Leszakadás és szétszakadás: az igazságos nyugdíjrendszer nyomában

Ha kérdése van a nyugdíjával vagy a nyugdíjnöveléssel kapcsolatban, akkor IDE KATTINTVA teheti azt föl, hogy méltányos díjazás ellenében az Ön személyére szabottan, az ügyintézés során felhasználható jogszabályi hivatkozásokkal együtt megválaszoljam.

Fontos részletek az elemzésemből:

Ha az infláció alacsony, miközben a nemzetgazdasági átlagbér növekedése magas, akkor a nyugdíjak inflációs emeléstől függő vásárlóértéke az aktív korúak keresetének vásárlóértékéhez képest folyamatosan zuhan, emiatt minden nyugdíjas a relatív elszegényedés csúszdáján siklik egyre lejjebb. Ráadásul Magyarországon nincs foglalkoztatói nyugdíjpillér, és a nyugati országokhoz képest erőtlen az önkéntes megtakarítások pillére is, ezért az állami nyugdíjrendszernek szinte kizárólagos szerepe van az időskori anyagi ellátás biztosításában - így egyértelműen kulcskérdés a nyugdíjemelés módszere.

Leszakadás és szétszakadás

A magyar nyugdíjemelés rendszere egyre több nyugdíjas szervezet szerint méltánytalan, több okból is:

- egyrészt csak az inflációtól függ, így egy növekvő gazdaságban gyorsuló tempóban leszakadnak a nyugdíjak az átlagkeresetektől, vagyis relatíve egyre inkább szegényednek a nyugdíjasok,

- másrészt egységes százalékos mértéke van, így a kisnyugdíjasok száz forintokban, a nagyobb összegű nyugellátásban részesülők viszont ezer és tízezer forintokban mérhető nyugdíjnövelésben részesülnek, emiatt egymástól is egyre inkább elszakadnak a nyugdíjas társadalom tagjai,

- harmadrészt az infláció számítása is sok tekintetben kételyeket ébreszt a nyugdíjas társadalom tagjai körében, hiszen az általuk érzékelt szubjektív infláció mértéke minden esetben magasabb a hivatalos nyugdíjas fogyasztói áremelkedés kimutatott mértékénél.

Miután a nyugdíjemelés mértékét a nyugdíjtörvény határozza meg, bármely változtatáshoz törvénymódosításra van szükség.

Ha a nyugdíjas társadalom e tekintetben valódi eredményt akar elérni, akkor egységesen kell fellépnie. A több mint kétmillió öregségi nyugdíjas mindegyike küldhetne például egy levelet az országgyűlési képviselőjének, amelyben követelhetné a nyugdíjemelés módszerének azonnali és radikális megváltoztatását annak érdekében, hogy a nyugdíjasok - azaz egy kétmilliós választói tömeg - évről-évre gyorsuló relatív elszegényedését a választott képviselőik haladéktalanul akadályozzák meg, mielőtt a magukra hagyott nyugdíjas választóik politikai büntetésben részesítenék őket.

KÉTMILLIÓ VÁLASZTÓ KÖZÖS ÉRDEKE, HOGY A NYUGDÍJUK NE ÉRTÉKTELENEDJEN EL - EZ A KÖZÖS ÉRDEK EGY NYUGDÍJAS SZÁMÁRA SOKKAL ERŐSEBB ÉS ÉLETBEVÁGÓBB, MINT BÁRMILYEN EGYÉB POLITIKAI MEGFONTOLÁS.

Ha a nyugdíjasok eredményt akarnak elérni, akkor itt az ideje, hogy a létszámában és közös érdekeik terjedelmében messze a legerősebb egységes választói tömegként fel is lépjenek a közös érdekeik védelmében.

A nyugdíjtörvény szerint az adott év novemberében pótlólagos nyugdíjemelésben részesülnek a nyugdíjasok, ha a KSH inflációs adatai alapján számított mérték legalább 1 százalékponttal meghaladná a januárban érvényes növelési százalékot. Ilyenkor az emelési különbözetet novemberben, januárig visszamenőleg megkapják a nyugdíjasok.

Ha a KSH által utóbb kalkulált emelés és a januári növelés közti különbség kisebb 1 százalékpontnál, akkor az egész évre felszorzott többletet egy összegben utalják a novemberi ellátásokkal együtt, és a havi különbözettel növelt összeg lesz a következő évi emelés alapja.

 Az átlagnyugdíj a nettó átlagkereset 2009-es 78 százalékáról 2020-ra 55 százalékra zuhant és a folyamat folytatódik.

A kicsivel több, mint 3900 milliárdos idei nyugdíjkassza alapján egyetlen százalékpontnyi növelés is közel 40 milliárd forintba kerül, vagyis 3%-os növelés több, mint 120 milliárd forintos kiadást jelent – ami beépül a nyugdíjak összegébe. 

