Miért követ el 19 hónapja mulasztásos jogsértést az Országgyűlés?

Miért követ el 19 hónapja mulasztásos jogsértést az Országgyűlés?

2020. 06. 19.

Egyre érthetetlenebb, miért nem cselekszik az Országgyűlés az Alkotmánybíróság felhívásának megfelelően az egyes rokkantsági ellátásban részesülőket ért súlyos méltánytalanságok törvénymódosítással történő orvoslása érdekében.

K Küldés K Nyomtatás

 

 

Ha Önnek személyes kérdése van a rokkantsági ellátással kapcsolatban, akkor IDE KATTINTVA teheti föl a kérdését, hogy méltányos díjazás ellenében az Ön személyére szabottan, az ügyintézés során felhasználható jogszabályi hivatkozásokkal együtt megválaszoljam.

 


19 hónapja mulasztásos jogsértésben a magyar Országgyűlés


Az Alkotmánybíróság 21/2018. (XI. 14.) AB határozata a megváltozott munkaképességű személyek ellátásairól és egyes törvények módosításáról szóló 2011. évi CXCI. törvénnyel (Mmtv.) kapcsolatos, nemzetközi szerződésből származó mulasztás megállapításáról és alkotmányos követelmény megállapításáról szól.

E határozatban az Alkotmánybíróság kijelenti, hogy az Országgyűlés nemzetközi szerződésből származó jogalkotói feladat elmulasztását valósította meg. 

Tette ezt annak révén, hogy az Mmtv. 12. § (1) bekezdés a) pontját a törvény 33/A. § (1) bekezdés a) pontja alá tartozó esetekben oly módon rendelte alkalmazni, hogy ezzel egyidejűleg nem alkotott olyan szabályokat, melyek lehetővé teszik az ellátás összegének meghatározása során 

- az ellátásra jogosultak élethelyzetét érdemben meghatározó tényleges fizikai állapota javulásának mértéke, illetőleg 

- a 2012. január 1. napját megelőzően megállapított ellátás összege figyelembevételét.

Az Alkotmánybíróság a határozatában felhívta az Országgyűlést, hogy jogalkotói feladatának 2019. március 31-ig tegyen eleget.

Az Országgyűlés a mai napig, 2020. június 19-éig, azaz 582 napja nem tett eleget ennek a felhívásnak és a törvényhozási tervek között nem látható az sem, hogy a jövőben erre készülne.


A határozatban az Alkotmánybíróság megállapította: az Alaptörvény Q) cikk (2) bekezdéséből következő alkotmányos követelmény, hogy az Mmtv. 33/A. § (1) bekezdés a) pontjának „– az állapotjavulás kivételével –” szövegrésze kizárólag azon ellátásra jogosultak esetén alkalmazható, akiknek nem csak a jogszabályok szerinti kategóriák és értékek alapján meghatározott jogi értelemben vett állapota, hanem az élethelyzetét érdemben meghatározó tényleges fizikai állapota is kedvezően változott.

Az Alkotmánybíróság ezzel összefüggésben kiemelte: ellentétes az 1993. évi XXXI. törvénnyel kihirdetett, az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló, Rómában, 1950. november 4-én kelt Egyezmény (Egyezmény) Első Kiegészítő Jegyzőkönyvének 1. cikkével az a szabályozás, mely a megváltozott munkaképességű személyek ellátásainak rendszerét oly módon alakítja át, hogy annak eredményeként az egyének az átalakítással összefüggésben túlzott terhet viselnek. 

Túlzottnak tekinthető a teher akkor, ha az egyéb körülmények jelentős változása nélkül, pusztán az ellátórendszer jogi kereteinek megváltozása miatt a fogyatékossággal élő személyek jogi értelemben vett állapota anélkül javul és ezáltal az őket megillető ellátás összege anélkül csökken, hogy az érintett személyek tényleges fizikai állapota valójában megváltozna. 

Ebben az esetben ugyanis nincs olyan, az ellátásra jogosult személy oldalán értékelhető valódi körülményváltozás, amely az ellátás összegének felülvizsgálatát lehetővé tenné az állam számára. 

Az Alkotmánybíróság ugyancsak utal arra, hogy az Egyezmény vonatkozó rendelkezése összhangban van Magyarország egyéb vállalt nemzetközi kötelezettségeivel, így különösen a CRPD (Convention on the Rights of Persons with Disabilities, vagyis a Fogyatékkal élő személyek jogairól szóló Egyezmény) 28. cikkével is.

