen.

Ha valaki korhatár előti nyugdíj igénybevételére jogosult, akkor a korhatár előtti nyugdíj összegét csökkentő málusz (levonás) ellensúlyozására előzetesen vállalhat önkéntes többletjárulékfizetést.

Önkéntes járulékfizetést akkor is teljesíthető, ha az EU valamelyik tagállamának állampolgára nem él Németországban, de legalább egy alkalommal fizetett már német járulékot.

Az önkéntes járulék összegét és fizetésének gyakoriságát a törvényi keretek (minimum és maximum összeg) között szabadon választhatja meg az önkéntes befizető. Az önkéntes járulék összege a jövőben fizetendő járulékok tekintetében bármikor megváltoztatható és a járulék fizetése bármikor meg is szüntethető.

Az önkéntes járulékfizetés szándékát előzetesen be kell jelenteni az illetékes német tartományi nyugdíjbiztosítónak.

Azok a jelenleg havi legfeljebb 450 eurót kereső alkalmazottak, akiknek a foglalkoztatása 2012. december 31-ét követően kezdődött, kérhetik a kötelező nyugdíjjárulék fizetése alóli mentesítésüket.

Nem köteles nyugdíjjárulékot fizetni néhány rövid tartamú alkalmazásban lévő, szakképzettséget nem igénylő munkát végző foglalkoztatott, ha évente három hónapnál kevesebb vagy 70 munkanapnál nem hosszabb a foglalkoztatás időtartama, ha az ennek révén szerzett keresetük nem haladja meg a havi 450 eurót.

Nem köteles nyugdíjjárulékot fizetni néhány kötelező foglalkoztatói rendszerben biztosított személy (ilyen például az orvosok vagy az ügyvédek szakmai nyugdíjbiztosítása), illetve néhány önfoglalkoztatói kategóriába tartozó szakember, ha már legalább 18 biztosítási évet szerzett kötelező járulékfizetés révén.

Elterjedt tévhit, hogy a befizetett német nyugdíjjárulékot minden esetben vissza lehet igényelni, ha a járulékfizetéssel fedezett időtartam nem éri el az önálló német öregségi nyugdíjjogosultsághoz szükséges 60 hónapot (5 évet).

A visszatérítés ilyen esetben sem illeti meg az EU bármely tagállamának állampolgárát, hiszen az EU koordinációs rendeletei szerint a német biztosítási időtartamot is figyelembe veszik a nyugdíjjogosultság megállapítása során, és ilyen esetben a 60 hónapnál rövidebb időtartam alapján is jogosult lehet a nyugdíjigénylő német pro rata (időarányos módon számított) nyugdíjra. Ugyanez vonatkozik az öregségi nyugdíj mellett a hozzátartozói nyugellátásokra (özvegyi nyugdíj, árvaellátás), valamint a rokkantsági nyugdíjakra is!

Emellett a német nyugdíjrendszerben külföldről történő önkéntes járulékfizetéssel is lehet pótolni a minimálisan szükséges 60 hónapból hiányzó időtartamot.

Visszatérítésre olyan állam polgára lehet jogosult, amely nem EU/EGT tagállam vagy Svájc.

Még ilyen esetben is csak akkor igényelhető visszatérítés, ha a német nyugdíjbiztosítási jogviszony végleges jelleggel megszűnt és önkéntes járulékfizetéssel történő jogosultságszerzésre sincs lehetőség, továbbá a német biztosítási jogviszony megszűnésétől számított legalább két év eltelt.  A visszatérítés kizárólag arra a járulékrészre terjedhet ki, amelyet az igénylő a saját keresetéből fizetett.

A kötelező nyugdíjrendszer keretében a járulék jelenleg részlegesen adóköteles, de 2025-ig teljesen adómentes lesz. Az állami nyugdíj jelenleg szintén részlegesen adóköteles, de 2040-ig teljesen adókötelessé válik. (A vonatkozó adószabályokat és átmeneti rendelkezéseket a 2005-ben hatályba lépett Időskori Jövedelamadó Törvény, az Alterseinkünftegesetz szabályozza.)

