Összedőlhet-e a nyugdíjrendszer?

Összedőlhet-e a nyugdíjrendszer?

A Nők lapja 2018/39. száma az Idősek világnapja alkalmával demográfiai helyzetképet közöl, ennek kapcsán interjút készült velem "Összedőlhet-e a nyugdíjrendszer?" címmel. Ajánlom figyelmébe!

K Küldés K Nyomtatás

 

Összedőlhet-e a nyugdíjrendszer?

Vass Virág interjúja a Nők lapja 2018/39. számában

"Dr. Farkas András nyugdíjszakértőt kérdeztük arról, hogy milyen stratégiákat alkalmazhat az, aki pénzügyi tudatossággal készül a nyugdíjas éveire.

– A legjobb stratégia, hogy reméljük a legjobbakat, és készüljjünk a legrosszabbra. A nyugdíjrendszer összeomlásától nem kell tartani, mert az nem tud összedőlni. A felosztó-kirovó rendszer, vagyis amikor az aktív korúaknak kell megteremteni a mindenkori nyugdíjasok nyugdíjának fedezetét,  garantálja, hogy mindig legyen valamennyi pénz a rendszerben. A kérdés csak az, hogy mennyi ez a pénz, amit hány nyugdíjas között kell és milyen hosszú távon szétosztani. A nyugdíjak összege csökkenhet – a nyugdíjváromány mértékét kifejező elméleti helyettesítési ráta akár felére is zuhanhat –, mert nagyon érzékeny a rendszer a járulékfizetők létszámára, amely két ok miatt is egyre kisebb Magyarországon – de egész Európában is. Az egyik ok az, hogy, 2030-ra 28% körül lesz a 65 évesnél idősebb emberek aránya Magyarországon. Vagyis majdnem minden harmadik ember - tekintettel arra, hogy közben csökken az ország összlakosságának a létszáma - 65 évesnél idősebb lesz.

A másik ok a kivándorlás. A tartós külföldi munkavégzés ugyanis fájdalmas lyukat tud ütni a bevételi oldalon. Nemcsak nálunk, az egész régióban is. , Romániábólan már hárommillió embert szivattyúzott ki a Nnyugat, Ukrajna lassan kiürül, Lengyelországban dolgoznakik, miközben fél Lengyelország Németországban, Angliában. Egyebek közt emiatt is emelkedik a nyugdíjkorhatár. A horvátok most húzták föl 67 évre a nyugdíjkorhatárt, ahogyan a németek is, és nálunk sem le lehet sokáig tartani sokáig a 65 évet-öt, hisz 2030-ra, tehát 12 év múlva 510 ezer emberrel kevesebb lesz a járulékfizető, csak azért, mert nem született meg, míg . tTovábbi félmillió vagy a prognózisok szerint akár egy millió is külföldön vállal munkát, vagyis itthon nem fizet járulékot. Egy-másfél millió emberrel kevesebb lesz a járulékfizető, miközben az automatizálás, a robotika, mesterséges intelligencia miatt maga a munkaerőpiac is változik, az élő munka tömeges alkalmazására nem lesz szükség ekkora arányban. Tehát az a típusú finanszírozás, hogy a járulékot kivetjük az élőmunkára, nem fog működni. Rövid távon – tíz-tizenkétöt éven belül – nem lesznek óriási gondok a nyugdíjrendszer finanszírozásával, de utána veszélybe kerül.

– Milyen egyéni stratégiákat alakíthatunk ki?

– Az állam háromféle nyugdíj-előtakarékossági formát is jelentős személyi jövedelemadó-jóváírásban részesít. Az egyik a NYESZ, a nyugdíj-előtakarékossági számlaerződés, amelyet majdnem minden bank forgalmaz, nagyon jó ár-érték aránnyal. Egy hátulütője van, az ügyfélre hárul a döntés, hogy milyen értékpapírokat vásárol a számlájára. Aki ért a pénzpiacokhoz – nincs túl sok ilyen ember –, az kedveli ezt a megtakarítási formát, amire az adójóváírás 100 ezer forint lehet évente.

A másik lehetőség, amellyel jelen pillanatban is egymillió-egyszázezer ember él, az önkéntes nyugdíjpénztári tagság. Az éves befizetett díj húsz százalékát, legfeljebb 150 ezer forintot tud visszaigényelni adójóváírásként a pénztári tag. Az átlagos tagdíj, amit befizetnek, havi 5-6 ezer forint, de év végén, a nagyobb adójóváírás kedvéért, ez ki szoktak egészíteni, miközben a tagsági díjukhoz a munkáltatóik is jellemzően hozzájárulnak. Rugalmas, jó konstrukció, a számlák rendszertelen fizetés esetén sem szűnnek meg, abban a pillanatban, ha a pénztári tagnak van pénze, kedve, hozzá tud tenni. A munkáltatók kicsit nehezményezik, hogy jövőre  ez a munkáltatói hozzájárulás, amely eddig a személyi jövedelemadó törvényben úgynevezett egyéb meghatározott juttatásként kedvezőbben adózott, jövőre elveszíti ezt a kedvezményt és bérként kell adózni utána. megszűnik.