Az Alkotmánybíróság mindezek következtében alkotmányos követelményként állapítja meg, hogy az Mmtv. 33/A. § (1) bekezdés a) pontjának „– az állapotjavulás kivételével –” szövegrésze kizárólag azon ellátásra jogosultak esetén alkalmazható, akiknek 

- nem csak a jogszabályok szerinti kategóriák és értékek alapján meghatározott jogi értelemben vett állapota, hanem 

- az élethelyzetét érdemben meghatározó tényleges fizikai állapota is 

kedvezően változott. 

Csak az ilyen, az élethelyzetet érdemben meghatározó tényleges fizikai állapot-javulás értékelhető ugyanis az ellátásra jogosult személy állapotában bekövetkező valódi javulásként, mely értelmezés összhangban áll az Egyezmény Első Kiegészítő Jegyzőkönyv 1. cikkével és az Emberi Jogok Európai Bírósága (EJEB) gyakorlatával. 

Annak vizsgálata ugyanakkor, hogy az egyes egyedi ügyek ellátásra jogosult kérelmezői megfelelnek-e ennek a követelménynek, minden esetben az ügyben eljáró bíróságok kötelezettsége, és nem pedig az Alkotmánybíróság hatásköre.


Az Mmtv. 33/A. § (1) bekezdés a) pontja értelmében a rokkantsági ellátás összege az állapotjavulás kivételével nem lehet kevesebb a felülvizsgálatot megelőző hónapra járó ellátás összegénél. Abban az esetben azonban, ha az ellátásra jogosult állapota javul, a rokkantsági ellátás összegét az Mmtv. általános szabályainak megfelelően kell megállapítani.

Mindez azt jelenti, hogy amennyiben az ellátásra jogosult egészségi állapotában javulás következik be, akkor az ellátás összegét oly módon kell megállapítani, hogy a rokkantsági ellátás összege az Mmtv. 12. § (1) bekezdés a) pontja szerinti maximális összeget nem lépheti túl, és az a havi átlagjövedelem 40 százaléka, de legfeljebb az Mmtv. szerinti alapösszeg 45%-a, lényegében függetlenül attól, hogy az ellátásra jogosult számára 2012. január 1. napját megelőzően folyósított rokkantsági nyugdíj összege mekkora volt. 

Miközben az Mmtv. 34. § (5) bekezdése a 2011. december 31-én rehabilitációs járadékban részesülő személyek Mmtv. szerinti ellátásainak megállapítása esetére tartalmaz olyan kisegítő szabályt, hogy amennyiben az az ellátásra jogosult számára kedvezőbb, havi átlagjövedelemként a megszűnést megelőző hónapra járó rehabilitációs járadék összegének 140 százalékát kell figyelembe venni, addig az Mmtv.

- sem hasonló átmeneti rendelkezést nem tartalmaz a 2011. december 31-ig folyósított rokkantsági nyugdíjak vonatkozásában,

- sem pedig arra nem biztosít lehetőséget, hogy a korábbi rokkantsági nyugdíj összegét megalapozó biztosítási jogviszony időtartama, illetőleg a járulékfizetés alapját képező jövedelem összege képezze a rokkantsági ellátás kiszámításának alapját. 

Az Mmtv. eljáró hatóságok, illetőleg bíróságok által kötelezően alkalmazandó rendelkezései ugyancsak nem teszik lehetővé az ellátásra jogosult tényleges fizikai állapotában bekövetkező javulás mértékének figyelembevételét akkor, amikor a rokkantsági ellátás összege az Mmtv. 33/A. § (1) bekezdés a) pontja alapján az Mmtv. 12. § (1) bekezdés a) pontja szerint kerül meghatározásra.

Mindezekre figyelemmel az Alkotmánybíróság megállapítása szerint egyértelműen azonosítható egy olyan csoport (így különösen azon, 2012. január 1. napját megelőzően rokkantsági nyugdíjban részesült ellátásra jogosultak, akik a korábbi járulékfizetésükre, illetőleg szolgálati idejükre tekintettel az Mmtv. szerint maximálisan megállapítható rokkantsági ellátás összegét lényegesen meghaladó mértékű rokkantsági nyugdíjban részesültek), akikre az Mmtv. által bevezetett szabályozás már önmagában is aránytalan terhet ró azáltal, hogy nem teszi lehetővé 

- sem a korábbi ellátásuk összegének, 

- sem a korábbi szolgálati idejüknek és járulékfizetés alapját képező jövedelmük mértékének, 

- sem pedig a tényleges fizikai állapot-javulásuk mértékének értékelését 

a rokkantsági ellátásuk Mmtv. 33/A. § (1) bekezdés a) pontja által alkalmazni rendelt Mmtv. 12. § (1) bekezdés a) pontja szerinti megállapítása során. 

