Ha személyes kérdése van a nyugdíjmegállapítással, a nyugdíj igénylésének optimális időzítésével, vagy hasonló témákkal kapcsolatban, akkor azt IDE KATTINTVA teheti föl nekem, hogy méltányos díjazás ellenében az Ön személyére szabottan, az ügyintézés során felhasználható jogszabályi hivatkozásokkal megválaszoljam.

A 24.hu cikkének bevezetője:

A Tisza Párt hatpontos nyugdíjrendezési csomagot tett le az asztalra. Nyugdíjszakértőt és egy nyugdíjasszervezet vezetőjét kérdeztük arról, mit szólnak a tervekhez. Abban egyetértenek, hogy fontos dolgokat tűzött zászlajára a Tisza, de finomításokat javasolnak, valamint hiányolják az átfogó nyugdíjkoncepciót.
 

Részletek a cikknek az általam adott interjú alapján készült részeiből:

Mint Farkas András a 24.hu-nak elmondta, pozitív, fontos, hogy foglalkoznak a nyugdíjasok, a kisnyugdíjasok problémáival. Tűzoltásnak tökéletes a csomag.

Farkas András hangsúlyozta, minden olyan dolognak örül, ami a kisnyugdíjasok helyzetét javítja, ám a nyugdíjas SZÉP-kártya juttatás neki eseti, egyszer intézkedésnek tűnik, ami nem garantált későbbre, akárcsak a kormány által most ősszel biztosított 30 ezer forintos nyugdíjas utalvány, és ugyanúgy nem pénzbeli juttatás, holott szerinte az sokkal egyszerűbb lenne.

Ráadásul nagyon sokba kerülne, a tiszások szerint 350–400 milliárd forintba, ezért nagyon át kell gondolni.

Egyetért azzal, amit több szakértő is felvetett: ha már ennyi pénzt szánnak rá, miért nem adnak inkább 14. havi nyugdíjat, amit aztán jogszabállyal körül lehet bástyázni?

Akár úgy is, hogy lengyel mintára maximált összegben járhatna a 14. havi juttatás (mondjuk az átlagnyugdíj összegét belőve, ami most 245 ezer forint). De a maximálást akár a 13. havi nyugdíjra is elképzelhetőnek tartaná. Politikai, kommunikációs szempontból is jobban eladható lenne szerinte a 14. havi nyugdíj – a Fidesznek is sokat segített a 2022-től visszavezetett 13. havi.

De ha a Tisza a SZÉP-kártyát preferálja, az is megoldás lehetne, ha minden évben garantálnák a nyugdíjas SZÉP-kártya juttatást, beépítve a költségvetésbe – tette hozzá.

Farkas András is támogatja a minimálnyugdíj 120 ezer forintra emelésének a tervét, mert a 17 éve változatlan, 28 500 forintos minimálnyugdíjat nagyon méltánytalannak tartja, még akkor is, ha a jelentősége már nem sok van a nyugdíjrendszeren belül, mert a friss nyugdíjak ennél magasabbak. 

Azt azonban szerinte is végig kell gondolni, hogy biztosan 120 ezer forintnál kell-e meghúzni a határt. Megemlítette, hogy a 120 ezer forint ma nagyjából a mélyszegénységi küszöbnek feleltethető meg (az ekvivalens mediánjövedelem 40%-a). Ha az ennél kisebb összegű nyugdíjakat felnyomják 120 ezer forintra, az egyfajta korrekciós emelésnek tekinthető, ez történt például a Gyurcsány-kormány alatt is, hogy felzárkóztassák a kisnyugdíjakat. Azon is el kellene gondolkodni szerinte, hogy a tervezett intézkedés miként fér össze a biztosítási alapú nyugdíjrendszer elvével. Hozzátette: ki kellene szűrni azokat, akik külföldről is kapnak nyugdíjat, illetve megnézni, hogy azzal együtt is 120 ezer forint alatt van-e a nyugdíjuk.

Farkas András támogatja, hogy emeljék a legkisebb nyugdíjakat, de szerinte kezelni kell a nyugdíjtorlódást, és nem elég 140 ezer forintig emelést adni, hanem lépcsőzetesen, egyre kisebb mértékben nagyjából 500 ezer forintig kellene folytatni, hogy kezeljék a méltánytalanságokat. Hozzátette: ez is nagyon sokba kerülne.

Véleménye szerint fix összegű, lépcsőzetes emelések helyett inkább százalékosan lépcsőzetes emelést kellene alkalmazni. Jelezte: a szolidaritási nyugdíjemelés azoknak segítene a legtöbbet, akiknek 15, 20, 30 vagy még több éve állapítottak meg nagyon alacsony nyugdíjat, ami azóta az emelések ellenére még jobban leszakadt a többi nyugdíjtól, és az érintettek egyre jobban elszegényedtek. Az is kérdés szerinte, hogy, aki nem fizetett rendesen járulékot, annak járjon-e emelés – vagyis hogy a potyautasokat kell-e segíteni.

Nagyon helyes, hogy a Tisza gondolt rá, hogy az alacsony nyugdíjúaknak segítsen, de finomítani kellene a javaslatot.

Farkas András a nyugdíjrendszer fenntarthatóságának kérdését hiányolta, az átfogó koncepciót a jövőre nézve, illetve ő is megemlítette, hogy a tervezetben nem esik szó a nyugdíjemelésről, pedig ma ez a nyugdíjrendszert legsúlyosabban érintő kérdés. Nyomatékosította: amíg csak inflációkövető a nyugdíjemelés, addig a rendszerbe be van építve a nyugdíjasok folyamatos elszegényedése.

A KSH idevágó statisztikájából is kiderül ez – évről évre romlik a nyugdíjasok reálpozíciója, ha a vásárlóerőt meghatározó aktív keresők jövedelme infláció felett nő, mint az utóbbi években szinte mindig. Tavaly például a nyugdíjak vásárlóértéke a keresetekéhez viszonyítva 6,4 százalékkal romlott, de a KSH adatai szerint volt olyan év is, amikor 9,2 százalékkal.

A teljes cikket ide kattintva olvashatja el.