"Feláldozzuk" az öregeket a növekedés oltárán?

"Feláldozzuk" az öregeket a növekedés oltárán?

2020. 05. 25.
Ezt az összefoglalót több, mint hat hónapja készítettem. Az összefoglalómban szereplő információk a megjelenéskor természetesen pontosak voltak, de mára a jogszabályi változások miatt módosulhattak. Kérem, ellenőrizze a téma megjelenését a friss posztjaim között is!

Az idősebb korosztály a társadalom legfontosabb stabilizáló ereje, a családi összetartozás és az érzelmi intelligencia legfőbb forrása lehet. Az egyre népesebb idős rétegre társadalmi erőforrásként kell tekinteni. Interjúm a Boom magazinban.

K Küldés K Nyomtatás

 

Ha Önnek személyes kérdése van a nyugdíjával vagy a nyugdíjjogosultságával kapcsolatban, akkor IDE KATTINTVA teheti föl a kérdését, hogy méltányos díjazás ellenében az Ön személyére szabottan, az ügyintézés során felhasználható jogszabályi hivatkozásokkal együtt megválaszoljam.

 


„Feláldozzuk” az öregeket a növekedés oltárán?


 

Az utóbbi időben a médiában megjelent írásokban több helyen idéznek elsősorban nyugati, többek között USA politikusokat, akik azt a kérdést feszegetik, hogy milyen mértékben lenne szükség restrikciókra az idősellátás – akár pénzügyi, vagy szélső esetben egészségügyi - területén a gazdaság újraindítása érdekében. 

Tényleg itt tartunk, az idős korosztályt kellene „feláldozni” a jövő oltárán? Mi a helyzet itthon és milyen nemzetközi példákat érdemes tanulmányozni, hogy ezt a kérdést akár tízéves távlatban is megfelelően lehessen kezelni. Erről beszélgettünk dr. Farkas András nyugdíjszakértővel, a „Nyugdíjguruval".

„A jelenlegi vírus sújtotta válságos helyzetben nem az a kérdés, hogy ki áldoz fel kit, az egész világ került vészhelyzetbe. Az igazi dráma a gazdaság területén zajlik. A pandémiának a világ gazdaságára gyakorolt hatása súlyosabb lehet, mint amilyen a II. Világháborúé volt. Az egész világot behálózó termelési értékláncok eredményeként gyakorlatilag minden mindennel és mindenki mindenkivel össze van kötve. A világgazdaság működése a tőke, az áruk, a szolgáltatások, az információ és az emberek szabad mozgásától függ. Ha ebből a komplex szövedékből bármely szál tartósan fölfeslik, az rendkívül súlyosan érintheti, recesszióba taszíthatja az egész rendszert." – vázolja bevezetőkén a jelenlegi helyzetet Farkas András.

Az alapkérdésre térve köztudott, hogy a világ fejlettebb része – kivéve a folyamatos bevándorlás miatt az Egyesült Államokat – drámai gyorsasággal öregszik. Magyarországon 2030-ra a 65 évesnél idősebb emberek száma kétmillió százharmincötezerre, az akkori teljes lakosság közel negyedére  növekszik. Ma minden ötödik magyar, 2030-ban már minden negyedik magyar 65 évesnél öregebb lesz. 

A kormány a koronavírus járvány miatti veszélyhelyzetben a gazdasági válságkezelési csomagja részeként döntött a 13. havi nyugdíj 2021-től négy éven át történő fokozatos visszaépítéséről, amely így már 2024-től egy havi plusz összeggel, közel 300 milliárd forinttal növelné minden évben a nyugdíjkiadásokat. (Csak összevetésként: a nők kedvezményes nyugdíja évente ennél egy kicsit kevesebbe kerül.) A nyugdíjas társadalom ezek szerint a nyertesek közé kerül? 

„Aki ezt hiszi, az önbecsapásban él.” – jelenti ki a nyugdíjszakértő. 

"A folyó finanszírozású magyar nyugdíjrenszer jövőjét a gazdaság fejlődése mellett alapvetően négy kényszerítő tényező - a demográfiai, a foglalkoztatási, a kivándorlási és a versenyképességi helyzet - határozza meg. A koronavírus-pandémia mindegyiket megzavarja, bár remélhetőleg csak ideiglenes jelleggel. A veszélyhelyzet elleni védekezés eszközei azonban sokkal hosszabb távú hatást gyakorolhatnak a jövőre, mint maga a járvány. Ilyen eszköz a tizenharmadik havi nyugdíj is, ami rövid távon áldásnak, hosszabb távon átoknak bizonyulhat."

"Átlagosan a jelenlegi GDP 9%-a, 3600 milliárd forint teszi ki a nyugdíjkasszát. A kormány az EU részére megküldött konvergencia-programjában 2030-ra ezt az arányt mindössze 8,4%-ra prognosztizálja. A közel kétszázezer fővel növekvő nyugdíjas lakosság és a vállalt 13. havi nyugdíj beépítése mellett nem látszanak a nyugdíjfinanszírozás olyan biztos forrásai, amelyek elérhetővé tennék a GDP-arányos nyugdíjkiadás egy évtizeden belüli jelentős csökkentését, különösen akkor, ha tovább apadnak a társadalombiztosítás járulékbevételei, elsősorban a szociális hozzájárulási adó mértékének csökkentései miatt. Azt pedig meglehetősen merész feltételezni, hogy olyan gyors ütemben nőne a következő évtizedben a magyar GDP, hogy a 8,4%-ra prognosztizált nyugdíjkiadási arányszám abszolút összegben sokkal több pénzt jelentene az ellátások fedezetére a jelenlegi 9%-os aránynál."

"Ha az irreálisan magas GDP növekedés nem következne be, emellett arra sem lehet megalapozottan számítani, hogy  a külföldön dolgozó és járulékot ott fizető aktív munkavállalók több százezres létszámban hazatérjenek, ráadásul ilyen rövid távon a pozitív családpolitikai intézkedések mellett sem várható születésszám-robbanás, akkor a konvergencia-program nyugdíjkiadás csökkentési előrejelzése csak radikális nyugdíjkorlátozások mellett teljesülhet."


A Skonda Mária által velem készített interjú folytatását IDE KATTINTVA olvashatja el a Boom Magazin online portálján.

 

 

 

K Küldés K Nyomtatás
Kérem, várjon... Kérem, várjon...