A német nyugdíjakat érintő adógyakorlat átalakítására a 2005-2039 közötti időtartamban kerül sor.

A 2005 előtt megállapított nyugdíjak 50%-a adómentes, 50%-a adóköteles.

A nyugdíj adóköteles részét azóta minden évben 2%-kal növelik 2020-ig, majd 2021-től 2039 évente 1%-kal növelve érik el a teljes nyugdíjösszeg adózását.

2019-ben így a német állami nyugdíj összegének  78%-a adóköteles, 22%-a adómentes.

Az adómentes nyugdíjrészt a nyugdíj aktuális összegének megfelelően minden évben megállapítják.

A német progresszív személyi jövedelemadó kulcsai 14%-tól 47,48%-ig terjednek. Az adómentes általános éves jövedelemhatár 2018-ban 8820 euró volt. A nyugdíjak Németországban az I. adóosztályba tartoznak.

Részletes tájékoztató a nyugdíjak adózásáról, mértékéről, a szükséges nyomtatványokról, bejelentésekről itt érhető el.

A nyugdíjból 7,3% betegbiztosítási járulékot vonnak (a 14,6% általános mérték felét, míg a másik felét a nyugdíjbiztosító fizeti).

Emellett a nyugdíjból  átlagosan 1,1% speciális járulékot is vonnak, amelynek pontos mértékét az illetékes tartományi nyugdíjbiztosító határozza meg.

A nyugdíjból további 2,55% hosszútávú ápolási  biztosítási járulékot is vonnak.

A gyermektelen nyugdíjasnak 0,25% gyermektelenségi járulékot is fizetnie kell.

A korbetöltött öregségi nyugdíj mellett korlátozás nélkül lehet dolgozni.

A korhatár előtti (és a rokkantsági) nyugdíjak mellett történő munkavégzéssel szerzett, és a mentesítési összeget meghaladó kereset csökkentheti a nyugdíj összegét, vagy a nyugdíjjogosultság meg is szűnhet. A Németországban és a külföldön szerzett, járulékalapot képező kereseteket (bruttó összegben) e tekintetben össze kell adni.

Korhatár előtti (és a rokkantsági) nyugdíj esetén a nyugdíj melletti munkavégzéssel szerzett keresetre vonatkozó mentesítési összeg 2017. július 1-je óta évi 6300 euró.

Ha a kereset nem éri el ezt a határt, a nyugdíj változatlan feltételekkel folyósítható. Ha eléri vagy meghaladja ezt a mentesítési korlátot az éves összesített kereset, akkor a nyugdíj összege csökkenhet vagy a folyósítása meg is szűnhet.

Ha az özvegy keresetre, jövedelemre (ideértve a tőkejövedelmeket és egyéb jövedelmeket is) tesz szert az özvegyi nyugdíj folyósítási tartama alatt a halálesetet követő negyedik hónaptól számítva, akkor e kereset, jövedelem nettó összege mentesítési összeget meghaladó részének 40%-át levonják az adott időszakban folyósítandó özvegyi nyugdíj összegéből. A mentesítési összeg a mindenkori aktuális nyugdíjérték 26,4-szerese.

Ha a biztosított több EU/EGT tagállamban (az EU egyelőre 28 tagállama mellett ide tartozik a további három EGT-tagállam: Liechtenstein, Norvégia és Izland, továbbá Svájc) szerzett biztosítási időtartamokat, a minimális időfeltétel (jellemzően 12 hónap biztosítási idő) teljesítése esetén minden érintett államtól jogosult lesz résznyugdíjra. A nemzetközi nyugdíjmegállapítási eljárás egységes elveit és alapszabályait az EU vonatkozó koordinációs rendeletei határozzák meg.

