Hogyan ismétli magát a nyugdíjtörténelem?

Hogyan ismétli magát a nyugdíjtörténelem?

2020. 02. 25.
Ezt az összefoglalót több, mint hat hónapja készítettem. Az összefoglalómban szereplő információk a megjelenéskor természetesen pontosak voltak, de mára a jogszabályi változások miatt módosulhattak. Kérem, ellenőrizze a téma megjelenését a friss posztjaim között is!

Az utólagos tisztánlátás csalóka reflektorfényében megdöbbentő élmény fölismernünk, hogy a nyugdíjrendszer szerkezeti hibái az 1997-es reform, majd annak 2010-es annullálása és az időközi számtalan ad hoc módosítás ellenére ugyanazok maradtak.

K Küldés K Nyomtatás

 

Ha Önnek személyes kérdése van a meglévő vagy a jövőben esedékes nyugdíjával kapcsolatban, akkor IDE KATTINTVA teheti föl a kérdését, hogy méltányos díjazás ellenében az Ön személyére szabottan, az ügyintézés során felhasználható jogszabályi hivatkozásokkal együtt megválaszoljam.

 


A totál szívás korszaka: a rendszerváltozást követő évtized - avagy a rendszerváltozás valódi vesztesei a nyugdíjasok


Sokan emlékszünk még rá, hogy a rendszerváltozást közvetlenül követő években, az 1990-es évek elején-közepén a gazdaság mélyrepülésben volt, a foglalkoztatás és a munkajövedelem egyaránt zuhant, miközben az éves infláció gyilkos mértékűvé, két számjegyűvé vált, 34 százalékkal tetőzött 1991-ben, és 20 százalék fölött maradt egészen 1997-ig. Fájdalmas még belegondolnunk is abba, hogy mindez negyedszázada évről-évre a nyugdíjak vásárlóértékét az előző évi kétharmadára-háromnegyedére zsugorította.

A munkahelyek 30 százaléka elveszett az 1990-es évek elején. A GDP csak 2000-ben múlta felül az 1989-es szintet. A foglalkoztatottság zuhanása csökkentette a járulékfizetők számát, egyúttal drámai mértékben növelte a nyugdíjasok számát, mert a munkájukat elvesztők közül aki csak tehette, a korhatár előtti nyugdíjazásba vagy a rokkantnyugdíjazásba menekült. Ennek következtében a nyugdíjrendszer függőségi rátája, vagyis a nyugdíjasok számának és a járulékfizetők számának a hányadosa az 1989-es 51,4 százalékról 1996-ra már 83,9 százalékra ugrott. E folyamatok hatására 1994-ben a nyugdíjkiadások a korábbi 6-8 százalékról fölszáguldottak a GDP 10 százalékára, ami már kiverte a biztosítékot a nagypolitikában is.

A könnyebb ellenállás irányába rohanva a szökőárként emelkedő kiadási trendet először a kezdőnyugdíjak megállapítási szabályainak szigorításával próbálták megfordítani.

A cikk folytatását IDE KATTINTVA olvashatja el.

 

 

K Küldés K Nyomtatás
Kérem, várjon... Kérem, várjon...