Indokolható-e az özvegyi nyugdíj létjogosultsága a 21. században?

Az egykeresős tradicionális családmodellben - ahol tartós házasságban él a férj és a feleség meg a legalább három gyerek, és ahol a férj az egyedüli pénzkereső, akinek a feladata a család eltartása, míg a feleség otthon van a gyerekekkel és gondoskodik a családtagokról (htb a "gyermek, konyha, templom" szentháromságában) -  a feleség saját jogon nem szerezhetett nyugdíjjogosultságot. A saját nyugdíjra való jog csak a férfiak "kiváltsága" volt. 

Ezért az alig száz éves múltra visszatekintő özvegyi nyugdíj rendszere eredetileg

- csak a saját jogon nyugdíjjogosultságot nem szerző, háztartásbeliként otthon a közös gyermekeket nevelő anya részére kívánt ellátást biztosítani

- a családfenntartó férj halála esetére akkor, ha

- a korábban eltartott özvegytől a saját jövedelem megszerzése társadalmilag egyáltalán nem volt elvárható, mert a saját munkaképessége (a gyereknevelésre, az egészségi állapotára vagy a saját életkorára tekintettel) jelentősen korlátozott volt.

A rendszer már születése idején sem adott özvegyi ellátást azoknak, akiktől (el)várható volt, hogy maguk szerezzék meg a megélhetésükhöz szükséges jövedelmet.

A gond az, hogy az égvilágon senki sem tisztázta eddig a nőkkel, hogy az özvegyi nyugdíj nem azért jár, mert meghalt a férjük.  

Az özvegyi nyugdíj nem kockázati életbiztosítás, amikor a biztosító (ez esetben a TB) minden további feltétel nélkül azért fizet a haláleseti kedvezményezettnek (a túlélő feleségnek), mert a biztosított (a férj) meghalt.

Az özvegyi nyugdíj sokkal inkább emlékeztet a kötelező felelősségbiztosításra:

- a férj társadalmilag elvárt, jogszabályokban előírt kötelessége a család fenntartása, s ha

- ő kiesik, akkor

- a biztosító (ez esetben a TB) egy szorosan meghatározott időtartamon belül a férj helyett fizeti legalább részben tovább a családfenntartás költségeit, ha

- erre a túlélő házastárs, azaz az özvegy nő egyedül képtelen.

- Ezt is csak akkor, ha a férj teljesítette a TB által előírt kötelezettségeit is (azaz járulékfizetéssel megfelelő szolgálati időt szerzett).

A kötelező felelősségbiztosítás eredetileg Réti Jánostól származó példája talán érthetőbbé teszi az özvegyi nyugdíj alapszerkezetét:

- a "szerződés" biztosítottja a férj (az ő halála váltja ki a biztosító, azaz a TB szolgáltatását),

- aki egyúttal fizeti a szerződés díját (azaz járulékfizetéssel megfelelő szolgálati időt szerez), míg

- a "szerződés" haláleseti kedvezményezettje az az özvegy, aki azzal a feltétellel lehet kedvezményezett, hogy

- családjogi státusza megfelelő (azaz feleség) és

- saját munkaképessége - a család ellátásának a férje halálát követően már egyedül rá háruló kötelezettségei, vagy egészségi állapota, vagy életkora miatt - korlátozott.

Az özvegyi nyugdíj tehát valójában csak arra a kockázatra nyújt (ideiglenes és részleges) fedezetet, hogy a túlélő feleség a férj halálát követően a tradicionális családmodell következtében nem képes önállóan eltartani magát és közös gyermekeiket.

Ezért van csak három lehetséges oka az özvegyi nyugdíjnak (a tragédia közvetlen anyagi terheit vészhelyzeti segélyként enyhíteni hivatott ideiglenes özvegyi nyugdíj lejárta után), s az okok mindegyike azt tükrözi, hogy az özvegy saját munka- és jövedelemszerző-képessége a társadalom által is elismert módon lényegesen csökkent mértékű:

- öregség miatt (az özvegy betölti a rá irányadó nyugdíjkorhatárt),

- megváltozott munkaképesség miatt (az özvegy egészségi állapota legfeljebb 50%-os),

- gyermeknevelés miatt (az anya az elhunyt apjuk jogán árvaellátásra jogosult kiskorú vagy tanulmányaikat folytató, legalább két gyermekét neveli, illetőleg fogyatékos vagy tartósan beteg gyermekéről gondoskodik).

A rendszer a fenti három okból csökkent munkaképesség bekövetkezésére szigorú korlátot szab: az okok valamelyikének fenn kell állnia már a haláleset időpontjában, vagy attól számítva legkésőbb 10 éven belül be kell következnie. (A 10 év szigorú jogvesztő határidő, így akár egyetlen nap miatt is eleshet az özvegy az özvegyi nyugdíjra való jogosultsága feléledésétől...)

E logika alapján érthető meg, hogy az özvegyi nyugdíj rendszere miért zárja ki a fiatal özvegyek többségét (akiknek több, mint 10 évük van hátra a nyugdíjkorhatáruk betöltéséig) az özvegyi nyugdíj feléledéséből: az ő tekintetükben helytálló lehet az a jogalkotói feltételezés, hogy képesek lesznek az önellátásra a gyász első sokkjának kiheverése után (amit viszont az ideiglenes özvegyi nyugdíjra való jogosultság az ő esetükben is elősegít).

E fiatal özvegyek közül (hacsak nem megváltozott munkaképességű, akinek az egészségi állapota legfeljebb 50%-os) csak azokat kedvezményezi a rendszer, akik legalább két árvát (illetőleg egy fogyatékkal élő vagy tartósan beteg árvát) nevelnek. E kisegítő szabály révén természetesen beszámít a gyermekszám és a gyermek egészségi állapota, akárcsak a nők kedvezményes nyugdíja esetében (emlékeztetőül: ott 5 vagy több gyermek, illetőleg egy súlyosan fogyatékos vér szerinti vagy örökbefogadott gyermek nevelése szükséges a gyermekneveléssel szerezhető hosszabb szolgálati időhöz - más kérdés, hogy a két rendszert a beteg gyermekek tekintetében célszerű lenne összehangolni, hiszen a nők kedvezményes nyugdíjához sokkal szigorúbb feltételt szab a jogalkotó e téren).

Az özvegyi nyugdíj rendszerének üzenete: ha fiatalon özvegyültél meg, akkor állj a lábadra és teremts önálló egzisztenciát - és lehetőleg menj férjhez újra.

A gond csak az, hogy ezt senki sem közölte eddig a nőkkel.

A túlnyomórészt férfi jogalkotók nyilván nem is tartották fontosnak az erről szóló társadalmi kommunikációt és párbeszédet. Ilyen párbeszéd hiányában viszont az özvegyi nyugdíjra való jogosultsággal kapcsolatos (elsősorban női) várakozások jelentősen meghaladják a tényleges lehetőségeket.

Megoldás az lehetne, ha a hozzátartozói nyugdíjrendszer elkülönített járulékfedezetet kapna, de a hasonló törekvések már a baleseti járulék javaslata kapcsán is elvéreztek.

Az pedig, hogy özvegyi nyugdíjra a férfiak is jogosultak lehetnek, nyilván főhajtás a nemek egyenlőségének alapelve előtt - valójában ennek a társadalmi indokoltsága a fentiek tükrében erősen megkérdőjelezhető...