Hasonlóképpen számíthat nyugdíjra azon országok tekintetében is a német nyugdíj igénylője, amelyekkel Németországnak van hatályos kétoldalú szociális biztonsági egyezménye. Ezek az államok jelenleg: Albánia, Amerikai Egyesült Államok, Ausztrália, Brazília, Bosznia és Hercegovina, Chile, Dél-Korea, (Észak-)Macedónia, Fülöp-szigetek, India, Izrael, Japán, Kanada, Koszovó, Marokkó, Montenegro, Szerbia, Tunézia, Törökország, Uruguay; emellett Kínával a többiektől eltérő tartalmú speciális együttműködési egyezmény van hatályban.

A magyar állampolgárokra e tekintetben a magyar állam által kötött kétoldalú szociális biztonsági vagy szociálpolitikai együttműködési egyezmények vonatkoznak. Ezek jelenleg: Albánia, Amerikai Egyesült Államok, Ausztrália, Bosznia és Hercegovina, (Észak-)Macedónia, India, Japán, Jugoszlávia (még hatályban!), Kanada, (és külön: Québec), Dél-Korea, Moldova, Mongólia, Montenegro, Szerbia, Szovjetunió (még hatályban Ukrajna és az Orosz Föderáció tekintetében), Törökország.

A koordinációs rendeletek szabályai értelmében a lakóhely szerinti tagállam illetékes intézményénél lehet az egyes ellátásra való igényeket benyújtani.

Ez a tagállami intézmény fogja a kérelem alapján kitöltött formanyomtatványokat mindazon tagállam illetékes intézményének megküldeni - az adott tagállamban szerzett biztosítási idő igazolásával együtt -, amelyben az igénylő biztosítási időt szerzett. Egyetlen igénybejelentéssel valamennyi olyan tagállamban megnyílik az nyugdíjigénylő jogosultsága a nyugellátásra, ahol a jogosultsági feltételeket teljesítette.

Vagyis a több államban is nyugdíjjogosultságot szerző nyugdíjigénylőnek az összes érintett állammal kapcsolatos nyugdíjigényét elegendő annak az államnak a nyugdíjhatóságánál bejelenteni, ahol él.

A német nyugdíjhatóságnál igényelt nyugdíj esetén (is) jelezni kell a hatóságnak, hogy az igénylő külföldön is szerzett biztosítási/szolgálati időtartamokat. A nemzetközi nyugdíjmegállapítási eljárást ilyen esetben a német nyugdíjhatóság indítja meg.

Az Európai Unióban a szociális biztonsági rendszerek koordinálásáról szóló 883/2004/EK és a végrehajtására kiadott 987/2009/EK rendelet szabályozza a több tagállamban szerzett nyugdíjjogosultságok számításba vétele és a nyugdíj számítása esetén követendő eljárást.

A rendeletek alapelvei:

(1) A nyugdíjbiztosítási jogosultságok megszerzése érdekében a tagállami nyugdíjrendszerekben megszerzett biztosítási/szolgálati időket a nyugdíjmegállapítás során figyelembe kell venni.  Az EU/EGT államok területén az ellátásra való jogosultság és az ellátás összege szempontjából felmerült lényeges biztosítási tényeket úgy kell figyelembe venni, mintha azok az ellátást megállapító tagállam területén vagy biztosítási rendszerének hatálya alatt következtek volna be.

(2) A nyugdíjbiztosítási szervek a nyugdíj összegének meghatározása során kettős számítást végeznek.

a) Az első számítás során a nyugdíj összegét kizárólag a biztosítási idő szerzése szerinti ország szabályainak figyelembevételével határozzák meg. Vagyis ez esetben kiszámítják a nemzeti szabályok szerint járó ellátást az adott tagállamban szerzett biztosítási/szolgálati idő és átlagkereset/járulékalap/nyugdíjjóváírás stb. alapján. Ez a nemzeti vagy független (Németországban: innerstaatlich) ellátás.

