Miért sújtja a fiatal özvegyeket a nyugdíjrendszer?

Miért sújtja a fiatal özvegyeket a nyugdíjrendszer?

2016. 04. 27.
Ezt az összefoglalót több, mint hat hónapja készítettem. Az összefoglalómban szereplő információk a megjelenéskor természetesen pontosak voltak, de mára a jogszabályi változások miatt módosulhattak. Kérem, ellenőrizze a téma megjelenését a friss posztjaim között is!

A fiatalon megözvegyült asszonyoknak nagyon kicsi az esélye az özvegyi nyugdíjra. Mi ennek az oka?

K Küldés K Nyomtatás

 

 

Az özvegyi nyugdíjjal kapcsolatos társadalombiztosítási elvek tisztázatlanságáról és az ebből fakadó problémákról szinte soha nem hallani, miközben a NyugdíjGuru Facebook-oldalamra és a NyugdíjGuru-honlapomra ezrével ömlenek az ezzel kapcsolatos kérdések. (Emiatt írtam részletes összefoglalót az özvegyi nyugdíj feltételeiről, összegéről, a kérelem benyújtásának módjáról és az ezzel összefüggő számtalan kérdésről, amelyet itt olvashat el.)

Az özvegyi nyugdíj léte és szabályozása a múlt századi egykeresős hagyományos családmodellt tükrözi: azért kapott özvegyi nyugdíjat a nő, mert NEM ő volt a kereső a családban, így ha a családfenntartó férfi meghalt, az özvegye és gyermekeik elviselhetetlen anyagi helyzetbe kerültek a férj keresetének kiesése miatt.

Az egykeresős családmodellben a feleség saját jogon nem szerezhetett nyugdíjjogosultságot, hiszen nem dolgozott olyan munkaviszonyban, amivel nyugdíjjogosultságot szerezhetett volna. A saját nyugdíjra való jog csak a férfiak kiváltsága volt.

Miután a hagyományos családban a férj volt az egyedüli pénzkereső - ezáltal a nyugdíjra egyedül jogot szerző -, míg a feleség otthon volt a gyerekekkel és gondoskodott a családtagokról (mint klasszikus háztartásbeli a "gyermek, konyha, templom" szentháromságában), a pénzkereső férfi elhunyta esetén a kieső jövedelem legalább részbeni pótlására belépett a társadalombiztosítás és özvegyi nyugdíjat adott a túlélő házastársnak.

Ezért az alig száz éves múltra visszatekintő özvegyi nyugdíj rendszere eredetileg csak a saját jogon nyugdíjjogosultságot nem szerző, háztartásbeliként otthon a közös gyermekeket nevelő anya részére kívánt ellátást biztosítani a családfenntartó férj halála esetére akkor, ha a korábban a férje által eltartott özvegytől a saját jövedelem megszerzése társadalmilag egyáltalán nem volt elvárható, mert a saját munkaképessége (a gyereknevelésre, az egészségi állapotára vagy a saját életkorára tekintettel) jelentősen korlátozott volt.

A rendszer már születése idején sem adott özvegyi ellátást azoknak, akiktől (el)várható volt, hogy maguk szerezzék meg a megélhetésükhöz szükséges jövedelmet.

Ma a legfőbb gondot az okozza, hogy az özvegyek félreértik az özvegyi nyugdíjra való jogosultságuk indokát. 

 

Ugyanis a mai napig az égvilágon senki sem tisztázta eddig a nőkkel, hogy az özvegyi nyugdíj nem azért jár, mert meghalt a férjük.

Az özvegyi nyugdíj nem kockázati életbiztosítás, amikor a biztosító (ez esetben a TB) minden további feltétel nélkül azért fizet a haláleseti kedvezményezettnek (a túlélő feleségnek), mert a biztosított (a férj) meghalt.

Az özvegyi nyugdíj sokkal inkább emlékeztet a kötelező felelősségbiztosításra. Ez esetben a férj társadalmilag elvárt, jogszabályokban előírt kötelessége a család fenntartása, s ha ő kiesik, akkor a biztosító (ez esetben a TB) egy szorosan meghatározott időtartamon belül a férj helyett fizeti legalább részben tovább a családfenntartás költségeit, ha erre a túlélő házastárs, azaz az özvegy nő egyedül képtelen. A TB ez esetben is csak akkor áll helyt, ha a férj teljesítette a TB által előírt kötelezettségeit is (azaz járulékfizetéssel megfelelő szolgálati időt szerzett).

Az özvegyi nyugdíj csak arra a kockázatra nyújt (ideiglenes és részleges) fedezetet, hogy a túlélő feleség a férj halálát követően a tradicionális családmodell következtében nem képes önállóan eltartani magát és közös gyermekeiket.

 

Vagyis az özvegyi nyugdíj abban az esetben jár, ha a férj halálával megszűnő jövedelmet az özvegy - önhibáján kívül - nem tudja még részben sem pótolni, így mind a saját, mind a gyermekei megélhetése súlyos veszélybe kerül. A társadalombiztosítás özvegyi nyugdíjszolgáltatása kizárólag ennek a helyzetnek az enyhítését hivatott megoldani.

