Több gyermekért több nyugdíj - cikkem a Világgazdaságban

2014. 09. 23.
Ezt az összefoglalót több, mint hat hónapja készítettem. Az összefoglalómban szereplő információk a megjelenéskor természetesen pontosak voltak, de mára a jogszabályi változások miatt módosulhattak. Kérem, ellenőrizze a téma megjelenését a friss posztjaim között is!
K Küldés K Nyomtatás

A Nyugdíj és Időskor Kerekasztal működése befejezésével egyidejűleg, öt évvel ezelőtt négyszáz oldalas tanulmánykötetet adott ki a nyugdíjrendszer reformjának lehetséges irányairól. Ez a tudományos igénnyel megírt és átfogó hatástanulmányokkal alátámasztott kötet a politikai nyilvánosság szempontjából mintha meg sem született volna. A Népesedési Kerekasztal idén májusban nyilvánosságra hozott ad-hoc javaslata viszont nagyobb nyilvánosságot kapott, mint egy jegesvödrös kihívás... Nehéz persze megjósolni, mitől lesz ragadós egy mém, mégis ijesztő látni, hogy egy elnagyolt ötlet ekkora hullámokat kelthet a köztudatban.

A javaslat szerint azoknak, akik legalább két gyereket felneveltek - feltéve, hogy e gyerekek legalább középszintű iskolai végzettséget szereztek (vagyis nem a mélyszegénységben élő és a halmozottan hátrányos helyzetű kisebbségi családokból származnak) -, magasabb nyugdíjat kell kapniuk, mint azoknak, akik ezt a kétgyermekes, középfokús minimumfeltételt nem teljesítették. Az ilyen gyermekek felnevelését természetbeni járulékfizetésnek kell tekinteni (ebből következően a csak általános iskolai végzettséget szerzett gyermekek felnevelése nem számítana természetbeni járulékfizetésnek). A jelenlegi - keresőtevékenységre alapozott - járulékfizetési elv nem változna lényegesen, hangsúlyozzák a javaslat gazdái, csak kiegészülne a gyerekek kapcsán járó, nagyon emberi bónusz-málusz rendszerrel.

A Ratkó-korszak rossz emlékű gyermektelenségi adóját persze nem hivatkozzák a Népesedési Kerekasztal szakértői, inkább előszeretettel emlegetik a mai rendszerbe beépített "gyermekességi" adót, vagyis azt, hogy aki gyermeket nevel, az ennek magas költségei miatt nem tud annyi járulékot fizetni, mint a gyermektelen vagy kevesebb gyermekű.

Eltekintve most attól a nem mellékes ténytől, hogy

- a közteherviselő lakosság eleve optimalizálni próbálja az adó- és járulékfizetési kötelezettségeit, ha teheti, vagyis a lehető legkisebb terhelést akarja elérni (talán nem véletlen, hogy milliós nagyságrendű a minimálbér után adózó és járulékot fizető honpolgáraink száma),

- aki nem tudja ilyen módon optimalizálni a közterheit, viszont a többgyermekes célcsoporti családok fenntartói közé tartozik például közalkalmazottként, köztisztviselőként, közszolgálati tisztviselőként vagy a köz hasonló szolgájaként, esetleg nagyvállalati közép- vagy felsővezetőként, az eleve igénybe veheti a családtámogatási rendszer e rétegre optimalizált elemeit, elsősorban a családi adó- és járulékkedvezményt,

- a friss termékenységi trendeket kivetítve fennáll a nagyon erős veszélye annak, hogy a mai huszonéves lányok 40%-a gyermektelen lesz,

a középfokon kiképzett kétgyermekre épített bónuszrendszer akár működőképes is lehetne, ha nem lenne a jelenlegi DB (defined benefit) pay-as-you-go (azaz jogosultság/járadék-meghatározott felosztó-kirovó) elv mindenképpen halálra ítélve egy megállíthatatlanul öregedő társadalomban.

A rendszer a javaslat szerint csak a 35. életévüket be nem töltött személyekre - akiknek legalább 30 éve van hátra a nyugdíjkorhatáruk betöltéséig - vonatkozna.

Mielőtt bárki belefeledkezne a javaslat elemzésébe, gondolkodjunk el egy pillanatra. Mi lesz pontosan 30 év múlva? A 2040-es évek derekán éppen összeroppan a TB öregséginyugdíj-rendszere, mert az utolsó nagy létszámú magyar korosztály, az 1970-es éve derekán született gyes-nemzedék is eléri a nyugdíjkorhatárt, s utánuk csak demográfiai sivatag húzódik generációkon át  (legalább egymillió meg nem született magyar gyermekről, a Ratkó-dédunokák és -ükunokák hiányzó nemzedékeiről van szó).

Nézzük innen a Népesedési Kerekasztal javaslatát, így talán jobban látszik a jószándék. Vagyis fogjunk össze, és szülessen SOS egymillió gyermek, akik 30 éven belül járulékfizetővé válnak Magyarországon, különben a mai nyugdíjrendszernek annyi. (A kormány szerint 2030-ig nincs szükség változtatásra a rendszerben, mert addig biztosítva van a nyugdíjak kifizetése és a nyugdíjalapok működése. Köszönettel, mi van 2030 után? Nyilván utána nincs biztosítva a nyugdíjak kifizetése, mert nincs, aki fizesse a megugrott létszámú nyugdíjas társadalom nyugdíjának fedezetéül szolgáló járulékokat.)

Ha a 30 év múlva óhatatlanul bekövetkező események tükrében nézzük, akkor e középfokonképzett-kétgyerekfüggő-nyugdíjjavaslat nem más, mint előzetes politikai szonda arra vonatkozóan, hogyan lehet majd lenyomni az elkerülhetetlen nyugdíjcsökkentést a későbbi nyugdíjjogosultak torkán. Igen alkalmas lehet a gyermektelenek, a kevésgyermekűek és az alacsonyképzettségű-sokgyermekűek kiűzetése és kirekesztése a zsugorodó nyugdíjparadicsomból, hiszen a fene se fogja sajnálni őket. Egy részük a Lajtától nyugatra megszerzett nyugdíjjogosultságait és a nyugdíjelőtakarékosságuk gyümölcseit élvezi majd úgyis, a nyomorult többség meg úgysem szerez nyugdíjjogosultságot (ahhoz ugyanis legalább 15 év szolgálati idő kellene, bejelentett keresőtevékenységből). Semmit nem vesztünk a réven, de nyerhetünk a vámon. Csak Ágnes asszony szelleme ne kísértene...

 

(Megjelent a Világgazdaság 2014.09.23-i számában)

K Küldés K Nyomtatás
Kérem, várjon... Kérem, várjon...