b) A második számítás során a minden érintett tagállamban szerzett összes biztosítási idő figyelembevételével, az adott országban szerzett biztosítási idő és az összes megszerzett biztosítási idő arányában állapítják meg a nyugdíj összegét. Vagyis e számítás során először meghatároznak egy elméleti nyugdíjösszeget, amennyi a nyugdíj összege akkor lenne, ha az igénylő a valamennyi érintett tagállamban szerzett, összegzett szolgálati idejét mind a számítást végző tagállamban szerezte volna. Az elméleti nyugdíj számítása során Németországban a más tagállamban szerzett szolgálati időtartamok hónapjaihoz a német időtartamok alapján megállapított nyugdíjpontok egyhavi átlagát rendelik  - miután a külföldön szerzett jövedelem nem vehető figyelembe, azt nem is jelentik a nyugdíjhatóságok, így nincs olyan jövedelem, amelyet nyugdíjpontokká lehetne konvertálni. (További részletek az alábbiakban.)

Ezt követően ennek az elméleti nyugdíjösszegnek kiszámítják egy olyan arányú részét, ahogyan a számítást végző tagállamban szerzett szolgálati idő az összes szolgálati időhöz aránylik. Ez az időarányos, pro rata temporis (Németországban: zwischenstaatlich) nyugellátás.

Az elméleti nyugdíj számítását jobban érthetővé teszi a német nyugdíjhatóság következő példája: tegyük fel, hogy a nyugdíjigénylő Németországban 250 hónapot, Ausztriában 150 hónapot és Magyarországon 100 hónapot dolgozott. Németországban az igénylő 25 nyugdíjpontot szerzett a nyugdíjhatóság nyilvántartása szerint. Vagyis egy hónapra 0,1 nyugdíjpont jut (25 nyugdíjpont/250 német biztosítási hónap). 

Ezt az átlagos nyugdíjpont-mértéket kell az osztrák biztosítási időtartamhoz és a magyar szolgálati időtartamhoz rendelni, vagyis a példában az osztrák jogosultság alapján 15 nyugdíjpont (150 hónap x 0,1 nyugdíjpont) , a magyar jogosultság alapján 10 nyugdíjpont (100 hónap x 0,1 nyugdíjpont) illeti meg az igénylőt az elméleti nyugdíj számítása során.

A német elméleti nyugdíjat tehát összesen 50 nyugdíjpont figyelembe vételével állapítják meg. Ezt az elméleti nyugdíjat kell arányosítani úgy, ahogyan a német biztosítási időtartam aránylik az összes biztosítási időtartamhoz, azaz a példában ahogyan a 250 német hónap aránylik az összesen 500 (250 német+150 osztrák+ 100 magyar= 500) hónaphoz, vagyis az elméleti nyugdíj fele lesz a német pro rata nyugdíj, amit a német pontrendszer szerint az összesített elméleti 50 nyugdíjpont felének, azaz  25 német nyugdíjpontnak megfelelően állapítanak meg.

Abban az esetben, ha valaki egy EU tagállamban az ottani kötelező nyugdíjbiztosítás keretében fizette az ottani szabályok szerint előírt kötelező nyugdíjjárulékot, de ugyanebben az időszakban önkéntes német nyugdíjjárulékot is fizetett, akkor a pro rata nemzetközi nyugdíjszámítás során az elméleti nyugdíj megállapításához csak a kötelező járulékfizetés révén szerzett biztosítási időtartamot veszik figyelembe.

Természetesen az önkéntes járulékfizetés révén szerzett német többletjogosultság nem vész el, ennek alapján külön számítanak egy nyugdíj-részt, amit a német nyugdíjhatóság hozzáad a pro rata nyugdíj összegéhez.

Egyebekben a pro rata nyugdíjszámítás módszere megegyezik a nemzeti nyugdíj számításának módszerével.

A biztosítási idő egyszeres számításának szabálya minden esetben érvényesül, vagyis egymást átfedő biztosítási időtartamok esetén is csak egyszer vehető figyelembe az adott naptári nap.

A két számítást követően a nyugdíjigénylőnek a magasabb összegű nyugdíjat állapítják meg.