A harmadik lehetőség, amelyet adójóváírással támogat az állam –  az én személyes kedvencem – a nyugdíjbiztosítások. A Nemzeti Bank ajánlásai alapján egy speciális teljesköltség-mutatót dolgoztak rá ki a biztosítók, amelyek a fontos szerződéses információkat röviden, áttekinthetően, érthető nyelven fogalmazzák meg. Ennek következtében a nyugdíjbiztosítások aA legtranszparensebb befektetési termékek közé kerültek. Ez a piac is szépen muzsikál, közel 270300 ezer megkötött biztosítással.

A megtakarítások legesleglényegesebb tényezője azonban az idő. Nem az, hogy havonta mennyit teszek félre, még az sem olyan lényeges, mekkora a hozam a piacon. A lényeg, hogy mennyi ideig tudok rendszeresen félretenni. A magyar és nemzetközi tőke- és pénzpiacok úgy működnek, mint egy hullámvasút, minél hosszabb ideig teszek félre, annál többször vagyok fönt, annál többször vannak jó piaci napjaim.

– Csakhogy a legtöbb magyar háztartásban a havi megélhetés mellett nemigen van mód megtakarításra.

– Nyomós ellenérv, huszonöt éve találkozom vele. Tisztában vagyok vele, hogy egy negyvenéves, aki a párjával együtt aktív, gyerek is van, akit el kell tartani, szülő, nagyszülő, akit támogatni kell, mert pici a nyugdíjuk, milyen harapófogóban él. Csakhogy létezik a magyar jogrendszerben – és még további 18 európai államban – az úgynevezett kötelező szülőtartás jogintézménye, ami azt jelenti, hogy ha a szülő rászorulóvá válik idős kora vagy betegsége miatt, akkor a gyermeke bármekkora keresettel rendelkezzen is köteles szülőtartás jogcímén kiegészíteni a nyugdíját, vagy a felmerült költségeket, mondjuk, egy bentlakásos nyugdíjas otthonban kifizetni, ha azt a szülő nyugdíja nem fedezi. A szülő is perelhet is a tartás érdekében – ami egyelőre a legritkább esetben szokott előfordulni –, de ennél sokkal súlyosabb fenyegetés a nagykorú gyermek számára, hogy az ellátó intézmények, bentlakásos nyugdíjas otthonok a saját nevükben, közvetlenül is beperelhetik, is, ha a bentlakó nyugdíja, pontosabban annak a 80%-a nem elég ahhoz, hogy az ő havi térítési díját fedezze. Tehát ha negyvenévesen védem a gyerekemet, támogatom őt, neki veszek inkább lakást, azért keresek, hogy tanuljon, de nem kötök valamilyen nyugdíj-előtakarékossági szerződéstot –, akkor a kötelező szülőtartásból eredő terhet rá fogom lőcsölni, ugyanis az én nyugdíjkilátásaim 20-25 év múlva sokkal, de sokkal rosszabbak lesznek, mint a mai nyugdíjasoké. A rendszerváltozás után ennek a korosztálynak a nagy része elment a szürkegazdaságba, szép lassan tértek vissza az emberek minimálbérrel, a kataák, kiva, ekho intézménye segítette működtetni a vállalkozásaikat meg túlélni az életet. Csakhogy amikor elmegy nyugdíjba, rájön, hogy csupán a patyolat tisztán bejelentett minimálbérből számítják a nyugdíját. Körülbelül egymillió ember arra számíthat, hogy nemcsak a demográfiai folyamatok, a tartósan külföldön dolgozók miatt eleve sérülékeny rendszer problémái sújtják majd, hanem a saját jogosultságai miatt is egészen alacsony, néhány tízezer forintos nyugdíjra számíthat. Aki valóban gondol a gyermekei és a saját jövőjére, az a jelenben felmerülő igények miatt nem söpörheti szőnyeg alá a jövő gondját."

 

A Nők lapja e témában írt cikkét IDE KATTINTVA érheti el.

 

Ha nem akar lemaradni a nyugdíjakat érintő fejleményekről, iratkozzon föl a NyugdíjGuru News INGYENES heti hírlevelére!

 

 

 

 

 

 

K Küldés K Nyomtatás
Kérem, várjon... Kérem, várjon...