Viszont az is teljesen igaz, hogy ha a nemzetgazdasági átlagbér a jelenlegi tempóban (évi 8-12% közötti mértékben) nő tovább, akkor a nyugdíjaknak a - csak inflációval korrigált - vásárlóértéke drámai mértékben zuhan az aktív korúak keresetéhez képest.

Egyszerű példa: ha minden évben 3%-kal nő a nyugdíj, miközben 10%-kal nő az átlagbér, akkor 100 forintra vetítve az első évben a nyugdíj 103 forintra, a kereset 110 forintra nő. A második évben a nyugdíj 103 x 1,03 = 106,09 forintra, a kereset viszont 110 x 1,1 = 121 forintra nő. Az első emelés utáni 7 forint különbség a második emelés után már a duplájára, 14,91 forintra nő, és így tovább, minden évben nyílik az olló.

EZT A HELYZETET KEZELNI KELL, S ERRE A KIZÁRÓLAG INFLÁCIÓS NYUGDÍJEMELÉS NYILVÁN NEM MEGFELELŐ MEGOLDÁS.

Más kérdés, hogy a 13. havi nyugdíj visszaépítésének folyamata jelentősen javít a nyugdíjasok helyzetén.

Ha a lépésenként visszaépülő 13. havi nyugdíj hatását éves tükörben nézzük, vagyis az adott évi plusz juttatást az adott évi nyugdíj 12 havi összegéhez viszonyítjuk, akkor azt láthatjuk, hogy gyakorlatilag visszaépül a vegyes indexálás révén történő nyugdíjemelés, hiszen minden heti plusz nyugdíj hatása olyan, mintha 2 százalékponttal emelné éves szinten a nyugdíjakat.

2024-től így minden évben az akkor esedékes inflációs emelésen felül további 8% emeléssel egyenértékű a 13. havi nyugdíj.

Persze az egységes százalékos mértékű inflációs emelés kapcsán említett szétszakító hatást a 13. havi nyugdíj visszaépítése drámai mértékben fölerősíti, miután mindenki a saját nyugdíja mértékében, felső összeghatár nélkül kapja a 13. havi nyugdíját. Mindez 2024-től egy teljes havi plusz összeggel, vagyis átlagosan 320 milliárd forinttal növeli majd minden évben a nyugdíjkiadásokat. (A nők kedvezményes nyugdíja is évente ennyibe kerül.)

A mai inflációs nyugdíjemelés egyrészt egyre inkább leszakítja a nyugdíjak vásárlóértékét a nemzetgazdasági nettó átlagkereset értékétől - ami a teljes nyugdíjas társadalom relatív elszegényedéséhez vezet -, másrészt a nyugdíjas társadalmon belül is gyorsan mélyíti a megosztottságot, szétszakítja egymástól a nyugdíjasokat. 

Természetesen az is igaz, hogy a nyugdíjrendszer csak egyetlen - bár nagyon fontos - tényező a méltó nyugdíjas élet biztosításában.

Az európai idősek számára majdnem minden tagállamban a nyugdíjak jelentik a fő jövedelemforrást, az időskori életszínvonal azonban egy sor olyan tényezőtől is függ, mint az ingatlanbirtoklás, a felhalmozott vagyon, a nyugdíjcélú megtakarítás, az egyéb ellátásokhoz (például lakhatási vagy fűtési támogatáshoz) és szolgáltatásokhoz való hozzáférés, illetve a nyugdíjasok számára is könnyen elérhető foglalkoztatási lehetőségek.

Alapvető tényező az is, hogy a nyugdíj lehetővé teszi-e a nyugdíjasok számára az életkor előrehaladtával óhatatlanul fokozódó egészségügyi, szociális szolgáltatási és tartós ápolási, gondozási igényeik megfelelő kielégítését.

A nyugdíjas életminőséget nemcsak pénzügyi összetevők befolyásolják, hanem - a családi kapcsolatok erőssége vagy gyöngesége mellett - az is, hogy a lakóhelyén milyen a közlekedés, milyen könnyű elérni az élelmiszerboltot, az orvosi rendelőt, a gyógyszertárat vagy a kórházat, mennyi idő alatt ér ki hozzá a mentő, van-e nyugdíjasok részére találkozási lehetőség, van-e bentlakásos idősellátó intézmény a közelben, és így tovább.

Mindazonáltal két és félmillió honfitársunkat szegényíti tovább évről-évre, ha nem változik a nyugdíjemelés módszere. Nem kellene megvárni, amíg a relatív jövedelmi csúszda alján a nyugdíjasok tömegei fájdalmasan becsapódnak a szegénység sivár földjébe.

A teljes cikkemet IDE KATTINTVA olvashatja el a Portfolio-portálon.