Az adott  tagállamtól járó nyugellátás megállapítása során kizárólag az adott tagállamban elért keresetek vehetők figyelembe. Ezért a tagállamok egymás között nem közlik a nyugdíjigénylő náluk szerzett keresetét és az ennek alapján náluk fizetett járulékát, miután a másik tagállamtól járó nyugdíj megállapítása során ennek nincs jelentősége.

Ha valaki nem szerzett önálló nyugdíjjogosultságot az adott államban, akkor csak a második számítást végzi el az érintett állam nyugdíjhatósága – feltéve, hogy a minimális feltétel (jellemzően 12 biztosítási hónap szerzése) teljesült az adott államban. Ha egy adott tagállamban a pro rata számításhoz szükséges minimális időtartamnál is rövidebb biztosítási időt szerzett valaki, akkor ezt az időt meghatározott esetekben hozzá lehet számítani egy másik tagállamban szerzett biztosítási időtartamhoz. Az Unió ennek révén kívánja elkerülni a túlzott nyugdíjbürokráciát, egyúttal biztosítani, hogy az Unió területén szerzett egyetlen napnyi biztosítási idő se vesszen kárba.

Minden érintett tagállamtól a megállapított nyugellátást külön-külön, az adott tagállamban érvényes szabályok szerint folyósítják a jogosult részére.

(3) Az Európai Unió tagállamaiban élő nyugdíjasok részére megállapított nyugdíjat az erre vonatkozó kérelem esetén az ellátás fizetésére kötelezett tagállamtól eltérő lakóhely szerinti tagállamba kell folyósítani. Ez az ellátások exportja.

(4) Öregségi nyugdíj igénylése esetén kérni lehet az ellátás megállapításának elhalasztását azon tagállam intézményétől, amelyben egyébként jogosult lenne az igénylő ellátásra.

Ebben az esetben - vagy ha más tagállamban csak későbbi időponttól lenne jogosult valaki az ellátásra -, a nyugdíjigénylést ismételten be kell majd nyújtani, ha ténylegesen igényelni kívánja a nyugdíjat az érintett tagállamtól a jogosult.

(5) Harmadik országban, vagyis az uniós rendeletek területi hatálya alá nem tartozó államban szerzett szolgálati idő figyelembe vételére abban az esetben nyílhat lehetőség, ha a nyugdíjszámítást végző tagállam az adott országgal szociális biztonsági egyezményt kötött. A harmadik országban szerzett szolgálati idő kizárólag a nyugellátásra való jogosultság megállapításához vehető figyelembe, a nyugellátás összegét nem befolyásolhatja.

(6) Az EU koordinációs rendeletei alapján megállapított nyugdíj felülvizsgálatát jogosult kérni az a nyugdíjas, aki nyugdíjának az összegét érintheti a következő fejlemények  bekövetkezése (a kérelmet főszabály szerint a fejlemény bekövetkezésétől számított két éven belül lehet előterjeszteni):

- új tagállam csatlakozik az Európai Unióhoz,

- új európai jogszabály lép hatályba, amely érinti a nyugellátásokat,

- a nyugellátásokat érintő európai jogszabályt módosítanak.

Ilyen fejlemény volt az utóbbi években a koordinációs rendeletek hatályának kiterjesztése az EGT nem EU-tag tagállamaira (2012. június 1-jétől), valamint Svájcra (2012. április 1-jétől), továbbá ilyen esemény volt Horvátország csatlakozása az EU-hoz 2013. július 1-jétől.

A nyugdíjak minden típusát igényelni kell Németországban is, nincs hivatalból történő nyugdíjmegállapítás.

A nyugdíjak folyósításának kezdő napja annak a hónapnak az első napja, amely azt a hónapot követi, amelyben az összes feltétel teljesült. (Pl. ha valaki a 65 éves életkorát 2019. május 16-án tölti be és akkorra megszerezte az igényelni kívánt nyugdíjhoz  szükséges biztosítási időtartamot, akkor a nyugdíja kezdőnapja 2019. június 1. lesz). Ennek érdekében az igénylést attól a hónaptól számított három hónapon belül kell előterjeszteni, amelyben a nyugdíj feltételei teljesültek. Ha három hónapnál hosszabb idő eltelte után nyújtják be a nyugdíjigénylést, akkor a nyugdíj legkorábbi kezdő napja az igény benyújtása hónapjának első napja lehet.

