Szépség és Szörnyeteg

Szépség és Szörnyeteg

Egyre többen egyre hosszabb ideig élhetünk nyugdíjasként: ez a Szépség. De nem tudjuk, hogyan teremthető az egyre hosszabb időskori élethez egyre több ember számára megfelelő anyagi fedezet: ez a Szörnyeteg. Szelídíthető-e ez a Szörnyeteg?

K Küldés K Nyomtatás

 

Ha személyes kérdése van a nyugdíjával vagy egyéb ellátásával kapcsolatban, akkor IDE KATTINTVA teheti fel nekem a kérdését, hogy azt jutányos díjazás ellenében az Ön személyére szabottan, az ügyintézés során felhasználható jogszabályi hivatkozásokkal megválaszoljam.

 


Szépség és Szörnyeteg,

avagy hogyan teremthető meg a hosszabb élet nagyobb költségeinek fedezete?


A magyar társadalom demográfiai öregedése közismert tény (például a 60 évesnél idősebbek már többen vannak, mint az öt évesnél fiatalabbak), az viszont kevésbé közismert, hogy hová vezethet ez az öregedési folyamat.

(1)

Egyrészt éppen ezekben az években nyugdíjkorúvá érik a Ratkó-generáció – az 1952 és 1956 között született nagy létszámú korosztályok -, s így sokkal több lesz a nyugdíjas Magyarországon, mint az előző években. Idén minden hatodik, 2030-ban viszont már minden negyedik magyar 65 évesnél idősebb lesz!

(2)

Másrészt a nyugdíjkor küszöbén várható további élettartam nálunk is sokkal hosszabb, mint az átlagember gondolná – jelenleg 21 év a hölgyek és 16 év a férfiak esetében, s e hosszú inaktív élettartam kétévente átlagosan egy hónappal tovább növekszik mindkét nem esetében. Így nem csak egyre többen, hanem egyre hosszabb ideig is nyugdíjas lesz a magyar.

És az összes fejlett állam lakója. Ötven éven belül pedig az összes többi állam ma még fiatal lakója is.

Nem csak a felmelegedés globális, hanem az öregedés is. Ez utóbbi biztosan az...

(3)

Harmadrészt történelmi mélypontra zuhan az ugyanebben az időszakban munkaképes korba lépő fiatalok száma – vagyis sokkal kevesebb lesz a járulékfizető. 

Ennek itthon az a legfőbb oka, hogy a Ratkó-generáció gyermekei nagyon nagy létszámban megszülettek ugyan (ők a 70-es évek közepén világra jött GYES-nemzedék), de az ő gyermekeik, vagyis a Ratkó-generáció unokái csak sokkal kisebb létszámban. A teljes termékenységi mutató drámaian romlott a hetvenes évek vége óta, jelenleg 1,4 – 1,5 között ingadozik a lakosságszám fenntartásához minimálisan szükséges 2,1 helyett. (Ez az arányszám azt mutatja meg, hogy egy termékeny életkorú hölgynek átlagosan hány gyermeke van.)

Így aztán a vázolt szomorú demográfiai jövőképet elképzelhetetlen mértékben tovább rontja majd 2040-2045 környékén a GYES-nemzedék nyugdíjba vonulása: ők alkotják az utolsó nagy létszámú évjáratokat Magyarországon (a legtöbben 1975-ben születtek). Utánuk dermesztő demográfiai jégmezőn araszolnak a szülők létszámánál sokkal kisebb létszámú gyermeknemzedékek. Akiknek fedezetet kell(ene) teremteniük a nagyszüleik és a szüleik sokkal nagyobb létszámú évjáratai nyugdíjának tartós fedezetére (járulékfizetéssel, szülőtartással és még ki tudja, milyen, a jövőben kiókumulálandó módon).

(4)

Negyedrészt a következő években és évtizedekben  nyugdíjkorba lépő emberek  jelentős része nem tradicionális alkalmazottként megy majd nyugdíjba, mint például a szüleink generációja, hanem egyéb, töredékes foglalkoztatási formákban dolgozóként, köztük 350 ezren például katás vállalkozóként, akik jövőbeni havi nyugdíja rendkívül alacsony lesz. Hasonlóképpen sanyarú állami nyugdíjra számíthat az a további egymillió dolgozó vagy vállalkozó, aki hosszú ideig minimálbérre vagy részmunkaidősként annak is csak a töredékére volt bejelentve.

