Ha személyes kérdése van a nyugdíj 2026-os megállapításával, az igénylés idei időzítésével, a nyugdíjemeléssel, a 13. havi vagy a 14. havi nyugdíjjal, a további várható nyugdíjas juttatásokkal, vagy hasonló témákkal kapcsolatban, akkor azt ide kattintva teheti föl nekem, hogy méltányos díjazás ellenében az Ön személyére szabottan, az ügyintézés során felhasználható jogszabályi hivatkozásokkal megválaszoljam.

Az Economx portálon megjelent cikk elemzi a Magyar-kormány eddig ismertté vált nyugdíjvállalásait, és ezek alapján egy érdemi nyugdíjreform érdekében szükséges további intézkedéseket. 

A cikk bevezetője:

Ígéreteikből ítélve számos, többnyire sávos nyugdíjemeléssel és további idetartozó lépésekkel készül a Magyar-kabinet az idősebbeknek: kérdés, hogy mindezek elegendőek lesznek-e, s mennyiben szorul további reformokra az állam részéről a nyugdíjpolitika összetett területe? Nyugdíjszakértők válaszolják meg és elemzik az alulfinanszírozott magyar nyugdíjszisztéma mélyreható, radikális pénzügyi forrásbevonást igénylő kihíváshalmazát.

A cikknek a velem folytatott interjú alapján készül részlete:

A eddig megismert vállalások tükrében a Magyar-kormány

- mindent megtart, amit az előző kormányzat már beépített a nyugdíjrendszerbe (13. és 14. havi nyugdíj, Nők40), és ezeken túl

- további érdemi intézkedéseket ígér (minimálnyugdíj 120 ezer forintra emelése, a 120 és 140 ezer forint közötti sávban plusz nyugdíjemelés, 140 ezer forint fölött közelebbről meg nem határozott differenciált nyugdíjemelés, 200 ezer forintos nyugdíjas SZÉP-kártya a 250 ezer ezer forintnál nem magasabb nyugdíjak mellé, 100 ezer forintos nyugdíjas SZÉP-kártya a 250 ezer forintnál magasabb, de 500 ezer forintnál nem magasabb nyugdíjak mellé).

A TISZA által vállalt érdemi minimálnyugdíj emelésnek egyértelműen az a célja, hogy 120 ezer forintnál kisebb nyugdíjat (és rokkantsági ellátást, de annak fedezetét az Egészségbiztosítási Alapban kell megteremteni) senki ne kaphasson Magyarországon. Ennél kisebb nyugdíjat jelenleg 225 ezer öregségi nyugdíjas kap, az ő számukra érdemi segítség lehet a nyugdíjuk 120 ezer forintra emelése.

A 120 és 140 ezer forint közötti sávban (125 ezer öregségi nyugdíj tartozik ide) vállalt 6-12 ezer forintos kiegészítő nyugdíjemelés túlzottan kisléptékű beavatkozás, ehelyett a teljes nyugdíjemelési rendszer átalakítása elengedhetetlen a nyugdíjak valódi értékállósága biztosításának érdekében. A helyzet nyilván további elemzésre szorul a TISZA szerint is, ezért is nem tisztázták a 140 ezer forint feletti nyugdíjak tekintetében vállalt "differenciált nyugdíjemelés" mibenlétét.

Ezeknek a vállalásoknak mindenképpen elhárítandó hiányossága a küszöbértékek (120, 140 ezer forint) mechanikus rögzítése, ezeknek a küszöbértékeknek minimum az inflációval, de méginkább az országos nettó átlagkereset növekedésének ütemével együtt kell mozogniuk, hogy ne értéktelenedjenek el az intézkedés hatásai a következő években.

Emellett a minimálnyugdíjat célszerűbb felhúzni a mindenkori mélyszegénységi határig (amely idén 140 ezer forint körüli érték, ez is évente változik), a kiegészítő nyugdíjemelést pedig a mélyszegénységi és a relatív szegénységi küszöbök közötti sávban (idén 140-180 ezer forint között, de ez is évente változik) végrehajtani.