Ez a szabály nem vonatkozik a hozzátartozói nyugellátásokra (és a rokkantsági nyugdíjakra sem, de ezt a nyugdíjtípust külön összefoglalóban elemzem majd). Az özvegyi nyugdíjat és az árvaellátást a kérelem benyújtása hónapját megelőző 12 hónapra visszamenőlegesen lehet folyósítani.

Az a németországi magyar munkavállaló, aki Németországban él, a Deutsche Rentenversicherung Mitteldeutschland erfurti irodájához terjesztheti elő s nyugdíjigényét.

Ugyanide adhatja be a nyugdíjigényét az a németországi magyar munkavállaló, bárhol is éljen az Unióban a kérelem benyújtása idején, aki kizárólag Németországban szerzett nyugdíjjogosultságot.

Deutsche Rentenversicherung Mitteldeutschland

Ingynesen hívható szám: 0800 1000 480 90

Email: service@drv-md.de

Honlap: https://www.deutsche-rentenversicherung.de/Mitteldeutschland/de

Standort Erfurt

Kranichfelder Straße 3

99097 Erfurt

Telefon: 0361 482-0

Telefax: 0361 482-62299

Az a Magyarországon élő magyar állampolgár, aki német (és/vagy egyéb külföldi) nyugdíjjogosultságot is szerzett, a nyugdíjigényét Magyarországon terjesztheti elő (a nemzetközi ügyintézésre kizárólagos illetékességgel rendelkezik a Budapest Főváros Kormányhivatala VIII. Kerületi Hivatala).

Az a magyar állampolgár, aki nem EU/EGT tagállamban vagy Svájcban él, és szerzett német nyugdíjjogosultságot (is), a nyugdíjigényét annál a német nyugdíjhatóságnál terjesztheti elő, ahová a legutolsó kötelező nyugdíjjárulékát fizette.

Általános illetékességgel rendelkezik a Deutsche Rentenversicherung Bund, illetve bányász-, vasutas, hajózó személyzeti nyugdíjügyekben a Deutsche Rentenversicherung Knappschaft-Bahn-See, így hozzájuk is lehet fordulni a nyugdíjigénylés esetén:

Deutsche Rentenversicherung Bund

Ingyenesen hívható szám: 0800 1000 480 70

Email: drv@drv-bund.de, info@deutsche-rentenversicherung.de

Honlap: https://www.deutsche-rentenversicherung.de/Bund/de

10704 Berlin

Telefon: 030 865-0

Telefax: 030 865-27240

Deutsche Rentenversicherung Knappschaft-Bahn-See

Ingyenesen hívható szám: 0800 1000 480 80

Email: rentenversicherung@kbs.de

Honlap: https://www.deutsche-rentenversicherung.de/KnappschaftBahnSee/de

Hauptverwaltung

Pieperstraße 14 - 28

44789 Bochum

Telefon: 0234 304-0

Telefax: 0234 304-66050

Az EU/EGT tagállamok és Svájc vonatkozásában az egyik ilyen államban beadott nyugdíjigény egyúttal az összes többi ilyen államban szerzett nyugdíjjogosultság alapján történő nyugdíjigénylést is jelenti, vagyis nem kell az érintett tagországoktól külön-külön igényelni a nyugdíjat.

Ennek érdekében az igénylőnek a nyugdíjigénylésében minden érintett országban szerzett biztosítási/szolgálati idejét meg kell jelölnie, és jeleznie kell, hogy melyik államoktól kéri a nyugdíja megállapítását. (Ennek hiányában természetesen később is igényelhető az érintett tagállamtól nyugdíj, de ez esetben már új igénylés benyújtásával.)