E logika alapján érthető meg, hogy az özvegyi nyugdíj rendszere miért zárja ki a fiatal özvegyek többségét (akiknek több, mint 10 évük van hátra a nyugdíjkorhatáruk betöltéséig) az özvegyi nyugdíj feléledéséből: az ő tekintetükben a jogalkotó szándéka szerint helytálló az a feltételezés, hogy képesek lesznek az önellátásra a gyász első sokkjának kiheverése után (amit viszont az ideiglenes özvegyi nyugdíjra való jogosultság az ő esetükben is elősegít).

A fiatal özvegyek közül (hacsak nem megváltozott munkaképességű, akinek az egészségi állapota legfeljebb 50%-os) csak azokat kedvezményezi a rendszer, akik legalább két árvát (illetőleg egy fogyatékkal élő vagy tartósan beteg árvát) nevelnek. E kisegítő szabály révén természetesen beszámít a gyermekszám és a gyermek egészségi állapota, akárcsak a nők kedvezményes nyugdíja esetében (emlékeztetőül: ott 5 vagy több gyermek, illetőleg egy súlyosan fogyatékos vér szerinti vagy örökbefogadott gyermek nevelése szükséges a gyermekneveléssel szerezhető hosszabb szolgálati időhöz - más kérdés, hogy a két rendszert a beteg gyermekek tekintetében célszerű lenne összehangolni, hiszen a nők kedvezményes nyugdíjához sokkal szigorúbb feltételt szab a jogalkotó e téren).

Az özvegyi nyugdíj rendszerének profán üzenete: ha fiatalon özvegyültél meg, akkor állj a lábadra és teremts önálló egzisztenciát - és lehetőleg menj férjhez újra.

Ismétlem: az özvegyi nyugdíj valójában csak arra a kockázatra nyújt (ideiglenes és részleges) fedezetet, hogy a túlélő feleség a férj halálát követően nem képes önállóan eltartani magát és közös gyermekeiket.

Ezért van csak három lehetséges oka az özvegyi nyugdíjnak (a tragédia közvetlen anyagi terheit vészhelyzeti segélyként enyhíteni hivatott ideiglenes özvegyi nyugdíj lejárta után), s az okok mindegyike azt tükrözi, hogy az özvegy saját munka- és jövedelemszerző-képessége a társadalom által is elismert módon lényegesen csökkent mértékű:

- öregség miatt (az özvegy betölti a rá irányadó nyugdíjkorhatárt),

- megváltozott munkaképesség miatt (az özvegy egészségi állapota legfeljebb 50%-os),

- gyermeknevelés miatt (az anya az elhunyt apjuk jogán árvaellátásra jogosult kiskorú vagy tanulmányaikat folytató, legalább két gyermekét neveli, illetőleg fogyatékos vagy tartósan beteg gyermekéről gondoskodik).

A rendszer a fenti három okból csökkent munkaképesség bekövetkezésére szigorú korlátot szab: az okok valamelyikének fenn kell állnia már a haláleset időpontjában, vagy attól számítva legkésőbb 10 éven belül be kell következnie. (A 10 év szigorú jogvesztő határidő, így akár egyetlen nap miatt is eleshet az özvegy az özvegyi nyugdíjra való jogosultsága feléledésétől...)

Az özvegyi nyugdíj mai feltételei is a fentieket tükrözik.

A gond csak az, hogy erről soha nem folyt társadalmi vita, soha nem vonták be a nőket az erről szóló jogszabályalkotási folyamatok előkészítésébe.

A túlnyomórészt férfi jogalkotók nyilván nem is tartották fontosnak az erről szóló kommunikációt és párbeszédet. Ilyen párbeszéd hiányában viszont az özvegyi nyugdíjra való jogosultsággal kapcsolatos (elsősorban női) várakozások jelentősen meghaladják a tényleges lehetőségeket.

Megoldás az lehetne, ha a hozzátartozói nyugdíjrendszer elkülönített járulékfedezetet kapna, de a hasonló törekvések már a baleseti járulék javaslata kapcsán is elvéreztek.

 

Természetesen a családszerkezet változásai, a nők tömeges munkába állása és a nemek egyenjogúsága miatt ma már nem csak a nők, hanem a férfiak is jogosulttá válhatnak az özvegyi nyugdíjra, ha teljesülnek az özvegyi nyugdíj feltételei.

Érdemes lenne az özvegyi nyugdíjjal kapcsolatos kérdésekről is érdemi társadalmi vitát lefolytatni, hogy megmenthessük a jövő (hölgy)generációi számára is az özvegyi nyugdíj lehetőségét - korszerű formában.

Minden házasságban vagy élettársi közösségben élő hölgy számára életbevágóan fontos, hogy elgondolkodjon ezekről a súlyos kérdésekről is. A nőknek négyszer-ötször nagyobb esélye van arra, hogy életük jelentős szakaszát - akár több évtizedes időtartamot - özvegyként töltsék...

Kérem, iratkozzon föl az ingyenes heti hírlevelemre, hogy időben értesüljön a nyugellátásokat érintő fejleményekről!
K Küldés K Nyomtatás
Kérem, várjon... Kérem, várjon...