A szabályozás további hiányossága, hogy az Mmtv. 12. § (1) bekezdés a) pontja szerinti rokkantsági ellátás megállapítása során az ellátás összege meghatározásának alapja minden esetben az átlagjövedelem, ami korábbi, 2012. január 1. napját megelőzően megítélt rokkantsági nyugdíj folyósítása esetén 

- nem az ellátásra jogosultak rokkantsági nyugdíj meghatározásához alapul vett jövedelme, hanem 

- az ezen jövedelemből számított, és annak mértékét nyilvánvalóan el nem érő rokkantsági nyugdíj. 

Mindez azt jelenti, hogy az Mmtv. vonatkozó rendelkezései értelmében a szabályozás hiányosságából adódóan még azonos szolgálati idő és járulékfizetés alapját képező jövedelem esetén is alacsonyabb összegű ellátásra válhatnak jogosulttá azok, akik az Mmtv. hatálybalépésének időpontjában már rokkantsági nyugdíjban részesültek, azon ellátásra jogosultakhoz képest, akik az Mmtv. hatálybalépését követően válnak csak rokkantsági ellátásra jogosulttá.


Az Alkotmánybíróság rámutat arra, hogy Magyarország vállalt nemzetközi kötelezettségeiből, így különösen az Egyezmény Első Kiegészítő Jegyzőkönyv 1. cikkéből az következik, hogy a megváltozott munkaképességű személyek ellátórendszere indokolt átalakítása során az egyes ellátásra jogosult egyének nem viselhetnek az átalakítással összefüggésben túlzott terhet. 

Az Alkotmánybíróság ismételten hangsúlyozza, hogy

túlzottnak tekinthető a teher akkor, ha az érintett fogyatékossággal élő személyek tényleges fizikai állapotának kismértékű javulása az egyéb körülmények jelentős változása nélkül az ellátásuk összegének állapotjavulásukat nyilvánvalóan aránytalan mértékben meghaladó, jelentős csökkentésével jár.

Az Alkotmánybíróság megítélése szerint egyértelműen megállapítható, hogy az Mmtv. 33/A. § (1) bekezdés a) pontja által alkalmazni rendelt 12. § (1) bekezdés a) pontja nem csupán kivételes, egyedi esetekben okozza a 2012. január 1. napját megelőzően megítélt rokkantsági nyugdíj jelentős, adott esetben akár az 50%-ot is meghaladó mértékű csökkenését, 

melynek indoka, hogy a szabályozás nem teszi lehetővé 

- sem az ellátásra jogosultak esetében a korábban folyósított ellátásuk összegének, 

- sem korábbi szolgálati idejük és járulékfizetés alapját képező jövedelmük mértékének, 

- sem pedig a tényleges fizikai állapot-javulás mértékének értékelését

a rokkantsági ellátás összegének meghatározása során, 

oly módon vezet az Egyezménnyel mint nemzetközi szerződéssel ellentétes eredményre az egyes rokkantsági ellátásra jogosult személyek ellátása összegének megállapítása során, hogy ettől az eredménytől sem az eljáró hatóságok, sem pedig az eljáró bíróságok a jogszabály szövegéből következően nem térhetnek el.


Mindezen szempontokra tekintettel az Alkotmánybíróság hivatalból eljárva az Alaptörvény Q) cikk (2) bekezdését sértő mulasztásban megnyilvánuló alaptörvény-ellenességet állapított meg, ugyanis a jogalkotó az Mmtv. 12. § (1) bekezdés a) pontját az Mmtv. 33/A. § (1) bekezdés a) pontja alá tartozó esetekben (azaz a 2012. január 1. napját megelőzően megítélt ellátások esetében) oly módon rendelte alkalmazni, hogy ezzel egyidejűleg nem alkotott olyan szabályokat, melyek lehetővé teszik az ellátás összegének meghatározása során 

- az ellátásra jogosultak élethelyzetét érdemben meghatározó tényleges fizikai állapota javulásának mértéke, illetőleg 

- a 2012. január 1. napját megelőzően megállapított ellátás összege figyelembevételét. 