Ez a magyar nyugdíjrendszer fenntarthatósága szempontjából örvendetes, az egyes nyugdíjas ember önfenntartása szempontjából viszont rémületes következményekkel jár majd.

Kinek a nyakába zuhan majd az aktív életében nyugdíjjogosultságot alig szerző emberek eltartása, támogatása, fenntartása? Persze, hogy a gyermekeik nyakába. Vagy az egyetlen gyermekük nyakába.  A kötelező szülőtartás egyáltalán nem lesz vicces egyik érintett számára sem, ha nem lesz más megoldás...

(5)

Ötödrészt a fogyasztói társadalom első nyugdíjasai a most és a közeljövőben nyugdíjba vonuló emberek lesznek, akik megszokott életszínvonalukat akár rettenetes áldozatok árán is megkísérlik majd fenntartani. Ki akarna kiszállni a kényelmes autójából, ki dobná el az okostelefonját, laptopját, wireless kapcsolatát, klímaberendezését, házimoziját – egyáltalán, ki adná fel élete nélkülözhetetlenné vált kellékeit?

Korábban jellemzően szegényen mentünk nyugdíjba, így nem tűnt fel, hogy nyugdíjasként is szegények vagyunk.

A jövőben viszont sokan jó anyagi körülmények között kezdjük időskori életünket, így az elszegényedés tragikus pénzügyi és pszichológiai csapdáit a legtöbben nem tudjuk majd elkerülni.

(6)

Az idősödés egyre inkább fölénk tonyosuló demográfiai cunamiját csak tovább gerjeszti az egészségügyi ellátórendszerek globális pénzügyi válsága, amely a fejlett társadalmak elöregedése miatt szintén megállíthatatlanul mélyül: egyre több, egyre idősebb ember egyre hosszabb ideig követel egyre hatásosabb, azaz egyre drágább egészségügyi ellátást, miután az orvostudomány fejlődése döbbenetes eredményekkel kecsegtet – hajmeresztő diagnosztikai és terápiás költségekkel.

(7)

A kérdés mindkét nagy, állami újraelosztásra épülő ellátórendszer – a nyugdíj és az egészségügyi rendszer - esetében ugyanaz: ki fizeti a révészt? Ki finanszírozza az időskori nyugellátást és az egészségbiztosítást, ha annak terhelése megállíthatatlanul növekedni fog?

Azt a kérdést föl sem merem tenni, vajon ki garantálja, hogy szabad polgárokként megőrizhessük a méltóságunkat idősen, betegen vagy rokkantan is?

(8)

A választ a hagyományos gondolkodásmód – a ma uralkodó pénzügyi paradigma – a kirovó-felosztó logikában keresi: az aktív korosztályokra (és munkáltatóikra) rójuk ki a nyugdíj- és egészségbiztosítási célú közterheket, majd ezeket arányosan felosztva fizessük ki a nyugdíjak és az egészségügyi ellátás költségeit. Ez a paradigma azonban a jövőben számtalan okból nem lesz eredményesen alkalmazható.

Ha nem lesz elegendő olyan aktív korú ember Magyarországon, akit hatásosan kötelezhetne az állam járulékfizetésre, akkor nem lehet járulékfizetéssel elegendő fedezetet teremteni az egyre több és egyre hosszabban élő idős ember számára.

De miért ne lenne elegendő aktív korú járulékfizető? 

A főbb okok a következők:

- mert a járulékfizető meg sem született – emiatt hiányzik majd több, mint félmillió járulékfizető a maihoz képest már 2030-ban is -, vagy

- mert külföldre ment és esze ágában sincs hazatérni – emiatt hiányzik további hatszázezer járulékfizető már most is -, vagy

- mert az elkövetkező években a hatalmas technológiai robbanások következtében annyira átalakul az egész ipari és hasonló termelő és értékteremtő tevékenység, hogy egyszerűen nem lesz szükség élő munkaerőre, azaz járulékfizetőre a mesterséges intelligencia, a robotizáció, az automatizáció, a digitalizácó, és még ki tudja, milyen új fejlemények miatt.

(9)

Mindezek miatt egyszerűen elkerülhetetlennek látszik, hogy mindenki, aki még nem nyugdíjas, rendelkezzék valamilyen  nyugdíjcélú megtakarítással. A nyugdíjbiztosítások körében elsődleges választás lehet sokak számára a Grawe hagyományos nyugdíjbiztosítása, különösen azoknak, akik számára a megtakarításuk biztonsága kiemelten fontos szempont.

 

 

 

 

K Küldés K Nyomtatás
Kérem, várjon... Kérem, várjon...