Egyre jobb lesz?

 
Matt Ridley kiváló angol szerző - korábbi kötetei közül kielmelkedően érdekes például  A sötét bábok királynője - könyvében a jólét evolúcióját elemzi. Szerinte egyáltalán nem kell félnünk a jövőtől. Az emberi nem fejlődése ugyanis drámaian és folyamatosan gyorsul, hiába érezzük úgy, hogy folyton küszöbön áll a világvége. 

Vajon miként lehetséges, hogy amíg visszatekintve MINDIG csak fejlődést látunk, előrenézve csak visszazuhanásra, sőt, tragédiákra számítunk?

Az elődeink lehet, hogy érintetlen természetben, de folytonos rettegésben, betegségben, nyomorban, a gyors halál körülményei között éltek. A rousseau-i idealistáknak (és mai zöld utódaiknak) halvány fogalmuk sem volt (van) arról, hogy napokig sem lettek volna (lennének) képesek élni a vadon körülményei között. 

Az emberi történelem az optimista olvasat szerint nem más, mint az egyre gyorsuló fejlődésünk - egyre kényelmesebbé váló életünk - történelme. A pesszimista olvasat szerint viszont a népirtások története ez, a kőbaltától az atombombáig. Maradjunk az optimista olvasatnál :-) 

Ha megijedünk attól, hogy a természeti környezetünk zsugorodik, akkor ne felejtsük el, hogy CSAK New Yorkban és Londonban több, mint TÍZMILLIÁRD különféle árucikk kapható - ez gazdagabb kínálat, mint az ökoszisztéma teljes kínálata az Édenkert idején…

Ma a bőség kosarából a legszegényebb is többet vehet, mint néhány száz évvel ezelőtt a fejedelmek (várható élettartam, egészség kilátások, utódnemzési lehetőségek, étkezési lehetőségek, utazási lehetőségek, higiéniás lehetőségek, mesterséges fény, fűtés, lakhatási körülmények, stb.) A legfontosabb: a legújabb kor kezdetéig bármikor bárki erőszakos halált halhatott - és ezen senki sem akadt fenn… A várható élettartam még 100 évvel ezelőtt is csak 46 év volt! A francia forradalom idején csak 35 év! A felvilágosodás napja fiatal (bár nagyon öregnek látszó) emberekre ragyogott, s ma hiába érezzük, hogy mintha új bealkonyulás szürkülete ereszkedne ránk - és ordas eszmék uszulnának újfent  minden irányból -, a mai kor összehasonlíthatatlanul világosabb, mint bármikor korábban!

Ennek kapcsán egy nagyon érdekes példa: mennyi mesterséges fényt vehettünk meg egy órányi átlagosan fizetett munkával?
Ie. 1750-ben mindössze 24 óra világosságot (szezámolaj-mécsessel)
1800-ban: 186 óra (faggyúgyertyával)
1880-ban: 4400 óra (kerozinlámpával)
1950-ben: 531.000 óra (izzólámpákkal)
2017-ben: 8,4 millió óra (kompakt fénycső, led és egyéb világítástechnikai csodák révén)

Vagyis 3771 évvel ezelőtt egyetlen napnyi, ma pedig 350 ezer napnyi mesterséges fényt kaphatunk 1 órai átlagosan fizetett munkánkért… Azaz 35 millió százalékkal nőtt 3771 év alatt a mesterséges fény előállítására vonatkozó képességünk. 35.000.000 százalékkal!  És pontosan ilyen arányban nőtt az összes többi életrevaló technikai, technológiai, termelési, tudományos képességünk.

Ebből is látszik: a gazdagság mértékegysége NEM A PÉNZ: hanem az IDŐ.

Mennyi időbe kerül dolgoznunk valamiért? Egy átlagos ember ma egy órai munkával 40 ezerszer annyi mesterséges fényt szerez, mint 200 évvel ezelőtt. Emellett telefonál, TV-t néz, streamel, közösségimédiázik, közlekedik, repül és tízezernyi más dolgot csinál, amit 200 éve még nem is tudtak, hogy létezik… És tízezernyi olyan dolgot csinál majd 20 év múlva, amiről még ma sem tudjuk, hogy létezni fog…

A prosperitás nem más, mint azon javak és szolgáltatások választékának, mennyiségének és minőségének növekedése, amelyeket ugyanannyi munkával megvásárolhatunk. Mindezt a munkamegosztás, a specializálódás tette lehetővé, amit viszont a kereskedelem tett lehetővé, amelynek viszont a legfejlettebb változata a globális kereskedelem. 

Vagyis minden olyan politikus, szakértő, vagy egyéb önjelölt próféta, aki az önellátást, a nacionalizmust, a bezárkózást hirdeti: az a prosperitás ellensége. A jólét ellensége. A mi ellenségünk. 

Az viszont 100%-ban bizonyított tény, hogy minél individuálisabb egy társadalom (azaz minél inkább az egyén határozhatja meg, hogyan él, miként él, kivel él, kivel szerelmeskedik, és így tovább), annál jobban élvezik az életet a polgárai. Jobb, ha szem előtt tartjuk ezt a történelmi tapasztalatot!

A jólét valódi forrása a találékonyság, az innováció, a termelékenység, mert CSAK így nőhet tartósan és külső források segítsége nélkül  a GDP. A jövőbeni jóléthez a kulcs ugyanaz, mint eddig: egymás munkájának, erőforrásainak és találmányainak egyre nagyobb mértékű fogyasztása a nemzetközi kereskedelem elosztórendszere révén (Leonard Read már 1958-ban megírta a klasszikus “Én, a ceruza” című esszéjét arról, hogy hány EZER ember egyesített kreativitása és munkája szükséges egyetlen grafitceruza előállításához: vagyis a kollektív elmét használjuk a termelés során).  A csoda: mindannyian csak egy PICIT teszünk hozzá a nagy egészhez. Az eredmény mégis szerteágazó fogyasztás. A prosperitás nem más, mint az önellátástól a kölcsönös függőség irányába való elmozdulás. Az önellátás: szegénység, visszaesés. A kereskedelem (kölcsönös függőség): gazdagság.

Ilyen gondolatok jegyében beszélgettem a Trend FM rádió Közeljövő című műsorának december 8-i adásában Érczfalvi András szerkesztővel. Ajánlom szíves figyelmébe :-)

A december 8-i műsort IDE KATTINTVA hallgathatja meg.