Az Alkotmánybíróság ezért felhívta az Országgyűlést, hogy jogalkotói feladatának 2019. március 31. napjáig tegyen eleget.

Az Országgyűlés e felhívásnak azóta sem tett eleget.


Az Mmtv. (2011. évi CXCI. törvény) hivatkozott rendelkezéseinek hatályos szövege a magyarázataimmal: 

12. § (1) A rokkantsági ellátás havi összege

a) a 3. § (2) bekezdés b) pont ba) alpontja és az 5. § (2) bekezdés a) pontja szerinti esetben a havi átlagjövedelem 40 százaléka, de legalább az alapösszeg 30 százaléka és legfeljebb az alapösszeg 45 százaléka,

(Ez az összeg 2019-ben 30.468 és 45.702 Ft közötti összeg lehetett, miután az alapösszeg 2019-ben 101.560 Ft. 2020-ban az alapösszeg 104.405 Ft, így a megállapítható összeg idén  31.322 és 46.982 Ft közé eshet.)

3. § (2) A rehabilitációs hatóság a komplex minősítés során megállapítja, hogy a megváltozott munkaképességű személy

b) rehabilitációja nem javasolt, ezen belül

ba) egészségi állapota alapján foglalkoztathatósága rehabilitációval helyreállítható, azonban a komplex minősítés szakmai szabályairól szóló rendeletben meghatározott egyéb körülményei miatt foglalkozási rehabilitációja nem javasolt.  (B2 kategória)

5. § (2) Rokkantsági ellátást kell megállapítani annak a megváltozott munkaképességű személynek is,

a) akinek a foglalkoztathatósága rehabilitációval helyreállítható, 

és a kérelem benyújtásának, vagy a felülvizsgálat időpontjában az öregségi nyugdíjkorhatár betöltéséig hátralevő időtartam az 5 évet nem haladja meg.  (B1 kategória)

33/A. § (1) Amennyiben a 32. § (1) bekezdése alapján rokkantsági ellátásban részesülő személy vagy a 33. § (1) bekezdése alapján rehabilitációs ellátásban részesülő személy felülvizsgálatát követően az ellátott

a) rokkantsági ellátásra jogosult, az ellátás összegét a 12. § (1) bekezdésében foglaltak szerint kell megállapítani azzal, hogy az - az állapotjavulás kivételével - nem lehet kevesebb a felülvizsgálatot megelőző hónapra járó ellátás összegénél. 

(Ezt az "állapotjavulás kivételével"  rendelkezést minősítette nemzetközi szerződésbe ütközőnek az Alkotmánybíróság, az ezzel kapcsolatos jogalkotói mulasztás helyrehozására 2019. március 31-i határidőt szabva.)

32. § (1) A 2011. december 31-én a 30. § (3)-(5) bekezdése (ezek a rendelkezések a 2011. december 31-én folyamatban lévő kérelmekre vonatkoznak) és a 31. §  (ez az öregségi nyugdíjkorhatárukat 2011. december 31-éig betöltött rokkantsági nyugdíjasokra vonatkozó rendelkezés) alá nem tartozó

a) I-II. csoportos rokkantsági, baleseti rokkantsági nyugdíjban,  

b) az öregségi nyugdíjkorhatárt 5 éven belül betöltő III. csoportos rokkantsági, baleseti rokkantsági nyugdíjban,  

c) az öregségi nyugdíjkorhatárt betöltött vagy 5 éven belül betöltő rendszeres szociális járadékban,

d) átmeneti járadékban

részesülő személy ellátását a Kormány által kijelölt szerv 2012. január 1-jétől rokkantsági ellátásként folyósítja tovább azzal, hogy az ellátás összege megegyezik a 2011. december hónapra járó - az a) és b) pont szerinti esetben a 2012. januári nyugdíjemelés mértékével növelt - ellátás összegével. Az átalakítás nem érinti a soros felülvizsgálati kötelezettséget. A b) és c) pont alkalmazásában az minősül az öregségi nyugdíjkorhatárt 5 éven belül betöltő személynek, aki 2011. december 31-éig az 57. életévét betöltötte.

