Fotó: Pixabay
A rémület arányszámai
Az Eurostat népesedési előrejelzése alapján 72 évre kell emelni a magyar nyugdíjkorhatárt? Vagy mégsem? Vagy ez sem elég? A magyar adatok elemzéséből veszedelmesen öregedő társadalom jövőképe bontakozik ki.
Az elmúlt hetekben kisebb pánikot okozott a nyári hírszegénységben fulladozó magyar sajtóban az a jelentés, hogy az Eurostat (az Európai Unió statisztikai hivatala) hosszú távú demográfiai előrejelzése alapján 2050-re hét évvel, 72 évre kellene emelni a magyar nyugdíjkorhatárt annak érdekében, hogy a nyugdíjrendszer fenntartható maradhasson.
A hír számos pontatlanságot tartalmaz, miközben a tényleges helyzet a magyar Központi Statisztikai Hivatal Népességtudományi Kutatóintézetének előrejelzése szerint valójában sokkal súlyosabb, mint az Eurostat előrebecslése szerint.
Az Eurostat jelentése a 2017. decemberi előrejelzések alapján készült, címe “Az EU lakossága – népesedési előrejelzések”, és semmilyen javaslatot nem tartalmaz a korhatár emelésére vagy bármely egyéb intézkedésre.
Azt megállapítja, hogy az EU lakossága egyes tagállamokban gyorsan, más tagállamokban lassabban csökken, néhány tagállamban viszont nő (a növekedés forrása azonban sehol sem a természetes népszaporulat, vagyis a termékenység növekedése, hanem a nettó bevándorlás).
Magyarország lakossága a jelentés szerint a gyorsan öregedők csoportjába tartozik, de néhány tagállamban – például a hozzánk egyébként adottságaiban hasonló Portugáliában - sokkal gyorsabb ez a folyamat.
A jelentés egyebek között ezekből az adatokból is számtalan függőségi rátát számol, s az ominózus 72 éves korhatárra utalás ezeknek a függőségi rátáknak a Portfolio gazdasági portál szakértői által elvégzett elemzéséből származik, akik azt keresték, milyen nyugdíjkorhatár mellett tartható a jelenlegi szinten a nyugdíj-költségvetés a gyorsan öregedő magyar társadalomban.
Érdekes, hogy most került megint elő ez a téma, ráadásul egy nem teljesen friss európai előrejelzésre hivatkozva, miközben a magyar valóságot sokkal élesebben tükrözi egy friss magyar statisztika, amely ráadásul törvényi mellékletet képez.
A 2020. évi költségvetési törvényhez ugyanis 50 éves demográfiai előrejelzést kellett csatolni, amely idén a KSH Népességtudományi Kutatóintézete népesség-előreszámításának 2018-as alapváltozata alapján készült, és a belőle kiolvasható adatok sokkal keményebb jövőre készíthetnek föl minket, mint az Eurostat jelentése.
A magyar jelentés szerint 2020-ban Magyarország lakossága 9 538 ezer fő lesz, közülük 1 942 ezer fő lesz olyan, aki betöltötte a nyugdíjkorhatárát. Vagyis a nyugdíjkorhatár felettiek aránya a teljes népességhez viszonyítva 20,4% lesz, konkrétabban: jövőre MINDEN ÖTÖDIK magyar öregebb lesz, mint 64 és fél éves.
Ennél sokkal súlyosabbá válik a helyzet 2040-re, amikor a magyar lakosság már csak 8 762 ezer fő lesz, és közülük 2 232 ezer fő lesz olyan, aki betöltötte az akkor (elvileg) 65 éves nyugdíjkorhatárát, vagyis 2040-ben a nyugdíjkorhatár felettiek aránya a teljes népességhez viszonyítva 25,5% lesz, konkrétabban: két évtized múlva már MINDEN NEGYEDIK magyar öregebb lesz, mint 65 éves.
A KSH előrejelzés ugyanis már 2050-ben csak 8 407 ezer fő magyarországi lakossal számol (az Eurostat szerint 2080-ban is közel 8,7 millióan leszünk), közülük 2,4 millióan lesznek öregebbek 65 évesnél, így az idősek aránya a teljes lakosságon belül már 2050-ben eléri a 28,5%-ot – vagyis kishíján MINDEN HARMADIK magyar lakos öregebb lesz 65 évesnél!
A magyar nyugdíjrendszer folyó finanszírozású, vagyis a kirovó-felosztó elvnek megfelelően a mindenkori aktív korosztályoknak kell a mindenkori nyugdíjak fedezetét megtermelniük.
A rendszer magyarországi születésének idején, az 1920-as évek második felében a 65 évesnél idősebbek aránya a teljes lakosság 5,4%-át tette ki. Nagyjából MINDEN HUSZADIK magyar volt idősebb 65 évesnél.
A rendszert ilyen arányokra tervezték…
Még 1950-ben is csak 6,81% volt ez az arány, 2000-ben már 14,61%, 2010-ben 16,74%.
A számok lehetnek unalmasak, lehetnek szárazak, lehetnek nehezen követhetőek. Legyinthetünk rájuk, szőnyeg alá söpörhetjük őket.
Elég azonban csak egyszer átéreznünk, milyen valóságos rémületet közvetíthetnek, ha a leendő nyugdíjas tömegek járandóságának finanszírozása a tét.