Beteg ügy

Pedig ezer szempontból ezer szakértő vizsgálta már, milyen feltételeknek kell ahhoz teljesülniük, hogy az egészégügyi kiadások ne szálljanak az égig, az orvosok ne fecséreljék el a tehetségüket a bürokratikus betegküldözgetésben, a betegek között meg ne döntsön életről és halálról az, hogy hol laknak és milyen gazdagok vagy milyen nyomorultak.

Elemezték a német pontrendszert (járóbetegellátás elszámolása) és a hbcs - azaz humán betegségcsoport – rendszert (kórházi ellátás elszámolása), amely rendszerszerűen halandzsázásra kényszerítette az Országos Egészségügyi Pénztárral szemben az orvostársadalmat.

Az OEP ezerszer bemutatta, hogy könyvtárnyi jogszabály próbálja szabályozni az egészségügyet, s ebben a szabálytelevényben csak az ő laposfenekű rocsói képesek haladni; a szakminisztériumi szintről államtitkársággá lefokozott egészségügyi irányító szerv day&night bizonygatja, hogy igenis vannak protokollok és betegutak és valahol talán Isten is ott rejtőzik a város szélén a kórházban (ha hiszel a gyógyulásban, feltehetően tényleg nyugodtabb lelket lehelsz ki).

A számtalan jószándékú és a még kevésbé megszámlálható egyéb szándékú elemzés, táblázat, modell és istencsapása közben persze végképp elveszni látszik az, hogy végülis értünk szól a harang, nem a konvergenciáért vagy az államadósság csökkentéséért. A mi nyavalyás életünk – egészségünk, horribile dictu: boldogságunk - a tét.

Korábban sokat borongtam cikkeimben afelett, hogy bár magánbiztosítókat szidalmaznánk magyaros hevülettel a teszetosza kormányzati tényezők helyett, s azon szörnyülködnénk inkább, ahogyan ez ördögtől fogant rémfattyak a profit sátáni fegyverével kényszerítenék jobb munkára a betegellátó szervezeteket és gyorsabb gyógyulásra a papíron rémisztően lassan lábadozó betegeket.

A magánbiztosítók ugyanis nem magányos donkihóteként csatáznának az egészségügyi bürokrácia malmaival, hanem simán ledózerolnák őket, hogy átlátható legyen a csatatér. Na, ettől az érintettek feltehetően az egészségügyi reformok foszladozó tetemei mellett is még mindig olyigen be vannak csinálva, hogy a biztosító szót kiejtvén is füstölőket lóbálnak és nemzeti ördögűző szertartásért kiáltanak. 

Szerintem lassan megnyugtathatjuk a magyar népet szegényt: nem fog jobb körülmények között gyógyulni, hagyhatja ezt a labanc luxust másra. Minket kisnyugdíjas anyánk bizton ölben visz majd föl a gyógypadlásra. Persze csak (rém-)álmunkban. Szép álmokat, Magyarhon!