33. § (1) A 2011. december 31-én III. csoportos rokkantsági, baleseti rokkantsági nyugdíjban, rendszeres szociális járadékban részesülő - a 30. § (3)-(5) bekezdése (ezek a rendelkezések a 2011. december 31-én folyamatban lévő kérelmekre vonatkoznak), a 31. §  (ez az öregségi nyugdíjkorhatárukat 2011. december 31-éig betöltött rokkantsági nyugdíjasokra vonatkozó rendelkezés)  és a 32. § (1) bekezdés b) és c) pontja  (ez a 2011. december 31-éig az 57. életévüket betöltő III. csoportos rokkantsági nyugdíjasokra és rendszeres szociális járadékosokra vonatkozó rendelkezés)  alá nem tartozó - személyek ellátását a Kormány által kijelölt szerv 2012. január 1-jétől rehabilitációs ellátásként folyósítja azzal, hogy az ellátás összege megegyezik a 2011. december hónapra járó - a III. csoportos rokkantsági, baleseti rokkantsági nyugdíjban részesülők esetén a 2012. januári nyugdíjemelés mértékével növelt - ellátás összegével. 

 

Magyarázatok nélkül az érintett Mmtv. rendelkezések hatályos szövege:

33/A. § (1) Amennyiben a 32. § (1) bekezdése alapján rokkantsági ellátásban részesülő személy vagy a 33. § (1) bekezdése alapján rehabilitációs ellátásban részesülő személy felülvizsgálatát követően az ellátott

a) rokkantsági ellátásra jogosult, az ellátás összegét a 12. § (1) bekezdésében foglaltak szerint kell megállapítani azzal, hogy az - az állapotjavulás kivételével - nem lehet kevesebb a felülvizsgálatot megelőző hónapra járó ellátás összegénél

32. § (1) A 2011. december 31-én a 30. § (3)-(5) bekezdése és a 31. § alá nem tartozó

a) I-II. csoportos rokkantsági, baleseti rokkantsági nyugdíjban, 

b) az öregségi nyugdíjkorhatárt 5 éven belül betöltő III. csoportos rokkantsági, baleseti rokkantsági nyugdíjban, 

c) az öregségi nyugdíjkorhatárt betöltött vagy 5 éven belül betöltő rendszeres szociális járadékban,

d) átmeneti járadékban

részesülő személy ellátását a Kormány által kijelölt szerv 2012. január 1-jétől rokkantsági ellátásként folyósítja tovább azzal, hogy az ellátás összege megegyezik a 2011. december hónapra járó - az a) és b) pont szerinti esetben a 2012. januári nyugdíjemelés mértékével növelt - ellátás összegével. Az átalakítás nem érinti a soros felülvizsgálati kötelezettséget. A b) és c) pont alkalmazásában az minősül az öregségi nyugdíjkorhatárt 5 éven belül betöltő személynek, aki 2011. december 31-éig az 57. életévét betöltötte.

33. § (1) A 2011. december 31-én III. csoportos rokkantsági, baleseti rokkantsági nyugdíjban, rendszeres szociális járadékban részesülő - a 30. § (3)-(5) bekezdése, a 31. § és a 32. § (1) bekezdés b) és c) pontja alá nem tartozó - személyek ellátását a Kormány által kijelölt szerv 2012. január 1-jétől rehabilitációs ellátásként folyósítja azzal, hogy az ellátás összege megegyezik a 2011. december hónapra járó - a III. csoportos rokkantsági, baleseti rokkantsági nyugdíjban részesülők esetén a 2012. januári nyugdíjemelés mértékével növelt - ellátás összegével. 

12. § (1) A rokkantsági ellátás havi összege

a) a 3. § (2) bekezdés b) pont ba) alpontja és az 5. § (2) bekezdés a) pontja szerinti esetben a havi átlagjövedelem 40 százaléka, de legalább az alapösszeg 30 százaléka és legfeljebb az alapösszeg 45 százaléka,

3.§ (2) A rehabilitációs hatóság a komplex minősítés során megállapítja, hogy a megváltozott munkaképességű személy

b) rehabilitációja nem javasolt, ezen belül

ba) egészségi állapota alapján foglalkoztathatósága rehabilitációval helyreállítható, azonban a komplex minősítés szakmai szabályairól szóló rendeletben meghatározott egyéb körülményei miatt foglalkozási rehabilitációja nem javasolt,

5. § 

(2) Rokkantsági ellátást kell megállapítani annak a megváltozott munkaképességű személynek is,

a) akinek a foglalkoztathatósága rehabilitációval helyreállítható

és a kérelem benyújtásának, vagy a felülvizsgálat időpontjában az öregségi nyugdíjkorhatár betöltéséig hátralevő időtartam az 5 évet nem haladja meg.

