Képes-e érvényesíteni az érdekeit a nyugdíjas társadalom?

Képes-e érvényesíteni az érdekeit a nyugdíjas társadalom?

2020. 01. 06.
Ezt az összefoglalót több, mint hat hónapja készítettem. Az összefoglalómban szereplő információk a megjelenéskor természetesen pontosak voltak, de mára a jogszabályi változások miatt módosulhattak. Kérem, ellenőrizze a téma megjelenését a friss posztjaim között is!

Miért nem lép föl egységesen a nyugdíjas társadalom a legsajátabb érdekei védelmében? Időről-időre néhány nyugdíjas szervezet megkísérel felszólalni, de lényegében visszhangtalan marad minden próbálkozás. Lehet-e változtatni ezen?

K Küldés K Nyomtatás

 

 

Ha Önnek személyes kérdése van a nyugdíjával kapcsolatban, akkor IDE KATTINTVA teheti azt föl, hogy méltányos díjazás ellenében az Ön személyére szabottan, az ügyintézés során felhasználható jogszabályi hivatkozásokkal együtt megválaszoljam.

 

 

1.

A nyugdíjas társadalom tagjainak száma meghaladja a kétmillió főt, az ország lakosságának egyötödét.

2030-ban már az összes magyar egynegyede lesz nyugdíjas. 

2050 után pedig már az egyharmada.

Az ország leghatalmasabb és még évtizedekig növekvő szavazóbázisát a 65 évesnél idősebbek adják.

Vagyis szavazói létszámukban már ma is képesek lennének a nyugdíjas társadalom érdekeinek maradéktalan érvényre juttatására.

Mi akadályozza  meg őket ebben?

2.

Hadd vezessem le a rendszeres nyugdíjemelés példáján, hogy mi a helyzet ma.

A magyar nyugdíjemelés rendszere egyre több nyugdíjas szervezet szerint rendkívül méltánytalan, több okból is:

- egyrészt a nyugdíjemelés csak az inflációtól függ, így a növekvő gazdaságban gyorsuló tempóban leszakadnak a nyugdíjak az átlagkeresetektől,

- másrészt egységes százalékos mértéke van, így a kisnyugdíjasok száz forintokban, a nagy nyugdíjasok viszont tízezer forintokban mérhető nyugdíjnövelésben részesülnek,

- harmadrészt az infláció számítása is sok tekintetben kételyeket ébreszt a nyugdíjas társadalom tagjai körében, hiszen az általuk érzékelt szubjektív infláció mértéke egyre inkább a sokszorosa a hivatalos fogyasztói áremelkedés kimutatott mértékének.

A nyugdíjas szervezetek megelégszenek néhány deklaráció eseti közzétételével, amely a legtöbb esetben még a sajtó ingerküszöbét sem képes átlépni, nemhogy a politikai döntéshozókét.

3.

Ennek legfőbb oka az, hogy e magányos kiáltások nem vernek visszhangot a nyugdíjasok kétmilliós táborában, elhalnak az érdektelenség, a közömbösség, a nemtörődömség öregkori csöndjében. Ha a követelések mögött nem morajlik a hatalmas tömeg, akkor anélkül elenyésznek, hogy bárki érdemben meghallaná őket.

A nyugdíjasok a jelek szerint még nem ébredtek rá, hogy az alapvető érdekeik - politikai, gazdasági, vallási, kulturális nézeteiktől teljesen függetlenül -  teljesen azonosak. 

Ezeknek a teljesen azonos érdekeiknek az érvényesítésére csak akkor van esélyük, ha egységesen lépnek föl.

4.

Lássuk a nyugdíjemelés példáját tovább.

Először is tudnunk kell, hogy a rendszeres nyugdíjemelés mértékét a nyugdíjtörvény (1997. évi LXXXI. törvény) határozza meg.

Így bármely változtatáshoz törvénymódosításra van szükség. 

Törvényt az Országgyűlés módosíthat.

Az Országgyűlés akkor módosít egy törvényt, ha többségi szavazással elfogadják a képviselők a módosító indítványt vagy egy új törvényjavaslatot.

Emiatt ha a nyugdíjas társadalom valódi eredményt akar, akkor a parlamenti képviselők többségét kell meggyőznie arról, hogy képviselniük kell  a nyugdíjasok érdekeit, mert ha ezt nem teszik, annak a jövőben súlyos következményei lehetnek.

Mi történne például akkor, ha a több, mint kétmillió öregségi nyugdíjas mindegyike egyidejűleg küldene egy levelet az országgyűlési képviselőjének, amelyben követelné a nyugdíjemelés módszerének azonnali és radikális megváltoztatását annak érdekében, hogy a nyugdíjasok - azaz egy kétmilliós választói tömeg - relatív elszegényedését a választott képviselőik haladéktalanul akadályozzák meg, mielőtt a magukra hagyott nyugdíjas választóik politikai büntetésben részesítenék őket.

Kétmillió választó tökéletesen azonos, közös érdeke, hogy a nyugdíjuk ne értéktelenedjék el, emellett a nyugdíjemelés ne járuljon hozzá ahhoz, hogy a nyugdíjasok közötti anyagi szakadékok még tovább mélyüljenek - ez a közös érdek a nyugdíjas társadalom minden tagja számára sokkal erősebb és életbevágóbb lehet(ne), mint bármilyen egyéb politikai megfontolás. 

5.

A nyugdíjasokról világszerte (nem csak nálunk) az a kormányzatok megítélése, hogy csak nagyon korlátozottan képesek az érdekeik érvényesítésére, így nyugodtan háttérbe szoríthatók (kivéve persze a parlamenti választások előtti néhány hónapot, amikor minden párt megpróbálja magához édesgetni az öregeket, hogy a választások után villámtempóban el is feledkezzen róluk).

Itt az ideje, hogy a létszámában és közös érdekeik terjedelmében messze a legerősebb egységes választói tömeg fel is lépjen az érdekei védelmében.

Nem elég panaszkodni és siránkozni, mert annak nem lesz foganatja. Vegyen elő minden nyugdíjas egy papírlapot, és írja meg néhány sorban a képviselőjének, hogy ideje komolyan vennie a nyugdíjasok kéréseit... 

 

 

 

K Küldés K Nyomtatás
Kérem, várjon... Kérem, várjon...