Hogyan menthető meg a magyar nyugdíjrendszer?

Hogyan menthető meg a magyar nyugdíjrendszer?

2022. 05. 30.

Az MNB nyugdíjrendszert érintő friss javaslatai közül áttekintem a nők kedvezményes nyugdíját, megvizsgálom a demográfiai fordulat hatásait, és azt is, hogy mi hiányzik az MNB vitairatából. A Portfolio-portálon megjelent elemzésem második része.

K Küldés K Nyomtatás

 

 

Ha kérdése lenne a nyugdíjával, a nyugdíj megállapításával, számításával, emelésével, növelési lehetőségeivel kapcsolatban, akkor azt IDE KATTINTVA tegye föl, hogy méltányos díjazás ellenében az Ön személyére szabottan, az ügyintézés során felhasználható jogszabályi hivatkozásokkal együtt megválaszoljam.

 

A Magyar Nemzeti Bank "Fenntartható egyensúly és felzárkózás 2022. május" címen közzétett javaslatcsomagja több módosítást is javasol a nyugdíjrendszerben és a nyugdíjcélú öngondoskodás piacán.

A javaslatok részben átfedésben vannak az MNB 2019-ben közzétett, 300 pontot tartalmazó versenyképességi programjában fölvázolt változtatási elképzelésekkel, részben új elemeket is tartalmaznak.

Cikkem első részét ide kattintva olvashatja a Portfolio gazdasági hírportálon. 

Cikkem e második részében áttekintem a nők kedvezményes nyugdíját, megvizsgálom a demográfiai fordulat hatásait, és azt is, hogy mi hiányzik az MNB javaslatából.

Részletek a cikkemből:

A gyermekvállalás nyugdíjrendszerben történő erőteljesebb elismerését célzó javaslatok között szerepel a Nők40 program demográfiai feltételekhez kötése. A talányos megfogalmazás nyilván arra utal, hogy a nők kedvezményes nyugdíja a gyermekek számától közvetlenül függjön, így feltehetően a gyermektelen nők nem igényelhetnének kedvezményes nyugdíjat, a gyermekesek pedig valamilyen gyermekszámtól függő bónusz/málusz tényezővel kapnák a Nők40-et.


A nők kedvezményes nyugdíját akkor igényelheti egy nő, ha megszerzett legalább 40 évi jogosultsági időt (amelyből alapesetben legfeljebb 8 év lehet a gyermeknevelésre tekintettel kapott ellátások folyósítási idejével szerzett szolgálati idő, vagyis legalább 32 évi szolgálati időt keresőtevékenységgel, azaz munkával kell megszerezniük). Az MNB javaslata ezt a kettős időfeltételét variálhatná úgy, hogy akinek nincs gyermeke, azt eleve kizárná az igénylők köréből - annak ellenére, hogy nagyon sok nő hosszú éveket tölthet a nagykorú hozzátartozójának ápolásával, amelyet nem lehet beszámítani a jogosító időbe, de ha azt egyébként megszerzi, legalább igényelheti a kedvezményes nyugdíjat. Ha a Nők40 a nők nyugdíjhelyzetének javítását célozza, akkor a gyermeknevelésen túl az idős, rászoruló rokonok ápolásának, gondozásának tipikusan női feladatát is el kell ismernie. És természetesen azok a nők, akik mindvégig keresőtevékenységet folytatnak, nagyobb mértékben járulnak hozzá a nyugdíjrendszer fenntartásához, így az ő esetleges kizárásuk e szempontból is súlyosan támadható.


A közeljövőben ezért valóban szükséges a jogosító idő követelményének növelése - legalább 3 évvel, hiszen a nők kedvezményes nyugdíja bevezetésének évében, 2011-ben 62 év volt a nyugdíjkorhatár, ami 2022-ben 65 évre emelkedett, és ezt a három éves emelkedést tükröztetni célszerű a jogosító idő hosszában is -, vagy bevezethetnek valamilyen korhatár előtti levonást (az európai nyugdíjrendszerekben jellemzően annyiszor 4-6%-kal kisebb a nyugdíj összege, ahány évvel a korhatár betöltése előtt veszik igénybe). Ez utóbbi megoldással ráadásul a férfiak előtt is megnyílhatna ismét a korhatár előtti nyugdíjazás lehetősége.


Az MNB szerint a demográfiai fordulat során évente 110 ezer újszülöttnek kell megszületnie, amelyből "nem engedhetünk". A javaslat természetesen támogatható, de egyrészt nem a jegybanki vagy a kormányzati akarattól függ a megvalósulása, másrészt 110 ezer újszülött sem állíthatná meg a magyar társadalom elöregedését és népességcsökkenését, hiszen évente átlagosan 130 ezren halnak meg.


Nem elég tehát, hogy csökken a lehetséges anyák száma, ráadásul a termékenységi arányszám is alacsony. Hiába az esetleges nagy igyekezet a termékenységi arányszám növelésére – a cél nagyjából egy évtizeden belül újra elérni a 2,1-es átlagot, ami a XXI. században meglehetősen valószínűtlennek látszó vállalkozás -, sokkal kevesebb nő még sokkal magasabb gyermekvállalási hajlandóság mellett sem képes szinten tartani az ország lélekszámát. És ugyan mitől lenne sokkal magasabb a gyermekvállalási hajlandóság? Már megszűntek az erre irányuló biológiai (magas halandóság, rövid várható élettartam) és gazdasági (földművelő nagycsalád) kényszerek, ezek miatt megszűnt az a korábban általános jelenség, hogy a nők 16-18 éves koruktól folyamatosan szülték és nevelték 5-6 vagy még több gyermeküket. Ráadásul a szomszédunkban szörnyű háború zajlik, ami nyilván nem erősíti a jelenben és a közeljövőben sem a gyermekvállalási szándékot.

Magyarországon 1983 óta minden évben sokkal kevesebb gyermek születik, mint a Ratkó-korszak gyermekei (1952-1956) és unokái (1973-1978) korosztályaiban. Évente kilencvenezer körül ingadozik a szülések száma (miközben ennél átlagosan közel negyvenezerrel, a pandémia éveiben viszont közel hatvanezerrel többen halnak meg minden évben, vagyis ennyivel fogy évente a magyar – csak demográfiai okokból).


A teljes cikket IDE KATTINTVA olvashatja el.

A cikk első részét IDE KATTINTVA olvashatja el.

K Küldés K Nyomtatás
Kérem, várjon... Kérem, várjon...