A nyugdíjasok elszegényedését érdemben lassítani képes nyugdíjemelés azonban csak az emelési paradigma megváltoztatásával érhető el. A nyugdíjak keresetektől való leszakadása, vagyis a nyugdíjasok relatív elszegényedése minden olyan évben nő, amikor a keresetek gyorsabban nőnek, mint az infláció, márpedig az elmúlt másfél évtizedben minden évben ez volt a helyzet, még az elszabadult infláció két évében is alig volt kisebb a nettó keresetek nominális növekedésének az üteme, mint az infláció emelkedése. Ennek a helyzetnek a megoldására olyan években, amikor az országos nettó átlagkereset nominális növekedési üteme magasabb, mint az infláció emelkedése, vegyes indexálással kell a nyugdíjakat emelni, vagyis az infláció mértéke mellett a nettó keresetnövekedés mértékét is figyelembe kell venni a nyugdíjemelés százalékos mértéke meghatározásához. A modern nyugdíjemelési rendszerekben az infláció 100%-a mellett a reálkereset növekedés 20-50%-ával is emelik pluszban a nyugdíjakat.

A nyugdíjasok anyagi helyzetének javítását célzó intézkedések mellett további lépéseket is tervez a Magyar-kormány (időskorúak járadékának megduplázása, otthonápolási díjak másfélszeresre emelése, 20 ezer nyugdíjasotthoni férőhely létesítése). Mindegyik intézkedés indokolt, hiszen az időskorúak járadéka idén havi (!) 37 ezer és 59 ezer forint között alakul az életkortól és a családi állapottól függően, az ápolási díjakat pedig havi 51 ezer és 93 ezer forint közötti összegben folyósíthatják az ápolt hozzátartozó egészségromlásának, fogyatékosságának függvényében - ezek az összegek nyilvánvalóan nem képesek érdemben segítséget nyújtani a rászorulók számára, ráadásul még 10% nyugdíjjárulék is terheli ezeket a riasztóan alacsony segélyeket.

Az emelések költségvetési hatása csak mérsékelt lenne, viszont a 20 ezer idősotthoni férőhely létesítése más léptékben terhelné a költségvetést, de ez nem a nyugdíjkasszát, hanem az állami beruházásokat érintő tétel - és természetesen lehetséges, hogy államilag támogatott, de magánfinanszírozásban valósulnának meg az új idősotthoni férőhelyek. Az igény hatalmas, jelenleg több mint 50 ezren várnak az idősotthoni elhelyezés lehetőségére.

A Magyar-kormány végül, de nem utolsósorban célul tűzi ki a hosszan dolgozó férfiak korábbi nyugdíjba vonulási lehetőségének megteremtését a Férfiak40 program kidolgozása révén. A férfiak kedvezményes nyugdíja melletti legfőbb érv az lehet, hogy a várható élettartamuk jelentősen, közel négy évvel rövidebb, mint a nőké, így a férfiak a nyugdíjrendszer relatív vesztesei. Magyarország teljes lakosságának (9.604.000 fő) 48%-a férfi, ez az arány a 65 év feletti korcsoportokban 38,4%-ra csökken. 

A férfiak kedvezményes nyugdíjának a Nők40 mintájára történő bevezetése ennek ellenére a nyugdíjrendszer fenntarthatóságát veszélyeztető, kockázatos vállalkozás lenne. A megoldás mindkét nem számára a rugalmas nyugdíjba vonulás lehetőségének a megteremtése lehet - de ennek következménye az lenne, hogy a Nők40 a jelenlegi formájában megszűnne, mert a kedvezményes nyugdíjakat levonás terhelné: annyiszor 4-5% mértékű málusz, ahány évvel a 65 éves nyugdíjkorhatár betöltése előtt kezdődne a nyugdíj folyósítása. A nők javára ez esetben úgy biztosítható az alkotmányos pozitív diszkrimináció, hogy az ő kedvezményes nyugdíjukat kisebb mértékű elvonás terhelné. A TISZA célja a férfiak kedvezményes nyugdíja megteremtésére racionálisan csak ebben az összefüggésben vizsgálható.