 

A teljes AB-határozat

Az előzményekkel és a különvéleményekkel ide kattintva olvasható el a teljes AB-határozat..


 

Az AB-határozat kapcsán véleményem szerint a következő körülményeket is érdemes figyelembe venni:

 

A határozatban érintett személyi kör nem öleli föl a megváltozott munkaképességű személyek összességét, közülük csak egy viszonylag szűk réteget érint, akik 2011. december 31-én 

- I. vagy II. csoportos rokkantsági nyugdíjban részesültek, vagy 

- III. csoportos rokkantsági nyugdíjban vagy rendszeres szociális járadékban részesültek, és 2011. december 31-éig betöltötték az 57. életévüket, vagy

- átmeneti járadékban részesültek.

Ezeket az ellátásokat 2012. január 1-jétől rokkantsági ellátásként folyósították tovább azzal, hogy az ellátás összege megegyezett a 2011. december hónapra járó (a rokkantsági nyugdíjak esetében a 2012. januári nyugdíjemelés mértékével növelt) ellátás összegével. Ez esetben tehát nem érte veszteség az érintett megváltozott munkaképességű személyeket, hiszen a rokkantsági nyugdíjuk vagy járadékuk megszokott összege nem csökkent, csak  a folyósítás jogcíme változott. (A rokkantsági ellátás nem nyugellátás, hanem speciális egészségbiztosítási pénzbeli ellátás.)

A gond az ezt követő felülvizsgálatok után jelentkezett. 

A törvény ugyanis kimondta, hogy az ellátások átalakítása nem nem érinti a soros felülvizsgálati kötelezettséget, és ezeken a soros felülvizsgálatokon minősítették át az érintett - a korábbi rokkantsági nyugdíjukkal/járadékukkal addig egyező összegű rokkantsági ellátásban részesülő -  személyeket állapotjavulásra hivatkozva olyan módon, hogy az ezt követő ellátásuk akár 50%-ot is zuhanhatott. Ez nem az eljáró hatóságok rosszindulatának volt a következménye (bár sok érintett panaszkodott együttérzés nélküli, megalázó, áldozat-hibáztató, rideg bánásmódról a felülvizsgálati eljárások során), hanem főként az Mmtv. és kapcsolódó végrehajtási rendeletei kötelező előírásaiból fakadt.

A főszabály ezekben az esetekben is az volt, hogy ha a rokkantsági ellátásban részesülő személy felülvizsgálatát követően az ellátott rokkantsági ellátásra jogosult, az ellátás összegét az új szabályok szerint kell megállapítani, de azzal, hogy az nem lehet kevesebb a felülvizsgálatot megelőző hónapra járó ellátás összegénél. Az Mmtv. általános szabálya szerint ha a felülvizsgálat során a rehabilitációs hatóság megállapítja, hogy a minősítési kategória eltér a felülvizsgálatot megelőzően megállapított minősítési kategóriától (vagyis állapotváltozás következett be), akkor a megváltozott munkaképességű személyek ellátását az új minősítési kategória figyelembevételével állapítja meg. A megállapított ellátás összege az állapotjavulás kivételével nem lehet kevesebb a felülvizsgálatot megelőző hónapra járó ellátás összegénél. Vagyis ha állapotváltozás nem következett be, a korábbi ellátást kell továbbfolyósítani.

Ha viszont a komplex minősítés szerint állapotjavulást állapítottak meg a felülvizsgálat során az új jogszabályi környezetben, akkor a rokkantsági ellátás összege méltánytalan mértékben csökkenhetett a felülvizsgálat előtti ellátás összegéhez képest.

Az Alkotmánybíróság ezt a méltánytalanságot vizsgálta, és ezeknek az érintett személyeknek kívánt jogorvoslatot biztosítani azáltal, hogy felhívta az Országgyűlést az Mmtv. nemzetközi jogba ütköző, alaptörvény-ellenes kitételének új jogalkotási aktus révén történő kijavítására.

Éppen ezért különösen érthetetlen, miért nem cselekszik az Országgyűlés az Alkotmánybíróság felhívásának megfelelően, hiszen a meghozandó új törvényi rendelkezés csak szűk személyi körre terjedne ki, vagyis nem jelentene lényeges plusz terhelést a költségvetésnek.


 

 

K Küldés K Nyomtatás
Kérem, várjon... Kérem, várjon...