A nemzetközi nyugdíjigénylésnél különös gondot kell fordítania az igénylőnek arra a tényre, hogy az egyes államokban más-más időpontban és más-más feltételekkel nyílhatnak meg a nyugdíjjogosultságai.

A német nyugdíj utalását a jogosult kérheti Németországban vagy bármelyik EU/EGT tagállamban vagy Svájcban, illetve (ha ez lehetséges) más államban vezetett bankszámlájára. Emiatt a nyugdíjigénylés során meg kell adni a nyugdíjigénylő bankszámlájának BIC (nemzetközi bankkód, Bank Identifier Code) és IBAN (nemzetközi bankszámlaszám, International Bank Account Number) kódját.

A nem Németországban élő, német nyugellátásra (is) jogosult nyugdíjasoknak évente egyszer igazolnuk kell az életbenlétüket. Ennek érdekében a német nyugdíjhatóságtól a náluk megadott címükre küldött életbenléti igazolás nyomtatványt aláírva és megfelelően hitelesítve haladéktalanul vissza kell küldeniük a német nyugdíjhatságnak, különben a német nyugdíjuk folyósítását felfüggeszthetik.

Néhány állam – Magyarország egyelőre nem - elektronikusan közli a német nyugdíjhatósággal a haláleseteket, így ilyen államokban élő nyugdíjasoknak nem kell foglalkozniuk az életbenléti igazolással.

A nyugdíjasok e státuszuknál fogva jogosultak a német egészségbiztosítás szolgáltatásaira. Ha az érintett személy más országtól is kap nyugellátást, akkor a külföldről érkező nyugdíja is egészségbiztosítási járulék alapját képezi.

A magyar nyugdíj például nettó összeg, semmilyen adó vagy járulék nem terheli, mégis fizetnie kell a Németországban élő, magyar nyugdíjban is részesülő nyugdíjasnak a német egészségbiztosítási járulékot a Magyarországtól kapott nyugdíja után is.

A nyugdíjigénylés során az igénylő német egészségbiztosítója határoz arról, hogy a német nyugellátást terheli-e egészségbiztosítási és hosszú távú ápolási biztosítási járulék.

Ha a nyugdíjigénylő önkéntes hozzájárulást fizet valamelyik német kötelező vagy magán egészságbiztosítási alapba, akkor nyugdíjas hozzájárulási kedvezmény iránti kérelmet nyújthat be az egészségbiztosítójának.

A nyugdíjasok német egészségbiztosításáról célszerű részletesen tájékozódnia az érintett személyeknek, ajánlom ezt a német nyelvű honlapot az induláshoz.

A német nyugdíjhatóság Magyarországon (Budapesten és Kecskeméten) , illetve a magyar munkavállalók részére Németországban (Stuttgart) is tart tájékoztató napokat:

Internationale Beratungstage Ungarn

Budapest

08.10.2019, 09.10.2019

Kecskemét

10.10.2019

Stuttgart

12.03.2019, 13.03.2019, 14.03.2019

Az összefoglaló készítésének időpontja: 2019. február 28.

A demográfiai folyamatok alapvetően három tényezőtől függenek: mortalitás (várható élettartam), fertilitás (születésszám), migrációs egyenleg.

A jelenleg 84 millió főhöz közelítő német népesség öregszik, de a létszám a bevándorlás miatt rövid- és középtávon nem csökken.

A teljes német termékenységi ráta az 1970-es évek derekától fogva nem haladta meg az 1,4 értéket, jelenleg 1,5 körül ingadozik (a lakosság létszámának fenntartásához 2,1-es ráta lenne szükséges). Emiatt a bevándorlás ellenére 2040-től enyhe népesség csökkenést prognosztizálnak a német demográfusok.