A nyugdíjkassza idén meghaladja a hétezer milliárd forintot, jövőre - az új kormány plusz vállalásait is figyelembe véve - közelítheti a nyolcezer milliárd forintot. (Egy havi nyugdíj átlagosan 600 milliárd forint, és jelenleg három jogcímen is fut olyan juttatás, amit nem vagy csak részben támaszt alá járulékfizetés: a 13. havi nyugdíj, a fokozatosan beépülő 14. havi nyugdíj és a nők kedvezményes nyugdíja, amelyek önmagukban 1800 milliárd forintnyi plusz kiadást generálnak.)

Ez látszólag hatalmas összeg az állami költségvetésben, de tudni kell, hogy ennek ellenére a magyar állam kirívóan keveset költ a nyugdíjrendszerre, tekintve, hogy az Európai Unió huszonhét tagállama közül a huszonötödik helyre csúszott a nyugdíjakra fordított kiadások tekintetében. Ezt tükrözi az a szomorú statisztika is, hogy az Európai Unió tagállamai a saját GDP-jük átlagosan 10,9 százalékát fordítják a nyugdíjakra, míg Magyarország mindössze a magyar GDP 7,32 százalékát. Emiatt a magyar nyugdíjasok helyzetének javítására európai uniós kitekintésben bőven van tér, hiszen ha Magyarország csak közelítené az átlagos európai GDP arányt, akkor is közel háromezer milliárd forintnyi mozgástere nyílna plusz nyugdíjas juttatásokra.

Ehhez képest a Magyar-kormány eddigi bejelentései alapján a minimálnyugdíj emelése és a 120-140 ezer forint közötti nyugdíjak plusz emelése hozzávetőleg 205 milliárd forintba, a nyugdíjas Szép-kártya program 325 milliárd forintba kerülne, így ezek az azonnbal intézkedések várhatóan 530 milliárd forint plusz fedezetet igényelnének a nyugdíjkasszában.

A Szép-kártya program kapcsán érdemes megjegyezni, hogy nyugdíjasok helyzetét érdemben javítani sokkal hatékonyabban lehet a nyugdíjba beépülő pótlólagos nyugdíjemelés révén, mint kártyás különjuttatással. A nyugdíjas Szép-kártya vállalás teljesítéséhez szükséges legalább 325 milliárd forint plusz kiadás átlagosan 5 százalékpontos plusz nyugdíjemelést is finanszírozhatna. Ennek sávos megosztásával 250 ezer forintig például plusz 6 százalékponttal, 250 és 500 ezer forint között 4 százalékponttal lenne növelhető a nyugdíjemelés mértéke. Természetesen a küszöbértékeket ez esetben sem célszerű mechanikusan rögzíteni. E megoldás révén a kártyás juttatás logisztikája által megkövetelt évi akár tízmilliárd forintos tétel is megspórolható, illetve a nyugdíjemelés további növelésére lenne fordítható.

A Magyar-kormány a saját vállalásai megvalósításával egyidejűleg nem halogathatja a magyar nyugdíjrendszer évtizedes távlatokat átfogó korszerűsítéséről, fenntarthatóságának és méltányosságának növeléséről szóló társadalmi, szakértői és politikai vita megkezdését.

A legsürgősebb intézkedés azonban az állami költségvetés augusztusra ígért áttervezése során a nyugdíjemelési eljárás jelzett átalakítása lenne, hogy érdemben csökkenjen a nyugdíjas elszegényedés kockázata.

A teljes cikket ide kattintva olvashatja el.