Hadd vessen cigánykereket!

 Melyek ezek a társadalomrobbantó népesedési folyamatok?

1) Nagyon kevés gyerek születik. Évente 90 ezer alá csökkent a babák száma. Már eddig is hiányzik úgy egymillió gyerek - például a nyugdíjrendszer jövőbeni fenntartásához. Képzeld, ha lassan kétmillió hiányzik majd, pont akkor, amikor Te szeretnél nyugdíjat kapni...

2) 40 ezerrel többen halunk meg átlagosan egy évben, mint ahányan születünk: így aztán évente 40 ezer fővel fogy a magyar. (Alapmatek megy még? 25 év múlva egymillióval leszünk kevesebben! Na nem az öregek, hanem a fiatalok száma apad majd el, mint fáradt anyamellből a tej...)

3) A házasodási kedv gyakorlatilag eltűnt: évente alig 35 ezer házasságkötés történik, miközben a válások száma az egekbe szökik. (Ha egy fiatal pasi olvassa a statisztikát, már ettől elmegy a kedve, hogy frigyre lépjen szíve aktuális szerelmével.) A szülőképes korú nők közel kétharmada ma már nem él házasságban (húsz évvel ezelőtt pont ugyanekkora arányban házasságban éltek az akkori termékeny hölgyek). A házasságban pedig hagyományosan erősebb a gyermekvállalási kedv. Ráadásul azok a hölgyek, akik nem élnek házasságban, többségükben tartós párkapcsolatban SEM élnek, így aztán pláne nincs kedvük gyereket szülni. Majd ha jön az igazi, tőle hármat is szeretnék! Persze az igazi pont olyan ritkán jön, mint a herceg hófehér paripán. Így aztán nem születnek meg a vágyott gyerekek, s a reménybeli mama magányosan kiöregszik a szülőkorból. Szinglinek lenni csak temporálisan móka: tartósan – vacak állapot.

4) A babák közel fele már ma is házasságon kívül születik. Miért gond ez? Mert vagy hiányzik, vagy elmosódik a tartós apa-modell a kisgyermek számára, s ennek beláthatatlan következményei vannak hosszú távon az egész társadalomra. Találkoztál már elkényeztetett, kezelhetetlen, fegyelmezetlen mamakedvence iskolatárssal? Neadjisten ilyen főnökkel a munkahelyeden? Akkor tudod, miről beszélek. Apa nélkül nem jó felnőni. (Sok apával is pocsék.) Elharapóznak a látens szociopaták köröttünk. S persze ha pasik, ők is lelépnek majd, ha véletlenül gyereket csinálnak a jövőben. Ezt a modellt látták. Ördögi kör.

5) A Ratkó-nemzedék lányainak (a mai 35-40 éves nőknek) különösen sok gyermeket kellene szülniük, hiszen ők még sokan vannak. Ehhez képest a gyermekvállalási kedv a padlón van, a hajlandóság is csak ideologikusan létezik. Jelenleg ebben a korosztályban a nők körében 20 százalékos a gyermektelenség! (Érted? Ma minden ötödik termékeny hölgy gyermektelen!) Pedig ha ők kiöregszenek a szülőképes korból, utánuk csak termékenységi sivatag marad. Annyira kevés a Ratkó-lányunoka, hogy tőlük még akkor sem várható a nagy elosztó rendszerek működtetéséhez elegendő számú utód, ha éjjel-nappal szülnének. Persze nem fognak. Sőt.

6) A gyermekvállalási kedv drámai zuhanásához egy friss adat: az utóbbi negyven évben a szülőképes korú nők száma 11 százalékkal csökkent (mert a legtöbben a Ratkó-korszakban született hölgyek vannak, s az ő lánygyermekeik száma már kicsit kevesebb, hiszen fiúkat is szültek :-), ezzel szemben a születések száma 42 százalékkal szakadt be. Vagyis a termékeny korú nők gyermekvállalási hajlandósága foszladozik a magyar valóság viharaiban. Ez a hajlandóság nem erősíthető meg könnyedén: utoljára az 1975-ben bevezetett gyes ugrasztotta meg ténylegesen a születésszámot. Az én véleményem szerint akkor is csak azért, mert nagyon sokan éltek házasságban (Ratkó-nemzedék), akik hétfőn este (adásszünet) nem tudtak mit csinálni, hát jobb híján egymásra fanyalodtak (bocs :-) A most bevezetendő családtámogatási és anyasági eszközöktől (gyes melletti munkavállalás lehetővé tétele, gyed extra, családi adókedvezményrendszer kiterjesztése) se várjunk csodákat. Esetleg ha hétfőn újra teljes adásszünet lenne az összes TV-csatornán és minden idiotizmus-terjesztő drótnélküli kanálison...

7) Az édesanyák is egyre idősebbek az első gyermekük születésekor. Csak az ország legelmaradottabb vidékein, a mélyszegénységben élők körében (nem csak a romákról van szó!) elfogadott a nagyon fiatal lányok terhessége. A hölgyek átlagosan 28 éves koruk után (diplomások 31 éves koruk után!) szülik meg az első - és jellemzően az utolsó - gyermeküket. Száz éve a nők harminc éves korukra már befejezték a gyermekszülést, kétszáz éve szerencsések voltak, ha egyáltalán megérték ezt az életkort - nyolc-tíz gyermek kihordása után... Olyan tempóban változik a világ, hogy belefogyunk. Létszámban is.

8) Minél több gyermeked van, annál rosszabbul élsz anyagilag. Pont. Ráadásul nagyon kevesen engedhetik meg maguknak, hogy az anya sokáig otthon maradjon a gyermekével, mert éhenhalnak. Az egykeresős modell nem működik. Ez sem nagyon szítja a gyermekvállalás tüzét.

Mindezek eredményeként a mai huszonéves magyar nők 40 százaléka gyermektelenül, 60 százaléka pedig házasság nélkül élheti le az életét.

Azért ez elég rémisztő egy olyan tradicionális társadalomban (a miénkben), ahol elvben mindenki legalább két gyereket szeretne, s ahol a demográfiai propaganda a sokgyermekes családmodell felsőbbrendűségét harsogja.

A tények makacs dolgok: tartunk a nyolcmilliós Magyarország felé, ahol a lakosság harminc százaléka 65 évesnél idősebb lesz - akiket nem tud finanszírozni a zsugorodó létszámú fiatal és a kitartó középkorú generáció.

Szép új világra öregszünk, mindannyian. Jobb, ha elkezdünk végre gondolkodni.