Nagyszülők éhséglázadása vagy új nyugdíjparadigma?

Nagyszülők éhséglázadása vagy új nyugdíjparadigma?

2016. 04. 07.
Ezt az összefoglalót több, mint hat hónapja készítettem. Az összefoglalómban szereplő információk a megjelenéskor természetesen pontosak voltak, de mára a jogszabályi változások miatt módosulhattak. Kérem, ellenőrizze a téma megjelenését a friss posztjaim között is!

Javaslatom egy új, egész Európára kiterjedő nyugdíjrendszerre, amely mindenben eltér a jelenlegi (és a jövőben egyre kevésbé fenntartható) folyó finanszírozású nyugdíjrendszertől.

K Küldés K Nyomtatás
Iratkozzon föl az ingyenes heti hírlevelemre, hogy időben értesüljön a nyugellátásokat érintő fejleményekről!

 

Az európai államok jellemzően az aktív kereső polgáraik munkajövedelmére kivetett, adók módjára behajtott speciális járulékok révén finanszírozzák a felosztó-kirovó típusú nagy elosztórendszereiket (nyugdíj esetében a generációk közötti újraelosztás csatornáját).

A vegyes rendszerekben a kötelező tőkefedezeti elemek felhalmozási finanszírozása ugyancsak az érintett aktív kereső polgárok munkajövedelmének százalékában meghatározott, többnyire állami kényszerek segítségével beszedett hozzájárulások révén történik.

A kulcselem minden kötelező alrendszerben a munkajövedelem típusú személyi bevételek járulékoltatása. És éppen ebben rejlik az összes probléma gyökere.

Megfelelő, fenntartható és biztonságos nyugdíjrendszer az eddigi megoldások fényében  egyszerűen – nem létezik.

Lehetséges-e más paradigma alkalmazása? Igen. De csak abban az esetben, ha megtervezzük az egységes páneurópai öregségi nyugdíjat a baby boomer visszhang-generáció 2030-as években kezdődő nyugdíjba vonulásáig.

Az alábbi paradigma-elemeket kell megváltoztatni:

1. A nyugdíj forrása nem a munkajövedelemre, hanem a fogyasztásra kivetett speciális európai nyugdíj forgalmi adó.

2. Ez a fogyasztási adónem minden árut és szolgáltatást egységes kulccsal terhel Európa minden államában. Az ebből fakadó mérsékelt inflációs nyomást a tagállamok európai gazdaságélénkítésre használhatják, egyúttal csökkenthetik költségvetési kitettségüket.

3. Ez a speciális forgalmi adó nem igényelhető vissza (eltérően az ÁFA-típusú hozzáadott-érték adóktól). Így a bevallása és nyilvántartása is rendkívül egyszerűvé és visszaélés-mentessé válik.

4. A forgalmi adó mint finanszírozási forrás jellege miatt a páneurópai öregségi nyugdíj nem munkanyugdíj (nem az aktívkori életszínvonal valamelyes nyugdíjaskori megőrzésére tesz kétségbeesett és reménytelen kísérletet), hanem európai polgári alapnyugdíj (a minimális életszínvonal fedezésére elegendő összegben).

5. Az életszínvonal teljes vagy részleges fenntartása érdekében választható kiegészítő nyugdíjmegoldásokat a tagállamok egységes ösztönzőkkel támogatják.

Az új paradigmára helyezett nyugdíjrendszer a fennálló nyugdíjígérvények kifuttatása és átcsatornázása után szükségtelenné teszi a fenntarthatatlan pay-as-you-go (Defined Benefit) rendszereket.

A munkajövedelmek járulékszerű terhelésén alapuló, a befizetés által meghatározott (Defined Contribution) kötelező tőkefedezeti rendszerek (és a hasonló logikát követő foglalkoztatói nyugdíjalapok) kötelező jellege – és ezzel az állami kötelezettségvállalás szükségessége –  megszüntethető. E megoldások is az egységes európai kedvezményrendszerrel támogatott magánnyugdíj-megoldások eszköztárába kerülhetnek.

Az európai államok e megoldás révén akkorra szabadíthatják fel magukat horribilis implicit nyugdíjígérvényeik alól, amikor a hasonló gondok a ma még egy generációnyi távolságra Európa mögött öregedő államokra teljes erővel lecsapnak.

Így Európa új esélyt kaphat, hogy visszaszerezze a világgazdaságban megtépázott pozícióit.

Tudom, hogy a felvázolt megoldás megtervezése, kivitelezése és új paradigmává csiszolása nem könnyű feladat. Annál azonban sokkal könnyebb, mint két évtizeden belül belesodródni a nagymamák éhséglázadása miatt kitört európai forradalmakba…

 
K Küldés K Nyomtatás
Kérem, várjon... Kérem, várjon...