Ha személyes kérdése van a nyugdíj összegének számításával, a nyugdíj lehetséges növelésével, a nyugdíja igénylésének optimális időzítésével, a nyugdíj inflációs emelésével vagy hasonló témákkal kapcsolatban, akkor azt IDE KATTINTVA teheti föl nekem, hogy méltányos díjazás ellenében az Ön személyére szabottan, az ügyintézés során felhasználható jogszabályi hivatkozásokkal megválaszoljam.

Lassítható-e az öregedés?

A Biblia szerint Mózes 120 évig élt, ez mindannyiunk számára reménykeltő példa lehet. A 120 éves élettartam persze évezredeken át csak vágyálom maradt. Ahogy nő az öregek száma, úgy nő viszont az öregedés lassítására irányuló kutatások támogatása is, és a XXI. századi új kutatások tükrében már egyáltalán nem puszta vágyálom a nagyon hosszú és akár mindvégig egészségben megélhető emberi élettartam, nem csak a néhány évvel eleve hosszabb ideig élő hölgyek, hanem a férfiak számára sem.

Az öregedés legújabb elméletei szerint az öregedés nem más, mint a genetikai információáramlást zavaró zaj, amely megzavarja a gének kifejeződésében megnyilvánuló élettani folyamatokat, vagyis minden időskori krónikus nyavalya közös oka a helyes információk zavarossá válásában keresendő.

Ennek következtében ha sikerül a zajkeltő, téves információkat kiiktatni, akkor az öregedés folyamata lassítható, akár meg is állítható.

Az öregedés e felfogásban gyógyítható alapbetegség, amelynek kezelésével az emberi életet fenyegető összes rettegett betegség (krónikus gyulladások, rák, szív-, ér- és légzőrendszeri betegségek, és így tovább) megelőzhetővé válik.

Az Öregedés Információs Elméletének (Information Theory of Ageing) kutatói szerint hiába találnánk meg például a rák általános gyógymódját, attól még simán belehalnánk valamelyik másik betegségbe, vagyis a várható élettartamunk alig módosulna.

Egészen más a helyzet, ha az alapbetegséget, azaz az öregedést tudnánk gyógyítani - és erre a téma kutatói szerint minden esélyünk megvan az elkövetkező évtizedekben.

A betegségek nemzetközi statisztikai osztályozási rendszerében (International Classification of Diseases for Mortality and Morbidity Statistics, 11th Revision) 2018 óta betegségként szerepel maga az öregedés, vagyis az öregedés lassítását, leállítását, visszafordítását célzó gyógyszerek fejlesztése zöld utat kaphat.

A gyógyszerjelölt molekulák közül öt is nagyon ígéretes, mindegyik a DNS-kifejeződést képes szabályozni, közülük kettőt a magyarok is jól ismerhetnek:

- a jelenleg kettes típusú cukorbetegeknek felírt metformint és

- a vörösborban is megtalálható resveratrolt, de mellettük

- az mTOR (mechanistic target of rapamycin)

- a NAD+ (nikotinamid adenin dinukleotid) és

- a sirtuin (silent information regulation proteins)

azok a varázsszavak, amelyek talán kinyitják az örök ifjúsághoz (vagy legalábbis a lassabb öregedéshez) vezető titkos tudományos átjárók ajtaját.

Az új paradigma szerint tehát az öregedés gyógyítható betegség, minden egyéb pusztító betegség forrása, amelynek gyógyításával bizonyítható, hogy az egészségben töltött emberi életnek nincs természeti törvények által kiszabott határa.

Ez az új paradigma nyilván éppen olyan nehezen nyer majd elismerést, mint az általános relativitáselmélet, hiszen nagyon sokan vallják - még az életkori előítéletek elleni küzdelem legfelkészültebb képviselői is -, hogy az öregedés nem javítandó hiba, hanem maga az élet ("ageing is living"), hozzátéve, hogy nem az öregedés a gond, hanem a hozzá tapadó előítéletek ("ageism", vagyis az életkori diszkrimináció, az édzsizmus).

Természetesen éppúgy helytállóak ezek a megállapítások, mint a Newton-féle gravitációs elmélet, de ahogyan azt az elméletet tágabb összefüggésbe helyezte az általános relativitáselmélet, úgy emelheti más szintre az öregedésről való gondolkodást a jelenség gyógyítható betegségként történő kezelése is, amely megalapozhatja az öregedés új narratíváját, amely szerint minden életszakasz azonosan értékes, így az öregkorunk is, különösen, ha ennek hossza - az öregedés mint gyógyítható alapbetegség kezelése esetén - akár több évtizedig is tarthat.

Addig is, már most a nyugdíjas szónak el kell vesztenie enervált, lemondó, feladást sugalló jelentését: a nyugdíjas nem nyugszik, hanem aktív, hozzáadott-értéket termelő, saját magát és szeretteit kiteljesítő életet él, amelynek során kamatoztathatja az élete során felhalmozott tapasztalati és érzelmi tőkéjét.

Az öregeket létszámukban és erejükben egyre növekvő társadalmi erőforrásnak kell tekintenünk - saját magukat is annak kell tekinteniük -, akik a családok mellett a munkahelyi közösségeket, a lakóhelyi közösségeket, és végsősoron az egész társadalmat képesek stabilizálni.

Csermely Péter rejtett hálózatokról írt könyvében (A rejtett hálózatok ereje - Mi segíti a világ stabilitását?) említ egy pontosan ideillő példát Rómeó és Júlia tragédiája kapcsán.

Ha a Capulet és a Montague nagymamik együtt kötögettek volna a helyi nagyi-klubban, az egyik nagyi óhatatlanul elpötyögte volna, hogy ez a Rómeó gyerek a Julis körül legyeskedik, mire a többi nagyi is tovább szőtte volna a pletyka fonalát, mígnem együtt sírtak volna, hogy ez a két gyönyörű unoka nem lehet egymásé, mert az apáik - a nagyik gyerekei - csak kardélre hánynák egymást. Nem tartott volna sokáig, amíg az egyik nagyi föláll, és határozottan kijelenti, hogy a Rómeó márpedig elveszi a Julist, és punktum. Ezután a nagyik kezelésbe vették volna megátalkodott fiaikat, és hamarosan hetedhétországra szóló lakodalmat csaptak volna a családok. Szegény Shakespeare meg kereshetett volna más témát.

És ez az öregedés új narratívájának a lényege: az öregek (a nagyik és dédik, hamarosan talán az ükszülők és szépszülők is) olyan család- és társadalomszervező erőt, tudást, érzelmi és gyakorlati tapasztalatot képviselnek, amely egyedülálló módon képes stabilizálni törékeny jövőbeni társadalmainkat.

Ha nem akar lemaradni a jelenlegi és a jövőbeni nyugdíjakat érintő fejleményekről, akkor ide kattintva iratkozzon föl az ingyenes heti hírleveleimre!