Az időskori függőségi ráta (a 65 éves és idősebb népesség aránya a 15-64 évesek létszámához képest) gyorsan romlik, vagyis az idősek aránya gyorsan nő:

2016: 32,2%

2020: 34,0%

2030: 43,5%

2040: 49,4%

2050: 51,3%

2060: 55,1%

2070: 55,9%

Az idősek társadalmán belül a nagyon idősek aránya (a 80 éves és idősebb személyek aránya a 65 éves és idősebb személyek teljes létszámához képest) is gyorsan emelkedik:

2016: 27,8%

2020: 32,0%

2050: 42,8%

2070: 43,1%

A férfiak születéskor várható élettartama emelkedik,

1960-tól 2016-ig, 57 év alatt több, mint 12 évvel 66,5 évről 78,7 évre emelkedett:

2016: 78,7 év

2020: 79,4 év

2050: 83,6 év

2070: 86,1 év

A nők születéskor várható élettartama a jövőben is magasabb marad,

1960-tól 2016-ig, 57 év alatt közel 12 évvel 71,7 évről 83,6 évre emelkedett:

2016: 83,6 év

2020: 84,2 év

2050: 87,9 év

2070: 90,1 év

Ami a nyugdíj szenpontjából még fontosabb adat, az a 65 éves korban várható további élettartam, vagyis a nyugdíjban töltött időtartam (a nyugdíjkorhatár 67 évre emelkedése után a megadott tartamokból két évet még aktív korban töltenek a német dolgozók):

Férfiak esetében:

2016: 18,1 év

2020: 18,5 év

2050: 21,5 év

2070: 23,3 év

Nők esetében:

2016: 21,3 év

2020: 21,8 év

2050: 24,7 év

2070: 26,4 év

Nettó bevándorlás (ezt persze a legnehezebb előrejelezni):

2016: 750 ezer fő

2020: 327 ezer fő

2050: 199 ezer fő

2070: 143 ezer fő

A demográfiai öregedés negatív hatásainak ellensúlyozása miatt emelkedik a német nyugdíjkorhatár 65 évről 2029-ig 67 évre. A hosszú felkészülési idő alatt a német munkaerőpiacot is át kell alakítani az idősebb korosztályoknak megfelelő munkakörülmények létrehozása érdekében.

Az 55-64 éves korosztály foglalkoztatási rátája 2000-től 2017-ig 37,4%-ról 70,2%-ra, a duplájára nőtt a munkaerőpiacot érintő intézkedések következtében.

Ezen belül a 60-64 éves korosztály foglalkoztatási rátája ugyanebben az időszakban 19,6%-ról 58,6%-ra, a triplájára nőtt.

Összességében azonban 2016 és 2070 között

- a nyugdíjasok száma 25%-kal nő,

- a 65 éves és idősebb népességszáma 40%-kal nő,

- miközben a járulékfizetők száma 17%-kal csökken,

- a teljes munkaképes korú, 15-64 éves lakosság létszáma közel 20%-kal csökken. 

A nyugdíjasok száma a 2020-ra előrejelzett 23,7 millióról 2070-re 28,3 millióra nő, miközben a 2020-ra előrejelzett 41,9 millió foglalkoztatott (járulékfizető) létszáma 2070-re 34 millióra csökken.

Így a nyugdíjrendszer függőségi rátája (nyugdíjasok száma osztva a járulékfizetők számával) a 2020. évi 54,6%-ról  2070-re már 83%-ra nő.

Az öregségi függőségi ráta (amely a 65 éves és idősebb populáció létszámát méri a 15-64 éves korosztály létszámához) a 2020-ra előrejelzett 34%-ról 2070-re 56%-ra nő.

https://www.deutsche-rentenversicherung.de

https://ec.europa.eu/info/sites/info/files/economy-finance/final_country_fiche_de.pdf

https://www.arbeitsrechte.de/betriebliche-altersvorsorge/

https://www.riester-rente.net

https://www.finanzamt-rente-im-ausland.de

https://ec.europa.eu/social

https://www.missoc.org

https://www.pensionseurope.eu

https://archive.intereconomics.eu/year/2016/3/why-is-austrias-pension-system-so-much-better-than-germanys/