Áttörés a világ megértésében?

Az univerzum legalapvetőbb építőeleméről és alaptörvényéről az én hipotézisem, amit 2015-ben írtam le először, hogy a világegyetem alaptörvénye az információ mint legalapvetőbb építőelem csomósodásra törekedése.

Ez az oka minden egyébnek: az anyag, energia és az összes többi csak ennek az alaptörvénynek a következménye. 

A világegyetemet mindenekelőtt információ alkotja. Az információ hordozója az energia (világos energia: az az információ, amit ismerünk; sötét energia: az az információ, amit – még – nem ismerünk, vagy soha meg sem ismerhetünk a mi szerveződési szintünkön). 

Az emberi világ leghíresebb és legismertebb fizikai képlete, a tömeg-energia ekvivalencia képlete - E egyenlő m-szer c négyzet - hiányos: mind a tömeg, mind az energia csak az információ egy-egy sajátos megnyilvánulási formája. 

Amíg ezt nem vesszük figyelembe, soha nem hozhatjuk összhangba az általános relativitáselméletet a kvantummechanikával, így soha nem alkothatjuk meg a Nagy Egyesített Elméletet. Szerintem.

Az információ nem más, mint a komplexitás potenciálja: ahol ez nő, ott minden megnyilvánulási formája (világos és sötét energia, világos és sötét anyag) csökken; ahol viszont a potenciál csökken, ott minden megnyilvánulási formája nő (hiszen bennük fejeződik ki, beléjük alakul át az információs potenciál). 

A gravitáció folyamatosan változik az információ sűrűségének és rendezettségi szintjének függvényében: az univerzum különböző téridő-részleteiben ezért különböző erejű gravitáció hat. 

A gravitáció annál kisebb, minél nagyobb az információs potenciál (azaz minél sűrűbb és rendezetlenebb: minél inkább bármi lehet belőle). Amikor minden lehetséges - és még semmi sem valósult meg, ami korlátozhatná a rendelkezésre álló választási lehetőségek végtelenségét.

AZT HITTEM, amikor e gondolatokat 2015-ben leírtam, hogy magányos elmém konstrukciója ez a hipotézis.

Legnagyobb megdöbbenésemre a New Scientist 2017.02.04-i számában Anil Ananthaswamy tollából megjelent a Hidden Depths, azaz Rejtett mélységek című cikk, amelyben leírja:
Sean Carroll (California Institute of Technology, Pasadena) és Juan Maldacena (Institute of Advanced Studies, Princeton, New Jersey) egyaránt arra jutott: 

A világegyetem alapja az információ!

Claude Shannon már 1948-ban meghatározta az információ fogalmát, eszerint az információ mennyisége az entrópiájához kötött, vagyis a rendezetlenség fokához: minél nagyobb az entrópia, annál több az információ.

Carroll és Maldacena szerint a kvantumállapotokra jellemző összefonódás (entanglement) matematikai megoldásai arra mutatnak, hogy a világegyetem legalapvetőbb anyaga az információ…

A tudósok egyik hipotézise szerint a fekete lyukak közötti kvantum összefonódás, azaz entanglement teremti a komplexitás növelése révén a téridőt. 

E hipotézis bizonyítása során próbálják összebékíteni a kvantummechanikát és az általános relativitáselméletet, amely eddig senkinek sem sikerült.

Mi lehet a jelentősége a mindennapi életünkben ezeknek az elvont kozmológiai absztrakcióknak? 

Először Newton is, Einstein is, Planck is elvont modelleket alkotott, mégis ők határozzák meg a mindennapi életünket…

Csak egy példa: a saját testünkben benne él az egész történelem. Nem csak az embereké: az egész életé. Nem csak az életé: az egész világegyetemé. Ha a sejtjeinkben lévő többszáz-trilliónyi (az egyes után 17 nulla) atom beszélni tudna, mindent elmondhatnának az egész univerzumról!

És egy másik példa: a tényleges környezet frekvenciák holografikus kavalkádja- azaz információáramlás. Ebből a holografikus agy - az evolúciós kényszerek nyomán - csupán néhány fontos frekvenciát választ ki, és azokat az érzékszervek jeleként értelmezi. Vevőkészülékek vagyunk a frekvenciák tengerében, és amit kiszűrünk ebből a kavalkádból, az csak vékonyka szelete, szinte láthatatlan metszete a valóságnak.

Minél többet tudunk az információról mint a világegyetem legalapvetőbb építőkövéről, annál jobban érthetjük ezt a kavalkádot.