Ha személyes kérdése van a nyugdíjával, a nők kedvezményes nyugdíjával vagy az özvegyi nyugdíjjal kapcsolatban, akkor azt ide kattintva fölteheti, hogy méltányos díjazás ellenében az Ön személyére szabottan, az ügyintézés során felhasználható jogszabályi hivatkozásokkal együtt megválaszoljam.

Részletek a Portfolio gazdasági hírportálon megjelent elemzésem első részéből:

Az Európai Unióban az állami nyugdíjkiadások 2040-ig átlagosan  0,4 százalékponttal nőnek (a GDP 11,7%-ára). Magyarországon jelenleg ennél három százalékponttal alacsonyabb a GDP-arányos nyugdíjkiadás, aminek egyik magyarázata az, hogy az átlagnyugdíj összege is alacsony az EU-átlaghoz képest, a másik pedig az, hogy Magyarországon a nyugdíjkiadások körében nem szerepelnek a korhatár előtti és a rokkantsági típusú ellátások. A nyugdíjkassza így is a legnagyobb kiadási tétel, a teljes magyar nyugdíjköltségvetés 2020-ban 3588 milliárd forint, 2021-ben 3915 milliárd forint, 2022-ben 4170 milliárd forint volt, 2023-ban pedig a megszaladt infláció miatt már 5554 milliárd forintra ugrott (ezt nem is tudja már fedezni a társadalombiztosítási járulék és a szociális hozzájárulási adó nyugdíjkasszát megillető része, 2022-ben 697 milliárd forint, 2023-ban - eddig - 1072 milliárd forint pótlólagos költségvetési előirányzat egészíti ki az adóbevételek terhére a nyugdíjbiztosítási alap bevételeit).

A konvergencia program szerint 2019 és 2070 között a GDP arányában a termelékenység növekedése 2,3%-ról 1,5%-ra csökken, szoros korrelációban a társadalom elöregedésével, amely szerint a 65 évesnél idősebb lakosság aránya a 2019-es 19,6%-ról a 2030-as 21,7%-on át a 2070-es 29,6%-ig nő (a demográfiai adatok ráadásul optimistább forgatókönyvet vesznek alapul, mint amely az öregedő és létszámában fogyatkozó magyar társadalom jövőjéről a tavalyi népszámlálásról szóló első gyorsjelentés adatai alapján fölvázolható).

Különös aggodalomra adhat okot, hogy a program szerint "a pénzbeli juttatások mérséklődnek a GDP arányában a dinamikus gazdasági növekedés gyors visszatérése miatt, a 13. havi nyugdíj visszavezetése ellenére is. A GDP százalékában mérve az összes társadalmi juttatás 1,4 százalékponttal mérséklődhet 2024 és 2027 között, és ezzel jelentős arányban járul hozzá az újraelosztási ráta csökkenéséhez." A kijelentést egyrészt árnyalja, hogy a gazdasági növekedés gyors visszatérése erős optimizmusnak tűnik a program saját gazdasági előrejelzései szerint is (a GDP várt növekedése idén 1,5%, 2024-ben 4%, 2025-ben 4,3%, 2026-ban 4,5%, 2027-ben 4,2% lenne), nem is említve, hogy a szakértői előrejelzések jellemzően nem osztják a kincstári optimizmust és lassúbb ütemű növekedést (idén akár visszaesést) prognosztizálnak, ráadásul a legutóbbi KSH jelentés szerint a recesszió már a nyakunkon van, hiszen 2023. első negyedévében a GDP 1,1%-kal kisebb volt, mint 2022. első negyedévében. A program - nyilván okkal - rendkívül visszafogottan számol az uniós forrásokkal is, ami tovább nehezítheti a gyors növekedés beindulását. Mindezek tükrében viszont az újraelosztási ráta csak úgy csökkenhet, ha az ellátások mértéke csökken - ez pedig összeütközésbe kerülhet a 2023-ra meghatározott öt fő költségvetési prioritással (a foglalkoztatás magas szintjének fenntartása, a rezsivédelem, a nyugdíjak reálértékének megőrzése, a családtámogatások további biztosítása, és  a fegyelmezett költségvetési politika folytatásával az adósságráta további csökkentése), és hozzájárulhat az öt fő célkitűzés közötti inherens feszültségek fokozódásához.

A teljes cikkemet a Porfolio hírportálon ide kattintva olvashatja el.